Szigeti Júlia
„Bízom abban, hogy újra emlékezünk majd, mi a zene célja.” Sokoldalú, sokszínű tehetség, aki igyekszik mindig valami újat mutatni zenei téren. Egy évet töltött Kínában ösztöndíjjal, ahol szerepelt az ottani tehetségkutatóba is, ahol az előkelő harmadik helyen végzett. Most itthon van, zeneileg képzi magát, dolgozik zenekarával a dalaikon, illetve azon is, hogy minél több helyre eljussanak. Szigeti Julival beszélgettem.
Kezdésnek beszéljünk egy kicsit a zenekarról. Hogyan találkoztatok és mikor alakult meg a formáció?
Szigeti Juli: Tavaly, amikor a Liszt Ferenc Zeneakadémiára jelentkeztem találkoztam Oláh Dezsővel, akitől zongora és szolfézs órákat vettem. Ő már akkor a triójával zenélt. Olyan sokat jártam hozzá, és annyit beszéltünk a jövőről, magunkról, zenéről, hogy kitaláltuk, mi lenne, ha együtt is csinálnánk valamit? Összeültünk, és saját ízlésünkre, a Postmodern Jukebox után szabadon hangolva kicsit jazzes, bluesos, boogies, funkys stílusban meghangszereltünk néhány ismert régi és újabb slágert. Lázba jöttünk, felvettük (a trió, én és egy fúvós kolléga, Dennert Árpi) egy stúdióban, azóta meg sem álltunk. Dennert Árpival pedig a Dixie Kings of Hungary (egykori Benkó Dixieland Band) klubkoncertjén találkoztunk, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy felhívtak a színpadra énekelni. Miután azóta többször is játszottunk együtt ott, megkérdeztem Árpit, hogy lenne-e kedve beszállni hozzánk, és örömködni egy kicsit. Szerencsére igenlő választ adott. Így alakultunk meg. Azóta haladunk előre kéz a kézben.
Ki milyen szerepet tölt be, illetve mennyi részt vállal az alkotói folyamatokból?
Szigeti Juli: Rendkívül nagy szerepet tulajdonítok az alkotói folyamatoknak. Szerintem az az egyik legfontosabb egy művész életében, hogy mennyire képes elrugaszkodni, és visszaesni valami olyasmivel, amire büszke. Szerencsére vannak, akik segítenek nekem ebben. Dezsővel zajlanak a feldolgozásos hangszerelési folyamatok, Bartha Ákos „Dannonával” a saját számok készítése, írása, a szervezési feladatok pedig rám, illetve a nagyon kedves Dorski Studio csapatára (elsősorban Gönczi Dorkára) hárul, akik sokban, például koncertszervezésben segítik munkánkat.
Van-e a zenekarnak kitűzött, megfogalmazott célja, vagy felvállalt üzenete?
Szigeti Juli: A vintage feldolgozások mellett elindult a saját út kialakítása, illetve a saját számok készítése. Az eddig itthon annyira még nem elterjedt stílust, az electro swinget is alapul véve kicsit annak a bemutatása is a célom, hogy attól még, hogy valami modern hangzású, lehet igényes. Hogy becsempésszem újra a világba a dallam és a szöveg minőségének fontosságát. Boldoggá tesz, ha valaki meghallgatja, talán elgondolkozik azon, amiről szól, élvezi a zenét, és közben akár motiválódik is az önkifejezésre, előrelépésre, bármire, amiről az adott dal éppen szól. Vagy csak átjárja a bugi és táncol egy jót
Véleményetek szerint a ti zenekarotok miben egyedi? Mi az, ami különlegessé tesz benneteket?
Szigeti Juli: Egyediségünknek tartom, ahogy összegyúrjuk a jazz zene alapjait a modern hangzással, amiből egy újfajta stílus keletkezik. A külföldi nyelvek meginvitálása, amivel szeretném színesítni a palettát. Az attitűd, amivel a zenéhez állunk. Imádom és tisztelem annyira, hogy megadjam a módját a daloknak, szövegeknek, klipeknek. Nem utolsó sorban pedig az a hozzáállás, amivel az életet éljük, és a koncerteken játszunk. Szeretjük megmozgatni, megmosolyogtatni, jó kedvre deríteni az embereket. Hiszen minél több a vidám, feltöltődött ember, annál jobbak a hétköznapok is. A pozitívság nagyon ragadós szerencsére. Ha valaki jól érzi magát, és nem fél ezt átadni, a mellette levők is jobban érzik magukat. Ezt próbálom én is képviselni, persze sokszor belefutok olyanba például, hogy áprilisi hó, na de…!
Hova tudnátok magatokat pozícionálni, ami a mai zenei palettát illeti?
Szigeti Juli: A könnyűzene újítói, és egyben művelői közé. Szeretném, ha megismernék a dalainkat, ha hallhatóak lennénk a rádióban, és elismernék azt, amit csinálunk, ha egy kicsit el is tér a megszokottól.
Szeretném, ha létezne itthon az a zenei élet, ami meghatározó nyomot hagy a nemzetközi életben is akár. Fúzióval, kísérletezéssel, de mindenképpen szenvedéllyel, hogy valami pluszt adjunk ahhoz, ami már eddig is létezett. Játékos komolysággal és humorral megfűszerezve. Remélem ennek aztán mi is részesei lehetünk.
Milyen jövőt láttok magatok előtt? Mik a kitűzött célok, amiket szeretnétek elérni mondjuk öt éven belül?
Szigeti Juli: Sok-sok dalt, koncerteket, videoklipeket, zenei életet. Szeretném megragadni a figyelmet, szeretnék zenélni, bárhol, bármikor, és szeretném, ha ezt a közönség is annyira élvezné, mint én / mi.
Látok magyar és nemzetközi színpadokat, kis, füstös klubokat, meg a stúdió falait is. Ez nagyon sok mindentől függ, de leginkább attól, hogy mennyire szeretnek, mennyire fogadnak el és mennyire támogatnak minket. Mi megtesszük, amit tudunk, és megvárjuk mi sül ki belőle.
Tudsz mondani pozitív, vagy negatív trendeket, amelyeket mostanában tapasztaltál esetleg? Milyen benyomások értek?
Szigeti Juli: Negatív trend szerintem a dallamok, szövegek és videoklipek nagymértékű lebutítása, hogy ne történjen benne semmi izgalmas, semmi meghökkentő, csak folyjon be a fülön, aztán folyjon ki. Legyen valami fogyasztható dallam, szöveg, és aztán semmi több. Nem jó ezt hallani, látni, de legalább motivál arra, hogy tegyünk együtt a jobb zenei jövőért. Pozitív trendként meg pontosan ebből következően látni sok tehetséget, aki valóban tesz álmaiért, megteremti, amit szeretne, újít, mi meg ámulunk, milyen szuper dolgok vannak a világban. Nagyon felemelő figyelemmel követni, hogy egy emberi agy és test mire képes a művészet terén is. Szuper lenne, ha ez a pozitív folyamat meg is maradna.
Szerintetek meg lehet élni ma a zenélésből?
Szigeti Juli: Anyagi vonzatban nehezebben, de lélek vonzatban annál inkább. Akinek a vérében van a zenélés, és ezt akarja csinálni, meg kell találnia a módját, hogy ebből élhessen. Borzasztó nehéz, és kezdetben egyéb megélhetést biztosító munkák segítségével lehet csak, de mindenképpen meg kell próbálni. Az álmokat követni mindig nagyon macerás, mások lebeszélnek, nincs biztos jövőkép, a kezdet baromi küzdelmes, aztán meg talán még inkább. De hiszem azt, ha igazán akarjuk, és addig megyünk, ameddig lehet, elérhető az a pont, ahol is megtehetjük, hogy megéljünk abból, amit igazán szeretünk. A remény hal meg utoljára, reméljük nem éhen hal. ;)
Session zenészség vagy az egy zenekarban való létezés a kifizetődőbb?
Szigeti Juli: A zenekari működés sokkal szívvel telibb. Mindenki egy célért van. A költségek megoszlanak, az álom közös, a küzdelem együtt zajlik, a siker mindenkié. Viszont ebben az esetben sokszor előfordulhat, hogy a biztos pénzt kínáló munka elcsábítja a zenészt a zenéléstől, gyakorlástól. Mégis, aki komolyan gondolja, beleteszi magát, az meg sem áll, amíg eléri, amit a csapat akar.
Sok jó zenekarom volt, de sajnos külföldi éveim miatt ezek mind feloszlottak. De most újra nagy az öröm, mert akik támogatnak és kísérnek koncertjeimen, igazán profi, aranyos és odaadó zenészek, akikkel remélem még sokáig együtt játszhatunk.
Mi a véleményed a tehetségkutatókról általában?
Szigeti Juli: Előremutatóbbnak tartom azt, ha valaki önmagát építi fel, és nem más teszi ezt meg neki, akinek bizonyos marketing elvárásai és tervei vannak, és nem veszi figyelembe, hogy a kedves, kezdő tehetség milyen is valójában. Ha erős, nem kaszabolódik el, és megkapja belőle egy idő után, amit szeretne, de más világ az. Lehet a zenész más lesz egy tehetségkutató révén elvárt dolgok miatt, vagy akár csak a kommentzáporok miatt. Sajnálom a sok pirospozsgás arcú fiatalt, akik minden reményüket belevetik, aztán rájönnek a kemény igazságra, hogy ők is csak egyek a sok közül, és nem lehetnek önmaguk.
Ennek ellenére jó élményeim vannak tehetségkutatókról. Tapasztalatnak nagyon szuper! Kínában volt szerencsém ilyen műsorokban részt venni, de ott se szerződés, se kötelező körök nem voltak, csak maga a műsor. Isteni volt és persze iszonyatosan vicces.
Hogyan látod a zenei utánpótlás helyzetét?
Szigeti Juli: Számtalan tehetség van, akiknek sajnos nincsen terük. Látom a törekvést, és látom a behódolást a trendeknek is. Mindkettőre szükség van valahol, de remélem az egyediség lassan egy meghatározóbb utat fog magának törni. Bízom abban, hogy fellendül a zeneipar; hogy újra emlékezünk majd, hogy mi is a zene, és mi a célja. Nagyon sok stílus van, nem kell, hogy mindenkinek minden tetsszen, de a minőséget mindenkinek látnia, hallania kell. Remélem, hogy az emberekben kicsit bővül a befogadási ráta, az elfogadó képesség, mert úgy minden sokkal egyszerűbb.
Mi a véleményed a fesztiválokról, illetve a haza klubéletről? Hol milyen lehetőségei vannak egy friss zenekarnak, mit látsz?
Szigeti Juli: A lehetőségek eleinte elég gyérnek tűnnek. Nehéz bejutni, bekerülni a körökbe. De ha az ember ott van, nagyon izgalmas. Igazán szuper hangulat kerekedik például a klubokban, ahol személyes a hangvétel, a közönség tagjai feljöhetnek a színpadra, szinte együtt zenélünk velük. A magyarok aztán tudják, hogyan kell bulizni, és szerencsére minket is meg-megkínálnak egy jó sörrel. A fesztiválon átélt dolgok viszont semmivel sem összehasonlíthatóak, ahol a tömeg ereje csak sodor és sodor. Magával ragad, és néha azt sem tudod, hol vagy. Életem a színpad, ha tehetném, ott feküdnék, ott kelnék. Rendelkezem pár év színházi tapasztalattal, amit szerencsére hasznosítani is tudok olykor-olykor. Az egyik legjobb a színpadban, hogy átadhatom érzéseimet és energiáimat az embereknek, ők meg ezt visszaküldik. Ha szeretnéd, megőrülhetsz, ha szeretnéd, elcsöndesedhetsz, és ami a legjobb, ha szeretnéd, zenélhetsz rajta.
Írta: Rosta N. Napsugár
Fotók: Berényi Betti
2017. december 5. 08:05