SHINEDOWN - FIGYELEM! FIGYELEM!
A 2000-es évek egyik legsikeresebb amerikai rockbandája kétségkívül a floridai Jacksonville városából származó Shinedown: a sokmillió eladott lemezzel büszkélkedő sztárcsapat már a 2003-as Leave A Whisper debütalbummal bankot robbantott, albumaik pedig azóta is óriási példányszámokban fogynak az Atlanti-óceán túlsó partján. Ugyanakkor a Shinedown tipikusan az a zenekar, amely ugyan az Egyesült Államokban sikert sikerre halmoz, Európában közel sem örvendenek ekkora népszerűségnek. Hogy a májusban kiadott hatodik album, az Attention Attention változtat-e a tendencián, egyelőre nem tudni, mindenesetre a különleges tematikájú konceptanyagot egy alapos európai körút keretében nemrég Budapesten is bemutatta a négyes. És ha már itt jártak, interjút is adtak, a zenekar basszusgitárosa, fő dalszerzője és producere, Eric Bass állt készséggel rendelkezésünkre.
Az Attention Attention a Shinedown első konceptalbuma. Miről szól a korong?
Eric Bass: Számunkra ez a lemez inkább egy sztorizós jellegű anyag, mintsem a szó szoros értelmében vett konceptalbum. Az Attention Attention a zenekar autobiográfiája. Alapjában véve a csapat életének legutóbbi két és fél, három évét mutatja be. Amikor az Amaryllis lemez turnéját befejeztük, teljesen szétestünk. Leginkább Brent (Smith, énekes) és én vágtuk haza magunkat nagyon. Brent drogfüggősége és alkoholizmusa újra felszínre tört, rajtam pedig a depresszió uralkodott el ismételten. Olyan rossz állapotba kerültem, hogy az ágyból alig tudtam felkelni, a házam elhagyásához pedig minden erőmre szükségem volt. Rengeteget dolgoztunk azzal a lemezzel, a turnéja is roppant intenzív volt. Amikor hirtelen véget ért, úgy éreztük magunkat, mintha egy téglafalnak rohantunk volna. Erre nem voltunk felkészülve, úgyhogy az ezt követő lemez, a Threat To Survival turnéját azzal töltöttük, hogy helyrehozzuk azt a kárt, amit az előző körben okoztunk magunknak. Szerencsénkre képesek voltunk arra, hogy ezeket a rossz tapasztalatokat a javunkra fordítsuk, magunkat és egymást is igyekeztünk kihúzni a gödörből. Tulajdonképpen kiírtuk magunkból mindezt amolyan terápia gyanánt, és így már a hallgatóságunk is kapcsolódhat hozzá, mindenki a saját belátása szerint értelmezheti és használhatja a gyógyulása érdekében. Összességében a lemez nem más, mint egy utazás, ami a Devil kaotikus őrületével veszi kezdetét, majd végigkíséri a felépülés teljes folyamatát, ami a Get Up dalban csúcsosodik ki, ahogy a depressziós baráti segítséggel kikecmereg az apátiából. Pozitív tehát a végkifejlet, a végállomást jelentő Brilliant mindazonáltal óvatosan fogalmaz. Ez a sztori arról szól, hogy nem kell félni a hibák elkövetésétől. Az esendőség a legjobb tanítómester, ezt végül csak meg kellett tanulnunk nekünk is.
Általában hogyan választjátok ki a dalok tematikáit?
Eric: Amikor írunk, kizárólag a szívünkre hallgatunk. Nálunk a mondanivaló sosem lehet a képzelet szüleménye, csak olyasmiről írunk, amit már korábban megtapasztaltunk a saját bőrünkön. Most is teljesen természetesen adta magát, hogy a velünk történteket járjuk körül az új dalokban. Ennek ellenére az elején nem volt célunk egybefüggő albumot kreálni, úgy a dalszerzői időszak harmadánál vettük észre, hogy az addig megírtak bizony szervesen kapcsolódnak egymáshoz, és egy nagyobb sztorit körvonalaznak.
Mennyire igényelt más hozzáállást végezetül egy motívumra felfűzni az összes témát?
Eric: Ugyanúgy dolgoztunk mint korábban, nem igényelt a lemezkészítés más metódust. Ahogy már mondtam, mindig igyekszünk hűek maradni magunkhoz és a rajongóinkhoz is azzal, hogy csak őszinte, nagyon-nagyon személyes hangvételű dalokat adunk ki a kezeink közül. Számunkra a dal a legfontosabb, ezt a törvényt nem írhatja felül semmi. Ha minden egyes témánál megbizonyosodtunk arról, hogy a lehető legtöbbet hoztuk ki belőle, akkor már nagy baj nem lehet.
Zeneileg meglehetősen kalandos az Attention Attention. Izgalmas volt kidolgozni ezeket az ötleteket?
Eric: Tudod, általában a dalaink már a demózás idején kialakulnak, szóval amikor a stúdiózásra kerül a sor, akkor már felkészülten állhatunk neki a felvételeknek. Persze akadnak kivételek: ezúttal a Pyro dal volt ilyen, ami demóként teljesen más arcát mutatta, mint ami végül lett belőle. Óriási érzés volt beletenni azt a rengeteg energiát, ami demóként még hiányzott belőle! A The Human Radio dal pedig egy az egyben a stúdióban alakult ki, ami nagyon izgalmas volt. Ebbe a dalba hatalmas munkát fektettünk, úgyhogy amióta csak elkészült, mindig örömmel és elégedettséggel hallgatom vissza.
Minden korábbi albumotok arany- vagy platinalemez lett Amerikában. Az új anyag is jól halad, a Billboard lista negyedik helyén nyitott. Milyenek az eladások eddig?
Eric: Nem igazán vannak információim erről, mégpedig azért nem, mert az első heti adatok után már szándékosan nem figyelek erre. Nem akarunk elszállni, két lábbal szeretnénk állni a földön. Haladni akarunk, tenni a dolgunkat, arra koncentrálni, hogy minél több embernek eljátsszuk ezeket a témákat. Ha az ember így tesz, akkor az eladások törvényszerűen működni fognak. Elképesztően sok munka manapság elérni az arany-fokozatot, a platinalemezről már nem is beszélve, ezt bizton állíthatom!
Köztudott, hogy óriásit fordult a zeneipar az elmúlt 10 évben. Szerinted van még értelme fizikai hanghordozókon megjelentetni egy-egy nagylemezt?
Eric: Egy olyan zenekar számára, mint amilyen a Shinedown, mindenképpen érdemes továbbra is ezen az úton járni. Az eladásaink hetven százalékát a fizikai hanghordozók teszik ki még manapság is. A rajongóink szeretik kézbe venni a zenénket, és ez fontos nekünk. Nagyon örülök annak is, hogy a vinyl a reneszánszát éli, a klasszikus bakelitlemez eladásai az egész világon az egekbe szöktek! Úgy látszik, a mai srácok felfedezték, hogy mekkora élmény kézben tartani egy lemezt, lapozgatni a borítóját, feltenni a lejátszóra, ráengedni a tűt, majd elmerülni benne, az elejétől a végéig. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez a szertartásos jelleg valódi bensőséges kapcsolatot képez az előadó és a hallgató között, hiszen utóbbi látja is, amit a művész ad, nem csupán hallja.
Ennek ellenére a ti lemezeitek is megtalálhatóak a Spotify-on. Mit gondolsz az ilyesféle streaming-szolgáltatásokról? Kell ez a zeneiparnak vagy nem?
Eric: Hogy szükséges-e vagy sem, azt nem tudom, mindenesetre itt van velünk a streaming, és biztos vagyok benne, hogy maradni fog, lesz létjogosultsága a jövőben. Fiatal zenészek számára mindenképpen kitörési lehetőséget jelent, hiszen elég feltölteni a munkájukat a Spotify-ra vagy a Deezerre, és azonnal milliárdnyi felhasználót érhetnek el. Nyilván ismerjük a rákfenéjét is ennek a rendszernek, hiszen jelentéktelen összegeket fizetnek a lejátszások után, szóval rentábilissá túl sok esélye nincs válni egy új versenyzőnek ezáltal. Nyilvánvaló, hogy a zenészek számára ez nem ideális, mert nem térül meg a munkájuk, ugyanakkor én magam valamiért szimpatizálok azzal, hogy a rajongók instant módon, bármikor hozzáférhetnek bármely előadó bármely dalához. Akárhogy is, ez egy kiváló szolgáltatás. Új időket élünk, az ilyen régebbi motorosok, mint amilyenek mi is vagyunk, jobban teszik, ha alkalmazkodnak ezekhez a megváltozott körülményekhez. Tudod, hogy szól a mondás: “megszoksz vagy megszöksz”. Nos, a Shinedown megszokta ezt!
www.shinedown.com
Danev György
2018. július 13. 15:18