Szeder-Szabó Krisztina
Keresem a szavakat, hogy bevezessem azt a Hölgyet, akit alkotóként és előadóként egyaránt tisztelek… egész egyszerűen azért, mert őszinte. Nem köntörfalaz. Ha hallgatom, érzem, amit ő, látom, amit ő... megjelennek a hétköznapjai, és megtudom, hányadán áll egymással nő és férfi... mit mondanak és gondolnak rólunk a "gyengébb nem képviselői". Néhányszor kamerák előtt - pár TV-interjú kapcsán - megszólítottam Őt, most viszont nyomtatott formában is megpróbálom kifaggatni.
Emlékszel gyerekkori példaképekre? Olyan előadókra, vagy éppen csak alkotókra, akinek a bőrébe szerettél volna bújni, vagy akire hasonlítani akartál, és ha igen, miért tetszettek Ők?
Igen, az egész zenész lét egy zenekaron keresztül tetszett meg. Hatalmas Muse fan voltam, úgy éreztem minden daluk rólam szól! Az, hogy Matt Bellamy gitározott, zongorázott, énekelt és dalokat írt, teljesen lenyűgözött. Közben utána olvastam milyen életet élnek, turnézás, dalírás, stúdiózás, és azt gondoltam, hogy ilyen életet szeretnék én is élni, és én is olyan hatással szeretnék lenni az emberekre, mint ők rám. Persze rajta kívül más számos előadó is hatott rám, bár általában dalszerző-énekesek, mint Norah Jones, Sting, Camille, Zaz.
Volt látványos útkeresésed, ami akár külsőségekben is megjelent? Mondjuk van olyan, hogy nézegeted a fényképeidet, és azt mondod: nem-nem, ez én nem lehettem!
Persze! A gimi alatti erős, sötét lila sminktől kezdve a hippis sminken keresztül a csak hétköznapi ruháig elég sokféle fellépő megjelenésem volt, mire kialakult a mostani koncepció.
Hogy találtad meg magadban azt, aki a dalokat nem csak elénekli, hanem "elő is állítja”?
Mivel nekem egy dalszerző-énekes példaképem volt, ezért egyből, ahogy elkezdtem zenélni tanulni, már írtam is a dalokat. Azt éreztem, ki kell fejezzem, hogyan érzek, nem csak hangokkal, hanem szavakkal is.
Szépen megértél arra, hogy egy valamikori vokalistából, egyedül, büszkén állsz a mikrofon elé vagy a színpadra! Ezzel egy időben a zenéd is „kinyílt”… ez összefügg azzal, hogy a benned lévő nő is kinyílt, megért?
Igazi vokalista soha nem voltam, leginkább csak a barátaimnak vokáloztam. Viszont igen, volt egy út, gimis, egyetemista rockzenekar, aztán feldolgozásokkal szórakoztató útkereső szakasz, majd jött a Szeder, amin belül is valóban most értem el nagyobb mélységeket az új, Táncolj velem, élet! című lemezzel, ahogy belül is érettebbé váltam. Valószínűleg ez egy folyamatos érés, nyílás, aminek nem tudom, hogy vége lesz-e egyáltalán.
Mit gondolsz arról, hogy a mai könnyűzenei mainstream miért nem, vagy csak ritkán nyújtja a sokarcú nőt?
Például azért, mert nem nők írják a dalokat, bár már egyre inkább többen vannak szerencsére. A szerelem a legerősebb érzelem, ami mindenkit tuti foglalkoztat, tud vele azonosulni, ezért sokkal könnyebb ezekkel a sémákkal kifejezni valamit, mintha a nőiesség vagy akár a férfiasság sokoldalú aspektusait próbálnánk részletezni. Az alkotók sem veszik gyakran a fáradtságot, de a befogadók sem szeretnek annyit gondolkozni, amikor szórakoznak, jobban örülnek, ha már ismert sémákat hallanak. Ennek ellenére változik a világ, már Lady Gaga is törli le a sminket az arcáról, veszi le a parókát, és már az emberi, sokoldalú arcát akarja mutatni.
Te megfogalmazol egy abszolút 2016-os nagyvárosi csajt. Azt a sokarcú nőt, akiről az előbb kérdeztelek… ez tudatos?
Igen, én szeretném minden aspektusomból kifejezni magam. Azt mutatni, aki valóban vagyok.
Hogy tapasztalod, hálásak ezért neked a női hallgatóid?
Igen, sőt, a férfiak is!
Ezek szerint tőlük is jön erre visszajelzés?
Abszolút, a Feri fenekének nem is tudom, hogy női vagy férfi rajongója van-e több.
Zeneileg egy nagyon inspiráló közegből jössz. Petruska Andrással és Lócival sokszor láthatott-hallhatott a közönség… én azt gondolom, hogy amit ott, velük tapasztalsz, annak megteremted az ellenpontját… leegyszerűsítve: a zenében Ők megjelenítik a férfit, Te pedig a nőt. Ez az én agymenésem, vagy van benne valami?
Leginkább megjeleníti mindenki magát a saját szűrőin keresztül, csak történetesen náluk hozzájön egy férfi szűrő is, nálam meg egy női. De nem gondolnám amúgy, hogy minden dalommal csak a nők tudnának azonosulni, vannak általánosabb érzések, amivel mindenki tud nemtől függetlenül. Nagyon sokat hatunk egymásra Lócival és Andrissal, onnantól kezdve,hogy zenéket mutatunk egymásnak, hogy megmutatjuk egymásnak az új ötleteinket odáig, hogy kivesézzük a zenekarvezetői feladatainkat. Arról nem is beszélve, hogy kb zeneileg együtt nőttünk fel.
Mi lenne álmaid projektje, mint alkotó?
Létrehozni egy Pink Floyd Fal méretű monumentális összművészeti performanszot, aminek tuti része lenne egy nagy szimfonikus zenekar is.
Lombos Márton
2017. április 17. 18:21