Sex Action: Helyzetjelentés
Nem tapasztalható túlzott aktivitás a Sex Action részéről újbóli összeállásuk óta, de minden évben adnak pár koncertet, illetve előállnak valami kiadvánnyal. 2015-ben csináltak egy 25 éves bulit a Barba Negrában, amiről CD és DVD is megjelent, 2017-ben kijöttek az új dalokat is tartalmazó Utolsó kör albummal, 2018-ban a lemezhez kapcsolódó klip is elkészült (Tekerd jól), valamint az első album remasterizált verziója is kijött bakeliten. A csapat január 26-án kezdi az évet Miskolcon, az Ady művházba. Különleges esemény lesz ez, egyrészt két és fél évtized után visszatér a zenekar régi koncerthelyszínére, de az előzenekar is zenei csemegének számít, ugyanis a NEO egykori gitárosa-énekese, Kőváry Péter fog bemutatkozni Royal Rebels nevű formációjával. Mátyás Attila gitárost a Sex Action kezdeti és mai dolgairól faggattuk.
1989-ben verbuválódott a Sex Action társasága, de ’90-ben indult be igazán. Melyik időpontra készültök a 30 éves megemlékezéssel? Ha készültök egyáltalán…
1990 márciusában volt az első koncertünk, ezt az évet tekintjük az indulás évének. Abban az évben jött ki az első lemezünk is. 2015-ben volt a Barbában a 25 éves ünnepi buli, ebből adódóan 2020-ban lesz a következő ilyen megmozdulásunk. Természetesen akkorra készülünk majd valamivel, de erről még korai lenne most beszélnünk.
Erről a barbás buliról megjelent egy CD-DVD, majd 2017-ben jelentkeztetek az Utolsó kör lemezzel, valamint az első albumotok megjelent 2018-ban bakeliten remasterizálva. Elég soknak tűnik ez így hirtelen, annak tükrében, hogy ritkán léptek föl. Mennyire éri meg nektek lemezeket kiadni?
Ha a lemezipar jelenlegi hazai helyzetét nézzük, majdnem hogy senkinek nem éri meg lemezt kiadni. Tekinthetjük ezeket kordokumentumoknak, de én is elég old school vagyok e tekintetben, szeretem, ha kézzel fogható egy-egy kiadvány. Jó kézbe venni egy-egy tokoz, nézegetni a borító tartalmát… Köszönet illeti a kiadónkat is, hogy ezeknek a kiadását felvállalta! A bakelit megint divatba jött, ugye, az kuriózumnak számít. Anno megjelent bakeliten az anyag, de most 25 év után remasterizálva ismét érdeklődésre tarthatott számot. Szóval, a kiadványaink nem feltétlenül anyagi értelemben hoznak hasznot.
A bakelit sort szeretnétek-e folytatni a többi album kiadásával?
Mi szeretnénk, de a kiadónk fogja ezt eldönteni. Tudtommal tervben van ez és a 2020-as évre várható a megjelenés.
Az utolsó kör albumon voltak új számok is, ezeket mennyire tudnád kapcsolni a korábbi számaitokhoz, zenei korszakaitokhoz stílusában?
2017 decemberében jött ki az anyag, egy új dallal vágtunk neki, végül kilenc számos album született, három új szerzeménnyel, ezek mellé került föl három nóta az Olaj a tűzre 2013-as lemezről, amit anno Áfonya énekelt, itt most már Szaszával hallhatjuk ezeket. Egyébként nekem ez a legkedvesebb, legerősebb Sex Action albumom, a visszajelzések is ezt tükrözték, de ugye az akkor nem a klasszikus felállásban készült. Aztán a 2005-ös lemezünk – Jöhet bármi- három dalának koncertverziója került még föl az albumra. Én úgy érzem, és a visszajelzésekből is ez jött le, hogy a három új dal teljesen jól kapcsolódik a zenekar korábbi dolgaihoz, munkásságához. Szóval, ezek vérbeli „szekszeksőnös” cuccok lettek!
Mennyire tekinthető most aktívnak a zenekar, évente hány koncertet adtok hozzávetőlegesen?
Nem vagyunk túl aktívak, nagyon kevés koncertet adunk. A tagoknak – főleg Zolinak és Szaszának- sok más elfoglaltsága van, így nehéz egyeztetnünk időpontokat. Szóval, gyakorlatilag reménytelen, hogy a csapat aktívan koncertező zenekar legyen, de nem is ez a célunk! Éves szinten néhány fesztivál és Budapesten egy-két koncert fér bele a programba. Ez már örömzenélés a részünkről, csak nagyobb fellépéseket vállalunk, kisebb helyszínekre, klubokba már egyáltalán nem megyünk. Nagyon ritkán vállalunk vidéki bulit, ott is csak olyan meghívásnak teszünk eleget, ami számunkra fontos és valamilyen szintem kapcsolódik a múltbéli dolgainkhoz, mint most ez a miskolci koncert január 26-án, az Ady Művelődési Házban.
Te emlékszel, hogy az Adyban mikor játszhattatok utoljára?
Csak a ’90-es évek lehetett! ’94-től már Action néven ment a produkció, a klasszikus Sex Action csak ezt megelőzően léphetett fel ott, tehát én az 1993-at tippelem, magyarul 25 éve!
Milyen műsorral érkeztek Miskolcra?
Azokat a dalokat rakjuk a programba, amelyeket a legjobban szeretjük. A gerinc az első három lemez anyaga, de az újra alakulás óta – 2005- megjelent, felvett dalokból is válogatunk egyet-kettőt, mint az előbb emlegetett Olaj a tűzre dalai vagy a 2005-ben megjelent Jöhet bármi lemez. Minden igénynek nem tudunk megfelelni, így ezt a saját koncepciót követjük.
Emlékezzünk meg a tavaly elhunyt menedzseretekről, Nagy Gyuláról is! Mit köszönhettek neki, illetve az utóbbi időszakban mennyire volt ő még részese a produkciónak?
Gyulának nagyon sokat köszönhetünk, a kezdeteknél ő ismerte föl azt a potenciált, ami megvolt a zenekarban. A legendás Fekete Lyukból indultunk mi is a bandával, ahol ő volt a vezető, teljes mértékben felvállalt, menedzselt minket. Mikor átalakult a zenekar és Actionként működött, akkor Gyula is visszavonult, majd, mikor 2004-ben újra összeálltunk, abban és onnantól megint meghatározó szerepe volt az életünkben. Például a 2004-es Sziget fellépésünk is neki köszönhető. A betegsége okán egy idő után már nem tudott velünk foglalkozni, de mindig jelen volt, és ahogy minden egyes lemezünkön írtuk, ő a zenekar örökös és tiszteletbeli tagja volt és marad!
Zabolátlan, vad, szexista, drogos, piás zenekarnak indult a csapat, ez gondolom, nem csak a kifelé sugárzott kép volt, mivel elég hitelesnek tűnt. Mikortól volt már az, hogy tudatosabban formáltátok a kifelé sugárzott képet, zenei irányvonalat?
Biztosíthatlak arról, hogy azért tűnt hitelesnek, mert ilyenek is voltunk! Haha! Folyamatosan alakult ez, de nem feltétlenül volt nagyon tudatos, mivel ez jött belőlünk. Az életmód, a rock ’n roll, a feeling mind jött magától. Inkább csak a munkában, a hozzáállásban lettünk tudatosabbak, profibbak. Mikor láttuk a mind nagyobb érdeklődést, egyre inkább próbáltuk magunkat kordában tartani, leginkább én voltam ennek a felelőse. Az életvitel nem mehetett a produkció rovására egy idő után… Jó, párszor beleszaladtunk egy-két dologba! Haha! De alapvetően profi zenekarrá váltunk, odafigyeltünk a koncertekre, próbákra, stúdiózásra, hogy minden rendben menjen. De a rock ’n roll feeling megmaradt, csak kicsit összeszedettebbek lettünk, relatíve méltóak egy komoly zenekarhoz.
PAYA
2019. január 9. 15:21