Interjú Romhányi Áronnal, a KORG KRONOS és a VOX Continental billentyűs hangszerekről. Romhányi Áron Arany Zsiráf, Fonogram és eMeRTon-díjas zongorista, Artisjus-díjas zeneszerző és hangszerelő, a United együttes, a Loop Doctors, a Romhányi Áron Trió és a Road Kill Café billentyűse, emellett számos egyéb formációban közreműködik. KORG KRONOS és VOX Continental hangszereiről mesélt magazinunknak.
Először beszéljünk a KRONOS-ról! Miért éppen a KRONOS-t választottad a KORG választékából?
Az a helyzet, hogy nem is csak a KORG választékából választottam ezt, hanem az egész palettáról, nagyjából két évvel ezelőtt. Az történt ugyanis, hogy egész addig egy mesterbillentyűzetem volt, azt kombináltam egy mainstage-el, egy MacBook Pro alapú, szoftveres dologgal játszottam, eléggé összetettek voltak a setupok. Loop Doctors nevű zenekaromban, ahol elektronikus zenét keverünk jazzel, ott egyrészt egy csomó felé kell split-elni, másrészt saját hangmintákat kell, hogy berakjak, viszonylag gyorsan, és kézenfekvően, a stúdióból, harmadrészt, ugye, loopokat kell indítanom, és ezzel nem tudott megbirkózni egyik színpadi zongora sem. Sokáig ment ez a laptopos dolog, és egyre többször kezdett lefagyni a rendszer, mivel egyre összetettebbek voltak a setupok, így megnőtt a hibalehetőségek száma. Ráadásul a nyári koncerteken, ha megsütötte a Nap a laptopot, akkor megállt, lefelezte a processzor teljesítményét. Bármennyire is akartam egyszerűsíteni a rendszert, amit a színpadon használok, mindig volt valami apróság, akár egy kábelhiba.
Elkezdtem keresgélni az újdonságok között, hogy mi volna az, ami ezt egymagában tudja. Megnéztem a konkurens márkát, mert annak a billentése a zongoristák számára eléggé kedvező, hiszen rendes, akusztikus zongorákat is gyárt a cég, és ezt elég jól el szokták találni. Majdnem biztos voltam benne, hogy az lesz a befutó, a YouTube videók alapján, mikor végeztem egy ilyen körültekintést a piacon. Két-három órát ültem mellette a boltban, és alapvetően csalódás volt. Nem működtek jól a dolgok, bonyolult volt, azok a hangszínek, amikre számítottam, hogy jók lesznek, nem jók. Persze, nyilván, ez szubjektív, nekem, az én ízlésemnek, nem volt megfelelő. Igazából az akusztikus zongora, nyilván, meg a billentés volt jó elsősorban. Tehát ez a hangszer arra jó volt, hogy az akusztikus zongora hangszínt használjam belőle, de igazság szerint, ha egy zenekarban csak akusztikus zongorát használok, akkor akusztikus zongorát kérünk. Nyilván egy klubban nem, de ha lehet, akkor rendes zongorán játszik az ember. S akkor néztem körbe a piacon, és megmondom őszintén, hogy tök véletlenül akadtam rá a KRONOS-ra, mert nekem régen volt egy KORG M1-esem, amikor az még gyakorlatilag egy ilyen új vívmány volt, az 1990-es évek elején.
Ez egy workstation jellegű hangszer, ha jól emlékszem…
Igen, az egy ötoktávos workstation, ami akkor egy nagyon forradalmi dolog volt, és imádtam. Azóta nem volt KORG-om. És valami miatt, nem tudom, miért, de nem jutott elsőre eszembe, ám valaki felvetette, hogy miért nem nézem meg a KRONOS-t? Az az új sorozat. Mondom: ez tök jól hangzik! És akkor ránéztem pár videóra, mondtam, ez kegyetlen! Láttam, hogy isteni az érintőképernyője. Ez nekem mindig bajom volt, az eddigiekkel, hogy nem láttam, a szintiben mi van, arasznyi távolságról kell nézni, mikor programozod. Erre itt egy óriási kijelző volt középen, nagyon kényelmes, színes, ráadásul! Bementem, kipróbáltam a boltban, és arra számítottam az emlékeim alapján, hogy egy dinamikus, jellegzetes hangszíne lesz, kicsit ilyen éles, popos jelleggel. Az M1-es még ilyen volt, egyértelműen. Odaültem, és a hangminták, amik megszólaltak, a gyári hangversenyzongora, a German Grand, illetve a Rhodes minták, utóbbiak ilyen jó poros, tompa, ráadásul eléggé személyre szabható hangszínnel szólaltak meg elsőre. Nagyon jól működött a kezem alatt a hangszer.
Zongoristaként mindenképpen 88 billentyűs, kalapácsmechanikást néztem meg, más nem is jöhetett szóba. Nem is volt annyira horrorisztikus a súlya, úgyhogy érdekes módon, elsőre megfogott. Próbálgattam, hiszen rengeteg lehetőség van a hangszeren belül, hogy személyre szabhasd, és arra voltam kíváncsi, hogy ezekre a bonyolult setupokra, amiket én szoktam használni, azokra át tudom-e ültetni. Tulajdonképpen ez is szinte pillanatok alatt ment. Vittem magammal egy pendrive-ot, azt bedugtam, az abban levő hangmintákat kiosztottam a billentyűzet bal szélére, a jobb szélére a vokál-mintákat, középen volt egy Rhodes layerezve egy vonóssal, és akkor a jobb fölső oktávban volt még egy oktávnyi szinti. Egyszerűen imádtam, csodálatos volt, úgyhogy szerelem első látásra volt ez a hangszer, ez volt két-két és fél évvel ezelőtt. Ez akkor volt, amikor a KRONOS 2 kijött, aminek ilyen fa borítású széle van, és 88 billentyűs, kalapácsos.
Ráadásul az én fellépéseim nagy része sajnos, de szerencsére, külföldön történik, és ott a laptop megoldást jelenthet, de pont a laptopos setup bizonytalan technikai felépítése színpadi rendszerként mindig számos hibalehetőséget hordoz magában. A KRONOS pedig, tulajdonképpen egy számítógép, csak igazából célszámítógép. Be van építve a billentyűzetbe, egy jó masszív házba. A KORG endorsement azt is magába foglalja, hogy csupán egy „preparation fee-t” kell csak kifizetnem az adott helyszíneken, és ingyen kapok egy hangszert használatra, ami egy forradalmi változás volt az én turné-életemben, mert egy darab pendrive-al lehet repülni ilyenkor, azt bedugom, és harminc másodperc múlva ugyanaz van előttem, mint amit otthon, a stúdióban előkészítettem. Ugyanazok a saját hangszínek, meg minden, úgyhogy ez a része csodálatosan működik. Ilyen szempontból is tökéletes választás, és érdekes módon, a mai napig nem nőtt fel a többi konkurens gyártó ehhez, hogy ilyen teljes körűen, minden szempontból kiszolgálja a zenészt a hangszer. A legegyszerűbb akusztikus zongoráktól a legbonyolultabb, sampling alapú saját hangszínekig.
Milyen adatmennyiségre kell gondoljunk, ha már pendrive-ról beszélünk?
Az a helyzet, hogy ezt sem értem, hogy a többi hangszergyártó miért nem csinálja, hiszen elég régóta az SSD meghajtók a piacon vannak, hogy miért nem lehet berakni egy hangszerbe legalább egy 32 GB-osat, és akkor minden megoldódik: azt lehet ütlegelni, a turnébuszban amúgy is minden hangszer rázkódik. A KORG ezt megcsinálta, ráadásul egy 64 GB-s SSD van benne, amit messze nem kell kihasználni, az én setupom 1,5 GB összesen, és abban már minden van: az összes zenekarom összes vokál sávjától kezdve minden. Ebből a szempontból egy biztonsági túlméretezést hajtottak végre a KORG mérnökei, amit mi ki sem tudunk használni, a következő tíz évben.
Programozhatóság szempontjából, mi volt az, ami megfogott a KRONOS-ban?
Felhasználóként – mivel nem vagyok egy ilyen nagy „sound designer”, meg programozó figura, tehát én inkább a régi iskolából származó zongorista vagyok, aki érdeklődik a modern zenék iránt. Pont ezért az egyszerű felhasználó szempontjából tudom mondani, ami prózainak hangzik, de azonnal feltűnő: az óriási nagy érintőképernyő középen, amin tulajdonképpen majdnem minden információ látszik. Ez egy óriási segítség, mert a többi hangszernél, amit eddig használtam, mindig küzdelem volt, vagy számítógépen kellett egy segédprogramot használni, amin az ember átlátja, hogy miket programoz be. Ezt megoldotta a KORG frappánsan azzal, hogy egy nagy monitoron látja az ember, plusz nem az van, hogy keresni kell a gombokat, hogy mit kell megnyomni jobbra vagy balra, hanem az érintőképernyőn rányomok arra az értékre, amit módosítani akarok. Vagy egy tekerővel módosítom, vagy beírom a konkrét számot, és kész is van. A méretén túl pedig, a kijelző grafikus jellege is nagyon szimpatikus. Tudom, hogy nem egy komoly, felnőtt sound designer szavai ezek, de úgy gondolom, a legtöbb zenésznek segítség, ha nem kifejezetten programozással kell foglalkoznia, hanem vizuálisan segíti a hangszer, nagyon hasznos a grafikus megjelenítés. Például a zongora hangszínnél egy hangversenyzongora van kirajzolva a képernyőre, és az érintőképernyőn keresztül kézzel tudom emelni vagy lecsukni a fedelét, ezzel állítani a hangszínét. Emellett külön tudom állítani a rezonanciáját – de erről lehet, hogy egy külön interjút kéne csinálnunk!
Emellett össze tudsz rakni saját virtuális hangszereket drag&drop módon?
Abszolút! Mondjuk, kiválasztod, hogy melyik Rhodes zongora mintát akarod használni – nekem van otthon egy Mark II Rhodes-om, amit nagyon szeretek és megszoktam – ez a hangminta egy az egyben benne van a KORG-ban, és rá tudsz tenni bármilyen pedált: egy kompresszort vagy egy torzítót, és az is rendesen ki van rakva grafikus formában a képernyőre. Ugyanúgy, mint a VST plugineknél. Csak itt, nem kell tökölni a számítógéppel, hanem minden benne van a hangszerben, és mindent lehet állítani. Természetes, hogy hangszínenként, nótánként lehet állítani a delay-t, a tempót, illetve popzenekarnál már csináltuk azt is, hogy komplett WAV fájl ment, tehát kvázi HDD-t helyettesített a hangszer, ugyanis hat darab független kimenete van. Ilyenkor meg tudtuk azt csinálni, hogy egy kimeneten taktjel ment a dobosnak, egy sztereó ment ki az alapból a P.A.-re, és egy másik sztereó volt maga a zongorám, amit tudott külön kezelni a hangtechnikus. Igazából öt sávot küldött egyszerre a hangszer. Én indítottam az alapot, és akkor arra a dobos rádobolt, és boldogság volt. Ezt például sokkal nehezebb volt megcsinálni egy számítógépes alapú rendszeren, mert ott még külön kellett egy hangkártyát vinni, ami többsávos. Ez például ebben csodálatos. És a kulcsszó az üzembiztosság! Nemzetközi fórumokon tag vagyok, és ott az amerikaiak magyarázták, hogy párszor nekik volt olyan, hogy talán a nagyon erős rázkódás eredményeképpen előfordulhat, hogy egy RAM kilazul, és akkor helyre kell igazítani, és újraindítani a hangszert, de nekem még soha életemben nem volt ilyen. Nem hagyott cserben egyszer sem, nagyon stabil a rendszer!
Programozhatóság, felhasználói felület, üzembiztosság – milyen előnyei vannak még a KRONOS-nak? Nagy és nehéz a hangszer – de akkor ez neked nem gond…
Igen, hát az, de mivel én is nagy vagyok és nehéz, és viszonylag már megszoktam a hangszer-cipelést. Az a baj, ha az ember eleve egy jó minőségű, kalapácsmechanikás hangszert akar használni, akkor sajnos hozzá kell szoknia ahhoz, hogy az nehéz. Vagy saját magának kell vinnie, vagy szerencsés módon, ha van stáb, ami inkább pop produkciókban jellemző, akkor ők segítenek. Szerintem ezt nem lehet megúszni. Eleve a kalapácsmechanikában benne van a „kalapács” szó, tehát ez 88 darab, nehézfémfejű kis kalapács, ami megadja azt az érzetet, ami egy akusztikus zongorának a billentyűzete. Ezt csak úgy lehet megúszni, hogy az ember az LS verziót választja, ami a light modell, aminek úgynevezett „waterfall”, tehát „vízesés” billentyűzete van, amit egyébként onnan tudtam meg, hogy miről nevezték el, hogy nem a szintetizátor jellegű billentyűk vannak benne, aminek így ha oldalról nézed a fehér billentyűit, akkor lyukas, ellátni alatta, hanem mintha lefolyna a víz a billentyűk végén. Ez nem is a kalapács, de nem is a szinti billentyűzet, félig súlyozott.
Gondolom, egy klasszikus és jazz-képzésben részesült művésznek, mint Te magad, azért ez túl nagy kompromisszum lenne…
Igen, egyrészt itthon zongorán is gyakorlok, és mivel elég nagydarab vagyok, a kezeim is viszonylag nagyok, így kell, hogy egyfajta lustasága legyen a billentyűzetnek ahhoz, hogy én jól játsszak rajta. Vannak olyan fogások zongorán, amikor két fekete billentyű közé kell egy kicsit benyúlni a fehér billentyűhöz, és akkor én még egy picit lenyomom a mellette levő feketéket: ezzel semmi gond nincs akusztikus zongorán, tökéletesen működik, meg néha muszáj is, különben nem éri át az ember az akkordot, viszont szintin ez úgy néz ki, hogy azok is megszólalnak. Tehát egy kicsit úgymond „filigránabb” játékot igényel a szintetizátorozás, és ezek a nehéz, szinte kilós akkordok, amiket az ember lefog zongoristaként, azok igazából zongorán szólalnak meg jól.
Amikor a KRONOS-on egy „zongoraidegen”, tehát orgona- vagy lead hangszínen játszol, mennyire kell adaptálni a játéktechnikádat?
Kell, mindenképpen, és azok a dolgok nem is mindig működnek, amik például egy orgonán. Azt sokszor lehet látni felvételeken, amikor egy orgonista mondjuk tenyérrel vagy kézháttal glisszandót játszik, végig húzza a kezét a billentyűkön föl-le, ezt hivatalosan meg lehet csinálni zongorán is, de a harmadik után már olyan sebek keletkeznek az ember kezén, hogy nem érdemes ezzel behatóan foglalkozni. Kizárólag könnyű billentésű hangszerekre való, mint az orgona. Ezeken a figurákon túl azonban az „ujjazós”, perkusszív játék ugyanúgy tud működni, mert egy zongorista így is, úgy is megszokta azt a fajta reakciót a billentyűktől. Ha vár egy ismerős hangzást, a mechanikus, begyakorolt kézmozdulatok „le tudják gyártani” azt a fajta hangzást, amit ő előre, belül hall, és akkor tudja, hogyan kell mozogni a zongora-billentyűzeten.
Mi a helyzet a VOX Continental hangszereddel?
Az eredeti VOX Continental egy orgona volt, egy legendás brit hangszer, jellegzetes hangzással, amit a KORG újra gondolt, méghozzá úgy, hogy kétfajta billentyűzettel gyártják, van a 73 billentyűs, ami tulajdonképpen a Rhodes szélesség, illetve a sima 61 billentyűs, azaz öt oktávos szinti szélesség. Benne vannak az eredeti hangszínek nagyon-nagyon jól megcsinálva, plusz van benne egy cső is (KORG NuTube áramkör – a szerk.), amit rá lehet tekerni a hangszínekre, hogy egy kicsit reccsenősebb, csöves hangzása legyen. Azon túl pedig, az orgona szekció ki lett bővítve a hagyományos Hammond B3 hangszínekkel, Farfisa és egyéb jellegzetes orgona hangszínekkel, emellé tulajdonképpen még három hangszer bekerült: az egyik egy zongora modul, ahol különféle akusztikus zongorák vannak, meglepően jó minőségben, a hangszer kategóriájához képest! Ha az előzőekben a KORG KRONOS 2-ről beszéltünk, ami a cég zászlóshajója, akkor – nem kicsinyítés képpen – de a KORG arzenáljában a VOX Continental ilyen közép-felső kategóriának számít, amit nyilván az árak is jeleznek. Ahhoz képest eszetlen jó a zongora hangszín benne. Van egy nagyon jó Rhodes modul, Wurlitzerrel és Clavinet-el, ezek a vintage hangszínek mind benne vannak. Ezen túl pedig, beleraktak egy olyan modult is, ami egy kicsit változatosabb hangszínparkot foglal magában, vannak benne szintik: pad-ek és lead-ek, vonósok, tehát egy ilyen általános kis „szeretetcsomag” még pluszban, ami az ilyen jellegű hangszerekben nem annyira szokott jelen lenni. Mindezeket pedig layerezni is lehet. Úgy gondolom, hogy a maximumot kihozták ebből a fajta formátumból. Amikor ez megjelent, vérszemet kaptam, és úgy gondoltam, hogy erre szükségem lesz, úgyhogy sikerült is megvenni egyet, és az óta is nagyon szeretem. Nekem fő hangszerem a KRONOS 2, de több olyan szituációban, amikor egyrészt pici helyen vagyunk, ami tényleg csak egy apró klub, vagy mondjuk Tóth Verával szoktam használni, amikor kisebb helyeken játszunk, és előttünk, illetve utánunk is van program, nincsen óriási stáb, meg átszerelési lehetőség. Ez a hangszer ilyen szempontból csodálatos, összesen 6 kiló, az ember fölrakja, és hangminőségben világszínvonalú dolog jön ki. Zongoristaként egy dologra kell figyelni, ez a Waterfall billentyűzet, ami félig súlyozott, így nagyon kell vigyázni, hogy ne üssek félre. Nem kifejezetten zongorázásra, hanem inkább orgona-jellegű játékra van gyártva ez a billentyűzet, hiszen elsősorban az orgona hangszínekre van kiélezve ez a hangszer.
Visszacsatolva arra, hogy a KORG-nál milyen jól használják a grafikus kezelőfelületet, és milyen jól kombinálják az érintőképernyővel: a VOX Continental-on van középen 8, úgynevezett „drawbar”, vagy csúszka, amivel a regisztereket húzogatja az ember föl-le. Ezek LED sorokkal vannak megjelenítve a hangszereken, ami nem lenne egy akkora újdonság, viszont érintés-érzékeny, amit először az egyik demón láttam, és gondolkoztam, hogy ezt eddig miért nem csinálták meg? Ilyet máshol még nem láttam, egyszerűen az van, hogy nem gombokat kell tekergetni, hanem odanyúl az ember magukra a LED-ekre, és föl-le, ahogy húzogatja az ujját, úgy állítja be az adott regisztert. Ez hatalmas! Persze, ezeket a beállításokat el is lehet menteni.
Ami ezzel a hangszerrel kapcsolatban még nagyon tetszett: van egy Road Kill Café nevű zenekarom, akikkel régi Motown zenéket játszunk, Stevie Wonder-t és hasonlókat, oda kifejezetten ezt viszem. Ott kivételesen van road, de ettől függetlenül, ezt a hangszert gyakorlatilag oda találták ki! Az első két programhelyen van egy Rhodes zongora és egy Wurlitzer, mind a kettőn be tudok kapcsolni egy pillanat alatt tremolót, egy picit megtekerem rá a NuTube áramkört, és jól megreccsen: gyakorlatilag egy az egyben úgy szól, mondjuk az „I Heard It Through The Grapevine”, mint a lemezen. Kegyetlen! Plusz gyárilag adnak hozzá egy wah pedált, ami hangerő pedálnak is használható, ami alapvetően jár egy orgonához, hiszen ha az ember két kézzel orgonál, akkor nem tud játszani még a dinamikával is, mint egy zongorán, mert az orgona egy fajta dinamikát tud, viszont pedállal tudsz rajta állítani. Ezt a pedált tudod úgyis használni, mint wah effekt, ami még meg is van egy kicsit torzítva, és ha egy Clavinet hangszínhez, ha hozzákapcsolja az ember, az valami eszetlen jól szól! Csupán a Volume bemenetről az Expression bemenetre kell átdugni a pedált, és bekapcsolni a programban a wah effektet.
Mit szeretnél még elmesélni, hozzátenni ezzel a két hangszerrel kapcsolatban?
A mostani szériája a KORG-nak ezekből a hangszerekből kifejezetten jól sikerült, és egy jó fokmérője ennek, egyrészt a felhasználók lelkesedése, másrészt az online jelenlét, a csoportokban való aktivitás: én még ennyire jó fej, aktív és lelkes társaságot még nem láttam, mint a KORG KRONOS két csoportjában, ahol tag vagyok Facebook-on, illetve a VOX Continental-nál. Épp tegnap írt rám a VOX Continental csoport adminja, hogy nem szokott engedély nélkül posztolni, így megkérdezné, hogy néhány videómat, amiken zenekarban és szólóban is mutogatom a hangszert, ezeket fölrakhatja-e a csoportba? Mert ez nagyon tetszik nekik, és kérdeznének pár dolgot azzal kapcsolatban, amit csináltam. Én csak játszottam, kísérleteztem, de nagyon örültem ennek. Tehát óriási jófejség van. Mindenki megosztja, amit tud, például van, aki porvédő tokokat gyárt, az egyik amerikai forma, és akkor azokat olcsón meg lehet rendelni tőle. Van egy ilyen kis közösségformáló hatása is a hangszereknek, ami általában mindig csak azokról a hangszerekről mondható el, amik kifejezetten jól sikerültek, és egy idő után valószínűleg legendás hangszerekké fognak válni.
Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!
Illés Norbert Géza
2020. február 18. 03:10