VÉGH JANKA ZSUZSANNA
„Most van egy stabil magunk, amivel elmennék a világ végére is.” A Pandóra Projekt 2021 elején alakult, nemrég pedig megjelent „ahol a legjobban fáj(t)” kislemezük, amin utoljára hallható Végh Janka Zsuzsanna mellett Major Dóra is. Az eddig indie-folkként jellemzett produkció napi rendjén jelenleg a zenekari dinamika és arculat átalakulása szerepel, amit hamarosan nagylemez formájában összegeznek. Zenei színtéren való előbukkanása óta Jankán mindig éreztem az értékteremtés fontosságát, így nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan zárja az idei évet, valamint miként tekint a 2025-ös esztendőre. Hát így...
Tudjuk, hogy minden változik, így van ez a zenehallgatási szokásainkkal is. A tiéd miben, mennyire formálódott életed során?
Egy olyan környezetből jövök, ahol apukámnak mindig nagyon-nagyon erős véleménye volt a zenéről. Ő a punk-rock világából jött, amikor nagyon pici voltam, zenélt is. Erre igazából nem emlékszem, de azt tudom, hogy adott nekem egy erős irányt, kezdve a Ramonesszal, vagy éppen a Red Hot Chili Peppers-szel. Tizennégy-tizenöt éves koromban elpattant nálam valami, és akkor fordultam át az alter szcéna felé. Szabó Benedek és a Galaxisok, a Middlemist Red, meg a Fran Palermo vált kedvencemmé. Imádtam őket egyszerűen, általuk nyitottam a magyar zene irányába. Elkezdtem nagyon-nagyon jó dalokat megismerni, amikkel tényleg táplálkozott a lelkem. Volt olyan időszakom, amikor ostoroztam magam, amiért nem ugyanazokat szeretem, amiket sokan mások, amiért sokszor egyszerűen képtelen vagyok azokat a dalokat befogadni. 2021-ben a Hangfoglalón sikerült váltanom néhány szót Balla Gergellyel, ő mondta, hogy nagyon odafigyel arra, hogy milyen impulzusok érik őt, zeneileg, a költészetben, az irodalomban, bármiben. Nagyon megragadt bennem ez a gondolata, hiszen én is egy interakciókkal és impulzusokkal teli környezetben élek reggel nyolctól este tizenegyig. Ebben a rengetegben nagyon oda kell figyelnem, hogy mit fogadok be, mivel táplálom a testemet, a fülemet. A zenehallgatás nekem olyan, mint az egészséges táplálkozás, megvannak a komfort kajáim, a komfort zenekaraim, amelyekhez mindig szívesen nyúlok vissza. Emellett próbálok befogadni mindenfélét, Toldi Miki például remek számokat küld nekem, olyanokat, amiket tényleg át tudok élni.
Hallgatsz végig teljes lemezeket?
Szerintem kábé senki nem hiszi el nekem, de szeretek szisztematikusan albumokat hallgatni. Amikor kijön egy előadó új lemeze, akihez van kötődésem, bármilyen érzelmi hátterem, akkor megjelenés után pár nappal szeretem meghallgatni őket. Legutóbb, amit végig hallgattam, az a Hűvös zenekar „Imágó” albuma volt. Emlékszem, sétáltam haza a nagymamától és elindítottam. Hálás vagyok magamnak, nagyon-nagyon jól tettem, hogy szántam rá időt, mert utána nézve a daloknak, rájöttem, hogy ugyanabban a mentalitásban vagyok most a srácokkal. Ugyanabban az érzelmi hurrikánban vannak benne ők is, amiben én. Nekem ez a lemez nagyon jót tett, tényleg szeretek egész korongokat végighallgatni. Nemrég nagyon szerettem Olivia Rodrigo új albumát, de a Margaret Island „Minden levegővétellel újra megszületünk” című lemezét is, amit konkrétan végig zokogtam.
.jpg)
Az Akvárium Klubban adtátok az utolsó duós felállású koncerteket Dorcival karöltve. Hogyan összegzed ezt az estét?
Akármennyire nem látszik a színpadon, vagy a kommunikációmban, rettenetesen stresszelő ember vagyok. Elsősorban a saját teljesítményem miatt aggódom, sokkal kevésbé azért, hogy a srácok rendben legyenek a színpadon. A nagyobb koncertek előtt azért akad egy-két idegbeteg percem értük is. Rossz szokásom, hogy koncertek előtt átmegyek nonverbális emberbe, aki beszédképtelen, bezárkózik, és koncert kezdésig csöndben marad. Abban a pillanatban, hogy felmegyek a színpadra, minden stressz elmúlik, átfolyik rajtam az egész esemény, a jelen. Az Akváriumos bulinkon ott volt az isteni, csodás közönségünk, láttam a turnémenedzserünket, a fotósunkat, az anyukámat, a régi zenész társaimat. Hálás voltam, vagyok mindenkinek, aki eljött, megtisztelt azzal, hogy megnézze, hogy hol állunk most zeneileg. Ez az este olyan volt, mintha barátainknak játszanánk, ugyanis a közönségünkkel nagyon intim, közvetlen a viszonyunk. Nagyon élveztem minden percét az estének. Rettenetesen sok impulzus ért minket ezen a koncerten, a zenekar tagjaival a minap azt beszéltük, hogy azóta se aludtuk, pihentük ki magunkat, mert csomó interakciónak kell még lefolynia bennünk. Dorcival látjuk, tudjuk, hogy minkettőnk számára egy pozitív változás következik, de mindeddig a legjobb barátnőmmel álltam a színpadon, és ez nem lesz már. Tudom, hogy jobb lesz így mindkettőnk, de kicsit olyan érzés, mint egy szakítás, kivesz a lelkemből, a testemből, a szívemből.
Valóban nagy változás ez a Pandóra Projekt produkció életében. Érdekelne, hogy alapvetően hogyan kezeled a változásokat? Milyen a viszonyod velük?
Ez egy felettébb érdekes téma. Nekem biztos, hogy van egy autizmus spektrumon mozgó betegségem, a lényeg az az, hogy nekem kell a rendszer az életembe. Muszáj, hogy tudjam, mi mikor történik, így tudok normálisan funkcionálni. Fontos, hogy ne legyenek zökkenők.
Rettenetesen sok dolgot csinálok egyszerre, a zenekaron kívül is sok plusz teendőt, munkát elvállalok. Van, ahol a kreatív folyamatokban nem veszek részt, csak a hangomat adom a projekthez, de egy napilap videós részlegénél is dolgozom, videós újságíróként, műsorszerkesztőként, gyártásvezetőként, közben cikkeket is írok, szóval tényleg sok teendőm van.
Emellett most fogok diplomázni a Pázmányon egy olyan témával, amit eddig még nem kutattak Magyarországon. Ebből talán már láthatod, hogy tényleg tele vagyok ingerekkel, kell hát a rendszer, hogy végig tudjak csinálni egy hetet.
A pici döccenők egyébként sokszor jobban kiborítanak, mint amikor nagyobb változásokkal találkozom. A zenekari változás tavaly november óta érezhető volt, így volt időm hozzászokni. Tavaly januárban teljesen vérszemet kaptam, hogy teljes beleéléssel, odaadással szeretném csinálni a zenekart. Törni, zúzni, beleállni, falakat rombolni, megmászni a hegyeket, új dolgokat építeni. Mióta kiderült, hogy Dorci ebben a formában nem szeretné folytatni, rengeteg munkát beleraktunk a produkcióba, többek között Király Alida menedzserünkkel, vagy éppen a Gold Record kiadó kreatív vezetőjével, Rusz Andrással. Így fogunk tudni továbbra is működni. A kiadó segítsége nélkül valószínűleg én most nem állnék itt ennyire ép elmével, nyugalommal, várakozással az előttem álló időszakot illetően. Úgy látom, hogy most van egy stabil magunk, amivel elmennék a világ végére is, és akikkel életem végéig szívesen dolgoznék együtt.
.jpg)
Nemrég jelent meg az „ahol a legjobban fáj(t)” EP. Kik támogattak a munkálatok során?
Tavaly találtuk meg az álomproducerünket Toldi Miki személyében, aki a Margaret Island zenekarral is dolgozik. Imádom Mikit, egyszerűen csodálatos szakember, aki belelát a lelkembe, a szívembe: nagyon szeretek vele dolgozni. Mindezek mellett pedig gyorsan ráhangolódtunk a másik flowjára, úgyhogy teljes összhangban alkotunk. A zenekar tagjai nagyon sokat tettek az élő hangzásért, egész nyáron elviselték az összes hisztimet, rossz napomat, elfogadták az ötleteimet. Továbbá itt van Rusz Andris és Király Alida, akik teljes mértékben mellettünk álltak végig a kislemezkészítés során, mindent megtettek, hogy zökkenőmentesen kijöjjön az EP. Édesanyámon túl Törőcsik Kristóf barátom nyújtott nekem hatalmas mentális támaszt, sok tanácsot adott nekem, olyanokat is, amiket nem fogadtam meg, mégis megértett és elfogadta. Hát, azt hiszem, ismer már…
Nagyon beszédes cím, nekem valóban tetszik. Miért éppen ez lett a kislemez címe?
Az „ahol a legjobban fáj(t)” dal a legnagyobb kedvencem a lemezről, amiben kiterítettem az elmúlt időszakomat, magamat. Szerintem átadja mindazt, amin végig mentem, a sebeimet, a fájdalmaimat nem csak zenekari szinten, hanem magánéleti téren is. Mindannyian nagyon szeretjük ezt a dalt, így jött az ötlet, hogy lehetne ez a címe.
A magazinban immáron hagyomány, hogy arra kérem az előadókat, hogy az új korong minden daláról meséljenek az olvasóknak. Ezt most te sem úszod meg, kérlek, avass be minket a szerzemények háttérbe külön-külön!
ördögpille: Ez a dalunk egy Csoóri Sándor versből készült, a Vecsei H. Miklós által közrefogott Csoóri projekt keretein belül. Amikor kiválasztottam ezt a verset, egy ilyen horrorisztikus, settenkedő, transzállapotba képzeltem magam, amit a szám szövegében, hangszerelésében is igyekeztünk kihozni. Szerettünk volna bele valami puhaságot, kedvességet is, a feléneklésnél abszolút erre törekedtem, arra, hogy ne csak erősen odamondjunk szavakat. A szöveg kiegészült egy szakítós vonulattal, hogy még kerekebb történetet kapjon a dal. Azzal a hangulattal, helyzettel párosítottuk, amikor a pár egyik tagja összepakolgatja a cuccait a közös lakásban. Tudod, amikor nincs ott melletted a másik, de minden rá emlékeztet, érzed az illatát, olyan, mint egy szellem, ami bebújt a bőröd alá, ott van az elmédben, hiába nem tudod fizikailag megfogni…
ahol a legjobban fáj: Ahogy említettem, ez a kedvenc dalom. Volt egy olyan kapcsolatom, amelyben eszméletlenül toxikusak voltunk egymással. Azóta rendbe raktuk a dolgokat, egyenesbe jöttünk, kikristályosodott, hogy egy nagyon kedves emberrel hozott össze a sors, de korábban nagyon nem voltunk jó hatással egymásra. Nem túl szépen váltunk el egymástól, majd egy évvel a szakítást követően megírtam ezt a számot. Ekkor visszakerült az életembe az illető, kedves ismerősként, barátként, abszolút felnőttként tudjuk kezelni egymást. Azt is tudja, hogy ezt a dalt róla írtam. Azt mondta, hogy tetszik neki, talán ennek az az oka, hogy egy mókás, csalafinta, játékosnak számnak szántam, egyáltalán nem mérges, vad, vádoló anyagnak.
örökre nálam – vendégségben: Ez egy igazi szakítós szám, aminek Toldi Miklós adott új hangszerelést, dallamvilágot. Azt hiszem, ez a legszebb dalszövegem, amit eddigi életem során megírtam, nagyon szerettem rajta dolgozni. Arról a titkos vágyról mesél, amikor vissza akarunk táncolni egy egykori kapcsolatba. Mára élem a saját kis életemet, az az illető is boldog, akiről szól. Tudjuk, hogy nagyon elváltoztunk egymás mellett, szóval tényleg tovább léptünk, mára egyikünkben sincs tüske, de vissza sem táncolnánk. Ez a dal mégis egyfajta visszahívást ábrázol, arról a helyzetről a szól, amikor jelet akarunk küldeni az exünknek, hogy itt vagyunk, hogy várjuk.
kedves lánc: Egy Petőfi versből született. Ebben van talán számomra a legkevesebb érzelmi töltett. Nagyon törekedtem arra, hogy az én hozzátett soraim is költőiek legyenek, hogy picit párban legyenek a sorok, gondolatok Petőfiével. Tök jó szerzői kihívást jelentett, hogy mennyire tudok egy ilyen szövegkörnyezetbe beilleszkedni. Ebben a dalnál a vokál rész volt nagy meló, hogy pontosan meglegyen benne az összhang.
feléd kettőt, hátra egyet: Amikor Dorci hazajött egy utazásból, hangonként, szépen komótosan írtam meg Dorci segítségével, ugyanis a témát és az érzelmi töltetet ő hozta bele. Az volt a kihívás, hogy Dorci fejével kellett gondolkodnom, és szerintem ez nagyon jól sikerült.
Vége a 2024-es évnek. Hogyan értékeled azt az esztendőt?
Olyan volt, mintha egy tornádó, hurrikán kellős közepén tudnék egy egykerekűvel biciklizni. Rettenetesen sokat stresszeltem, óriási mennyiségben idegeskedtem. Szerencsére folyamatosan vannak impulzusok, történnek a dolgok, ezek megmutatják, hogy élek, hogy megyek, hogy nem állok meg, hogy nem áll meg a világ. Ez az év sok mindenre megtanított mind a magánélet terén, mind zenekarilag. A stábbal nagyon-nagyon összekovácsolódtunk. 2024 nekem az emberi kapcsolatokról szól, szólt, és arról, hogy hozzunk ki mindent az adott helyzetből, amit csak lehet. Ennek az évnek köszönhetően meg fogjuk mutatni a pop-rock, punk világunkat, ami kapcsán picit vissza kellett fognom magam. Persze a régi dalokat sem fogjuk elengedni, de más irányban folytatjuk tovább. Rájöttem, hogy szeretnék hülyeségeket, merészségeket csinálni. Szeretném, hogy az emberek a koncertjeinken merjék maximálisan átadni magukat az érzelmeiknek, tudják teljesmértékben elengedni magukat. Hogy legyen bátorságuk kiengedni a gőzt, hogy elmondják mindazt, ami bennük van. Szeretném, hogy az én jelenlétem váltson ki interakciókat, érzelmeket, hogy valóban hatással legyek.
.jpg)
Szép célok, de mik a tervek még a 2025-ös évre nézve?
Nagyon szeretnék még jobban ráfeküdni a saját éneklésem fejlesztésére, annak pszichológiájára. Hosszú éveket töltöttem közoktatásban, jártam magánének órákra, zeneiskolákba, de teljes mértékben kimaradt az énektanulásból a psziché, a pszichológiai rész. Elkezdtem érezni ugyanis, hogy van egy akadály a torkomban, egyfajta görcs, miközben semmilyen szervi elváltozást nem találtak nálam az orvosok. Idén januárban Zentai Márk mondta nekem, hogy ez egy pszichés gát, elkezdtünk szépen formálni rajta. Ugyan nem járok most hozzá, de saját magamban továbbra is fejlesztem ezt, hogy rend legyen bennem, az éneklésemben.
Szeretnék minél több őrültséget csinálni, szeretnék a srácaimmal, a zenekarommal, a barátaimmal lenni, szeretnék dalokat írni, számokat csinálni Toldi Mikivel. Mindenbe szeretnék belekóstolni. Bizakodó vagyok, hiszem, hogy bármit dob elém az élet, abból ki kell hoznom a maximumot, a legjobbat, és úgy forgatni mindent, hogy a lehető legjobban jöjjek ki belőle. Ki szeretném elégíteni azt a kreatív, ugráló, hiperaktív gyereket, aki bennem él. Vágyom arra, hogy továbbra is folyamatos interakció, pörgés vegyen körbe, pedig egyébként a zenekari léten túl hihetetlenül introvertált vagyok. Csak a zenében tudok teljes mértékben kiteljesedni, kinyílni, szabadjára engedni a valódi, akár gyermeki énemet. Én vagyok az a forma, aki nem mozdul ki hétvégente, kivéve, ha zenélni kell, akkor persze megyek, mint a vadkan. Én a zenében találom meg a helyemet, a világomat, ott merek hangos lenni, merek az érzelmeimnek élni, merek őrültséget csinálni, a magánéletemben pedig a csendességben töltött idő, a magányom táplálja azt, hogy aztán tudjak interakciókban élni, létezni.
Diplomázni fogok májusban, rájöttem ugyanis, hogy mentálhigiénés szakemberként szeretnék segíteni, olyan gyerekek zenei fejlesztésével szeretnék foglalkozni, akik figyelemzavarral, diszlexiával, diszkalkuliával élnek. Szeretnék egy olyan programot csinálni a művészetterápián belül, ami a gyásszal foglalkozik. Ehhez szeretnék elvégezni egy kétéves képzést is.
A Pandóra Projekttel 2025 januárban kihozunk majd egy új dalt, májusban egy EP-t, ősszel pedig egy lemezzel készülünk. Szeretném, hogy jó, erős dalok szülessenek, hogy éljek, hogy érzések érjenek, amelyeket mind bele tudok gyűjteni a számokba. A tervek szerint végigtoljuk a koncertszezont, amit egy márciusi Budapesti koncerttel nyitunk meg!
Janka drága, kívánom, hogy a sikerüljön nagyon-nagyon boldoggá tenned a benned élő kreatív, ugráló, energikus gyermeket. Sok erőt, kevés stresszt kívánok az útra!
Hatos Niki
2025. február 5. 07:10