THOMAS RAGGI – MÅNESKIN - „A kíváncsiságom és a fejlődni akarás vezérelt”
Masquerade címmel december 5-én került a boltok polcaira a Måneskin-gitáros Thomas Raggi debütáló szólóalbuma. A Rage Against The Machine főnöke, Tom Morello által producelt lemez neves közreműködők egész sorát vonultatja fel, többek között Beck, Nic Cester, Alex Kapranos, Maxim, Hama Okamoto, Sergio Pizzorno, Chad Smith, Matt Sorum, Luke Spiller és Upsahl teszi tiszteletét a nyolc számból álló anyagon. A gitáros eme friss mű kapcsán adott interjút lapunknak, de a már egy ideje pihenőre küldött Måneskinről is elárult ezt-azt.
Először is engedd meg, hogy gratuláljak az első önálló lemezedhez! Mi volt az oka annak, hogy Damiano David énekes után magad is szólópályára léptél?
Köszönöm, kedves vagy! Őszintén szólva az önállósodásomat semmilyen dráma nem előzte meg, sokkal inkább egy érzés vezérelt. Mindig is szerettem másokkal kollaborálni és kísérletezni. Az elmúlt évben több alkalommal is volt szerencsém Tom Morellóval zenélni, aztán megismerkedtem azokkal a művészekkel, akik később csatlakoztak a projekthez. Mire észbe kaptam, már készen is voltunk. Minden a lehető legtermészetesebb módon zajlott, tehát nem arról volt szó, hogy elszakadtam volna valamitől, mindössze az ösztöneim, a kíváncsiságom és a fejlődni akarás vezérelt.
A zenészek sok esetben akkor adják a fejüket szólóanyag készítésére, amikor felhalmozódnak olyan ötleteik, amelyek nem férnek bele az anyazenekaruk irányvonalába. Nálad ez mennyire játszott szerepet?
Nem mondanám, hogy azért született meg ez az album, mert az itt helyet kapott ötleteim nem illettek a Måneskinhez. Nálunk mindig minden nagyon nyitott, a kereteink közé sok minden belefér, és ez a szabadság is nagy szerepet játszik abban, hogy miért szeretek a zenekar tagja lenni. Tehát nem arról volt szó, hogy el akartam távolodni valamitől, hanem csupán másfajta módját kerestem a fejlődésnek, a kísérletezésnek. Reményeim szerint ez az inspiráció majd visszahat a zenekari dolgainkra is.
Hogyan jellemeznéd a lemezanyagot?
A Masquerade szerintem egy sallangmentes, direkt rockalbum, egy olyan korong, aminek a végleges formájához minden közreműködő nagymértékben hozzájárult. Energikus és gitárorientált, van egyfajta zsigeri megközelítése, számomra leginkább erről szól, valamint a zenélés öröméről. Nem követtem semmilyen szabálykönyvet, és nem gondoltam túl a dolgokat.
A lemez címével mi szerettél volna sugallni?
A Masquerade cím azért tűnt megfelelőnek, mert az album az identitással és a kifejezésmóddal való játékról szól. Minden dalnak megvan a maga sajátos jellege. Nem a rejtőzködésről van szó, hanem inkább a szabadságról. A kifejezés az én értelmezésemben azt az elképzelést tükrözi, hogy felfedezzük saját magunk különböző oldalait, kutatjuk a bennünk lévő rejtett dolgokat, és hagyjuk, hogy a zene elvigyen oda, ahová csak akar.
Tom Morello nem volt ismeretlen számodra, hiszen már a Måneskin kapcsán is dolgoztatok együtt. Ezúttal hogyan kezdődött az együttműködés? Te kerested meg, vagy ő kezdett érdeklődni?
Ez is magától értetődő természetességgel alakult ki. Az elmúlt egy év során abban a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy részese lehettem Tom több különböző projektjének is. Jókat jammeltünk együtt, ez idő alatt pedig feltűnt, hogy mennyire passzolunk egymáshoz zeneileg. Az energiája, az ötletei, az együttműködéshez való hozzáállása nagyban meghatározta és segítette az egész folyamatot, az eredmény pedig, amire együtt jutottunk, nos, minden előzetes elképzelésemet felülmúlta.
Voltak előzetes elképzeléseid azt illetően, hogy a dalok tekintetében mennyire akarod másként kifejezni önmagad, mint tetted azt korábban zenekari keretek között?
Kezdetben nem gondolkodtam túl sokat ezen. A dalok a kíváncsiság és experimentáció szülöttei, a hangok és érzelmek felfedezésének eredményei. Nyilvánvaló, hogy amikor az ember új dolgokat próbál ki, akkor újabb módjait fedezi fel az önkifejezésnek is, a friss energiák és impulzusok így működnek.
Említetted az albumon felvonuló vendégművészeket: megpróbáltad minden dalhoz megtalálni a legmegfelelőbb zenésztársakat?
Teljesen kézenfekvő volt, hogy ki melyik szerzeményben kap szerepet. Nem ültem le és metekoztam ki, hogy az egyes dalokban éppen ki lenne a legjobb, inkább az adott hangulat és a pillanat volt a fontos, ez döntött. Ez egy nagyon ösztönös együttműködésen alapuló folyamat lett, és ez az, ami az albumot olyan élettel telivé teszi: mindenki hozta a saját energiáját, és minden összeállt egy pillanat alatt. A dalszerzésre sem volt kialakult recept: minden a gitártémáimból indult ki, melyekhez a többiek hozzátették az ötleteiket, szövegeiket vagy dallamaikat. Ez egyfajta párbeszéd volt, mindenki belevitte a saját hangját a dalokba. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a folyamat annyira izgalmassá vált. Nem egyedül írtam, hanem együtt fedeztük fel az ötleteket, megnéztük, merre tart a zene: hagytuk, hogy minden közreműködő a maga módján alakítsa a számokat.
Általában milyen események vagy szituációk inspirálnak dalszerzéskor?
Soha nem csak egy dologról van szó, bármi motiválhat... Lehet egy érzés, egy pillanat, de mindig a gitározáshoz vezethető vissza, akkor kezdődik minden. Inspirálnak a személyes élményeim, a kapcsolataim és a körülöttem lévő energia, de a puszta kíváncsiság és az érzelmek is. A Masquerade esetében mindez keveredett, lehetőségem volt felfedezni saját magam különböző oldalait, élvezni az együttműködés izgalmát, és egyszerűen követni azt az ösztönt vagy ötletet, ami abban a pillanatban helyesnek tűnt.
Mik voltak a stúdiómunka legfontosabb tanulságai?
Azokból volt bőven! Az album készítése során történt dolgok igazán különlegesek voltak. Emlékszem, hogy Tommal a Handsome Stúdióban lógtunk, és hallgattuk a történeteit arról, amikor például a Rage-dzsel ott vett fel lemezt. Aztán ott van még Chad Smith csatlakozása is. A szomszédos stúdióban dolgozott, és véletlenül egymásba botlottunk. Emlékezett az első találkozásunkra, amikor a Video Music Awards-on összefutottunk, és megkérdezte, mivel foglalkozunk éppen. Megmutattunk neki pár dalt, és azonnal megkedvelte őket. A szerepvállalása ettől kezdve nem volt kérdés. Úgy döntött, hogy rögtön ott helyben feltolja a dalt, de aztán meghallgatott egy másik számot is, és az is érdekelni kezdte, így végül mindkettő felvételében részt akart venni. Nagyon klassz pillanat volt.
Ami a hangszerparkodat illeti, nagyon régivágásúnak tűnsz a fiatal korod ellenére. A vintage hangszerek megszállottja vagy?
Imádom a régi hangszereket, mert van bennük valami, ami a hangzást és az érzetet tekintve is megismételhetetlen. Nem arról van szó, hogy régimódi lennék, hanem arról, hogy igyekszem megtalálni a megfelelő hangzást és kapcsolatot a hangszerrel. Számomra nem a gyűjtés a lényeg, hanem az, hogy a gitár inspiráljon a játékra. A felszerelés a zene történetének részévé válik, és ez az, ami igazán számít.
Legtöbbször egy erősen viseltes állapotú 1963-as Fender Stratocaster látható a kezedben. Ez a hangszer a Szent Grál neked?
Az a Stratocaster számomra valóban elsőrendű fontossággal bír. Imádom azt az éles, metsző hangzást, pontosan azt adja a rocktémáknak, amit mindig is kerestem. És van még egy gitárom, amihez nagyon ragaszkodom, mégpedig egy Squier. Az volt az első gitárom, és azért különleges, mert olyasvalaki adta nekem, aki nagy szerepet játszott a zenei fejlődésemben.
Köztudott, hogy a Stratocaster és a Telecaster nem feltétlen tartoznak a legkönnyebben kezelhető hangszerek közé. Szerinted hogyan lehet a leghatékonyabban előcsalogatni belőlük a megfelelő tónust?
Számomra a technika és a felszerelés megfelelő kombinációja jelenti a receptet. A Stratocasterek és a Telecasterek valóban trükkösek ebből a szempontból, de igyekszem igazán összhangba kerülni velük: a pengetés módja, a balkéz használata, sőt még a gitár beállítása is számít. A szükséges hangkitartás akkor jön létre, ha megtaláljuk az egyensúlyt a megfelelő húrok, az erősítő beállításai és a gitár természetes rezgése között. Türelem szükségeltetik hozzá. Nem szabad erőltetni, inkább hagyni kell, hogy ráérezzünk.
Erősítők terén a Marshall híve vagy. Mindig a jó öreg csöves erősítőket preferálod?
Egyértelműen! Mindig imádtam a csöves erősítők meleg karakterét. Azt azért nem mondom, hogy teljesen figyelmen kívül hagyom a digitális technológiát, bizonyos helyzetekben hasznos lehet, de a színpadon számomra semmi sem pótolhatja azt a természetes, közvetlen kapcsolatot, amit egy csöves erősítővel lehet elérni. Egyszerűen valóságosabbnak érzem a csöves tónust.
Összességében mi a filozófiád a hangszerek terén?
Számomra a hangszernek a zene szolgálatában kell állnia, és inspirálnia kell a játékra, nem pedig akadályoznia vagy elvonnia a figyelmet. Szeretem az élő hangzású hangszereket és erősítőket, amelyek reagálnak az érintésre, és lehetővé teszik, hogy teljes mértékben kifejezzem magam. Nem arról van szó, hogy a legmenőbb vagy legújabb felszereléssel kell rendelkezni, hanem arról, hogy megtaláljuk azt, ami hozzánk illik, és lehetővé teszi a zenénk kiteljesedését.
Visszatérve a szólóprojektedre, tervezel valamilyen lemezbemutató turnét?
Egyelőre csak annyi biztos, hogy egy koncertünk lesz, mégpedig Hollywoodban, a Whisky A Go-Go klubban. Ez egy egyszeri alkalom, hogy a Masquerade albumot életre keltsük néhány fantasztikus barátunkkal, akik az albumon is közreműködtek, mint például Tom Morello, Nic Cester, Matt Sorum, Luke Spiller és Upsahl. Ez lesz az első alkalom, hogy a Masquerade albumot színpadra visszük, és nagyon izgatott vagyok emiatt. Hogy utána mi lesz, még nem tudom. Meglátjuk…
A Måneskin egy ideje inaktív. Látod már, hogy mit hoz a jövő a zenekar számára? Tervezitek a visszatérést?
Egyelőre a saját projektemre fókuszálok, de a Måneskin-sztorinak még messze nincs vége, ez biztosra vehető. Tény, hogy jelenleg szünetet tartunk, de ez nem jelenti a csapat végét!
https://www.instagram.com/thomasraggi__/
Írta: Danev György
2026. február 18. 05:20