MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

Slytract: Lemezbemutató a Cannibal Corpse előzenekaraként

A vírus okozta kényszerhelyzetben egy e-mailben készített interjú tűnik a legbiztonságosabbnak. Melegh Gáborral egy régóta tervezett cikket ütöttünk így nyélbe. A Slytract 2017-es újjáalakulása már kézzel fogható eredményeket is produkált. Videoklipek, lemezmegjelenés és egy koncert a Cannibal Corpse előtt. De nézzük, mit mond ezekről az érintett, Gábor!

2005-től működött a csapat, akik nem ismerik a sztoritokat, azoknak légy szíves az első időszakotokat foglald össze!

Volt egy gitárom, néhány ötletem és meg akartam váltani a világot. Akartam egy zenekart. A Slytract előtt természetesen már voltak próbálkozásaim, amelyek aztán besültek, de mindig sikerült tovább lendülnöm. Így érkeztünk el 2005 tavaszához, amikor egy dobos (Kozsup Tamás) és egy basszusgitáros (Heiner Ádám) fiúval elkezdtünk saját riffeket és dalokat nézegetni. Jártunk le a próbaterembe, jól éreztük magunkat. A Slytract név ugyan már akkor is létezett, de egyelőre csak a próbaterem falai között. Könnyen ott is maradhatott volna, tekintve, hogy igazán komolyan csak én akartam csinálni a zenekarosdit és ez nagyon rövid időn belül ki is derült. A Slytract történetét 2005. május elsejétől számítjuk, ezt a dátumot jelöltük meg hivatalosnak, ugyanis ekkorra már létezett az a felállás, amellyel először a nyilvánosság elé álltunk; vagyis koncertet adtunk és demót vettünk fel. A felállás ekkor 3 főt jelentett: Ádám maradt, Kozsup Tamás nagyon rövid időt töltött velünk, majd le is lépett, némi átmenetet követően Galántay Tamás került mellénk, szóval gyakorlatilag alapító tag ő is.

A rövid átmeneti időszakban egy próba erejéig Borbás Robi (Rooklet Ink, Grindrise) is megfordult a zenekarban. A sztorira visszatérve, nem nagyon lövök mellé, ha azt mondom, hogy azt a 7 számos demót, amelyet legelőször vettünk fel, előszeretettel mosolyogjuk meg minden egyes alkalommal, amikor szóba kerül. Az kétségtelen viszont, hogy a történetünk részét képezi és kellettek a negatív kritikák, hogy fejlődni tudjunk. Egy garázsban vettük fel, és úgy gondoltuk, hogy a tehetségünk messze képes túlszárnyalni a körülményeket, azaz teljesen mindegy hol csináljuk, biztosan ütni fog, mert mi tudjuk, és most olyasvalamit csinálunk, hogy az ég is beleremeg.

Mikor 2008-ban stúdióba vonultunk Ausztriában - Bécsben egy elég profi stúdióba -, akkor jöttünk rá igazán, hogy mennyit számít egy pro stúdió. Nagyot ugrottam időben, vagyis inkább úgy mondanám, hogy sok eseményt ugrottam át, hiszen 2008-ig sok mindent történt. A főbb mérföldkövek: Heiner Ádám az első demo és pár koncert után távozott a zenekarból, őt váltotta Jakab Viktor (Undertaking, Nervekiller) a basszusgitáros poszton. Ez a felállás Tamással, Viktorral volt az, amelyikben már igazán volt kraft. Viktor csatlakozása ezen csak erősített, készítettünk egy újabb demot - pontosabban egy 3 számos EP-t -, amelyre kaptuk több jó kritikát és egy lemezszerződést is Ausztriából. Ennek a szerződésnek lett az eredménye a már fent említett 2008-as bécsi stúdiózás, az első nagylemez, és sajnos az is, hogy Viktor távozott a zenekarból. Helyére egy régi span, Tuza Ákos került. Bécsbe is már Ákos jött velünk, a lemezszerződést is ő írta alá. Az album - Explanation : Unknown -, 2008. április 11-én meg is jelent, szerencsére nagyon-nagyon jó fogadtatása volt, egészen kiváló dolgokat tapasztaltunk meg ennek kapcsán. Sokat koncerteztünk itthon és külföldön is, egyszóval felejthetetlen időszak volt.

Ekkor forgattuk az első klipünket a lemez egyik legdinamikusabb tételére, az Answer c. dalra: 

Ebben az időszakban tehát kinyílt a világ és nyilván eszünkbe sem jutott megállni. A következő nagyobb mérföldkő az volt, hogy 2010 decemberében újra stúdióba vonultunk és felvettük a második nagylemezt, amely az Existing Unreal címet kapta. A zenekar körüli szervezőmunkák, a kreativitás megőrzése - azaz, hogy jó dalokat írj -, ugyanakkor álld meg a helyed a mindennapokban is, nagy kihívásokat jelentettek a számunkra. Arra utalok, hogy előbb vagy utóbb jelentkeznek a problémák, szóval ezeket mi sem úsztuk meg, és mire a második lemezt vettük fel, ezekkel a körülményekkel mi is szembesültünk. Ákostól már 2009. február környékén megváltunk, érkezett Zsengellér Szabolcs a basszusgitár/vokál posztra. Czeglédi Gyula pedig állandó koncertgitárosunkká vált, később lett belőle zenekari tag.

2012-ig működtetek, a két lemez is megjelent, Európa-turnén is voltatok, miért lett vége akkor a történetnek? Szünetet rendeltetek el, vagy feloszlottatok?

Egyértelmű feloszlás volt, méghozzá egy életre. Én legalábbis hallani sem akartam arról, hogy zenekart csináljak, annyira elegem lett belőle. Az első kérdés megválaszolása során már céloztam rá, hogy milyen nehézségekkel jár egy ilyen dolog, csak akkor még túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy minden részét kezelni tudjuk, kellett néhány pofon. Legyél bármilyen tökös, bármilyen intelligens, ha nem tanulsz és nem élsz át szituációkat, ha nem ásol mélyre magadban, ha nem tanulod meg kívülről szemlélni magad, akkor sorozatban fogsz újabb hibákat elkövetni. Az élet pedig - azt mondják- rövid.

Te az elektronikus zene felé fordultál, ez meglehetősen meredek váltás a zenekarod stílusához viszonyítva. Mi indokolta ezt és mire jutottál azzal az új zenével?

Alapvetően az, hogy kiégtem a metal zenéből, vagyis annak a csinálásából, hogy ilyen csúnya szóval éljek. Egy új világ, egy új dimenzió volt számomra az elektronika, így beleástam magam és állandóan azt csináltam. Különböző művésznevek alatt (Gaebriel Blaise, A Way, Gábor B. Melegh) készítettem dalokat, forgattunk klipeket, amelyeket aztán vagy kiadón keresztül vagy szerzőiben megjelentettem, de alapvetően maradt underground szinten a dolog. Élvezetes időszak volt, sokat tanultam és sok kapcsolatra is szert tettem ezáltal. A rock-metal zenétől nem fordultam el, követtem is a dolgokat, csak játszani és csinálni nem akartam. Az az igazság, hogy jó volt csak egyedül és az énekesekkel dolgozni.

A többieknek is volt zenei tevékenysége a szünet alatt?

Dolgoztak projekteken, megvalósították az ötleteiket. Tamás anno elindította a dobsuliját, meg közben Budapestre költözött. Több formációban is megfordult, de egyébként most is van egy csomó projektje, követni sem tudom, de a megjelenő anyagokról van tudomásom. Király dolgokat csinál, ott van például a Mádra, illetve a próbatermünk Pesten gyakorlatilag az ő stúdiója is, ahol felvételeket készít, stúdiózik stb. Gyuszkó a saját témáit örökítette meg a Rise to Ruin projektben. Bury a King címmel 2016-ban kiadtak egy lemezt, annak a formációnak a tagjai: Czeglédi Gyula, Jakab Viktor, Zsengellér Szabolcs, Galántay Tamás, tehát tulajdonképpen Sly / ex-Sly tagok. „Budapest” címmel szintén még 2016-ban egy videoklip is elkészült. Ha minden igaz már gyúrják a kettes Rise lemezt is, kíváncsian várom. Igazi „riffelős metalzene”. Letépi az arcod.

Mi inspirálta, hogy újra hadrendbe álltatok a Slytract-el? Kik lettek a tagok? Milyen volt az első próba?

Nos, az első próba (2017. október) borzasztó volt. Szerencsére nem a játék miatt - ekkor már új dalokat is néztünk -, hanem a kisebbik (ez persze nézőpont kérdése) problémára gondolok, vagyis arra, hogy katasztrofálisan szóltunk, szóval elérkezett az idő a cuccok lecserélésére. Korszerű hangzásra volt szükségünk és erre természetesen a mai napig törekszünk. Az eredmény végül az lett, hogy hosszas tervezés, majd bevásárlás után, átálltunk digitálisra, fülmonitor rendszerre stb. Részletekbe nem mennék most bele, de, miután lecseréltünk mindent, egy kompakt, erős technika született meg. Konkrét dolgot arra vonatkozóan, hogy miért alakult újra a Slytract, most nehéz lenne mondanom, egyszerűen így alakult. Így álltak össze a csillagok, ezt akarta az Isten és az univerzum. Nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy benne volt a levegőben és akkoriban mi, a tagok is többet kezdtünk kommunikálni egymással. Sok ismerősünk mondta, hogy hülyeség volt ezt a Sly dolgot így 2012-ben, egyik napról a másikra befejezni. Egyébként egy buliban te magad is megjegyezted nekem, hogy ez egy remek dolog volt és érdemes lenne csinálni – na, az például abszolút megmaradt. Ilyen élményeim és emlékeim vannak a reuniont megelőző időszakról.

Ráadásul nekem pont akkoriban ment tönkre egy komoly párkapcsolatom is, szóval tökéletesen passzolt a képbe a Slytract. A felállás ugyanazzal a négyessel indult, mint akik a feloszláskor is tagjai voltak a zenekarnak, de Szabolcs hamarosan levált. Sem személyes, sem zenei okai nem voltak a döntésének, barátok vagyunk a mai napig, egyszerűen a rock ’n roll-t és az ehhez kapcsolódó atmoszférát nem érezte már igazán a magáénak, arról nem is beszélve, hogy mi 150-en pörögtünk, ő pedig már annyira nem vette fel a fordulatszámot. Az ő helyét Bencze Márton vette át. Marcit kb. 2009 óta ismerjük, akkor a Conan’s First Date volt a zenekara, azzal nyomult. Koncerteztünk is anno együtt, ismertük egymást. Kedve is volt hozzá, hogy most velünk zenéljen, hát hajrá! Egyébként neki is van egy csomó projektje különböző stílusokban.

2017 nyarán lett hivatalos, hogy újra működtök. Mi volt a koncepció, menetrend, amit belőttetek magatoknak? Először ugye, csináltatok egy lemezt, koncert csak a klipes bemutatkozás után jött…

A koncepció tulajdonképpen a mai napig ugyanaz; hogy élvezni akarjuk azt, amit csinálunk. Nyilván vannak tekerősebb időszakok, nyilván vannak súrlódások, nyilván vannak nehéz pillanatok, de ezt már el tudjuk fogadni anélkül, hogy feldarabolnánk egymást, szóval megtaláljuk a modus vivendit.

Alapvetően nem akarunk már világsztárok lenni, nem akarunk a zenélésből megélni - szerencse, hogy nem is alakult úgy, nálam legalábbis biztosan -, szóval most kerek a történet. Kiemelem persze, hogy ez nem egyenlő azzal, hogy félvállról vesszük a feladatokat. A legkevésbé sem! Amennyiben új dal van, új ötlet van, klip van, szervezés van, munka van, azt nagyon komolyan csináljuk, tehát maradtunk maximalisták, csak - ha mondhatom így, és talán senki nem veszi nagyképűségnek - bölcsebbek vagyunk. A zenekar sztorija 2012-ben nagyon méltatlanul lett lezárva, de most, ha bárki megnézi a csapat múltját, jelenét, egy összeszedett és naprakész, működő organizáció képét kapja, amely előtt van egy jövőkép. Tulajdonképpen ez a menetrend és egyben a koncepció is; fokozatosan, a magunk tempójában… Csak csináljuk, csak csináljuk, csak csináljuk…

A szünetben születtek ötletek, témák, amiket felhasználtatok a lemeznél? Össze tudnád vetni az első két album – az első korszak – és az új anyag zeneiségét, mondandóját?

2017. június 8-án alakultunk újjá, 2017 októberében pedig már az első próbán 4-5 friss dal korai verzióit nyomtuk, ahogyan azt korábban említettem is. Nagyon gyorsan megszülettek az új dalok. Mindenki felvette a témáit a home stúdiókban - a dalok is többnyire így készülnek nálunk -, küldözgettük egymásnak, elemeztük, variáltuk, próbán pedig elsőre toltuk és nem volt más dolgunk, mint eldönteni, hogy élőben is működik-e az adott dal, vagy csak felvételen tűnik jónak.

Fantasztikus időszak volt ez. Páratlan. 12 dal van a 2019. április 29-én megjelent ’Slytract’ névre keresztelt harmadik nagylemezünkön, és mindegyikre nagyon büszkék vagyunk. Erős dalok, erős hangulattal. Egyébként nincsen köztük korábbi ötlet, mind a reunion korszakában született. Ahogy mondtam, 2017 júniusában összejöttünk, 2018 februárjában pedig már Pesten vettük fel a véglegesített 12 dalt. Gyorsan lezavartuk az alkotói folyamatot, és már stúdióba is úgy mentünk természetesen, hogy a 12 dal korábban fel lett demózva, hangszerekkel, énekkel, ahogyan illik.

Zeneileg a három Slytract nagylemez különbözik egymástól, ugyanakkor mindegyik - megítélésünk szerint - megállja a helyét. Az új lemez kapcsán is számos olyan dolgot próbáltunk ki, amelyek azelőtt eszünkben sem jutottak volna. Ezúttal például rengeteg effektet, gépet használtunk. Az új dalok - amelyek mostanában készülnek - esetében azonban kezd megint az a trend a felszínre kerülni, hogy minél egyszerűbb zenét készítsünk, a szónak abban az értelmében, hogy nem kell annyi effekt, nem kell „675.897 gitársáv” és így tovább. Meglátjuk... Az biztos, hogy nem szeretjük magunkat ismételni, amihez kedvünk van, olyan produkcióval állunk ki. Megjegyzendő, hogy a lemezt a Metal.hu adta ki, a korábbi két lemez kiadója pedig az azóta már megszűnt NoiseHead Records volt.

2019 júniusában a Cannibal Corpse előtt lemezbemutatótok volt. Ellőtte volt fellépés? Milyen volt a buli? Utána milyen fellépési lehetőségek voltak?

A Cannibal Corpse (USA) előtti koncertünk volt a 2012-es feloszlás óta az első koncertünk így közösen, Marcival ugye most voltunk először együtt színpadon. 2019. június 10-én volt a lemezbemutató buli az A38 Hajón, az azt megelőző utolsó koncertünk 2011. november 13-án volt Koppenhágában, tehát igencsak régen. Képzelheted: amit csak lehetett lemodelleztünk, elpróbáltunk, egyszóval ezzel keltünk, ezzel feküdtünk. Megérte. Óriási buli volt, nem is ragoznám, nem akarok nagyon érzelgős lenni, de emlékezetes volt, és ezúton is köszönet a lehetőségért!

Fellépési ajánlat érkezett azóta, de nem akarunk már olyan helyeken játszani, ahol nincsenek megfelelő körülmények. Nem rocksztárok vagyunk, nagyon nem, és nem is szeretném, hogy ezzel kapcsolatban félreértés legyen, mindössze csak arról van szó, hogy a zenénket szeretnénk olyan körülmények között eljátszani, előadni, amely lehetővé teszi, hogy azzal a sounddal és motyóval tudjunk megszólalni, amilyennel szeretnénk. Fix buli egyelőre, az idén 30. alkalommal megrendezésre kerülő Rockmaraton fesztiválon lesz. A mi napunk egy pénteki nap. 2020. július 10. Azonban, hogy az élet mennyire fogja felülírni a dolgot, az most még kérdés, gondolok itt a vírus körüli aktualitásokra. Reméljük a legjobbakat!

Mick Kenney-vel dolgoztatok együtt az új lemezen. Ő konkrétan milyen tevékenységet végzett, milyen szakaszban kapcsolódott be? Hogy jött a kapcsolat, megkeresés?

Miután felvettük a lemez sávjait Garcia Szabolcsnál a ReAmp stúdióban és Tóth Gábornál a Ghostship Recordingsban 2018-ban, azonnal kiküldtük Micknek az Államokba. Mick tehát a keverést és maszterelést vállalta és kiváló munkát is végzett, már az első mixek hangzásával elégedettek voltunk. Éreztük, hogy jó az irány, rendben vagyunk, rendben leszünk. A többi az finomhangolás volt, igaz, húztuk amíg tökéletesnek nem éreztük, és ehhez azért kellett idő. Az ismeretség Tamástól származik, végig ő volt kontaktban Mickkel, aki nagyon korrekt volt, kiváló srác. Mick Kenney egyébként ebben a szcénában komoly elismerésnek örvendő Anaal Nathrakh zenekarnak a gitárosa, dalszerzője és producere. Aki esetleg nem tudná, de a bandáról már hallott.

Milyen fogadtatása volt a lemeznek, itthon, esetleg nemzetközi színtéren? A szövegeket ki írja, mit tudsz az újakról elmondani? Illetve a zenei ötletek, komplett dalok kiktől származnak, hogy álltak össze? Közreműködők?

Hazai és nemzetközi színtéren sem született annyi kritika, mint az első két lemez alkalmával, de akiktől érkeztek, azok kivétel nélkül elismerően nyilatkoztak a lemezről.

Szövegek? A szövegek számomra mindig is nagy jelentőséggel bírtak, egyrészt szeretem írni is őket, másrészt olvasni is. Ezzel elárultam, hogy én írom a dalok szövegeit, ez 99%-ban most is így volt, kivételt képeznek a Circle (Tamással írtuk ketten) és a Son (a dal refrénjét Knapp Oszi írta) dalok. Egy pillanatra át is ugrom a vendégzenészekkel kapcsolatos topikra, ugyanis Knapp Oszi (Grizzly, Wrong Side, ex-Insane) pont az egyik vendégénekes a lemezen, aki a már említett Son című dalban énekel, és a Circle című számban mondja el a verze sorait. Vendégzenészként szerepel még Kátai Tamás (Thy Catafalque), aki a Glass c. dal közepét dobta fel egy nagyon hangulatos szintitémával. Szintén baromi hangulatos zongoraszólóval fűszerezi a Colonyt egy ausztrál zongorista lány, ő Misstiq.

A Colonyra készült is egy szöveges video, megtekinthető itt: 

A vendégeket Tamás szervezte be egyébként. A lemez zárótétele a Pieces. Egy instrumentális szerzemény, melyben a basszust a korábbi bőgősünk, barátunk, Jakab Viktor játssza. A szövegekre ezúttal nagyobb hangsúlyt fektettem, mint valaha. Nagyon nehéz lenne elemezni őket, hiszen akkor élnek igazán, amikor kiüvöltöm a sorokat magamból, így mindenkinek a fantáziájára bízom a mondandójukat.

Klipet a Son című dalra forgattunk. 2019 februárjában jelentettük meg, ezt követően érkezett a lemez, szóval a klip egyfajta felvezetése volt a megjelenő albumnak. Így is terveztük, és annak igazán örülök, hogy ha természetesen akadályokon keresztül is, de mindent megoldottuk, hogy végül úgy süljön a dolog, ahogyan elterveztük. Már ami az újra nulláról való indulást jelenti, egészen odáig, hogy az A38 Hajón ültünk a backstageben. A dalokat jellemzően ketten írjuk Tamással, három olyan dal készült, amelyek Gyuszkó gitártémái alapján lettek véglegesek. A klipet 2018 novemberében forgattuk. Emlékezetes nap és éjszaka volt, ugyanis olyan 0 és -1 fok között voltunk 10-15 órát megállás nélkül egy szál pólóban, egy fűtetlen csarnokban.
 

A videók menetrendje?

Márciusban terveztünk egy videót készíteni, azonban a forgatás előtt egy nappal le kellett mondanunk. A vírus felülírta a számításainkat. Ez van, de amint lehetőségünk nyílik rá, elkészítjük. Amit viszont mindenképpen kiemelnék, hogy 2020. február 20-án debütált a Tears című dalra készített klipünk, amelynek képanyagát a már említett lemezbemutató koncertünk adta.

2020 van, további történések, tervek?

Készülnek az új dalok, felvesszük őket demók formájában, és a korábbi terveinket igyekszünk megvalósítani. Ahogyan korábban is említettem a magunk tempójában: csak csináljuk, csak csináljuk, csak csináljuk… Remélhetőleg minden körülmény adott lesz hozzá!

https://www.facebook.com/SlytractBand/

PAYA



2020. április 13. 04:24

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA