SZERZŐK
Az Artisjus az idei évben, a mesterséges intelligencia térhódításával egyidőben meghirdette a „2025 A Magyar Dalszerzés Éve” kampányt. A programban az alkotókra, az ihletettségre, a kreativitásra, a dalszerzésre és a magyar dalok értékére hívják fel a figyelmet. Cikkünkben a Szerzők Egyesületének tisztségviselőit kérdezzük magáról a dalról, az általuk képviselt értékekről.
Major Eszter
Artisjus díjas dalszövegíró, költő - kifejezetten személyes történettel válaszolt saját zenei élményekről számolt be.
„Nagyon friss élmény számomra, amikor nyáron a testvérem angolul beszélő lányai és az én két gyerekem együtt nézik a K-pop démonvadászok filmet, és teljes összhangban éneklik a dalokat. Bár a lányok már visszarepültek Amerikába, az én gyerekeim egymás között felosztva a szerepeket, azóta is minden nap éneklik a dalokat, ugyanúgy, mint sok-sok évvel ezelőtt mi énekeltük az öcsémmel az István a király dalait. Övé volt az összes férfi szerep, enyém pedig az összes női. A legszebb pillanataink voltak együtt. Vagy eszembe jut, amikor egyik nap felhívott, és azt énekelte a telefonba, hogy Álmodtam egy világot magamnak, majd hosszasan mesélte, hogy egyfolytában Edda koncerteket néz.
De a legnagyobb közösségi élményeim is dalokhoz köthetők: amikor Depeche Mode koncerten a tömeggel eggyé válva énekeljük a Never Let Me Down Againt-t, és bármerre nézek, mindenkinek fent a keze a magasban - ez négy évente tölt fel lelkileg.
Szóval számtalanszor éltem át, hogy a dal összeköti az emberek szívét és lelkét. A mai napig emlegetjük, hogy amikor a lagzink dalait gyűjtöttük össze a férjemmel, akkor a Tell It To My Heart ugyanabban a percben jelent meg a fejünkben a semmiből.
- Van még egy dal, aminek nem jut eszembe a címe! - És már rá is vágtam. Vajon ez hogy lehet?! Nincs rá észszerű magyarázat.
Most megpróbáltam, de rájöttem, hogy nem is tudnék elképzelni egy zene nélküli világot.
Nagyon hálás vagyok, hogy nap mint nap dalokkal foglalkozhatok.”
Bíró Zsolt „Dred”
Sikeres szerző, előadó, és fontos szakmai szervezetek tisztségviselője - a saját maga által alkotott dalok és a közönség viszonyát idézi fel, és megemlít egy fontos témát, a dalok gazdasági értékét is.
„Elképesztő az az energia, amit egy-egy dal át tud adni. Furcsa és egyben csodálatos, hogy valami, amit a szoba magányában írtam meg, képes másokban is érzelmeket kelteni. Számomra a dal hidat jelent köztem és a közönség között – egy láthatatlan szálat, ami összeköt bennünket.
A mai napig érdekes borzongással tölt el, ha meghallom a rádióban egy saját dalomat. Olyankor visszajön az a pillanat, amikor megszületett bennem, és egyszerre lesz nagyon személyes és közösségi élmény.
Világosan emlékszem arra a furcsa érzésre is, amikor a színpadon állva a közönség először énekelte egyként a szerzeményemet. Az a pillanat örökre belém égett – akkor értettem meg igazán, mit jelent, hogy egy dal túlnő az alkotóján.
Hiszem, hogy a dalnak van számszerűsíthető értéke is, hiszen koncertjegyek, streamingek, rádiós játszások mind a zeneipar alapkövei. De az igazi érték számomra nem mérhető: az a rezdülés, amit másban kelt, az a pillanat, amikor valaki úgy érzi, hogy a dalban az ő története szólal meg.”
Szabó Ágnes
Artisjus díjas dalszövegíró - az alkotói motivációkkal kezdte a válaszát, majd azzal folytatta, hogy az általa elkészített szövegek milyen sarkos pillanatokban jelenhetnek meg az emberek életében.
„Ha rajtam múlik, számomra fontos világnézeti kérdésekkel próbálom felbolygatni a hallgatók lelkivilágát, olyan magokat ültetve el a sorokban, amelyek – szándékom és vágyam szerint legalábbis - képesek lehetnek változást előidézni a gondolkodásukban. Ez az elsőrendű motivációm, de megbízott szerzőként a legfőbb feladatom, hogy az előadónak adjam azt, amire szüksége van.
Jó példa erre Csézy nemrég megjelent babaváró dala. Magamtól nem írtam volna erről a témáról, de az ő életüket éveken át az ezzel való küzdelem töltötte ki, erről szeretett volna énekelni, ezzel akart a hozzájuk hasonló úton járóknak segíteni. Ilyenkor az ő problémájukkal és érzelmeikkel eggyé válva próbálom megtalálni a számukra leginkább reményt adó, vigaszt jelentő szavakat és gondolatokat. Egyébként nem előadó szerzőként nem vagyok közvetlen kapcsolatban a közönséggel, így ritkán tudom meg, hogy odaért-e, amit szerettem volna átadni. De előfordul, hogy kifejezetten megkeresnek azért, hogy elmeséljék, valamelyik szövegemre házasodtak össze, vagy hogy egy bizonyos élethelyzetben az én gondolataimba kapaszkodtak. Valaki konkrétan úgy fogalmaz, hogy a túlélésben segített neki valamelyik sorom. Ezekért elképesztő hálás vagyok! Nemcsak azért, mert ebben a furcsa elszigeteltségben jó értesülni a munkám eredményéről, de az ilyen üzenetek képesek új motivációval feltölteni az esetleg éppen fogyatkozó alkotókedvemet is.”
Czutor Zoltán
Válaszolt a kérdéseinkre az önmagáért született dalokról, mellyel szépen zárja le az ívet, és arra buzdítja a zenésztársadalmat, hogy érdemes a belső hangra hallgatva megfogalmazni érzelmeinket, gondolatainkat.
„Dalt sosem kell írni. Ha magától jön, akkor van keresnivalója a világon, de akkor már tulajdonképpen létre is jött.
Az összes dal közül, amit valaha írtam (kb. 500 ilyen lehet), kizárólag azok lettek sikeresek, amik maguktól érkeztek. Ilyen a Belmondótól a Mikor című szám, a Lesz, volt, van, a Szabadon, vagy a Nyerstől a Bírlak, a Méreg nélkül, a Fényre csúnyuló lányok, vagy éppen a Jár, ami jár.
Megbízás, meg elhatározások nélkül születtek. És bár kikerülhetetlen, hogy egy szerző felkérésre (előadók, kiadók, reklám, film, színház) rendszeresen írjon rutinból is alkalmazott műveket, de korán rájöttem, hogy ha tartósan érvényes számot szeretnék, nem szabad keresni a közönség elvárásait. Ilyen előfeltételekkel a legjobb esetben is mesteriparos lehetsz. Alkotó, sőt, művész már aligha. A mesterséges intelligencia amúgyis hamarosan kikoptatja majd az eddig is csupán promptok alapján szerző szakmunkásokat.
Maradandó dal a lélek legmélyebb és legőszintébb régióiból tör elő. Nem lehet szempontrendszerrel kreálni, nem lehet haverokkal és befolyással elintézni, hogy nemzedéki himnusz legyen, vagy elszoruljon tőle a hallgatóság szíve, torka. Az igazán jó dal olyan, mintha mindig is létezett volna, mi szerzők csak szemlélődő közvetítők vagyunk és hálásak lehetünk azért, hogy amikor a legőszintébben tártuk a bensőnket a nyilvánosság elé, akkor és abban a pillanatban elégséges létszámú publikum is ugyanazt érezte, mint mi.”
A Dal Érték.
Lombos Márton
2025. december 31. 07:32