SikerSZTORI, avagy 15 éves a microKORG
Történetünk 2002-ben kezdődik, amikor is nagy reményekkel vágtam neki a érettséginek, és azt hittem, hogy ezek után már csak egy hosszabb nyáriszünet az élet. Nem így lett, de ez amúgy sem érdekel senkit...beletörődtem.
Más is történt azonban 2002-ben, és hogy valami konkrétumot is írjak, megjelent a microKORG, a KORG egyik, ha nem a legsikeresebb szintetizátora. A téma szinte kimeríthetetlen, ezért engedtessék meg számomra, hogy fényezzek egy olyan dolgot, aminek tulajdonképpen semmi szüksége rá, mert önmagában is sikertörténet.
Szóval 2002. A KORG szerette volna az MS-2000 típust hordozhatóbbá tenni, továbbá sokan hiányolták róla az arpeggio patternek magasabb számát és az XLR vokóderbemenetet is. A mérnökök ezért úgy döntöttek, hogy készítenek egy, ezeknek a kritériumoknak maximálisan megfelelő szintetizátort. Tehát alapul vettek egy kétoszcillátoros felépítést, azonban a kezelőszerveket és navigálást egy, a mai napig kiválóan használható és átlátható, választótárcsás, multifunkcionális felületre cserélték. Csökkent a billentyűk mérete is, ha jól tudom itt alkalmazta először a gyártó az úgyenevezett "micro" billentyűket, melyek később más hangszerekben/kontrollerekben is vissszaköszöntek már. Mióta meglépték ezt a fejlesztési irányt, 15 év telt és a microKORG sikeresebb mint valaha.
Ugorjunk az elejére, lássuk miből élünk, vagyis mi az alapja a hangszernek. A két oszcillátor számos hullámformát vehet fel, de persze nem egyformák. Míg az első képes az alap (fűrész/négyszög/háromszög/szinusz) hullámokon kívül emberi hangot utánzó hullámformákra, fehér zajra és a DW-8000-ből örökölt 64 különböző additív szintézisen alapuló mintára és külső jelforrásra, addig a második csak az előbb zárójelben felsorolt klasszikusokat ismeri. Ezen két hangkeltő egység kombinációja azonban ezt az eszközt annyira multifunkcionálissá tette, hogy rengeteg stúdióban/zenekarban régóta a produkció szerves, kihagyhatatlan része. Megint kicsit előreszaladtam a konklúzióval, ugyanis ezen oszcillátorok, habár önmagukban is megállnák a helyüket, számos modulációs lehetőség közül is válaszhatunk. Az OSC1-en válaszott LINE-IN opció esetén például külső jelforrást modulálhatunk az OSC2-n, esetleg ezt elhangolhatjuk, vagy szinkronizálhatjuk az OSC1-gyel.
Ezek után már csak az effektek és az LFO-k maradtak, melyekre szintén nem lehet panasz. Flanger, ensemble, phaser, és delay áll a rendelkezésünkre, LFO-ból pedig 6 különbözű hullámtípus. Persze a szűrőket se felejtsük ki, hiszen erről mindig is híres volt a gyártó. Itt sem tudunk fogást találni, precíz 24 és 12 dB/oktáv meredekségű LP/HP/BP filterek küzül válogathatunk a kívánt hatás elérésnek érdekében.
A hangszer polifóniájáról még nem esett szó, pedig egy DSP alapú VA szintinél ez fontos. Alapvetően 4 hang polifóniát érhetünk el, de úgynevezett layer módban, amikor az oszcillátorok "dual timbre" módban működnek, akkor ez lefeleződik, vagyis ilyenkor egyszerre két hang szólalhat meg. Ez persze meglehetősen vastag hangzást eredményez, ilyen esetekben nem is biztos, hogy szükség lenne a 4 hang polifóniára. A jó hír hogy ezt a funkció oszcillátoronként tudjuk kapcsolni, tehát ha az egyik oszcillátor "dual timbre" a layerben, a másik pedig hagyományos üzemben van, akkor megmarad a 3 hang poli.
Térjünk is át a hangokra, illetve a felépítésre. A szinti 128 presetet tartalmaz 8 csoportban, melyeket stílusokra bontva egy A/B kapcsolóval és 8 nyomógombbal hívhatunk elő. Tehát minden stílusban 16 hangszín van, két bankban. Minden patch szabadon editálható, felülírható, de nem kötelezően csak a saját stílusába menthető!
Itt most muszáj kitérőt tennünk, ugyanis amit eddig leírtam az a klasszikus microKORG, amit a mai napig gyártanak. 2009-ben azonban, miután a 100,000-dik példány is gazdára talált, a KORG nem ült a babérokon, kiadták a micoKORG XL-t.
Az XL verzióban kicsit alakítottak a jól bevált formán és olyan pluszokkal látták el, mint például a PCM alapú minták. Így már elektromos zongorák és klasszik M1 orgonák is bekerültek a patch-ek közé. Az XL ránézésre is más, mint hagyományos "micro", mert a gombos patch-választást itt már két forgótárcsa helyettesíti, így nem csak a stílusok neve olvasható le, hanem a hangszer típusa is. A polifónia itt már 8-ra növekedett, ami a zongorák és akusztikus hangszerek miatt indokolt, az effektek száma pedig 17-re kúszott fel, és a KAOSS termékekből lehetnek ismerősek. Az MMT (Multi Model Technology) hangkeltés pedig egy másik szintijükből származik, név szerint az R3-ból. Ezek mellett számos újdonsággal találkozhatunk még az XL-típusban. Új modulációk, waveshaping, 16 sávos vokóder (a korábbi 8 helyett), USB-kapcsolat és splittelhetőség.
Természetesen az XL-verzió is szép karriert futott be, de a klasszikus microKORG-ot nem tudja megelőzni, hiszen 15 év után is gyártják. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint, hogy mindkét típusból több színvariáció is megjelent. Elsőként az 5 éves jubileum után jelentkeztek egy inverz billentyűs kiadással, majd a 10 évesnél megjelent teljesen fekete és piros-fekete színvariáció, igaz ezeket már mindkét futó termék megkapta. Jogos lenne a kérdés, hogy hova tovább, de még nincs vége a történetnek. A klasszikból 2013-ban arany színből is lehetett már választani, utána pedig az XL-ek jöttek a frissítésben. A limitált kiadás piros és bézs színben. Aki ebből a felhozatalból nem tudott választani, annak maradt a saját festés. Igen, jól olvassa a kedves olvasó, véleményem szerint a microKORG a legtöbbet moddolt szinti a történelemben. MS-20-ra hajazó döntött fedlap, rack-esített agy, a régi Wasp színeit imitáló, vagy éppen rózsaszín, tarka, fóliázott verziók, keytar-rá alakított kék festésű XL, stb...
Most 2017-et írunk és persze idén sem maradunk "micro" nélkül. Tavaly megjelent ugyanis az "S". Törtfehér színe mellett, komolyabb újítása még, hogy a 8 stílushoz már 4X8 hangszín válaszható, így 128-ról 256-ra emelkedett a patchek száma. De mire utal az "S"?
A válasz elég meglepő, beépített hangszórót kapott, ráadásul nem az történt, hogy kivágták a ház két oldalát és beleerőltettek két apró kis hangszórót. A microKORG S 2.1-es, vagyis 3 hangszórós kivitelben kerül forgalomba. A dolog lényege, hogy középen van egy mélyhangszóró, a billentyűzet alatt pedig 1-1 magas. Ezek mind rejtve vannak, mégis kiváló sztereó képet adnak és tisztán szólnak, emellett persze egy laza mozdulattal ki is kapcsolhatjuk őket, ha nincs rájuk szükség.
Ezzel egyébként még mindig nem értünk a végére a történetnek. A 15 éves évforduló alkalmából ugyanis megjelent a Platinum kiadás. Elegáns matt alumínium felület, fekete fa oldallapokkal. Több mint szép, aki eddig még nem látta esetleg, azonnal keressen rá!
Egy biztos, nagy valószínűséggel a legsűrűbben előforduló szintetizátor ebben a pillanatban a microKORG a világon. Mindezt persze annak köszönheti, hogy abszolút multifunkcionális, láttam már basszusgitáros előtt metálzenekarban, homeproducer asztalán, elektronikus zenei nagyprodukciókban, utcazenész előtt sörösrekeszen, és ki tudja hány egyéb zenei műfajban és megfejtésben.
Ez is azt bizonyítja, hogy mennyire jól sikerült a termék megtervezése 2002-ben, szem előtt tartották a hordozhatóságot, a kis mérettel és a ceruzaelemes tápellátás lehetőségével.
Így a cikk végén mindig arról szoktam elmélkedni, hogy kinek ajánlanám a kitárgyalt terméket, de most bajban vagyok. Azt mégsem írhatom, hogy mindenkinek, de az igazság az, hogy nem túloznék akkor sem. Gitárosoknak kiváló, hogy minőségi backing-et írhassanak saját szerzeményeiknek, home-producereknek a sokrétű hangszínek miatt, basszusgitárosoknak a színpadra második hangszernek, billentyűsöknek a nagy keyboard fölé, live-act-ekhez a kiváló hangzás miatt, és így tovább...szóval microKORG-ot minden magyar háztartásba!
Gergics Attila
www.audmax.hu
2017. december 19. 11:07