Szóra érdemes! Bartalos Jenő
A Szóra érdemes! ötödik részében Bartalos Jenővel beszélgetek, aki a mai napig keresi magában az alkotás titkos kapcsológombját, miközben többdimenziós gondolatai évek óta sok millió hallgatóhoz jutnak el.
2016-ban láttalak benneteket először az Egy Másik Zenekarral A Dalban. Addig hogyan alakult az életed a szövegírással és a zeneszerzéssel kapcsolatosan?
Annak idején a gimiben már írtam dalokat és zenekaroztunk is. Ez még az az időszak volt, amikor többen álltunk a színpadon, mint ahányan a nézőtéren, de nagyon élveztük. Ady verseket zenésítettem meg, Mégis Morál volt a zenekarunk neve, én voltam a motorja. Aztán jött egy jó tizenöt év teljes szünet, miközben egész más dolgokkal „váltottam meg a világot”. Elmúltam harminc, mire újra gitárt fogtam. Ez lett az Egy Másik Zenekar, Knoll Gabival, később Péterffy Lilivel.
Mi hajtott a többi területen, és úgy általában mi hajt az életedben?
Tudod, van az történet, amikor a százéves bácsikát kérdezik, hogy mi a hosszú életének a titka, és azt válaszolja, hogy „azt hiszem, egy kicsit mindig éhes voltam”. Na, ez a fajta éhség volt bennem mindig is, és bármilyen irányba indultam az életben, mindig szerettem volna előrébb lépni és haladni a magam útján. Engem alapvetően a siker motivál, és a legnagyobb boldogságot az okozza, ha a dalaim eljutnak az emberekhez.
Kikkel hozott össze az élet szakmai szempontból? Kik a legfontosabb alkotótársaid?
Jamie Winchesterrel csináltuk a legelső felvételeket. Őt, mint embert és zenészt is nagyon kedvelem, nagyon felnéztem rá mindig, és fantasztikus volt, hogy látott a zenekarunkban fantáziát. Lejött a próbáinkra és helyretette a nótákat. Később ezt a szerepet Jappán vette át. De ha már Jamie, akkor Roy! A legnagyobb férfi énekes, akit ismerek, jó pár dalt írtunk együtt. Amikor pedig már elkezdtem másoknak is dalokat írni, abból az időszakból Lotfi Begivel értük el a legnagyobb sikereket. Nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy eldöntse, melyik nótából lehet igazán nagy dalt csinálni. Kollányi Zsuzsival régóta dolgozunk együtt, jó barátok is vagyunk, néha elmegyünk együtt salsázni. Kozma Orsi pedig a szívem csücske, iszonyatosan szeretem, ahogy a dalaim megelevenednek általa.
Most van egy új formációnk Vékony Zolival, a neve 1AM, és ebben már nem csak szerzők és producerek vagyunk, hanem előadók is. A legújabb szerzőtársam pedig Geszti Péter lett; egy igazi ikon számomra, aki hihetetlenül inspirál. Fantasztikus, hogy milyen többdimenziós, és hogy mennyi maradandót tud alkotni mind az üzleti életben, mind a kreatív világban, szövegben, zenében egyaránt. Ezek nála összekapcsolódó dimenziók, amit mindig is csodálattal néztem. Majkát is ilyennek tartom, ő is sok területen tud kiemelkedőt alkotni.
Mikor írtál először felkérésre szöveget vagy dalt?
Ez közvetlen A Dal után volt, 2016-ban, akkor hívott fel Szabó Zé, hogy Freddie-nek kellene egy szöveg, ő írja a zenét, és rám gondolt. Ez lett az ejtőernyős dal. Utána egyből jött Lola és Nagy Adri is, illetve Begivel is akkor találtunk nagyon egymásra.
Azóta is sokat írsz. Van olyan témád, ami úgy érzed, hogy még nagyon kikívánkozik belőled?
Szerintem minél többet írsz, annál inkább úgy érzed, hogy nem is írtál még semmit, és mennyi mindenről lehetne még. Olyan ez, mint az utazás: minél több helyre jutsz el, annál inkább azt érzed, hogy nem voltál még sehol. Egyébként elég impulzív vagyok, sokáig nem csinálok semmit, aztán egyszer csak bumm és jönnek az új ötletek.
Ezeket a saját életed történései váltják ki?
Igen, a legtöbb dalom saját magamból fakad - zenével, szöveggel együtt. Sokszor van, hogy amikor írom, még nem is feltétlen tudom, hogy mi lesz belőle. Csak később derül ki, hová kanyarodik a szöveg. És van a következő lépcsőfok, amikor valaki azt mondja, hogy hát, én tudom, hogy ez a dalod miről szól. És mond valami teljesen mást, amire addig én nem is gondoltam. És kiderül, hogy tényleg, arról is szól, tényleg, az is benne van, amit ő mond. De van olyan is, hogy valamit megírok, és aztán megtörténik, mert utána behúzom. Ez nagyon izgalmas. Valamiféle instant sorsformálás.
Egyébként hiszem, hogy a szövegeim a lenyomatai annak, amit éppen akkor a világról gondolok vagy érzek. Érdekes volt például rádöbbeni, hogy a 1AM-mel készített Nem baj című dalunk egy korszak lezárása is volt az életemben. Ez utólag derült ki számomra, akkor, amikor csináltuk, eszembe se jutott. Nagyon izgalmas produceri munka volt egyébként, mert egyetlen dalba összehoztuk Rácz Gerit, Denizt, Orsovai Renit, Kollányi Zsuzsit és még Ecküt is.
És mi történik akkor, hogyha az előadó felhív, és azt mondja, hogy figyelj, kellene tőled egy ilyen vagy olyan dal?
Akkor küldök pár ötletet, és megnézzük, hogy vannak-e azok közül - amik nekem éppen a fejemben vannak - olyanok, amik tetszhetnek neki is. Én nem tudatosan írok, hanem ösztönből, és nehezen tudok azzal mit kezdeni, ha valaki megmondja, hogy miről szóljon egy dal. Ez van, nem tudom irányítani, hanem ami és ahogy jön, leírom. Nálam úgy működik, hogy amikor be van kapcsolva a kapcsoló, akkor írnom kell, azonnal csinálni. El kell kapni a pillanatot, különben lehet, hogy elvész, ami jönne. Sajnos még nem tudom tudatosan bekapcsolni az „ihletett állapotot”.
Mikor sikerült jól elkapnod ezt a pillanatot? Mik a kedvenceid a saját dalszövegeiből?
Nekem azok a szövegek tetszenek és azokra vagyok büszke, ahol egyetlen sorban sikerül lefesteni egy egész élethelyzetet. Tehát amikor pár szóval egy komplex szituációt el tudsz mondani. Ilyen például a Kéne közös képnek az első sora, hogy “lemostam a kocsit, képzeld, kék”. Számomra ebben annyi minden benne van: hogy már olyan régóta vagyunk együtt, hogy el is felejtettük, hogy miért is. Még azt is elfelejtettük, hogy milyen színű a kocsi, és benne van, hogy ez az egy kocsink van, és rendetlen is vagyok, de végre-valahára rendbe tettem. Persze mindez egy önmagán túlmutató metafora is egyben.
Azokat a szövegeket is szeretem, amikben van valami érdekes poén vagy többértelműség. A Katatón dalban például azt írtam, hogy “bocs, hogy élünk, többé nem fordul elő”. Szerintem ez attól jó sor, hogy vicc is van benne és egy kicsit morbid is. De például a „te vagy az ejtőernyő a hátamon” is jó bemondás, jó kis metafora.
Nekem az ilyen szövegeid közül a Visszahívtalak volna jut eszembe. Tudatosan kerülnek bele ilyen kétértelmű sorok, vagy magad is közben jössz rá?
A „Visszahívtalak volna, csak épp foglalt volt a szám”? Igen, általában tudom, amikor leírom, hogy ennek több olvasata is van, és ebben az a szép, hogy van, akinek átjön, van, akinek meg egyáltalán nem. Szerintem csomó olyan szöveg létezik, aminek van másodlagos értelme, de van, akinek csak az egyenes megy át. Én szeretem ezeket a nyelvi játékosságokat. A magyar nyelv nagyon szép és gazdag. Például a Szomorú szám című dalban ugyanazt a szóösszetételt használtam, de más kontextusban mégis teljesen mást jelentenek.
“Hideg van és szél fúj,
Végigsöpör az utcán,
Nem lehet mit tenni,
Ez egy szomorú szám.
Elmegyek most innen,
Ennyi volt, babám,
Csókold meg még egyszer
A szomorú szám”.
Szóval akkor te azokért a dalokért lelkesedsz, amelyekben vannak ilyen különleges sorok. És a közönség melyik dalodért lelkesedett a legjobban?
Azt hiszem, a Valahonnan mindent vitt. Kollányi Zsuzsi, Lotfi Begi és Majka kollabja rendesen beakadt, a mai napig nagyon népszerű, mostanra 55 milliónál jár YouTube-on, ami hihetetlen szám egyébként. Begi szokta mondani, hogy azzal a dallal poptörténelmet írtunk és igaza van! Egyébként mindannyiunknak sokat adott: a klip Cometet nyert, Zsuzsi pedig abban az évben az év énekesnője lett. De mondhatnám a folytatását, az Eszembe jutottált, amiben Zsuzsi Kowával énekel, vagy Deniz és Orsovai Reni dalát, a Nem érdekelt, amit Vékony Zolival csináltuk.
Hogyan szoktál a leggyakrabban alkotni? Van mondjuk egy szöveg, ami kattog az agyadban, és ahhoz készítesz dallamot, vagy jön egy énekdallam és ahhoz írsz inkább szöveget?
Mindkét verzió előfordul, de általában egyszerre jön a szöveg és a dallam, megtalálják egymást. Van olyan is, hogy valami eszembe jut, hallok valamit, vagy én mondok valamit, azt leírom, és aztán később előkerül az a sor valahol. Egyébként oldschool vagyok, gitáron írom a dalokat, a harmóniák és az akkordok segítenek. Azokra írom a dallamot és a szöveget, és ez a három dolog valahogy összekapcsolódik. Amikor pedig összeáll két-három dal, akkor elmegyek feldemózni. Felgitározom, megvan a dal szerkezete, megvan a dallam, és tudom, mit, hogy szeretnék majd hallani. A dallammal kapcsolatban pedig szőrszálhasogató vagyok. Előénekelem, aztán ha mondjuk Zsuzsi felénekli, én pont ugyanazt akarom visszahallani, amit kitaláltam. És ha megvan - úgy, ahogy megálmodtam -, csak utána szabad és lehet (és kell is) kötetlenül hozzányúlni.
És ha így megszületik egy dal, amit el tudsz képzelni valakinek, akkor el is küldöd neki?
Igen. Például a Veled akarok lenni egy pillanat alatt lett Tóth Gabié, tulajdonképpen azonnal rezonált rá, ahogy átküldtem neki emailben, és így az első perctől kezdve nem volt kérdés, hogy ő fogja énekelni. Mostanában pedig küldtem Gesztinek egy demót, és fél óra múlva már hívott is, hogy csináljuk belőle valamit. Nagyon jó érzés volt! Ez most a legkedvesebb dalom. Nem csak azért, mert mindig az a legkedvesebb, amelyiken éppen dolgozom, hanem mert ez egy eszméletlen izgalmas duett, ahogyan Geszti és Péterfy Bori két külön zenei világa találkozik benne. Ha csak egy klipet nézel meg ma, akkor ez legyen az! A címe: Beléd szerettem. Ez van. Még én is szerepelek a videóban, papként!
Tudod, hogy a dalaid mit adnak a hallgatóknak?
Nekem sok dalom foglalkozik a férfi-női viszonyokkal, kémiával, vonzásokkal, hétköznapi élethelyzetekkel, kapcsolatokkal. Én akkor vagyok boldog, ha az emberek magukra ismernek, hogy ja, hát igen, én is jártam már ebben a cipőben, vagy velem is megtörténtek már ezek a dolgok. Nagy öröm, ha látom, hogy az emberek örülnek a dalaimnak, ha jó kedvük lesz és három perce kikapcsolja az agyukat. Tehát az, hogy én így ismeretlenül, névtelenül tudok valakinek valami érzelmet, gondolatot, bármit adni, az számomra nagyon jó érzés. Vagy az milyen jó, ha megmarad egy olyan sor, amivel az emberek összekacsintanak, és azt mondják például, hogy “olyan ismerős vagy valahonnan”!
És amikor felkérnek dalírásra, van olyan praktikád, amitől mégis elindulhat az alkotófolyamat?
Az a baj, hogy nem nagyon.
Ez a kapcsoló már megint, ugye?
Egyébként ilyenkor azt a trükköt alkalmazom, hogy vannak előre megírt sorok és bemondások a telefonomban, amiket fel tudok használni, vagy át is tudok hegeszteni, ha kell, és így nincs az a nyomasztás, hogy most azonnal legyünk kreatívak, és Úristen, ide egy akkora bemondás kell…! Szóval megnézzük, hogy van-e azok közül olyan, amire az énekes rá tud hangolódni vagy tetszik neki, és abból el tudunk indulni.
És legvégül: mit tartasz a legnagyobb erényednek az alkotás terén?
Azt mondta nemrég egy volt zenésztársam, hogy azt szerette bennem, hogy mindig is volt vízióm. Ez rettentően jól esik. És bár erre soha nem gondoltam így, de igen, én már a legelején tudtam, hogy hova szeretnék ezzel az egésszel eljutni, vagy hogy hogyan rakosgatom egymásra az építőkockákat. Amit pedig én gondolok erősségemnek, hogy össze tudok szervezni dolgokat, mint például ezeket az együttműködéseket különböző előadókkal. Be tudom őket vonni, mert lelkes vagyok, szívvel-lélekkel csinálom, és jót akarok csinálni. El tudom adni a sztorit. Hiszek a kollektív munkában, és abban, hogy ha mindenki hozzáteszi a saját maga énjét, úgy több lehet a dal, mintha csak egyvalaki vagy ketten írnák.
Nagyon fontos elvem, hogy a dal az első. És ha ki kell nyírni a legkedvesebb részt a dalból, mert attól jobb lesz, és az éppen az én részem, akkor azt is megteszem. Szóval el tudok engedni annak érdekében dolgokat, hogy az egész jobb legyen. És még egy utolsó gondolat. Sok dalt meg kell írni ahhoz, hogy legyen köztük egy-két jó. És nem az a lényeg, hogy tudsz-e dalt írni, hanem az, hogy tudsz-e igazán jót írni. Én szerencsésnek tartom magam, mert megadatott, hogy párszor betaláltam. Remélem, még fogok is.
Major Eszter interjúja Bartalos Jenővel
2024. augusztus 5. 08:45