Összefogni a magyarságot – 2.rész
Hogyan lép előre egy brassói rockkocsma kulturális egyesületté? Érdemes-e ugyanazon erdélyi szász városban magyar színházat létrehozni? Látva az eredményeket lesz-e, lehet-e kőszínház a vándortársulatból? Egyáltalán miként őrizheti meg identitását Erdélyben (és a Kárpát-Medencében) a szórványmagyarság, és milyen szerepet játszhat ebben a kultúra? Többek között e kérdésekre is válaszol Kökösi Attila brassói producer, a Loksi Blues Café Szociokulturális Egyesület alapítója, aki rendületlenül fáradozik a határainkon túli magyar kultúra fennmaradásáért és terjesztéséért.
Koncepciótok szerint a magyar identitást igyekeztek erősíteni. Milyen eredményt tudtok felmutatni?
Minden nemzetnek vannak értékei, így a magyarnak is. Az említett nemzeti érzelmű darabjaink a közönségreakciók alapján már mérhetők, érezhető a pozitív hatás. A Hazám felől, hazám felé ősbemutatóját Sepsikőröspatakon tartottuk a helyi unitárius templomban. Onnan eljutottunk Kassára, a Magyar Színházba, ezt követően a Brassói Színházfesztiválra, majd Győrbe, aztán legutóbb Újpestre is. Tehát helybe visszük az összetartozás kultúráját; azt látom, hogy fejlődünk.
Beszélgetésünk során többször is szóba került az Ultima Sacra Társulat. A Hazám felől, hazám felé című zenés darabot, ahogy említetted, sikerült Budapesten is bemutatni az Újpesti Kulturális Központban Szepesi Richárd (Ricsosz), Szőke Timea és Miks-Rédai Csaba főszereplésével. Honnan jött az ötlet ennek a műfaját tekintve verses-zenés műnek a színpadra állítására?
A Hazám felől, hazám felé egyórás időtartamú darab háttérvetítésekkel és ahol lehet, népi táncosokkal kiegészítve. Miks-Rédai Csaba nagyszüleinek igaz története; a marosszentgyörgyi nagymama megismerkedett jövendőbeli férjével, aki bevonuló magyar levente volt és egymásba szerettek. A nagymama áldott állapotba került, megszületett Csaba édesapja, aki elmesélte fiának ezt a történetet. Aztán a Ricsosszal töltött harminc éves munkásságuk alatt született dalokból, de leginkább a nagyszülők iránti tiszteletből összeállítottak egy tulajdonképpen folk-rock alapú zenei művet. A verseit Csaba írta és szavalja, a sokoldalú, remek hangú Szőke Tímea valamint Szepesi Richárd a dalok tolmácsolását vállalta; zenéjét részben utóbbi komponálta, és hangszerelte is.
2022 júniusában meghívtam őket egy barcasági turnéra, és ezzel elindult a Hazám felől, hazám felé megismertetése a közönséggel. Jártuk az erdélyi templomokat, kisebb kultúrházakat. Magam részéről, mint producer egy teljesen új világba csöppentem, miután együtt kellett dolgoznom két látássérült művésszel (Szepesi Richárd és Miks-Rédai Csaba). Maximálisan alkalmazkodnom kellett az ő világukhoz, amelyet ilyen módon megismertem, és próbáltam megérteni. Azt gondolom, még most is sokat kell fejlődnöm, tanulnom ebben az irányban.
Az első tíz előadás után született meg bennem az ötlet, mi lenne, ha az egésznek adnánk egy vizuális látványt, egy háttérvetítést. Felkértem két marosvásárhelyi színművészeti egyetemista hallgatót, hogy a dalok alapján játsszanak el egy-két jelenetet a darabból, amelyet filmre vettünk, megvágtunk, így megszületett a háttérvetítés. A következő lépés emellett az élő táncosok színpadi szerepeltetése volt, amelyet a Fohász című betétdalhoz koreografáltunk. Az Újpesti Kulturális Központban, két dalban már a rákospalotai Szilas Néptáncegyüttes négy művésze ropta a darab zenéjére.
A pandémiát követően bemutatott először egy, majd kétszereplős akusztikus előadásként indult produkció minden tekintetben jelentősen felduzzadt. Nem csupán a színpadi szereplőkkel – Ricsi, mint billentyűs-énekes, Tímea, mint énekes, valamint Csaba mint versmondó, technikai felelős és hangmérnök; továbbá Zsolt, a basszusgitáros és az említett néptáncosok –, de a háttér segítőkkel is. Így a vetítésről gondoskodó kollégákkal, valamint számos, a lemezen közreműködő zenésszel, akik a dalokat feljátszották a stúdióban.
Van még hová fejlődni a darabon belül?
Igen, a srácokkal beszéltünk róla; tervbe vettük, hogy a színészek ne csupán a háttérvetítésben, hanem a színpadon, élőben is jelenjenek meg. Az ötlet még kidolgozás alatt áll. Felvidéki turnénkon a KerecseN zenekar vezetője, Varga Zsolt javaslatát is fontolóra vettük, hogy az egész előadás zenekarral, élőben szólaljon meg.
Visszatérve a Brassói Magyar Színházra, milyen további bemutatókat terveztek? Gondolok itt arra, vajon a magyar identitást erősítő darabokon túl, nem csupán e tárgykörbe tartozó darabok is megjelennek-e majd a kínálatban?
Jelenleg még az előbbinél tartunk, de tervezzük a „kitekintést” is. Beszéltünk a Magyarok fénye rockopera bemutatójáról, most minden energiánkat erre fordítjuk. Ezután a pozsonyi csatáról szóló ugyancsak rockopera színre vitele következik Szűts Pisti „tollából”. Társaimmal – a Négyfaluból származó Bencze Mihállyal, a szovátai Béres Vivien Beatrixszel, az úgyszintén négyfalusi Szász Gyöngyivel – úgy döntöttünk, elvállaljuk az ősbemutatót.
A másik merész tervünk a nagyváradi Metropol együtteshez kötődik. Tudni kell róluk, 1970-ben ők hozták létre az első erdélyi rock musicalt, Az ifjú Werther szenvedései címmel. Fogadtatására, sikerére jellemző, hogy anno Erdélyben többször adták elő, mint a Csárdáskirálynőt. Sajnos alig maradt róla kép- illetve hangfelvétel, de a munkát az is nehezíti, hogy a zenekar dobosa, egyik lelke, Ráduly Béla – immár harminc éve – tragikus körülmények között elhunyt. Az is a tervek között szerepel – jelenleg dolgozunk rajta –, hogy az egykori zenészt kivetítő segítségével próbáljuk a színpadon megjeleníteni. A háromdimenziós, hologramos megoldás nagyon drága, de egy tüllvászonra vetítve mégis ahhoz hasonló, komoly térhatás érhető el.
Az ősbemutatót természetesen Nagyváradra tervezzük. Sajnos két-három évet várni kell rá, aki ugyanis a háromdimenziós látványmegoldást elvállalta, nagyon elfoglalt. Ami a darab zenei részét illeti, nagyon szeretném, ha a Metropol együttes élőben játszana majd a színpadon.
.jpg)
Beszélgetésünkben többször felmerült az a szó, amit két nagy költőnk (Vörösmarty Mihály, illetve Arany János) is félreértelmezhetetlen célzattal használt: „rendületlenül”. Amelyet egyszavas jelmondatoddá választottál. Miként lehetséges ennek tartalmat adni a XXI. század Romániájában?
A „rendületlenül” kifejezés Vadkerti Imrével való beszélgetések, ötletelgetések során jutott eszünkbe, ahogy már említettem, a zenés történelmi játék dalrendjének összeállítása alapján. Imre úgy vélte, ez a szó lefedi, amiért és ahogy dolgozom, és amit képviselek. Azt gondolom, nem csupán a XXI. század Romániájára értendő, mert világszinten érvényesíthető. Bármit el akarsz érni az életben, rendületlenül hinned kell benne! Kitartó kell legyél, nap mint nap tenni kell érte! Lehet, hogy ezért mások fanatikusnak gondolnak, de mindenért áldozatot kell hozni, anélkül nem megy. Erre számos példa akad a világtörténelemben, de a mindennapjainkban is.
Az erdélyi magyarságra vetítve: tekintve, hogy – az anyaországot leszámítva – a környező országok segítségére aligha számíthatunk, saját magunknak kell mindent megtennünk azért, hogy életben maradjunk. Ha mi, a határon túl rekedt nemzetrészek eltűnünk, az anyaország is felmorzsolódik. Kötelességünk, hogy védőbástyaként védjük a nemzetet. A mi feladatunk, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel megőrizzük, terjesszük a magyar kultúrát.
Hegedűs István
2024. augusztus 11. 08:30