STEFÁN TAMÁS: „Az AWS zenekarnak nagyon jószívű, nyitott és támogató közönsége van.”
Két évvel Siklósi Örs halála után az AWS megtalálta új frontemberét, Stefán Tamást. Az egyáltalán nem unatkozó, folyamatosan megújuló produkció tábora hamar befogadta, megszerette Tomit. De vajon erre számított az énekes? Többek között erről mesél ebben az interjúban, de érintettünk olyan témákat is, minthogy mi a legnagyobb bók, amit valaha kapott, vagy hogy hogyan tekint a jövőre.
Tomi, üljünk fel picit a nosztalgia vonatra. Milyennek képzelhetlek el, milyen voltál gyerekként? Volt, ami arról árulkodott, hogy zenei előadó lesz belőled?
Miskolc mellett nőttem fel egy kisvárosban, az egész gyerekkoromat az extrémsportolás jellemezte. Van két bátyám, akikkel közösen, versenyszinten a triál kerékpár sportágát űztük minden szabadidőnkben. Később pedig országszerte fellépéseken vettünk részt, hogy népszerűsítsük ezt a sportot. Ezt tekintve, úgy gondolom, nem volt túlságosan hétköznapi a gyerekkorom, de a művészet és zene nem igazán volt jellemző rá.
Akkor hogyan jött be az életedbe a zene?
Ezt nehéz megmondani. Talán ezt is a sportoláshoz köthetném, sok gördeszkás, bmx-es, és hasonló sportokban mozgó ismerősünk és barátunk volt, így egész fiatalon megbolondított a kaliforniai pop-punk zene, és annak az életérzése. Ezért jött rám az, hogy szeretnék megtanulni gitározni. Tizennégy éves voltam, amikor ballagásomra megkaptam az első gitárom, akkor senki nem értette a családban, sőt, azt mondták vigyázzak rá és ne karcoljam össze, hogy el tudjuk adni, ha meguntam. Végül nem untam meg.
Ki hívta fel a figyelmed arra, hogy tehetséged is van a zenéhez?
Akárhogy agyalok, úgy gondolom, hogy kifejezetten senki nem mondta, senki nem hívta fel rá a figyelmem. Természetesen támogattak benne, de nagyon sokáig nem tűnt úgy, hogy bármi komoly lehet abból, hogy zenélek. Viszont sosem adtam fel, elég sokat gyakoroltam, akkor is, amikor nem éreztem, hogy bármi lényegi értelme lenne. Ez mindig is csak szerelem volt számomra, ezt élveztem, ez érdekelt kizárólag.
Kiktől tanultál sokat szakmailag?
Nagyon sok mindenkit lehetne említeni, akár nagyobb előadókat és zenészeket is. Tőlük sajnos nem személyesen tanultam, de nagyon jó dolognak tartom, hogy manapság az internet segítségére lehet mindenkinek, hiszen nagyon könnyen elérhetőek mindenféle oktatóvideók. Ezentúl a legtöbb szakmai tanítást az AWS zenekartól kaptam, kapom.
.jpg)
Az AWS 2021-ben vesztette el korábbi frontemberét. A srácok két év után jelentették be, hogy immáron te erősíted a produkciót. Úgy képzelem, nem volt könnyű feladatod. Hogyan emlékszel vissza a kezdeti időszakra?
Valóban nem volt könnyű, nagyon sok kétely volt bennem és bennünk abban az időszakban, de az, hogy a srácok meghozták ezt a döntést, nagyon nagy motivációt adott. Úgy éreztük, hogy ebbe nagyon bele kell rakni magunkat. Csodálatosnak gondoltam, hogy a zenekar egyáltalán újra színpadra tud állni a történtek után. Borzasztó megtisztelő volt, hogy ebben én lehetek segítségükre.
Hogy érzed, elfogadott téged az AWS tábor?
Az AWS zenekarnak nagyon jószívű, nyitott és támogató közönsége van, amit előtte is tudtam, de őszintén, minden várakozásomat felülmúlták. Ezért nagyon-nagyon hálás vagyok, természetesen igyekszem dalok és színpadi előadás formájában visszaadni nekik a belém és a zenekarba fektetett bizalmat.
Tudjuk, hogy sok zenekar van, aki nehezen építi fel a közönségét. Van olyan feltörekvő formáció, akire szívesen hívnád fel a figyelmet?
Azok a zenekarok, akik elkísértek minket koncertezni az elmúlt pár évben, mind ilyenek. Az Escape My Shadows csapat már nagyon fiatalon végtelenül profin csinálja azt, amit csinál. De ott van a nagyon kedves barátainkat jelentő A Király Halott zenekar is, akik szintén kiemelkedőek számomra.
Mi a legnagyobb bók, dicséret, amit valaha kaptál?
Ez picit nehéz kérdés. Egyszer, pár éve, egy másik zenekarom kapcsán azt mondta valaki, hogy nagyon hasonlít az énekem Tyler Carter énekére az Issues zenekarból. Ez nagyon megragadt, ő az egyik kedvenc énekesem.
.jpg)
Van, amit nem gondolnak rólad az emberek, de örülnél, ha többen tudnák?
Iszonyatosan szeretem a leveseket!
Vannak alkotók, akik egy megszokott környezetben dolgoznak, míg mások, ha éppen a vonaton éri őket az ihlet, akkor ott veszik fel telefonjukra az anyagot. Te melyik táborba tartozol?
Igazából mindkettőbe. Előfordul, hogy a leglehetetlenebb időpontban kezdek el jegyzeteket irkálni a telefonomba, mert nem szeretném, hogy elvesszenek az ötleteim. Ám ahhoz, hogy az ötletből végleges dalszöveg legyen, nekem egyedül kell lennem és nyugalomra van szükségem, lehetőleg a saját négy falam között.
Ha valaki nem követi a munkásságod, melyik dallal kezdje a megismerkedést? Melyik dalotokra vagy a legbüszkébb?
Jelenleg nagyon nehéz lenne konkrét dalt kiemelnem. Egyik oldalról mindenképp az egész „Innen Szép Nyerni” lemezt javasolnám, másik oldalról, mert az is egy fontos részem és angolul egészen más alkotni, a Meristem zenekarom „Saviour” című dalát ajánlanám.
Novemberben különleges helyszínen, a Vígszínházban léptek fel két alkalommal is. Mire számíthat tőletek a nagyérdemű?
A műsor alapvetően a zenekar Madách színházas áthangszerelt koncertjét veszi alapul. Az egy nagyon különlegesre sikerült előadás volt a banda részéről, ezt szeretnénk most újra, új dalokkal, felfrissített színpadképpel és hangszereléssel megcsinálni. Mi már elképesztően várjuk, szerintem nagyon izgalmas így megfogni a dalainkat és teljesen más zenei irányból közelíteni feléjük. Az izgatottságunkat az is tetőzi, hogy mindkét alkalom körülbelül fél-fél óra alatt teltház lett, ami egészen elképesztő. Először el sem hittük.
Hogyan látod a jövőt, a jövőd?
Nagyon izgalmas terveink, céljaink vannak a zenekarral, és azon dolgozunk, hogy ezekből mindent vagy legalább minél többet meg tudjunk valósítani. Őszintén, ha a saját jövőmre tekintek, akkor is csak az AWS tervek jutnak eszembe, szóval remélem, reméljük, hogy minél több zenélés és izgi esemény vár ránk.
Tomi sok izgalmas feladatot, még több sikert kívánok neked, nektek! Köszönöm a beszélgetést!
Hatos Niki
2025. július 18. 09:26