MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Török Emese – nemzetközi dobverseny döntőse!

Török Emese, a magyar könnyűzenei élet egyik dobosa, ami nem egy szokványos szakma női fronton. Emese nagy fába vágta a fejszéjét: töretlenül tart céljai felé, ha nem a külföldi álmait tervezgeti épp, akkor itthon zenél a Groovehouse-al, Varga Viktor-al, tanít a Rocksuli dobtanszakán. Az elmúlt hetekben került be egy nemzetközi dobverseny döntősei közé. Beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről, az új triójáról és mindenről ami zene. Török Emese, a magyar könnyűzenei élet egyik dobosa, ami nem egy szokványos szakma női fronton.

Milyen érzés volt amikor megtudtad, hogy egy nemzetközi dobverseny döntőse lettél?

Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hiszen régi álmom az, hogy egyszer szerencsét próbáljak Amerikában. Hosszú hónapokig tartó munka, gyakorlás, keresgélés előzte meg a nevezést, azaz a videónak  stúdióban való rögzítését. Az, hogy a zenénket, azt amiben hiszünk és ami belőlünk született meg elismerik nemzetközileg, óriási dolog. Hálás vagyok érte.

Mit kell tudni erről a megmérettetésről?  

A verseny a "Hit Like a Girl Contest" nevet viseli, a világ bármely részéről nevezhet bárki, így ezt nagyon sokan meg is teszik. Kizárólag nőknek szól a nevezés lehetősége, ezzel erősítve azt, hogy nekünk is helyünk van ezen a pályán. Szuper kezdeményezésnek tartom, hiszen olyan szponzorokat és neves zsűrit gyűjtöttek össze (pl.: Annika Nilles, Jojo Mayer, Nick D'Virgilio) akik mindent megadhatnak ahhoz, hogy új lendületet és lehetőségeket kapjanak azok akiket pozitívan bírálnak el. A világ legnevesebb dobosai és szponzor cégei döntenek hétről hétre, először heti győzteseket (weekly winner) választva, akik automatikusan a végső döntőbe kerülnek. A 3. hét nyertese lettem a korosztályomban, így már csak a várakozás maradt hátra, hogy a döntőben ugyanígy bizalmat szavaz majd nekünk a zsűri és a közönség. A weboldal folyamatosan látogatható: https://hitlikeagirlcontest.com/special-contests/weekly-contests/

Milyen műfajban alkottál a versenyre, mesélj erről a csapatmunkáról! 

A műfaj amiben alkottunk az úgynevezett fusion-jazz, amelyet inkább a funkysabb, grooveosabb oldaláról közelítettünk meg. A zeneszerzővel maximálisan egyetértettünk abban, hogy  egy dalt fogunk megírni erre a versenyre és nem kifejezetten egy dobszólóra épített kíséretet. A dalokat (mivel maga a videó egy 3 dalból álló medley) Cséry Zoltán rendkívül tehetséges zeneszerző-zongorista álmodta meg. Majd ezután Lehner Áron basszusgitárossal fejtettük meg az inspiráló dallamok alatt lüktető ritmusokat. Szerettem az egész folyamatot a próbáktól a stúdióig és boldog vagyok hogy megtaláltam őket, hiszen maximálisan támogatnak abban, hogy megtaláljam a saját hangom dobosként. Ez a formáció a verseny miatt született, de ettől függetlenül tovább fog élni.
  
Hogyan fogadnak itthon a zenész-közegben mint hölgyet?

Sokszor felteszik nekem ezt a kérdést, és látom a szemekben már meglévő válaszokat azzal kapcsolatban, hogy bizonyára nehéz. Szerencsére ez abszolút nem igaz. Lehetséges, hogy szerencsés vagyok, talán mindig olyan közegbe kerültem, ahol támogattak és  biztattak bármiről legyen is szó. Mind a zenekaraimban, a Compact Discoban, Groovehouse-ban, a Kőbányai Zenei Stúdióban ahol tanultam, a Rocksuliban ahol dolgozom. Illetve sorolhatnám naphosszat azokat a neveket akiknek hálás vagyok minden egyes mondatért amivel megerősítettek a pályámon. 

A  családod hogyan fogadta az elhatározást azzal kapcsolatban hogy dobos leszel?

Természetes volt az, hogy a kezdeti időszakban féltettek. Középiskolás voltam, magamhoz mérten lázadó és ezt megelőzően évekig táncoltam. Egyik pillanatról a másikra döntöttem így. Először azt gondolták egy múló rajongás az egész, de ami nagyon fontos, hogy soha nem gátoltak semmiben. Én a szó jó értelmében véve szabadságban nőttem fel és bizalomban. A természetes szülői aggodalom mellett mindig igyekeztek támogatni és megérteni azt amit csinálok. Az én családomban ez teljesen új terep, a Nagynéném képzőművész, viszont senki sem foglalkozott zenével. Egyetlen dolgot vártak el, hogy ha már így döntöttem akkor mindent tegyek meg ezért. Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb dolog, a támogató háttér ahhoz, hogy valaki elindulhasson az álmai felé. Jelenleg a tesóm gitározik, 15 év van közöttünk. Én valamiért hiszek abban, hogy Ő is ezzel született, és nem a klasszikus "Te fertőzted meg a zenével " mondat a magyarázat, nem hiszem, hogy ez olyan sokat számít.Teljesen magától indult el ebbe az irányba és remélem hogy folytatja is, mert én nagyon tehetségesnek látom:)

Vonz a külföldi “zenészélet”? 

Mindenféle körítés és kertelés nélkül, igen nagyon! Nem azért mert nem érzem jól magam itt, zseniális zenészek és rengeteg inspiráció van itthon is. Viszont még vágyom a tapasztalásra, az újra, van motivációm és bátorságom is mindent feltenni egy lapra :) Megismerni más kultúrák tradicionális zenéit, csak lemenni egy kicsi klubkoncertre ahol helyi zenekarok játszanak, vagy tanulni egy külföldi egyetemen. Ezek még mind-mind mozgatják a fantáziám. Abban hiszek, hogy az ember addig marad fiatal ameddig van előtte cél. Én alapvetően az a típus vagyok aki szeret lépcsőfokról lépcsőfokra haladni és közben megélni mindazt ami történik. Nem sietek sehová, egyszerűen szeretem csinálni. Szeretem a hangszeremet.

Itthon kikkel dolgoztál, dolgozol?

Jelenleg a legtöbb helyen session pozícióban játszom. Így van ez 2012-től:) A Compact Disco zenekar szavazott nekem először bizalmat, rengeteget tanultam tőlük: profi munkáról, alázatról, pop-dobolásról, a turnézás rejtelmeiről:) Walkó Csaba ének, Pál Gábor "Mao" zongora és Lotfi Begi dj.hármasa alkotta a zenekart, hozzájuk csatlakoztam én. Ezután más vizekre eveztem, pontosabban a Balti-tenger habjai közé. Gál Csaba Boogie, Giorgievic István és Lakatos Ivett énekesek mögötti partyzenekar tagjaként. Itt is sok tanulás következett, és természetesen még több élmény. Később amikor hazajöttem játszottam Horányi Julival, Dallos Bogival, Schwartz Dáviddal, az Örökség zenekarral, majd a Groovehouse zenekarral, ahol már állandó dobosként játszom. Kis-Molnár Judit "Judy", és Kárpáti Zsolti mögött olyan zenészek mellett fejlődhetek folyamatosan, mint: Molnár Levente, Fehérvári Attila, Kis Tibor "Sztivi", Simon Edina. Szuper csapat, nagyszerű inspiráció.
Az új saját formációmban pedig Cséry Zoltán zongorista-zeneszerző-vel, és Lehner Áron basszusgitárossal játszom. Azt hiszem elmondhatom, hogy a lehető legjobb közegben bontogathatom a szárnyaim és a kreatív oldalam.

Kik a legnagyobb inspirációid és kik voltak eddigi mentoraid?  

Jó a kérdés, a kettő nálam szerencsére ugyanaz:) Amikor gyerek voltam, sokszor szólt otthon az LGT, nekem ez a zene egy olyan világ, ami a gyerekkorommal azonossá vált. Akkor még nem tudtam, mekkora újítók voltak, hogy milyen professzionális zenészek játszottak benne, csak szerettem. Már akkor is... Amikor 20 éves lettem, történt meg az, hogy felvételt nyertem a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol Solti János lett a tanárom. Ilyenkor fordul meg az ember fejében először az a gondolat, hogy az életben semmi sem történik véletlenül és mindig oda érkezünk ahová épp kell. Szeretem ezeket a megérkezéseket. Olyan inspirációkat kaptam az iskolában, amelyek azt hiszem mindig el fognak kísérni. Csapatjátékról, emberségről, szakmáról, zenekarozásról, dobolásról. Miután véget ért az iskola, újabb állomás érkezett, Vadász Péter tanítványaként fejlődtem tovább, aki megalapozta bennem azokat a zenei gondolatokat, amelyeket most próbálok átültetni zenébe. A mentor szóról Ő jut először eszembe. Azt hiszem nagyon ritkán akadunk olyan emberekre a világban akik nem csak szakmailag de emberileg is átsegítenek az élet nehézségein.
Illetve ha már a sorsszerű történéseknél tartunk, szeretnék arról is írni, hogy kik azok akik elindítottak ezen a pályán. Az első dobtanárom Vajda Péter "Sóder" volt, aki fél év után szembesülve azzal a kérdéssel, hogy "szeretném erre feltenni az életem" nemhogy nem vette el a kedvem, de töretlenül biztatott, és állt mellettem maximális támogatással az első koncertjeimen. Jelenleg pedig abban az iskolában tanítok, ahol Ő az igazgató. Sóder után Kovács Norberthez kerültem, ő készített fel életem első nagy megmérettetésére, a kőbányai felvételire és tartotta bennem a lelket akkor is amikor én bizonytalan voltam:)
Jelenleg Pálmai Zoltán dobostól kapok újabb és újabb lendületet, inspirációkat, megértő beszélgetéseket. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi jó emberrel, művésszel hozott össze, és hogy Ők mindannyian nem csak inspirációk de példaképek is lettek az életemben.

Milyen műfajokban tevékenykedsz mostanában dobolás téren és mik a további tervek az anyagodat illetően?

Amennyiben munkáról beszélünk, a pop vonalon vagyok keresettebb, amiben otthon érzem magam és szeretem csinálni. Viszont mint minden művész vénával megáldott lélek, úgy bennem is feltámadt a vágyakozás arra, hogy valami sajátot teremtsek. Így született meg a jelenlegi formációm, viszont terveink szerint nem kizárólag egy műfajban szeretnénk alkotni. Azt szeretnénk megmutatni, hogy mindannyian sokszínűek vagyunk, kísérletezőek, kíváncsiak arra, hogy egy-egy zenei műfajon belül mit tudunk kihozni magunkból. Reményeink szerint ezzel fenntartva a közönség folyamatos figyelmét, mivel semmi sem lesz ugyanaz, és még csak hasonló sem.
Szeretnénk egy lemezt, a dalokat ezekkel a zenei színekkel megkomponálva, különböző énekesek és zenészek vendégszereplésével. Egy kicsit a múltba tekintve, azokkal a kiváló művészekkel akikkel már dolgoztam, és a jövőbe tekintve is, azokkal akikkel még nem volt alkalmam  (de ez még titok). Mi már nagyon várjuk.

Melyek voltak életed álomhangszerei eddig?

Erre a kérdésre jelenleg egy válasz van : Dw Collectors. Csodálatos hangszer, nagyon sokat dolgoztam érte. De az enyém:)

közösségi média:

instagram: #emesetorokdrum
Facebook: Emese Torok @emesetorokdrum


2020. április 12. 05:57

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA