Tudósok: Alzheimer karaoke (2016)
A Tudósok zenekar műfajában a legmeghatározóbb formáció szűkebb és középtávú földrajzi környezetünkben. Tágabb keretek között értelmezve: létezésük olyan kísérlet saját magukkal, amelynek kedvező eredményei az egész Univerzum számára jelenthetnek új értelmezési keretet, habár a kísérlet kimenetele jelen pillanatban még nem bejósolható.
Követőik – mint például jelen sorok szerzője is – még a múlt század utolsó éveiben, a Yugoszláv Tudósok korszakban figyeltek fel fantasztikus felszólító felkiáltójeleikre, amelyekkel a saját tudományos diszciplinájuk eredményeire fókuszálva publikálták hanghordozóikon és élő koncerteknek álcázott tudományos szimpóziumkon a globális elbutulás elleni küzdelmük eredményeit, amelyekre figyelve az azt megértők számára kijelölték a válságból kivezető utat. Jellemző pályafutásukra, hogy minden létszakaszukban egy jókora lépéssel pályatársaik előtt érezték meg a változások szavát, ha tudományos paradigmájuk fala repedezni látszik, nem halogatják tovább a paradigmaváltást még akkor sem, ha ezt az adott kor, amelyben élnek és tevékenykednek, értetlenséggel bámulja és fel sem tudja fogni azt.
2016-ban a Tudósok a harmincadik, drMáriás az ötvenedik gyertyát fújta el születésnapi tortáján. drMáriás a vezető tudós, aki diktátorként jeleníti meg a demokráciát zenekarában, hogy az anarchia energiáinak szélerejét saját vitorlájukba fogja a közös haladás érdekében. Tudóscsoportjának tagjai sorban cserélődtek az évtizedek alatt, míg mára kikristályosodott egy masszív Tudósok-felállás, drMariás: ének, altszaxofon, trombita, Endrei Dávid: basszusgitár, Jeli Gergely: dob, Gulyás Levente: gitár, Dezső Tóni: bariton szaxofon. Mindegyikük saját tudományterületének vezető virtuóza. Így, öten készítették el a jubileumi ajándékot, amellyel magukat és közönségüket szándékoztak elkényeztetni.
A Tudósok-lemezek fejlődés- és eszmetörténetét elemezve egy társadalomtudományi és művelődéstörténeti függvény rajzolódik ki, ahol nem mindegy, hogy a görbe mentén mozdulunk el bármely irányban, vagy maga a görbe mozog.
A Tudósok alkotóit, mint a zseniket általában, nehezen értik meg és értelmezik a valóságnak megfelelően a saját korukban. Magam is így vagyok ezzel esetenként, mert néhány lemezüket hallgatva nem tudom feldolgozni és a saját rendszerembe integrálni azt a vonalat, amit éppen akkor képviseltek: ilyenek a Petőfi Rádió felé tett gesztusok, mert a véleményem szerint a jelzett médium felelőssége a magyar zenei közízlés tönkretételében elévülhetetlen. A másik a billentyűs alkalmazása, aki biztos jól nyomja egy más közegben, de jelenléte a Tudósoknak nem tett jót. Mindegy, túl vagyunk ezen is, újra van gitárosa a csapatnak, amitől végre ismét egy vérbő zenekarrá váltak, végtére is a gitár a rockzene alaphangszere, habár a legdurvább szaxofon-trombita-basszusgitár-dob-ének jazz-punk időszakuk is nagyon kedves a számomra.
A jubileumi album már a címében is kicsit az önfelmentés irányába tesz enyhe utalást, na de nosza, rajta, mindenki kapirgálja ki a magáét.
Tizenhat dal egy átgondoltan szerkesztett struktúrában drMáriás jellegzetes, többrétegű, de a szó szoros értelmében is komolyan veendő vers-textúráját az egész zenekar zenésítette meg, hangszerelte és játszotta fel. Endrei Dávid élményszámba menő, izgalmas, technikás és ötletes basszusgitár-játékát már évek óta csodálom. Jeli Gergely dobossal feszes ritmusszekciót alkotnak, érezhetően értik és érzik egymás stílusát. Gulyás Levente gitárossal kiegészülve egy bármilyen zenei feladat ellátására felvértezett triót alkotnak, kiváló muzsikusok. És itt jön a Tudósok-érzés lényege: ezt az alapot fűszerezi a trombita, a tenor és a bariton szaxofon. Így jön létre a lombikba öntött összetevők alapos összerázását követő robbanó-elegy, amelynek képlete titkos, másnál talán nem is működne a vegyület, a Tudósoknál azonban robban. Dezső Tóni, a nagy visszatérő, bariton-szaxofon játéka és hangszíne úgy támasztja meg alulról a zenei felépítményt, hogy az egyediségével valódi kuriózum. A Doktor pedig hozza azt, amit már harminc éve megszoktunk tőle, de ma is megunhatatlan: a legkomolyabb értelemben veendő kortárs filozófus, ideológus, tanítómester, író, költő, festő- és zeneművész. (Kevesen tudják róla hogy a belgrádi Zeneakadémián tanult, többek között etno-zenét.) Ráadásul frontemberi előadásmódja, amely mára tökélyre fejlődött, a prózától az éneklésen át az extatikus őrjöngésig mindent felvonultat: átjön a lemezt hallgatva is, de a koncerteken is a tenyeréből eteti a közönséget a Mester, de szaxofon és trombita-játéka is pazar.
A lemezre tizenhat dal került, ez ma a Tudósok: fő csapásirány a funk-rock, de minek is műfaji behatárolás, mikor egy élményözön indul, ha beteszed a lejátszóba a korongot és megnyomod a „play” gombot. Személyes kedvenceim az Alzheimer Karaoke chanson, ami simán beleférne az idei év legjobban várt TV-sorozatának zenéjébe, annyira Twin Peaks hangulatú. A Pecsétem és a Bevándorló blues hallatán érzem, hogy Jimi Hendrix is mosolyog és küld egy-egy új wah-wah pedált Leventének és Dávidnak. Előbbinek talán még egy Stratót is (csak ne legyen balkezes). A Szerelem doorsos elszállásában Jim Morrison csettint elismerően, A váróterem pedig már a klasszikus zene kategóriája, Prokofjevet idéző hangulatával. A Robotok a népművészetben című darabban vendégként felcsendül Szabó Enikő népdalénekes csodálatos hangja és citerajátéka. Ez az első technokrata ethno zene. Nem lesz itt baj akkor sem, ha a robotok veszik át a hatalmat. A Basszál egy programalkotó felszólítás, mert kiveszünk, ha nem baszunk, ráadásul baszni jó az esetek nagy többségében, kivétel a (rá)baszás.
A lemez csúcspontja számomra az Öregnek lenni jó című tétel, talán már a személyes érintettség okán is. Gyönyörűen összefoglal mindent, ami egy életútról elmondható szövegben-zenében, majd ezt szeretném hallgatni végtelenített verzióban a szociális otthonban egy kerekes székben, ha lesz a környéken együtt érző ápoló, aki felhangosítja a nagyothalló készülékemet.
Nincsen a lemezen töltelékszám, ez korábban nem minden esetben volt így. Ez az album méltó a jubileumhoz és reményt keltő újraindulás: bitang erős anyag!
Szépen szólnak a dalok, Kölcsényi Attila kiváló munkát végzett a Tom-Tom Stúdióban. A színvonalas borító Bregó Krisztián fotós és Hoffmann Tamás Boldi designer munkája.
Csak remélni tudom, hogy a Tudósok aktuális lemeze eljut minél több emberhez és koncerteken is lesz alkalmuk élőben bemutatni az anyagot. Ránk férne!
http://tudosok.com/
https://www.facebook.com/tudosok
Rozsonits Tamás
.jpg)
2017. szeptember 16. 23:14