„Szeretném, ha a dalok emlékeztetőként tudnának szolgálni”
- interjú és klippremier Sára Hélène Borival - Bár a mai, rohanó világunkban megérezzük a technika hátrányát, hisz úgy vagyunk vele sokszor, hogy elég csak ráírni a másikra, elég csak „rácsekkolni”, és már tudjuk is, igazából mi is van vele, s így elfelejtünk tényleges, minőségi időt áldozni egymásra – azért van bőven előnye is a közösségi platformoknak. Ilyen például az, ha emberekkel a világ bármelyik pontjáról egymásra tudtok akadni, és tudjátok jelezni azt, hogy érdekel az ő munkája, s figyelemmel követed őt, éljetek akár több ezer kilométerre is egymástól.
Sára Hélène Borival kicsit ilyen a mi történetünk. Névileg és kicsit zeneileg is élt ő az én fejemben, hisz kötni tudom hozzá többek között Csemer Bogi Eurovíziót is megjárt dalát, hisz annak szövegét ő írta, s elkezdtem utána figyelni, mit is csinál pontosan, milyen kis csodák kerülnek ki a kezei közül – s mint kiderült, ő is szeretettel figyeli már egy ideje a lépéseimet a nagyvilágban. Még nem találkoztunk soha. Ő Hollandiában, én Magyarországon élek, de a távolságot is áthidalva megtaláltuk a közös hangot, s beszélgettünk In Our Nature - part one albumáról, az őt ért inspirációkról, arról, hogy mire szeretné az emberek figyelmét felhívni, s természetesen a Wordlessly-hez készült különleges klipről is.
Manapság valahogy egyre gyakoribbá válik, hogy az előadók valamilyen okból kifolyólag folytatásokban gondolkoznak, ha EP-ről vagy nagylemezről van szó. Téged mi vezetett ebbe az irányba? Hisz az In Our Nature egy sorozat első részeként van aposztrofálva.
Nagyon szeretek végighallgatni egy nagylemezt és mindig sajnáltam, hogy létezik a töltelék dal koncepció. Azok a dalok, amik valahogy vagy már a készítésük alatt kevesebb figyelmet kapnak, vagy a megjelenés után nem lesznek kiemelve. Sokszor nagyon jó dalok vesznek így el. Részben ezért gondoltam, hogy kisebb adagokban jelentetem meg az In Our Nature dalsorozatot. Így minden szerzeményre jut kiemelt figyelem. Másrészt - és talán még fontosabb ok a folytatásra: a dalok témája. Mindig próbálok minél közelebb maradni magamhoz, és a dalaimmal is azokat a gondolatokat boncolgatni, amik meghatározzák a hétköznapjaimat. A természet és az emberi természet kapcsolata egy ilyen, több részre érdemes téma. Persze nem fogok végtelen részt megjelentetni belőle, bár ha lenne végtelen időnk, lehetne.
Az album dalait egyértelműen a természet inspirálta, ezt el is mondod, illetve a szövegek is ezt tükrözik. Ennyire erősen kötődsz a természethez? Vagy ez számodra is egy ilyen emlékeztető, hogy bármennyire is rohanó a világunk, néha meg kell állni, lelassulni, s tudni kapcsolódni a „régi” világgal.
Azt gondolom, hogy a természet és az emberi természet egy elválaszthatatlan egység. Ezzel a dalsorozattal elsősorban az volt a célom, hogy ezt az alapvető kapcsolatot kiemeljem. Sokszor úgy tekintünk a természetre, mintha egy rajtunk kívül álló valamiről lenne szó, amibe elmenekülünk, amikor fel szeretnénk töltődni, amikor szívnánk egy kis friss levegőt. Pedig minden egyes lépésünk, minden döntésünk, a saját természetünket tükrözi és a környezetünkre közvetlen hatással van. Walt Whitman Fűszálak című verseskötetében már az 1800-as évek közepén elmereng ezeken az összefüggéseken - sokakkal egyetemben -, de a 21. század problematikái mások és fontosnak tartom, hogy amilyen formában a legközelebb áll hozzánk, hallassuk a hangunkat ezekről. Nekem ez a forma a dalszerzés.
Mire szeretnéd alapvetően felhívni a figyelmet? Mi az, amit szeretnél, ha átéreznének az emberek, ha hallgatják ezeket a dalokat?
Globális felmelegedésre, műanyagszennyezésre, a különbözőségben rejlő értékekre, de politikai szélsőségekre és az ehhez sokszor kapcsolódó felesleges erőszakra is. Szeretném, ha a dalok emlékeztetőként tudnának szolgálni és kedvet, motivációt adnának a változtatáshoz.
Mesélj akkor egy picit erről a négy dalról – hogyan és miként kapcsolódnak egymáshoz? Érdemes őket egyfajta megadott sorrendiségben hallgatni, vagy ez nem számít egyáltalán, inkább csak maga a lenyomat, amit hagynak bennünk?
A dalszövegekben vissza-visszatérnek különböző természeti elemek - víz, tűz, homokszemcsék, szél -, ezek segítségével fogalmaztam meg a már említett témákat. Igyekeztem különböző költői képeket használni, hogy ne legyenek a szövegek túl szájbarágósak. Szedlár Dávid szerzőtársam pedig úgy hangszerelte a dalokat, hogy a zene megerősítse a mondanivalót és kellemes legyen őket egy sorozatban hallgatni - a sorrend nem számít.
A Grains of Sand-ben például a különböző loopok úgy épülnek egymásra, mint kis homokszemek. Többféle zenei motívum és ütemjelző váltakozik, így a különböző részek kevésbé kiszámíthatóak, de azok ismétlődése és egy, a Földet szimbolizáló, mély basszushang mégis összefogja a dalt. Olyan egyensúllyal mozognak a homokszemcsék ezen az alapon, ahogy az emberiség tud, amikor képes az együttműködésre.
A Wind című dal Dél-Franciaországban, az útitárs ukulele segítségével született. Egy folyó zubogása adta az alapritmust és hazatérés után, korábbi utazások alatt Etiópiában és Ugandában szerzett dobokkal érte el végső, akusztikus formáját.
Szóval valahogy így függ össze minden a dalsorozatban.:-)
Mikor meghallgattam a lemezt, engem valóban sikerült kiszakítania a mindennapi rohanásból. Kicsit olyan volt számomra, mint egyfajta meditáció, miközben a dallamok, a zenei világ átmosta a lelkem – nagyjából úgy, mintha egy hűs, tiszta vizű forrásba merültem volna alá. Milyen stíluselemek vegyítésével sikerült elérni ezt a hatást? Milyen zenei jegyekből táplálkoztál a komponálás alkalmával?
Nagyon örülök, hogy ilyen hatást ért el nálad. Tényleg szerettük volna, hogy a dalokkal lehessen együtt utazni: természetbe, más világba, más tudatállapotba.
A dalok egyébként különböző stíluselemeket ötvöznek, elsősorban az igényes popzenéből merítve, de a világzene, jazz és soul műfajok is fontos alkotóelemei a hangzásnak. Mindez megspékelve Dávid hangszerelési tehetségével.
Beszéljünk egy picit az album kiemelt daláról, egészen pontosan a Wordlessly-ről, amihez az első klip is készült. Kikkel együttműködve sikerült megálmodni ezt a látványvilágot, s hogyan született meg maga a koncepció?
A Wordlessly egy olyan utazásról szól, aminek célja nem földrajzi hely, hanem inkább egy tudatállapot. Mark Yfantidis, a klip rendezője fogalmazott úgy, hogy “mégha egy olyan világ, ahol az emberek elfogadják egymást anélkül, hogy mindenben egyetértenének, első hallásra nem is tűnik utópiának, ilyen szélsőséges időkben pont olyan elképzelhetetlen vagy futurisztikus, mint az önvezető autók és videóhívások voltak a 70-es években.” Ezért szerettünk volna a klipben egyfajta szabadulástörténetet vizualizálni, egy utazást a melankóliából a harmóniába, az ismertből az ismeretlenbe.
A klip sok vizuális effektet tartalmaz, egy forgalmas parkból a civilizáció jeleitől mentes erdő lett, ahol a felhők fölött egy fatörzsön egyensúlyozok. :-)
Hogy találtál rá a rendező-operatőr párosra, akik nem kisebb projekteken dolgoztak már külön-külön és együtt is, mint a Star Wars, a Jurassic Park vagy ép az Avengers látványvilága?
Markot még abból az időből ismerem, amikor filmszakon tanult a University of Sussex-en, Brightonban. Már akkoriban beszéltük, hogy egyszer dolgozhatnánk együtt egy videóklipen. A Wordlessly picit álmodozó, más világba való invitáló karaktere miatt úgy éreztem, szuper lenne, ha kicsit absztraktabb videót tudnánk hozzá készíteni. Chris és Mark mesterei a különböző vizuális effekteknek, szóval reméltem, hogy még mindig szívesen dolgoznának együtt egy kis költségvetésű filmen. Szigeten, azt hiszem Chef’s Special koncert előtt vagy után egyezett bele Mark a közös munkába. :-)
Milyen fogadtatásra számítasz egyébként? Hogy érzed, a mai társadalmunk mennyire befogadóképes egy ilyen üzenetre, mint amit ezzel a dallal és klippel szeretnél nekünk átadni?
Alapvetően pozitívan állok a világ dolgaihoz, szóval nagyon remélem, hogy a hallgatók szívesen utaznak majd velünk. Örülnék, ha olyanokhoz is eljutna, akik nem feltétlen gondolkodnak ugyanúgy, mint mi, hiszen a dal fő mondanivalója a különbözőség elfogadása.
Mi lesz most a következő lépés? Készül már a „sorozat” következő darabja, s ha esetlegesen igen, akkor milyen irányba fogtok azzal haladni?
Igen, dolgozunk a következő dalsorozaton. Követjük az utat amit az első rész meghatározott, meghintve újabb tapasztalatokkal és utazásokból merített inspirációval.
Írta: Rosta N. Napsugár
Fotók: Szedlár Dávid
2019. február 22. 15:54