MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Veress Márton

Veress Márton valószínűleg sokak számára ismerős lehet, ugyanis a Pokolgép zenekar dobosaként éveken keresztül aktív előadó volt a Budapest Music Expo-n valamint többször tartott kurzust a Gitármánia Táborban is. Marci 2014 óta Amerikában él és építi nemzetközi karrierjét, ahol világhírű zenészekkel, producerekkel és zenekarokkal dolgozik együtt. 

Kérlek mesélj egy kicsit magadról! Mióta foglalkozol zenéléssel, kik voltak rád nagy hatással?

 

Egészen kicsi korom óta szerettem volna dobolni, de szüleim zongorázni írattak be először. A dobolást gimnázium elején kezdtem és egyből tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni hivatásszerűen. Már gimi alatt volt több saját zenekarom, érettségi évében pedig már a Pokolgéppel turnéztam az országot. A legnagyobb inspirációt John Bonham, Mike Portnoy és Joey Jordison jelentette a kezdeti években.

 

Mióta élsz kint Amerikában és hogyan jutottál ki?

 

Először 2012-ben jutottam ki ösztöndíjjal New York egyik legjobb zeneiskolájába, a Drummers Collective-be. Utána Budapesten elkezdtem Művészet Menedzsmentet tanulni az IBS-en és ott is kaptam egy ösztöndíjjat a New York állambeli Purchase egyetemre. Ebben az évben indult el a kinti karrierem, hiszen ekkor találkoztam az Arch Enemy ex-gitárosával Chris Amott-al, aki felvett az Armageddon zenekarba dobolni. Ez a zenekar volt az indító rakétája az Amerikai pályafutásomnak.

 

Az Armageddonnal többször beturnéztad Amerikát, de velük adtad életed eddigi legnagyszabásúbb koncertjét is Japánban, ahol több mint 25 ezer ember előtt léptetek fel. Mit jelentett ez az élmény számodra? Hogyan hasonlítanád össze a Japán közönséget az eddigi koncert tapasztalataiddal?

 

Életem egyik legcsodálatosabb és legmeghatározóbb élménye volt eddig. Gyermekkori kedvenc zenekaraimmal léphettem egy színpadra és lóghattam a backstageben. Játszott többek között a Slayer, az Anthrax, a Gojira, a Children of Bodom, a Helloween és még rengetegen. Teljesen ledöbbentett a Japán szervezés, profizmus, segítőkészség és tisztelet. A rajongók pedig a legelhivatottabb zene fanatikusok, akikkel valaha találkoztam. Többen korán reggel megvártak a hotel előtt, csak azért, hogy egy képet készíthessenek velem vagy, hogy aláírjam a relikviáikat. Talán a Mexikói közönséget tudnám hozzájuk fanatizmusban hasonlítani, de a Japánok, megdöbbentően csendesek és tisztelettudóak. Ezt úgy kell érteni, hogy amikor vége volt egy dalnak, tapsoltak, örültek egy darabig, de aztán nagyon hamar elcsendesedtek és szinte néma csendben várták a következő nótát, ami elég fura egy 25 ezres tömegnél. Hozzájuk képest a Mexikói közönség úgy vadult meg, mint egy csapat focidrukker, sokszor túlharsogták a zenét, egy-egy tekerősebb gitárszóló vagy blastbeat alatt. Arról nem is beszélve, hogy már a reptéren egy kisebb tömeg várt minket, akik egészen a hotelig követtek és ott vártak ránk órákig, hogy pár szót tudjanak beszélgetni velünk. Rengeteg energiát adott mindkét közönség, de máshogyan.

 

 

Idén a legendás többszöri arany/platinalemezes Orgy zenekar dobosa lettél és több ikonikus klubban is felléptél Los Angelesben. Milyen érzés Magyarként ilyen helyeken fellépni?

 

Egészen hihetetlen és megtisztelő! Az Orgy zenéje már tinédzser koromban megfogott, sosem gondoltam volna, hogy egyszer a zenekar történelmének részese lehetek. Idén egy 30 állomásos turné keretein belül bejártuk teljes Amerikát, ahol több teltházas koncertet adtunk olyan klubokban mint például a Los Angelesi Regent Theater, a New Yorki Gramercy Theater vagy a New Orleansi House of Blues. Nyáron egy gyerekkori álmom vált valóra, amikor a legendás Whisky A Gogo-ban adtunk egy teltházas koncertet. Ez a klub Hollywoodban Sunset strip közepén található, és egy megkerülhetetlen zenetörténeti helyszín. Itt kezdte a Doors, a Led Zeppelin, a Guns N Roses, a Mötley Crüe és még rengetegen. Hihetetlen érzés volt ott dobolni, ahol ugyanazok a zenészek indították a karrierjüket, akik miatt ezt az egészet elkezdtem csinálni.

 

Immáron nemzetközi szinten is ismert zenész vagy, de Magyarországon kezdted a karriered nem is olyan régen. Hogyan hasonlítanád össze Magyarországot az Amerikai álommal?

 

Én mindig is szerettem volna sokat utazni és bejárni a világot a dobolás által. Úgy éreztem, hogy ezt otthonról nem nagyon lehet megvalósítani. Hihetetlenül szerencsés voltam, hogy 18 évesen bekerültem az ország egyik vezető metál zenekarába, de hamar átláttam, hogy meddig lehet ezen a műfajon belül otthon eljutni. Fiatal voltam és szerettem volna magam próbára tenni a tengeren túlon is. Los Angeles a szórakoztató ipar egyik központja. Rengeteg rock és metál zenekar futott be innen és lett világszinten ismert, a legtöbbjük a mai napig is itt él. Ezért költöztem ide én is, és úgy érzem, hogy amit az elmúlt 2 és fél évben elértem, az azt mutatja, hogy jó úton haladok. Nagyon nehéz az út, rengeteg lemondással, kétséggel és sokszor keserűséggel jár, de amikor a színpadon állok és több százan mosolyognak vissza rám, az mindent megér.

 

Milyen volt Veress Márton 10 évvel ezelőtt és milyen vagy most?

 

10 évvel ezelőtt 17 éves voltam, 3 éve doboltam, rengeteget gyakoroltam és nagyra törő álmaim voltak. Úgy érzem, hogy rengeteget fejlődtem mind zeneileg mind emberileg. Minden amit csinálok, ahova megyek, akikkel az élet összeköt vagy szétválaszt az mind a dobolás miatt van. Nem csak egy zenei vagy technikai fejlődésként tekintek erre a hangszerre, hanem ez az egész életemet, személyiségemet befolyásolja és folyamatosan tanít. Rendkívül érdekes és értékes embereket, életutakat, sorsokat ismertem meg ezen az úton amikből rengeteget tanultam és amelyek hatására másképp látom a világot. Ha nem dobolnék, akkor egy teljesen más ember lennék.

 

A zenei érettséged amit az évek folyamán megszereztél hogyan befolyásolja a zenéhez való hozzáállásodat?

 

Én mindig ugyanolyan izgatott vagyok minden fellépés előtt mint régen, legyen az bárhol, bármennyi ember előtt. Imádok játszani, és ha másoknak ezzel örömet szerzek vagy inspirálok, akkor nekem az már megérte.

 

Tudjuk, hogy nem árulhatsz el túl sok mindent, de milyen projekteken dolgozol, illetve mit vársz az újévtől?

 

Nemrég csatlakoztam a Davey Suicide zenekarhoz, ahol Januárban fog megjelenni az új lemez Rock Aint Dead néven, amit valószínűleg sűrű koncertezés fog követni. Az Orgyval is függőben van pár dátum jövőre, úgyhogy elég mozgalmas év elé nézek, de több részletet egyelőre nem árulhatok el.

 

Köszönjük a beszélgetést...

R.A.


2020. április 4. 09:49

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA