SZÉCSI BÖBE: „Egy zenei produkció felépítése kőkemény munka, a maradandó dolgokhoz idő kell.”
Szécsi Böbe tehetségére először a több mint tíz éve képernyőre tűzött The Voice tehetségkutatóban figyeltem fel. Akkoriban egy barátnőmet kísértem el a versenyre, ahol szurkolás közben több izgalmas női hangot ismerhettem meg. Köztük volt mostani interjúalanyom, Szécsi Böbe is. A műsort követően a 2013-as évemet meghatározó „A Part” számban hallgattam mindennap. BÖBE hosszú utat járt be azóta, többek között ennek az utazásnak legfőbb megállóiról, valamint egyre nagyobb fókuszt kapó szólókarrierjéről beszélgettünk.
BÖBE, nosztalgiázzunk egy kicsit. Elsőként az érdekelne, hogy milyennek képzelhetlek el, milyen voltál gyerekként?
Nagyon álmodozó, elvarázsolt gyerek voltam - és közben picit szétszórt is. Az ikertesómmal, Sacival fantasztikus gyerekkorunk volt. Nagyon jókat játszottunk, álomvilágokat kreáltunk magunknak, dalokat írtunk már egész kicsi korunk óta. Biztos vagyok abban, hogy a kreativitásomat ennek is köszönhetem. Ha valami viszont nem érdekelt, vagy kifejezetten nem volt hozzá kedvem, akkor azt általában nem csináltam. Amikor valami izgatott, akkor teljes erőbedobással, lelkesedéssel álltam hozzá. Ezek a tulajdonságaim a felnőtt életemben is kísértenek, de már nyilván sokkal árnyaltabban.
Volt, ami arról árulkodott, hogy zenével fogsz foglalkozni? Kitől hallottad először, hogy tehetséged van hozzá? Kiktől tanultál sokat a zene terén?
Apukám megszállott zenerajongó. Több ezer példányszámos lemezgyűjteménye van, kiskorunkban Beatlest hallgattatott velünk. Tőle rengeteget kaptunk, kaptam ezen a téren, illetve a szüleim fontosnak tartották, hogy a gyerekek közül - négyen vagyunk tesók,- mindenki tanuljon zenét. Én hegedülni tanultam, zongorára jártam. Nagyon szerencsés vagyok, mert a szüleim száz százalékban támogattak abban, hogy a zenével foglalkozzak. Anyukám tizenhárom éves koromban íratott be minket énektanárhoz, utána pedig organikusan alakult a pályám. Valahogy minden annyira szépen épült egymásra, hogy mindig úgy éreztem, hogy nekem ez az utam. Ebben az is megerősített, hogy a korábban említett szétszórtságom okán az iskolában nem volt túl sok pozitív tapasztalatom - ezzel szemben tizenhárom évesen megnyertem életem első énekversenyét, a békési Én Hangom vetélkedőt, ami akkor nekem óriási sikerélményt jelentett. Úgy éreztem, végre megtaláltam azt, amiben jó vagyok.
Egészen 2023-ig angol nyelven adtad ki dalaidat, majd elérkezettnek láttad az időt, hogy magyar nyelven fejezd ki magad. Miért?
Szeretem a kihívásokat, szeretek minden nagyobb volumenű release -EP, album- kapcsán kicsit fejlődni. Azt éreztem, hogy egy angol nyelvű EP, egy angol nyelvű nagylemez után a természetes következő lépés egy magyar nyelvű EP lenne.
Ennek a magyar nyelvű útnak az egyik mérföldköve az „EGYMÁS OTTHONA” négy dalos kislemezed is. Hogy tekintesz vissza erre a munkádra?
Büszke vagyok rá. Nagy előrelépés volt számomra mind szakmailag, mind emberi oldalról is a magyar nyelvű dalszövegírás. Szakmailag azért, mert magyarul sokkal nehezebb dalszöveget írni, ezért tényleg egy jó kihívás volt számomra. Kiléptem a komfortzónámból. Emberileg pedig azért, mert sokkal jobban megnyíltam, gyakorlatilag nyitottam egy kaput az itthoni közönség felé. Az angol szövegekkel volt egyfajta filter rajtam, hiszen nem mindenki beszéli annyira jól az angolt itthon, hogy pontosan értse azokat a dolgokat, amikről éneklek. Magyarul viszont nem tudsz elbújni, és ez ugyanannyira felszabadító, mint amennyire ijesztő is.
Mivel én nagyon szerettem ezt az anyagodat, térjünk ki picit a kislemez dalaira is. Hogyan érzel velük kapcsolatosan jelenleg?
EGYEDÜL PÁRBAN: Ezzel a dallal pontot tettem magamban egy régi párkapcsolatommal kapcsolatos, még bennem maradt dolgok végére. Jó érzés letenni olyan dolgokat, amik nyomasztanak, ezt éreztem ezzel a dallal. Emellett kifejezetten fontos számomra ez a szám, mert ehhez írtam az első olyan magyar dalszövegemet, amire büszke voltam annyira, hogy ki merjem adni.
MÉLYPONT: Nagyon szeretem ezt a szerzeményemet. Az életemben sokszor váltakoznak a nagyon magas, valamint a mélyebb pontok. Ez például egy utóbbi, mélyebb időszakomban íródott. Szerintem jól megfogalmaztam benne azt, amit ilyenkor, ezekben a helyzetekben érzek.
NEKÏ UGYANÚGY: Ez az egyik kedvenc dalom magamtól. Egyszerűen, csak úgy kigurult belőlem. Nagyon szeretem énekelni, szeretek vibeolni rá. Remélem, hogy az életem során legalább még egyszer tudok majd egy ilyen catchy dalt írni. Arról nem is beszélve, hogy egy tök jó fricska a sok fuckboynak, akivel összefújt a szél az utóbbi években. Nem szégyellem, hogy van, amikor már megint nem jól választok potenciális partnert, meghallgatom és tök sok erőt tud adni.
EGYMÁS OTTHONA: Ezt a számot Fehér Hollóval fejeztem be, a dalszöveget tulajdonképpen ő írta, egy angol szövegem alapján. Nagyon szép dal lett, nagyon szeretem.
Az idén megjelent kislemezed mellett sem mehetünk el. Ki voltak a legfőbb segítőid a munkálatok során?
A dalokat Usztics Pepével írtuk. Az egész alkotói folyamat nagyon más volt nekem, mint korábban. Ezelőtt otthon, egyedül alkottam. Az előző EP-nél körülbelül nyolcvan százalékos demókat vittem producerekhez, és azokat fejeztük be együtt. Itt viszont - a FUTOK-ot leszámítva - a nulláról, közösen gondolkodva születtek meg a dalok, és ez teljesen új dolgokat, ötleteket hozott. Nagyon élveztem az egész folyamatot, Pepével biztosan fogunk még együtt dolgozni. Ezt a kislemezt mindenkinek ajánlom, akinek meggyűlt a baja az ismerkedéssel az utóbbi időkben. Az összes trekk egy görbetükröt tart a Z generációs randizás, ismerkedés során fellelhető buktatóknak.
Nem úszod meg ennyivel, mesélj a számok születéséről külön-külön!
REDFLAG: Ez az első közös szerzeményünk Pepével. Továbbá azért is különleges számomra, mert ezzel a dallal debütált a BÖBE-BABA koncepció, aminek nagy sikere lett. Nagyon szeretem, szerintem tipikus koncerten jól kiabálható refrénje van. Alig várom, hogy élőben is előadjuk a zenekarommal.
FUTOK: Ez a dal egy kakukktojás az EP-ről, mert ezt egyedül kezdtem el, csak később vittem el Pepéhez. TikTokon tök sokan csináltak rá videót, ami nagyon jól esett.
ILLUZIÓ: Az EP egyetlen klipes száma, jó kis fülbemászó refrénnel, és egy nálam sokszor aktuális témával - amikor nem is egy ember valódi énjébe szeretünk bele, hanem a fejünkben kitalált verzióba.
REGGEL: Az utolsó BÖBE-BABÁS dal a situationshipekről. A számot a Dalapozás című műsorban írtuk, és annyira megtetszett nekünk, hogy készre csiszoltuk, befejeztük.
Ahogy már említetted, az EP vizuális koncepcióját a Bratz babák ihlették. Miért?
Nagyon szeretek koncepciókban gondolkozni. Az első EP-met a színek, az első nagylemezemet a hét főbűn ihlette. A BÖBE-BABA ötlete nagyon hirtelen született meg. Az öcsém révén, aki a Képzőn tanul festő szakon, megismertem Rósz Anna grafikust, aki szuper 3D-s grafikákat csinál, amikről egyből beugrottak a Bratz babák. Innentől kezdve beindult a fantáziám. Miért is ne lehetne minden dalhoz egy olyan baba, ami engem ábrázol, és a szám üzenetéhez passzoló tulajdonságokkal van felruházva? Így lett például a „REDFLAG” dobozában egy piros zászló, vagy a „REGGEL” esetében egy jövőbe látó varázsgömb. A babákhoz kitaláltam, hogy szuper lenne egy-egy viccesebb reklám. A „REDFLAG” kapcsán ez kifejezetten jól sült el, mert akkor még senki nem tudta, hogy pontosan mi ez, így elég nagyot ment. A reklámok alatt egyébként Vági Viktória hangja hallható. Nagyon büszke vagyok erre a projektre. A kedvenc részem ezekben a folyamatokban az, amikor vissza tudok tekinteni arra, hogy milyen szuper emberek segítségével sikerült megvalósítanom mindazt, ami hónapokkal ezelőtt még csak a fejemben létezett.
Hamarosan búcsúzni fog a 2016 óta aktív, az egyik legkomolyabb külföldi jelenléttel rendelkező ambient elektronikus formáció, a Belau. Mindössze 19 évesen csatlakoztál a produkció élő felállásához. Mit tanultál ebben az időszakban?
Rengeteg mindent. Ami a legfontosabb: életre szóló barátságokat kaptam a produkciótól, és annyi élményt, amit egyszerűen lehetetlen néhány mondatba belesűríteni. Szakmailag nagyon sokat tanulhattam a srácoktól, Kedves Peti nagy példaképem is, hiszen teljesen egyedül menedzselte a Belaut, és fantasztikus dolgokat ért el a produkció. Ezen felbuzdulva én is elvégeztem egy zenei management képzést, magamat kezdtem menedzselni. A Belaunak köszönhetően kinyílt számomra a világ. Mielőtt beléptem a zenekarba, alig hagytam el az országhatárt, de országon belül sem utaztam túl sokat. A srácokkal rengeteg országba eljuthattam és ezek az utazások, az ott szerzett élmények örökre megmaradnak nekem.
Mit tudhatunk az októberi, Akváriumos búcsúbulitokról?
Ez egy nagyon fontos koncert lesz. Kulisszatitkokat nem árulhatok el, de mindenképp érdemes lesz ellátogatni rá a Belau fanoknak, mert tényleg egy nagyon különleges estére lehet számítani.
Remélem nem bánod, hogy picit eltértünk a szóló pályádtól. De meg kell említenünk a Halott Pénz zenekarát is, ahol sok-sok éve bizonyítasz már. Mit szeretsz ebben a produkcióban?
Azt, hogy egy brutálisan profi, végtelenül kedves csapattal dolgozhatok együtt. A srácok a hatalmas sikerek ellenére egyáltalán nem szálltak el, öröm velük a közös munka. Azt megtapasztalni, hogy egy ekkora produkció mögött mekkora stáb dolgozik, milyen profi munka zajlik, mindenképpen nagyon hasznos. Na meg persze… Szuperek a koncertek.
A bandát egy másik zsenális hölgy, Csányi Rita is erősíti. A közösségi oldalakon található fotókból, kis videókból úgy érzem, nagyon egymásra találtatok. Így van ez?
Igen, abszolút. Ritát már régebb óta ismerem, szakmailag mindig felnéztem a munkásságára. Túlzás nélkül az egyik legzseniálisabb dalszerzőnek tartom itthon, illetve nagyon tisztelem azt a melót, amit a The Anahit-be pakol. A közös munka során még jobban meg tudtam ismerni, tényleg nagyon jóban lettünk. Eddig is imádtam a Halott Pénzzel dolgozni, de Rita jelenléte új színt hozott az élménybe. Azon túl, hogy tök jó buli a színpadon együtt énekelni, a backstageben is jókat bandázunk, sokat nevetünk. Arról nem beszélve, hogy sok mindenben hasonlítunk, mindkettőnknek van egy olyan zenei produkciója, amit nagy szenvedéllyel csinálunk, és a saját vízióinkat valósítjuk meg, a saját szerzeményeinkkel.
Ha már csajok… Hatalmas örömömre nemrégiben a tesód, Saci is publikálni kezdett CÉCIE néven, illetve szemmel láthatóan valódi barátság köt össze CARI-vel. Mit gondolsz, lehet arról szó, hogy valamikor, a jövőben közösen alkossatok?
Sacival mindenféleképpen. Vele eddig is előfordult már, hogy a közös dalaink („Born To Fly”, „Our Time”) mellett a saját dalaimban is segített, például az angol dalszövegek kapcsán. Nagyon szeretnék majd egy közös számot vele, mert elfogultság nélkül egy zseniális dalszerzőnek, fantasztikus énekesnek tartom. Carivel pedig hét éves korunk óta ismerjük egymást, nagyjából azóta vagyunk legjobb barátnők. Gyerekkori álmunk volt az éneklés, közös csajbandát is alapítottunk még annak idején. Ő sokáig teljesen más irányba ment el, de nagyon büszke vagyok rá, hogy rálépett erre az útra, megvalósítja azt, amiről alsó tagozatban álmodoztunk. Vele egészen aktuális a közös cucc, erről hamarosan kommunikálunk is.
O, ennek nagyon örülök. Kíváncsian várom, de maradjunk még egy picit visszatekintős hangulatban. Több közreműködés fémjelzi a karrieredet. Hogyan tekintesz vissza ezekre az együttműködésekre?
A PART (Mentha, Diaz): Ez volt az első nagyobb volumenű kollaborációm, közvetlenül a The Voice után. Ez a dal egy eléggé meghatározó darab a pályafutásomban, a sikerességét az is igazolja, hogy tíz év után is rengetegen mondják, hogy mennyire imádták és hallgatják a mai napig.
GUIDING STAR (BRAINS): Nagyon szeretem ezt a számot, szuper volt a srácokkal előadni az Akváriumban. Velük léptem fel először ezen a helyszínen.
OUR TIME (SACI): Ez a dal örökké az egyik kedvencem lesz. Tizenhat évesen, tele haraggal a hazai zeneipar felé írtuk meg ezt a számot, ami szerintem akkor egy nagyon tökös húzás volt a részünkről, hiszen az egész dal gyakorlatilag egy beszólás volt, ami vicces módon senkinek sem tűnt fel. A Dal című műsorban szerepeltünk vele, ami nagy csalódásként sült el, de nagyon büszke vagyok magunkra, mert bár senki nem ismerte el a zsűriben, hogy tizenhat évesen egy saját szerzeménnyel jutottunk be a legjobb harminc közé, én tudom, hogy ez egy óriási dolog volt, mert akkoriban rengetegen jelentkeztek a műsorba.
HOLD ON TO (KARMAPOLIS): Ahogy említettem, A Dalban való versenyzések szerintem méltatlanul rosszul sültek el, amikor Sacival szerepeltünk. A Karmapolisszal való megmérettetés, ami a „Hold On To” számmal történt azért kifejezetten jó élmény nekem, mert picit sikerült visszaépítenem az önbizalmam általa. Tök jó visszajelzéseket kaptam, ami akkor nagyon jól esett.
Van olyan hazai előadó, akivel szívesen dolgoznál közösen?
Igen, persze. Az utóbbi években nagyon sok magyar zenét hallgatok. Nagyon szeretem a hazai hip-hopot, Beton.Hofival, vagy Co Lee-val például király lenne dolgozni, de Beatrick is egy elég jó prod, illetve vannak más műfajban feltörekvő női előadók is, akikkel szintén szívesen kollabolnék. Ilyen például Kollár Dea, vagy Csinszka.
Mit jelent számodra a siker?
Ez egy szuper kérdés. Rengeteg gondolat kavarog bennem ezzel kapcsolatban. Nem szeretek a számokra koncentrálni, mert az ilyen görcsös hozzáállás egyszerűen kiöli belőlem a szikrát és a lelkesedést. Mindig arra törekedtem, hogy a karrierem során a kis sikereket is értékelni tudjam. Őszintén szólva, az interjú kérdései alatt kicsit el is érzékenyültem, mert bár még csak huszonhét éves vagyok, visszagondolva hihetetlenül sok mindent megéltem a zenének köszönhetően, amiért igazán hálás lehetek. Számomra ez már önmagában is siker.
Tizenhat évesen, a The Voice-ban való szereplésem révén megtapasztalhattam, milyen az, amikor ezrek rajonganak érted, fotót, aláírást kérnek, és minden mozdulatodat figyelik. Ugyanakkor azt is megtanultam, hogy ez a fajta rajongás milyen gyorsan el tud múlni. Nehéz szakmát választottam, mert a civil emberek számára a siker mércéje gyakran az, hogy hány alkalommal töltöd meg a Puskás Arénát. A műsor után gyakran találkoztam a "Még zenélsz?" és a "Hová tűntél?" kérdésekkel. Bár tudtam, hogy minden hétvégén külföldön, szuper fesztiválokon, remek színpadokon énekelek a Belauval, lelkileg nehéz volt mit kezdeni ezekkel a kérdésekkel.
Az igazság az, hogy egy zenei produkció felépítése kőkemény munka, a maradandó dolgokhoz idő kell. Közben nem szabad lebecsülni a kisebb sikereket, mert ezek adják a további motivációt. Mindig azt tanácsolom mindenkinek, hogy a következő reális célra és lépésre koncentráljon. Így szépen lassan, a kisebb sikereket is értékelve lehet igazán előre haladni. Nagyon boldoggá tesz, ha akár csak tíz-húsz ember énekli a dalaim szövegét a közönségből. Én az ilyen dolgokat is sikerként könyvelem el.
Hogyan látod a jövőt, a jövőd? Milyen terveid, vágyaid, céljaid vannak jelenleg?
Bízom benne, hogy a Belau után keletkező űrt feltölti majd a szólóprojektemmel való ügyködés. Szeretnék minél többet színpadon lenni, mert bár ebben a szezonban ritkábban voltak saját koncertjeim, azokon érzem igazán, hogy mennyire feltölt egy-egy ilyen élmény. Sok új zenére, sok saját koncertre, sok fejlődési lehetőségre vágyom leginkább.
BÖBE drága, azt hiszem tökéletes végszót kaptunk tőled. Kívánom, hogy amíg eléred a céljaid, a legnagyobb vágyaid, addig is sok-sok „pici” siker kísérjen utadon.
Hatos Niki
2024. november 11. 04:48