Slate Digital teszt az aProStudio-ból.
Úgy kezdeném a dolgot, hogy keresgélem az eszközöket az újonnan induló stúdióba, amivel majd eredményesen lehet dolgozni. Nem egyszerű a feladat, mert biztos írnom sem kell, de mire oda jut az ember egy új hangstúdió elindításával, hogy az effektív munkához vásároljon kacatokat, addigra a Titanic és a Britannica ára is bele lett töltve kábelbe, csatlakozóba egyéb holmiba. Csak lavírozunk az egyébként meg szabad szemmel is jól látható jéghegyek között és sokszor nem rajtunk múlik, hogy ordas nagy léket kapjunk, hanem a barátaink segítőkészségén.
- Kell egy rendes énekmikrofon, ami úgy legalább az esetek 90%-ában használható.
- Deeee.... ne kerüljön annyiba mint egy kiló heroin.
- Mereven ragaszkodunk hozzá (korunkból adódóan is), hogy egy ilyen felszereltségű, analóg platformot követő hangstúdióba ne szivárogjon be a divatos műmájer modellezéses csimbumcirkusz, Vagy ha igen akkor az legyen prémium kategória.
- Jó dolog, hogy megtapsoljuk magunkat mikor egy olcsó kacatból csinálunk csodát, de az ide érkező művészeknek azért jogos igényük az, hogy ha már egyszer fizetnek valamiért akkor ne a valamelyik Kabos Művész úr levetett BEAG mikrofonjába tolják. Annak is meg van a varázsa, csak nem itt van a helye.
Na úgy nagyjából ezen az ösvényen kezdtem kutakodni.
Kémeim jelentették, hogy a Szabó Viktor nevű Színes kolléga bábáskodik egy pár Slate Digital Mikrofon rendszer fölött. (hogy mitől rendszer arról kicsit később.)
Mondanom sem kell, hogy mikor hívtam, az egyetlen kérdése annyi volt: Mikor, hol akarom megkapni a holmit kipróbálásra? Hát ilyen fazon.
Megszereztem az ML-1 mikrofont, a hozzá tartozó VMS ONE preampot és még az iLok ját is adta, amivel a teljes rendszert ki tudom próbálni. Itt megjegyezném, hogy egy viszonylag régi 10.8.5 Mac Osx rendszeren, ami a rendes terméktámogatottságot feltételezi.
Az eseményt úgy időzítettük, hogy a Trick Zenekar énekfelvételeinél tudjuk kóstolni.
Hallottam már Attilát színpadon énekelni, de mivel viszonylag jól óbégat a művész, ezért teljesen magabiztosan tettem elé a mikrofont, gondolva, hogy bár egy ismeretlen eszköz, de majd rászánjuk az időt, és szépen beállítjuk.
Ez legalább 3 percet rabolt el az életünkből. Mondom hármat !!! Először műszaki hibára gyanakodtam, gondolván, hogy nem lehet valami ennyire nyilvánvaló, mert az gyanús. Pedig de.
A művész tolja beállás gyanánt a művészetét a mikrofonba ami neki van, Én pedig a Midas XL4 preampot oda csavarom ahova gondolom és azonnal úgy is hagyom. Egy minimális eq után még gondolván egy merészet, rátettem a mikrofonra egy szivacsot, majd az összes előzetesen odagondolt eq paramétert megfeleztem, úgy maradt. Két napra. Semmit nem kellett hozzá nyúlni (szerintem).
A monitor beállás annyiból állt, hogy mikor felvételre beálltunk, kérte az Attila, hogy valamit csináljak, mert úgy szól nála az egész mint egy zacskó. Na gondoltam: jól kezdődik... Kicseréltem a fejhallgatót egy kevésbé hitványra (Sony MDR 7506 ) és a művész tökéletesnek ítélte. Ezzel le is tudtuk a dolgot.
A felvételi lánchoz képest, ami a pult eq-ján kívül csupán egy darab nagyon szerény paraméterekkel beállított DBX 160A volt ( ezt utólag köszönjük a Papp Istvánnak), Attila PRE-ben, tehát minden holmi előtt kapta meg a mikrofon direkt hangját a fülébe.
Öt dal éneksávjait rögzítettük. Ebből négy nagyságrendileg azonos hangtechnikai paraméterekkel volt megáldva. A Művész olyan 30-40 centiméterről kezdett dalolászni, amit Én egy kicsit ráncolt homlokkal fogadtam, de gondoltam, ha neki így komfortos, csináljunk pár próbát és majd csak utána térdeltetem kukoricára. Erre nem került sor, mert a rögzített nyersanyag így is megdöbbentően hasznosra sikerült. A sávok végig az elvárt dinamikával, hangszínnel voltak jelen.
Az ötödik rögzített dal egy kicsit másabb volt az előzőeknél.
Magunk között nevezhetjük, ilyen aranyos aranytojást tojó habitusúnak amitől könnybe lábad a kislányok szeme, lába, stb... A mi szakmai olvasatunkban pedig nagyjából ez -5 db t jelent a felvételnél az előzőekhez képest. Itt történt, hogy nem az XL4 preampot kezdtem vadul torkoztatni, hanem csak az érzékeny művészt küldtem közelebb a mikrofonhoz, aminek eredménye annyi lett, hogy a cizellált dallamok alá sikerült egy kis orgánumot is csempészni, ami újabb fizető vendégeket hozhat talán majd a deszkákat jelentő világhírnév alkalmával.
Rosszindulatú fráter lévén nagyon igyekeztem belekötni bárhol a mikrofonba, ha már egyszer tesztelünk, de a produkált jel-zaj viszony, dinamika és az egyébként hallható végeredmény ismeretében csak üveges csirkeszemekkel nyomogattam serényen az entert két napon át. Nem tudtam belekötni ennél a felvételnél semmibe.
Egy eszköz használhatósága nem csak azon múlhat, hogy Én mint vajákos ember, hogy tudom belőle kihozni a benne rejlő lehető legtöbbet. Az is mérvadó, hogy az aki pl. egy mikrofonba énekel, hogy éli meg vagy, hogy érzi magát otthonosan egy ilyen megfeszített tempóban elkövetett, igen megterhelő több órás óbégatás közben vagy után.
Mivel elég nehezen dícsérgetek művészt és mikrofont egyaránt, ezért kértem Attilát és Ádámot, aki későbbiekben a felvételt keveri, hogy a saját szavaikkal írják meg a felvétel során és a keverésnél tapasztaltakat a Slate Digital mikrofonnal kapcsolatban. Ha nem fikázzák le nagyon, akkor bele tesszük a tesztbe. :D Na neeeem. Nem így volt. Csak annyit kértem, hogy őszintén írják meg pro-kontra a véleményüket, mert lehet, hogy ezzel segíthetünk másnak is egy esetleges mikrofon választásban.
Ezt egyébként tekinthetjük reklámnak is, csakhogy ne olyanra gondoljatok amivel ezt a holmit el kell adni, mert szerencsére ez már el van adva. Sőt, világszerte egyre népszerűbb is. Leginkább tényleg csak azoknak szeretnék segíteni akik ott topognak a békabuxával a mikrofon választás előtt, de nem sok lehetőségük van kipróbálni még egy ilyen közép árfekvésű, de szépen szóló mikrofont.
Na itt a Trick Attila szívhez szóló írása:
2018 májusában kerestük fel Takit, az aProStudioban, hogy a készülő Trick kislemez éneksávjainak felvételében legyen segítségünkre, mind technikailag, mind instrukciók tekintetében.
Két nagylemezzel a hátunk mögött tele voltunk elképzelésekkel, melyek jó részéről nem tudtuk eldönteni, hogy jó irányba viszik-e az anyagot. Többek között ezért is igényeltünk egy sokat hallott fület. Másrészről engem személy szerint nagyon izgatott, milyen metódussal folyik a munka a soroksári komplexumban, Taki milyen úton-módon szeretné “belekonzerválni” a kislemez hangképébe mindazt, amit belőlem hall, vagy akit bennem lát.
Érkezésemkor a Slate Digital mikrofon már beélesítve várt a süketszobában, mankó mixek a Daw-ban. A fülesek közül a Sony MDR 7506-ra esett a választásom.
Kb. fél óra beéneklés után nekiláttunk a felvételnek. Első nekifutásra is meglepően érzékeny volt a Slate Digital, de a mix és a monitor arányok kozmetikázása után leszakadt az arcom: kb 30-40cm távolságból is olyan részletek hallhatóak, mint máskor a popfilter közelében, közvetlen közelről pedig meglepő mély tartományok elő jöttek.
Azon kaptam magam, hogy a mikrofon hatására a hangképzési lehetőségeim messze felülmúltak engem, mivel meglepően dinamikus a hang, sokkal szélesebb spektrumban és részletesebben tudtam árnyalni a hangszíneket, sokkal kevesebb erőbefektetéssel mint az eddig használt mikrofonoknál.
A hangminőségen túl ez a perdöntő kvalitása ennek a mikrofonnak, amiért mindenkinek ajánlom: a jó, egészséges hangképzés mikrofon nélkül, vagy gyengébb mikrofonnal is kényelmes érzés, de ezzel egyenesen élmény volt.
A felvétel során többször éreztem, hogy az arcüregekből “lecsúszott” a hang a torokba, és ezek a hibák rögtön hallhatóak voltak, így azonnal korrigálhatóak is. Ezért a tulajdonságáért pedig olyan az ML1-el dolgozni, mintha egy kurzuson tanulnánk tovább a hangképzés és az éneklés fortélyait, csak itt a tanár éppen a saját tested, illetve a Slate Digital által adott lehetőségek.
Én mindenféleképpen szeretnék még dolgozni vele, kipróbálnám in-ear fülmonitorral amit megszoktam, illetve abban is reménykedem, hogy egyszer meghívást kapok egy olyan tesztre, ahol összehasonlíthatjuk kategória-társaival is. Köszönöm a lehetőséget! Hallgassátok meg majd a végeredményt!
Attila: TRICK
Ezeket az aProStudioban készült éneksávokat nagy sebbel lobbal haza vitte a Trick. Sós kútba tették, onnan is kivették. kerék alá tették, onnan is ki vették, kemencébe tették, onnan is kivették és a következő mondatokat küldte Ádám a teszt véglegesítéséhez a saját rendszerükön meghalgatva, keverés előtt:
A “Mindenmás” című EP felvételeinek előkészítése során hamar világossá vált számunkra, hogy a kompromisszummentes énekhang elengedhetetlen része lesz a produkciónak. A szöveg érthetősége kulcsfontosságú egy magyar nyelvű grunge-rock felvételen. Széles dinamikatartományú, modern és részletes hangképű mikrofont kerestünk. A Slate Digital ML-1 mikrofonban mindezt megtaláltuk.
A mikrofont a Midas XL4 előfok követte. Minimális eq, mély közép (500Hz) és magas emeléssel (8kHz) amit csak a megszokottnál nagyobb távolság indokolt az énekes és a mikrofon közt. Ez után egy DBX 160A kompresszor insertben, minimális beavatkozással. Nem csalódtunk a választásban, az egyenletes frekvenciamenet, minden tartományban pontos dinamika visszaadás kategóriájából kiemelkedővé teszi a mikrofont amivel inspiráló dolgozni a felvétel és az utómunka alatt is.
Ádám: TRICK
Na de kéremszépen.
Ricardo barátom szinte ugyanezekben a napokban keres, hogy valami mikrofont szeretne venni otthoni dalolászáshoz és hogy mit ajánlok? Mivel Ő alternatíva gyanánt hasonló kategóriákat sorolt fel, ezért mertem neki ajánlani egyből a Slate Digital mikrofont. Mondtam, hogy ha ki akarja próbálni akkor van még egy órája, mert megy vissza a gazdájának a csomag.
Természetesen jött mint a sárga csekk és hozott magával mankósávot is amire rádalolászott.
Ennek azért örültem mert egy fecske nem csinál nyarat alapon így a teszt kicsit szaftosabb lehet.
Ric zenekara a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű mérgesmetál Guilty Town. Ennek megfelelően az ének stílus is merőben más mint a Trick esetén.
Kipróbáltuk, felvettük a művészetet és a tapasztalat már-már unalmasnak tűnően ugyanaz volt ezen a rövid teszten is mint az ezt megelőző két napos énekfelvétel alatt.
Elképesztően tiszta hang, szemet-fület gyönyörködtető jel-zaj viszony és dinamika, dinamika, dinamika.
Természetesen Ricardotól is kértem egy írásos véleményezést a benyomásairól, ha már egyszer elköltötte a buszjegy árát, hogy kikocsikázzon a lápvidékre, ide az aProStudioba. Nem mellesleg tényleg barátok vagyunk jó pár éve, ezért bizton állíthatom, hogy ismerve a fazont, párját ritkítja mennyire maximalista és kákán csomót kereső fazon. Ha Ő is rendben találja a mikrofont akkor az úgy is van. Adjuk meg a módját, írassuk meg vele, tegyük be a véleményét a tesztbe, aztán majd magyarázkodhat otthon a csajának, hogy hova lett a pulykapénz...:P
Szerencsére Ricardo írástudó, úgyhogy ide dobott egy olyan litániát ami után szinte csak az ostyát kell szórni a híveknek.:D
Olvassátok:
Ric vagyok, a Guilty Town nevű hard rock zenekar énekes-gitárosa.
A Guilty Town-ról röviden annyit, hogy a zenekar ezzel a névvel friss: 2017-ben hosszabb keresgélés után megtaláltuk új szólógitárosunkat, akivel teljesen új alapra helyeztük a banda profilját, így került sor a zenekar nevének megváltoztatására is.
2018 januártól egymás után kezdtük el publikálni a közösségi oldalakon és videó megosztókon a dalainkat.
Az ötlet, miszerint stúdióba vigyük a saját nótákat már korábban megszületett, de a stúdiózás jó-és rossz oldalait megismerve eljutottunk oda, hogy egyelőre demókat készítünk csak. Mindenképpen szerettünk volna jó minőségű anyagot csinálni. Így jött az ötlet, hogy amennyire időnk és anyagi erőforrásaink engedik, próbáljuk meg „otthon” megvalósítani az elképzeléseinket.
A házi stúdiózás ötlete hozta magával azt, hogy minőségi felvételekhez muszáj komolyabb hangrendszert építeni megfelelő hardware-rel, úgy, mint hangkártya, kiváló előfokok és természetesen az énekhangomhoz illeszkedő mikrofon.
Előbbiek okán már jártam korábban az aProStudio-ban Takinál, ahol egy klasszikusnak mondható Focusrite ISA 430 MKII-t teszteltünk. Jelenleg mikrofon választás előtt állok, így ismét felkerestem Takit, hogy szakmai és baráti tanácsot kérjek, ötleteket, hiszen munkájából adódóan nála a rutin megkérdőjelezhetetlen, az alaposság pedig evidens, ráadásul a korábbi Blues Trappers-es közös zenélés révén az énekhangomat, annak karakterét is jól ismeri.
Kezdő házi stúdió építése kapcsán olyan mikrofont keresek, ami egyaránt jó énekre és hangszerekre, elsősorban elektromos gitárra de akár dobra is.
A Slate Digital mikrofonokról korábban nem hallottam. Most sem konkrétan emiatt kerestem meg, hanem a klasszikus gyártók belépő/középkategóriás nagy membrános kondi mikrofonjai felől érdeklődtem. A Slate márkanév nekem effektek kapcsán volt ismerős Waves vagy UAD pluginok mellett.
Taki pár perc beszélgetés után meggyőzött, hogy szaladjak át az aProStudio-ba, mert éppen van nála „kölcsönbe” egy Slate Digital ML-1 kondimikrofon, aztán meglátom…
Egy órát töltöttem el a mikrofon tesztelésével. Ami elsőre meglepett, az a mikrofon felépítése, robosztus jellege. Nagyon letisztult, semmi csicsa, csak a mikrofon maga. Iránykarakterisztika (erre később még kitérek), HP filter vagy PAD kapcsoló nincs. A mikrofonhoz járó kiegészítők, tartozékok hibátlanok, jár hozzá alukoffer, valamint az elengedhetetlen mikrofon rezgéscsillapító (shock mount), ami a fentebb említett nagynevű gyártók dobozaiból rendszerint hiányzik. Ehhez tartalék gumigyűrűket is ad a gyártó. Ez egy hatalmas piros pont a Slate-nek!
Ami a termék kvintesszenciája: a mikrofonhoz járó plugin csomag. A VMR (Virtual Mix Rack) plugin csomagba rejtett modellezés segítségével ugyanis meg lehet változtatni a mikrofon hangkarakterét. Nem kell előre „kitalálni”, hogy milyen mikrofon illik az énekes hangjához. Megoldható a megfelelő karakter kiválasztása a felvétel közben vagy után is. Ez a mikrofon és a hozzá tartozó feature-ök lényege.
A gyári alapcsomag része többféle csúcskategóriás mikrofon illetve előfok szimuláció is. Természetesen az arzenál tovább bővíthető, a gyártó oldaláról további mikrofon szimulációk és egyéb hasznos pluginek vásárolhatók .
Ezen felvezetés tükrében még izgatottabban vártam a tesztet, mint egy órával korábban :)
A VMS (Virtual Microphone System) hatalmas segítség az olyan énekesek számára, mint amilyen én is vagyok, mert egyes számokban finomabban kell a hangszálaimat használni, máshol pedig le kell ordítani a csillagokat az égről, amit a gyakorlatban az eddig felvételek alkalmával különböző mikrofonokkal oldottunk meg.
Két Guilty Town számmal teszteltük a mikrofont, négy különböző beállítással, ezek rendre:
- teljesen tiszta (flat, NO EQ, NO COMP) felvétel,
- csak kompresszor (DBX 160A)
- csak EQ (Midas XL4)
- EQ+kompresszor
Nekem a kedvenc beállításaim a minden mentes (flat) és a csak kompresszált felvételek voltak, így ezekkel kezdtünk el tesztelni.
Nagyon meglepett a mikrofon érzékenysége. Gyönyörűen reprodukálta az eredeti énekhangomat, nem „buhogott” és nem volt éles „preszenszes” hangja a felvételnek még a magasabb „vinnyogósabb” énektartományokban sem. Egy szó mint száz, pont ilyen lineáris, „színektől” mentes mikrofont kerestem, amilyeneket leginkább csak a high-end kategóriákban találtam eddig.
Az elkészült felvételeken nem igazán volt szükség külön EQ-ra, maximum csak finomhangolás gyanánt, de mivel a hangomat egy az egyben fordította analóg nyelvről digitálisra, így elég volt a megfelelő mikrofon szimuláció kiválasztása és már gyönyörűen illeszkedett is az ének a zenei alapra.
Felhasználását tekintve Én egy dolgot hiányolok belőle: az iránykarakterisztika kapcsolót, mellyel további lehetőségekre nyílna lehetőség. Kardioid jellege egyébként jól fókuszáltan, tisztán, egyéb „off-axis” zajokat kizáróan működik, ahogy az szólóének felvételekre alapfeltétel. Korábban említettem, hogy egyelőre olyan mikrofont kerestem, ami sokrétű felhasználást enged. Az ML-1 viszont számomra inkább énekmikrofon, abban viszont a csúcskategóriás páholyban csücsül. Kardoid jellegét kihasználva még kíváncsi lennék egy teljeskörű gitár felvételre, amivel kapcsolatban egészen biztosan Takit fogom keresni :)
Köszönöm a lehetőséget és minden segítséget!
Üdv: Ric – Guilty Town
Ricardo vesszőfutására reflektálva csak annyit írnék, hogy ennek a mikrofonnak azért nincsenek olyan szolgáltatásai mint vágás, csillapítás meg karakter kapcsoló, mert a gyártó csak így tudja garantálni a teljesen lineáris átvitelt, amiből később a modellezés segítségével majd olyan mikrofon típussal lehet főzni amivel szeretnénk.
Mellesleg kipróbáltam gitár reampolás alkalmával és az eredmény hasonló volt mint vocal felvételnél de ezt nem írom le részletesen, mert sosem fogy el a betű...:D
Ennek az egész ördögtől való metódusnak rengeteg forrásból utána tudtok olvasni. Tele van az internet, úgyhogy Én egyéb mikrofonok hiányában nem csináltam A-B teszteket.
A Viktor, aki viszont volt oly unokatestvérem, hogy kölcsönadta a cuccot, Ő csinált A-B tesztet.
Elmondása szerint az ML-1 a modellezéssel és a mellé rakott felső kategóriás eredeti Neumann mikrofonal minden paraméterében megdöbbentően azonos és fázishelyes (!!!) volt. Valamit biztos tudnak a Slate-nél amit nem fognak nekünk elárulni, de hát nem is kell nekünk mindent atomi szinten ismernünk.
A csomaghoz tartozó VMS ONE előfok eredetileg nem szerepelt a tesztalanyok bakancslistáján, de mikor megtudtam az árát már ugyancsak piszkálta a csőrömet.
Ennek a berendezésnek egy külön misét celebrálunk hamarosan, mert megérdemli a külön említést.
Köszi a lehetőséget Szabó Viktornak és természetesen a Csernus Tamásnak is, aki a Bluesound-ban forgalmazza ezeket a prémium holmikat és leadta a fülest, hogy kit keressek.
taki: aProStudio
2018. június 1. 07:04