Szűcs Norbert - „Az álmainkat nem szabad feladni.”
Szűcs Norbi zeneszerzőként, zenei producerként és gitárosként rengeteg arany- és platinalemezzel büszkélkedhet, 2010-ben pedig az Artisjus is elismerte a munkáját, az Év zeneszerzője lett. Ezután döntött úgy, hogy megpróbálja külföldre is eljuttatni a szerzeményeit. Azóta rengeteg dalát használják reklámzene és betétdal formájában Amerikában és Nyugat-Európában. Ahhoz, hogy mindezt elérje, nyolc évig kitartóan dolgozott, alkalmazkodva a nemzetközi piac által diktált tempóhoz és kritériumrendszerhez.
Hogyan képzelted el a karriered 20-30 évvel ezelőtt, és mi az, ami az álmaidból megvalósult?
Már tíz évesen is pontosan tudtam, hogy zenével szeretnék foglalkozni, tehát ez egy egyértelmű helyzet volt. Húsz évesen már elismert voltam a gitáros szakmában, de harminc éves koromra a rockzene leköszönő ágba került. A zeneszerzés terén már voltak jó tapasztalataim, ezért úgy döntöttem, hogy ezzel foglalkozom komolyabban. A kétezres években nagy cégekkel dolgoztam Magyarországon, úgy, mint a Warner, Sony, BMG, és az EMI, 2010-re pedig számtalan arany és - platinalemezzel büszkélkedhettem. Lényegében tízévente léptem előre egy nagyot. Ez mind annak volt köszönhető, hogy tudatosan dolgoztam a jövőmön, nem az események irányítottak engem, hanem én az eseményeket. 2010-ben megérkezett a szakmai elismerés is egy Artisjus – Év zeneszerzője díj formájában. Két évvel később a Song of the Year nevű amerikai szerzői versenyen lettem második helyezett. Alapvetően sikeresnek tartom magam, nagyon sok mindent elértem, amit szerettem volna ebben a szakmában. Az elmúlt tíz évben a karrierem egy nemzetközi irányt is vett, amiért szintén tudatosan dolgoztam. Az utóbbi tíz évem az az időszak, amiben zeneszerzőként, gitárosként, producerként, hangszerelőként és hangmérnökként is ki tudtam teljesedni. Büszke vagyok azokra az előadókra, akiket producerként is segíthettem abban, hogy felfelé íveljen a karrierjük. Ilyen például Janicsák Veca, Oláh Gergő és Oláh Ibolya, vagy a By the Way. Azok pedig, akikkel sok-sok éve együtt dolgozom - Varga Miklós vagy Keresztes Ildikó - engem is meghatároznak. Varga Miklósnak köszönhetem, hogy egyáltalán komolyan veszem magam, és a zenélést. Rengeteg jó tanáccsal látott el, szinte mentorként működött már hosszú ideje az életemben úgy, hogy ezt sokáig észre sem vettem.
Amikor előadókkal dolgozol, a dalszerzéstől egészen a promóciós feladatokig lényegében mindent képes vagy egyedül elvégezni.
Ezeket a részmunkákat azért kezdtem el megtanulni és tökéletesíteni, mert úgy éreztem, hogyha ezeket másra bízom, akkor egyrészt ki vagyok szolgáltatva másoknak, másrészt nem az lesz a végeredmény, amit én hallani szeretnék. Így dolgozom majdnem 20 éve. Ekkor döntöttem el, hogy mind a hangmérnöki, mind a hangszerelői, mind a zeneszerzői, és a produceri posztot is szeretném egymagam uralni. Ennek ellenére gyakran dolgozom úgy, hogy más keveri a dalt, vagy más hangszereli, esetleg más a zeneszerző, de a saját utamon, a saját dolgaimban kizárólag én foglalkozom ezzel így egészben. A sok éves munkám 2010-ben elismerést nyert és megkaptam az Artisjus Év zeneszerzői díját. Ezután kezdtem el azon gondolkodni, hogy a magyar piac mellett megpróbálok egy másik világba is belecsöppenni, és külföld felé nyitni. Egy ismeretlen úton indultam el. A magyar könnyűzene az országhatároknál falakba ütközik. Egy itthon készült dal, gyakran nem felel meg egyetlen kritériumnak sem, amit egyébként egy nyugati produkció produkál. Nem beszélünk nyelveket, kevés magyar énekes énekel jól angolul, a hangfelvételek általában ritkán vannak felkészítve bármilyen nemzetközi alapprotokollra.. Amikor szeretnénk egy külföldi szempontrendszernek megfelelni, akkor először is ki kell deríteni, hogy mik ezek hangfelvétel technikában, hangszerelésben, akár produceri vagy zeneszerzői munkában. Amikor kiküldtem a Song of the Year-versenyre 10 különböző stílusú dalomat, akkor meggyőződésem volt, hogy inkább a pop, a pop-rock, vagy esetleg a funky szerzeményeim lehetnek esélyesek. Végül a dance kategóriában értem el helyezést. Ez számomra 2012-ben azért volt meglepő, mert egy olyan munkámat küldtem ki, amit megrendelésre írtam itthon, de visszautasították. Hittem ebben a dalban, és lényegében ebből az egy, el nem fogadott dalból származnak azok a nemzetközi sikereim, amelyekkel most már büszkélkedhetek.
Rudy Cardenas énekes az American Idol finalistája
Hogyan jutottál el a versenytől a nemzetközi felkérésekig?
Miután második helyezett lettem a Song of the Year versenyen, a versenyt szervező ügynökség engedélyt kért arra, hogy kiküldhesse az összes Los Angeles-i, New York-i és további ügynökségeknek az addigi szerzeményeimet. Amerikában a legritkább esetben küldik közvetlenül a kiadókhoz, reklámcégekhez, a filmesekhez a dalaikat a szerzők. Szerződtetnek egy ügynökséget. Ők vannak kapcsolatban ezekkel a helyekkel. Miután számtalan helyre eljutottak a dalaim már Amerikában, akkor elkezdtek érkezni az emailek, megrendelések, meglepően nagy összegekért. Nem is nagyon tudtam ezt hová tenni, mert más árrendszerben dolgoztam itthon. Ezeket a munkákat nagyon rövid idő alatt, 3-4 napon belül kellett teljesíteni. Beérkezett egy megrendelés, és már három nap múlva teljes keveréssel, masteringgel, megírva, végleges formában küldeni is kellett a dalokat. Magyarországon ez teljesen másképpen működik, de láthatóan ezek az időintervallumok reálisak Amerikában. Ott néhány nap alatt létre is jönnek ezek az üzletek. Végig kellett gondolnom, hogy tudok-e ilyen gyorsan dalt írni, fel tudom-e venni, ha énekes produkcióról van szó, találok-e megfelelő szövegírót és előadót ehhez. Azonnal szembe találtam magam legalább tíz olyan problémával, amire nagyon gyorsan megoldást kellett találni.
Miben más egy külföldi, mint egy magyar megrendelés?
Gyakran, ha egy magyar kiadó vagy akár egy előadó kopogtat be hozzám, akkor azt mondja, hogy például Ariana Grandés dalt szeretne egy jó szöveggel, találjak ki valamit. Ez nagyon tág fogalom, amely alapján sokféle irányba el lehet indulni. Amerikában ez úgy működik, hogy küldenek egy mintadalt, amelyből kiderül, hogy milyen irányzatot szeretnének, de ezt tilos leszedni. Egy mindenre kiterjedő, igen részletgazdag leírást kapsz arról, hogy milyen hangszerek szólalhatnak meg a dalban, hány bpm a tempó, milyen a hangulat, milyen a kezdés és a lezárás, hány másodperces legyen a dal és miről szóljon a dalszöveg. Azt is meghatározzák, hogy milyen szavak nem hangozhatnak el. Ettől kezdve a kreativitásodon múlik, hogy mit tudsz kihozni belőle. Az is szerepel a megrendelő lapon, hogy egy film betétdalhoz, vagy reklámfilmhez keresnek zenét. Brandet, márkát nem közölnek, nem adhatják ki a megrendelőjüket. Nagyon pontosan körülírják azt a felhasználási helyet, ahol a dal végül felhasználásra kerül.
2019 Paramount Recording Studio / Szűcs Norbert új dalainak hangfelvétele
Feltételezem, hogy egy-egy ilyen kiírás alkalmával világszerte rengeteg szerzőt megversenyeztetnek az ügynökségek. Milyen rostákon kell átmennie a dalodnak, mire esetleg a megrendelő kiválasztja?
Például van egy dal, - amelyet a meghatározott kritériumok alapján - megírok, meghangszerelek, és elküldöm az ügynökségnek, majd várom, hogy átmegyek-e a rostán. Először arra számítottam, hogy azonnal tovább küldik a megrendelőnek, aki dönt, hogy ezt a dalt szeretné-e felhasználni. Ezzel szemben van egy első kör, amikor csak az ügynökség saját szakemberei ellenőrzik a dalod, pontozzák azt, és ha a megfelelő ponthatárt elérted, akkor továbbítják a dalt a végfelhasználónak. Értékelték a dallamvezetést, a hangszerek használatát, a hangszerelést, a hangmérnöki munkát és a produceri munkát. Megnézik, hogy mennyire hasonlít ez arra a megrendelésre, amit ők megadtak. Ha minden szempontra tíz pontból legalább 6-8-at, a dalszerzésre pedig minimum 9 pontot elértél, akkor küldik csak tovább a dalt. Tovább küldés esetén kaptam egy szertifikációt, hogy megfeleltem az elvárásaiknak, és a végfelhasználó megkapta a dalt. Természetesen nemleges válaszok is érkeztek. Számtalan dalom jutott el a végfelhasználóig, de nem mindig az én dalomat választotta később a megrendelő a többi közül. Hiába készítettem el a dalt, mentem át az első rostán. Rengeteg munkám volt benne. Ez dalonként több százezer forint befektetést jelent. Tíz dalnál ez már egy szemmel látható nagy összeg. Megszámlálhatatlanul sok dalt küldtem el az elmúlt 6-8 évben Amerikába. Nagyon-nagyon sok befektetett munkám van ebben, és szerencsére sok helyen használják az alkotásaimat. Ez nagyon nagy rutint is jelent. Tudom, hogy melyek azok az alap szempontok, amelyek szerint az amerikai piac működik. Eljutottam addig, hogy már Nyugat-Európában is sok dalomat használják. Az elmúlt tíz évem azzal telt, hogy ezeket a piacokat ellenőriztem. Látni szerettem volna, hogy hogyan tudok működni ebben a közegben. Természetesen emellett a magyar repertoár is növekedett. Nem volt előttem kitaposott út. Nem nagyon tudok olyan magyar szerzőről, aki azzal foglalkozott volna, hogy kifejezetten ezeket a piaci lehetőségeket felderítse. Ha nem omlott volna össze a világ néhány hónapja, egyik pillanatról a másikra, akkor idén lett volna az az évem, amikor már profitálhattam volna abból a tudásból, amit összeraktam az elmúlt 8 évben. Sokan azt gondolják, hogy akkor vagy igazi sztárzeneszerző, ha Amerikában például Lady Gagának írsz dalt. Amerikában korántsem azok a top zeneszerzők, akik neki dolgoznak. Sok-sok terület van, ahol legalább olyan sikeres tudsz lenni, de nem vagy a reflektorfényben. Ez is egy érdekes történet.
Ha már játsszák a szerzeményedet külföldön, akkor automatikusan érkezik a magyar kezelőhöz a jogdíj?
Sajnos nem működik automatikusan a rendszer. Miután készítettél egy dalt és lejátszották Amerikában, rengeteg teendőd van, hogy megkapd a jogdíjad. Például, ha egy TV műsorban játszák a dalod, akkor először azt kell ellenőrizned, hogy az ügynökség hova adta le, hol került játszásba. Ez egy dal esetén minimum tíz e-mail, körülbelül harminc telefon és sok magyar szakértő, akik azon dolgoznak, hogy a végén a te jogdíjad valóban megérkezzen. Három évnél régebbi követelés esetén, a jogdíj beolvasztásra kerül egy nemzetközi jogvédőn belül, tehát elveszíted a pénzed. Az ember, ha arra gondol, hogy zenét szerezne, és majd külföldön sztár lesz, akkor először érdemes azon gondolkodni, hogy hogyan tudja realizálni a jogdíját Magyarországon. Ez egy nagyon hosszú, és idegőrlő adminisztrációs folyamat. Tízszer annyi energiát kell belefektetni, mint a dal megírásába. Teljesen egyértelmű, hogy ha nem ismeri valaki ezt a rendszert, akkor szinte kizárt, hogy külföldön sikeres legyen. Ha írsz egy dalt, amelyet játszanak Amerikában, de nem ismered a piacot, az ügynökségi, jogvédői, jogi hátteret, akkor lényegében kidobtad azt a dalt az ablakon. Nekem sajnos most is rengeteg külföldi jogdíjam nem realizálható az említett okok miatt. Elég nagy fájdalom, amikor látom, hogy szakértelem hiánya miatt nem érkeznek be a jogdíjak. Nagy öröm látni azt, hogy a magyar Artisjus működik a legjobban a nemzetközi közös jogkezelő szervezetek között.
Kicsit térjünk vissza Magyarországra. Szerinted mi az, amitől itthon működik egy produkció, és mik azok a hibák, amik miatt nem lép előre az, aki jó dalokat ír?
Ma már egy dal sikeressége nem feltétlenül a dalon, és nem is az előadón múlik. Ahhoz, hogy sikeres legyen, ahhoz a dalnak és az előadónak bizonyos minimum kritériumoknak meg kell felelnie. Tempóban, előadásmódban, hangszerelésben, megszólalásban, és még sorolhatnám. Miután ezeket megtetted, és van egy nagyon jó dalod, akkor sem garantált a siker. Jön a dalmenedzsment, amiről nagyon sokan megfeledkeznek. Ma már nagyon fontos a digitális marketing, a social média felületek kezelése és összekapcsolása. Ez egy elég komplex, de egyébként egyszerűen kivitelezhető ügy, ha valaki ért ehhez. Van egy olyan mondás, ami azt hiszem, úgy szól, hogy az a hajóskapitány, aki nem tudja, hogy milyen szél kell a vitorlájába, annak egyik kikötő sem lesz jó. Az első pillanattól kezdve tudnod kell, hogy mit szeretnél, mit akarsz kommunikálni. Sokan azt a célt tűzik ki maguk elé, hogy az új daluk minden rádiócsatornán megszólaljon. De ilyen nincs. Egyik előadó produkcióját sem játsszák mindenhol. Vannak tematikus rádiók, és a sikeresség nagyon sok esetben nem is ezen múlik. Tudnod kell, hogy mi a célod, milyen zenei irányzatot lősz be, ennek pedig léteznie kell. Tegyük fel, ha rockzenét csinálsz, de még nem sikeres a zenekarod, és nincs felületed, amin azt kommunikálod, csak kizárólag a Youtube, akkor szerintem hibát követsz el, szinte lehetetlen koncertek nélkül összehozni egy rock sikert. Nincsen közönséged, fórumod, nincs lehetőséged arra, hogy ez bekerüljön bizonyos helyekre. Pop zenénél ez már lényegesen könnyebb, mert ott vannak erre specializálódott televíziós és rádiós csatornák. Előre meg kell határoznod, hogy melyik felületet akarod megcélozni, és ennek megfelelően kell megtenned a további lépéseket. Tegyük fel, hogy a Rádió1-et céloztad be, ahol általában elektronikus zene szól. Ebben az esetben nem tehetsz a dalba gitárszólót, és nem használhatsz akusztikus hangszereket. Ha mégis elmész ebbe az irányba, akkor kilőtted ezt a játszási lehetőséget Magyarországon. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy „Hát, az csak nem lesz probléma, beteszek egy ilyen meleg akusztikus sound-ot.”. De nem teszel be! Kizárólag azokkal az eszközökkel dolgozhatsz, amelyek annak a rádiónak megfelelnek. Ilyen alapvető 1x1-eken nem tudnak sokszor túllépni néhányan. Sokszor a magyar produkciók bizonyos százaléka azért bukik el, mert nem találta ki, hogy hova pozícionálja be a saját dalát, produktumát. így a kudarc előre borítékolható. Az éneklési stílussal is tönkre lehet tenni az egész anyagot. Ha szeretnék egy Billie Eilish vonalat megtartani és azon szeretnék felfutni, akkor nem énekelhetek torokból. Sokszor itthon van egy nagyon rossz beidegződés. Az előadó szeretne követni egy vonalat, de ki is egészítené még valamivel. Én azt mondom, hogy ha olyan akarsz lenni, akkor célozd be azt a vonalat és csinálj egy olyat. Nem vagyunk zenei nagyhatalom, rá vagyunk kényszerítve arra, hogy trendeket kövessünk. Ahhoz, hogy külföldön népszerű legyen valaki, olyan produktumot kell csinálni, ami Amerikában menő. Ez egyébként Magyarországon is így van.
Ebben az esetben hol a hitelesség?
Nem láttam még olyan hiteles, de gazdaságilag nem alátámasztott projektet, ami iránytűként mozgatta volna meg a világot. Például a Beatles sikerén Anglia legnagyobb marketing szakemberei dolgoztak. Az EMI 11 mérnököt foglalkoztatott csak azért, hogy az Abbey Road stúdióban kimérjék azt az optimális pozíciót, ahova Paul McCartney-nek ülnie kell a basszusgitárral, hogy az kegyetlen jól szóljon. Egy gazdasági iparágra épült a Beatles sikeressége. Csak Magyarországon gondoljuk úgy, hogy négy gombafejű fiatal elindult Liverpool hátsóról, és olyan zenét adtak elő, amivel meghódították a világot. Magyarországon még mindig él ez a naivság, pedig ezer filmet láttunk arról, - például a Dreamgirls-t -, hogy hogyan fizet le rádiós szakembereket a menedzser. Miért gondoljuk, hogy ez másképpen működik 2020-ban? Miért vagyunk mindig olyan naivok, hogy elhisszük egy siker kizárólag a dal, a szerzemény, a hangszerelés és a mondanivaló okán kerül világhírnévre? Ez egy nagyon komoly gazdasági és marketingművelet, hiszen egy termékről beszélünk, amit el kell adni. Én sem hiszek abban, hogy művészet csak gazdasági folyamatok végterméke, hanem abban hiszek, hogy ha van egy nagyon jó dal, és azt át tudjuk sajtolni a gazdasági folyamatokon, akkor abból lehet akár egy magyar, akár egy világsiker, szerintem egyik sincs a másik nélkül.
Nagyon sok zenésznek, az évekig építgetett munkáját döntötte fel tavasszal egy váratlan helyzet. Nekik mit üzennél?
A mottó mindenhez: Ha megvan a célod, és ehhez megvannak az eszközeid, megvan a tehetséged, a szíved és az ambíciód, akkor sikeres lehetsz. A világ mindig mintákat követ, és ha te is látod ezeket a mintákat, akkor mindig tudod, hogy merre kell lépned. Nagyon fontos az online jelenlét. A közönség kicsit meg van vezetve, mert legtöbbször azt sugalmazzák, hogy a leghallgatottabb a legjobb, pedig ez nem így van. A mai platformok, a Youtube, a Facebook és az Instagram is vásárolhatóak, mind nézettségben, mind követők számában. Ma az nyer, aki a legnagyobb számokat tudja produkálni. Ez kizárólag pénz kérdése. Sőt, az algoritmus automatizáltsága is ügyesen kihasználható. Ne higgyük el, hogy a közönség azt szereti legjobban, aki a legnézettebb. Persze sokan vannak, akik az elmúlt hónapok eseményei hatására elbizonytalanodtak abban, hogy egyáltalán érdemes-e a zenélést tekinteniük az elsődleges célnak. Nekik a következőt üzenem: Egy rendkívüli helyzet rendkívüli reagálást igényel, de az álmainkat nem szabad feladni. Aki 10-15 éve komolyan foglalkozik a zenéléssel, annak hinnie kell abban, hogy ebben a szakmában fontos a jelenléte, hiszen az ő rutinját senki sem fogja tudni bepótolni néhány hónap alatt. Én azt mondom, hogy ki kell tartani a végsőkig.
Pacziga Linda
2020. július 15. 10:33