Studio monitort minden háztartásba!
... avagy Adam-Audio F7 teszt.
Bármilyen, professzionális termékeket gyártó vagy akár szolgáltatást nyújtó cég egy idő után eljut az inkább „elérhetőnek” / „megfizethetőnek” nevezett csomagok létrehozásához, hiszen a szakmai maximalizmus (az a bizonyos léc, amit igyekeznek minél magasabbra tenni) és a profitorientáltság csak néha (vagy sohasem) korrelálnak. Ez teljesen érthető és logikus lépés, bármi is legyen az oka. (Általában a nyereség növelésének szándéka, vagy az alapvető fennmaradás veszélyeztetettsége.) A kérdés mindig csak az, hogy mennyivel csúszik lejjebb a „léc” és hol kötik meg azokat a bizonyos kompromisszumokat, amik lehetővé teszik az ár csökkentését és megkülönböztetik a „gagyit” az egyébként minőségi, jó ár-teljesítmény viszonyú produktumtól. Ha ezt ügyesen csinálják mindenki jól jár, (bármilyen hihetetlen) még akár a kedves vásárló is.
Az ADAM F-szériás aktív, két utas stúdiómonitorjainál ez utóbbit tűzték ki célul. Mielőtt nagyon előrerohannánk és kiderülne, hogy ez mennyire sikerült a most vizsgálandó F7 esetében, persze a kötelező „kicsomagoltuk-jajdejóhogyannézki-milyencsatlakozókvannakrajta-és-mivanbelül-hánywattos-hányherzetfogyaszszázhúszdecibelalatt-mennyiidőalattgyorsulszázra-kapcsólóüzeműebenneafluxuskondenzátor-megegyáltalánmegkülönbenis” kört azért lefutjuk... Tehát, két darab, a szürke és a kék különböző árnyalataiban pompázó papírdobozban érkeztek a meghallgatásra jelentkező újoncok. Miután viszonylag gyorsan kiugrottak és megszabadultak ruházatuktól máris elkezdődött az orvosi vizsgálat (, mert ugye csak úgy nem dugdosunk semmit sehova...). A szokásos kérdések tisztázása után (állampolgársága: német és kínai, színe: fekete, szeme: aranysárga, magassága: 321 mm, csípő: 225 mm, mell: 266mm, súlya: 9kg, neme:... stb.), következhetett a részletekben való elmerülés, hiszen ott rejlik az ördög.
Két utas aktív motyókákról lévén szó, nem meglepő, hogy szemből történő rálátás biztosítottsága esetén egy 7 hüvelykes, üvegszálas papír membránú, mély-közép sugárzót (nagyon szépen csillan rajta a holdfény) és egy az A7x-ekből már ismert „aranyos” X-ART csipogót találunk egy szájszerű bassport társaságában. A nyitott száj fölött egy kis ADAM logó helyezkedik el, a két oldalán egy-egy LED-del: egy zölddel és egy pirossal. Ezek funkciójáról egy kicsit később ejtenék szót, hiába lévén tudatában annak, hogy a szűnni nem akaró tudásszomj és kíváncsiság okozta nyugtalanság és izgalom miatt mindenki rágja körmeit, izzadtan forgolódik éjszaka az ágyában vagy gyógyszerfüggővé válik.
Az egyébként finoman lekerekített élek talán nyugtatólag hatnak és általuk csillapítódnak az elvonási tünetek, így mindenki túléli ezt a rövid de stresszes időszakot. Oldalról szemlélve a „testeket” kevésbé izgalmas az élmény, viszont hátulról...tele van érdekesebbnél érdekesebb mütyűrkékkel: csavarok, csavarók, csatlakozók, kapcsolók és tekerentyűk díszítik. Ezek közül talán a legfontosabb az elektromos hálózathoz való csatlakozást biztosító (nem betárcsázós, hanem bedugom és azonnal van típusú) műszerkábel (gyári tartozék) fogadására képes aljzat és a hozzá tartozó, országválasztó (230V/50Hz: fent 115V/60Hz: lent) kapcsoló. Ez utóbbit kis hazánkban célszerű a felső állásba helyezni, bár senkit sem szeretnék elriasztani a kísérletezés euforikus élményétől. Nyugodtan kapcsoljuk alsó állásba, egyszer... Ha e, földrajzi elhelyezkedésünktől függő paramétert megfelelően állítottuk be, nyugodt szívvel adhatunk gyújtást ezen nemes célt szolgáló ki/bekapcsolóval, mely a hátsó fertály jobb-alsó térfelére kapott tartózkodási engedélyt.
Feltételezve, hogy az akadályt sikerrel le tudjuk küzdeni, figyelmünket nyugodtan összpontosíthatjuk az audio kapcsolatokat biztosító csatlakozókra. Egy XLR/TRS kombó gondoskodik a szimmetrikus/szimmetrikus-aszimmetrikus jelek fogadásáról, ill. egy RCA (logikusan a kizárólag) aszimmetrikusakéról. Ha ez utóbbiba dugjuk a forrásunkat automatikusan letiltódik az XLR/Jack bemenet. Közvetlenül a fogadóegység alatt találunk két, inkább csavarhúzóval tekerhető potit, melyek mély, ill. magas shelving hangszínszabályozóként működnek. A magas 5kHz-től indul és +/- 6dB beavatkozást tesz lehetővé (ezt valójában 20kHz-nél), a mély 300Hz-től kezdi ténykedését és 100Hz-nél éri el a +/-6dB-s változtatás lehetőségét. A kettő között egy kézzel is forgatható, a hangerő beállításában segítséget nyújtó szabályozót láthatunk, mely a semmitől +6dB-ig skálázott.
Tekintetünket még egy kicsit lejjebb irányítva egy kis ezüstösen csillogó kapcsolót vehetünk észre. Ez felső állásban aktivál egy 80Hz-es felül áteresztő szűrőt, ha rendszererünket szeretnénk sub-bal kiegészíteni. Miután mindent sikeresen csatlakoztattunk, a gyújtást ráadva máris használható a kis drága. Az előoldali LED-ek adnak tájékoztatást az aktuális üzemállapotról. Ezt azért fontos tudni, mert nagyon lelkiismeretesen környezettudatos és energiatakarékos, így 20 percnyi nemhasználat esetén automatikusan készenléti állapotba kerül. Eme Csipkerózsika-szerű álmából csak a bemenetére jutó audio élmény ébreszti fel és kb. 5 másodperc után tér ismét magához. Ez energetikai szempontból, mint fő lehallgató rendszer zseniális.
Alternatív monitorként viszont kicsit idegesítő, ahogy egymáshoz képest néhány másodperces késéssel kis pukkanás közepette kikapcsolnak miközben a fő hangfalakon hallgatott matériát hibáztatva keressük a pattanás okát... Mikor később szeretnénk valamit leellenőrizni az F7-eseken, és átkapcsoljuk a monitor controllert, az 5 másodperces ébredési idő sem segíti lelkünk épülését. Hogy nyugodtabbak bírjunk maradni a világító zöld LED jelzi, a láda aktív állapotát. (A zöld szín ugyanis nyugtatólag hat az ember idegrendszerére.) A haloványan, pirosan izzó LED a készenléti álomüzemmódot hozza tudomásunkra, ilyenkor várja a (nem égi) jelet. Ha a piros LED teljes fényárban úszik és ebben csatlakozik hozzá a zöld is, akkor ne nagyon örüljünk, mert az eszköz túlmelegedés miatt letiltott és ezért nem szól; nem azért, hogy elmondhassa mennyire tetszik neki a mix, amin éppen dolgozunk...
Meghallgatva az árkategóriának megfelelő megszólalást kaptam. Inkább otthoni zenehallgatásra, vagy házi stúdiós felhasználásra tudom elképzelni és ajánlani egyaránt. A 44Hz-50kHz átvitel impozáns, de maga a hangfal nem olyan szemléletes vagy analitikus, mint az érthető okokból felsőbb árkategóriát és minőséget képviselő A7X. Szépen szól, sub nélkül is kielégítő mély-élménnyel gazdagodunk és a magasak is tiszták, de az alsó régió nem üt eléggé, a középtartomány pedig nem elég részletes. Tehát a kritikus lábdob-basszus, ill. ének-pergő-torzítós gitár/szőrös szintihang viszonyokat nehezebb precízen kidolgozni. Viszont pont emiatt, alternatív lehallgatónak jól jöhet: legyen egy otthoni Hi-Fi jellegű, de annál jóval kiegyenlítettebb és hasznos átlagot mutató minőségi hangfalpárunk, ami kiegyenlítettsége révén segít elkerülni a feleslegesen szélsőséges beavatkozásokat (szemben egy valódi szoba Hi-Fi-vel, ami inkább csak a problémára hívja fel a figyelmet, de a szükséges orvoslás mértékét nehezen tudjuk pontosan felmérni.)
Az összbenyomás kicsit természetellenes vagy műanyag, nem éreztem, hogy komoly stúdiómunkára, mint elsődleges lehallgatórendszer el tudnám képzelni. Persze összevetve az árkategóriával ez érthető is, így valóban nem jogos a „wow” reakciót elvárni. Hangszereléshez, zeneszerzési munkákhoz jó választásnak tartom főleg, hogy huzamosabb ideig sem fárasztó hallgatni. Biztos, hogy sokkal inkább stúdiókész anyagok születhetnek a segítségükkel anélkül, hogy a fél vesénket felajánlanánk egy műholdról is jól látható összegbe kerülő felső kategóriás stúdióhangfal párért. Természetesen mindenki döntse el maga, és hallgassa meg, hiszen nem vagyunk egyformák!
Hidasi Barnabás
2017. március 6. 11:29