Schuster Lóránt
„Sok évtizedes agymosás, zenei környezetszennyezés…” Március második felében egy miskolci könyvbemutatóhoz készült ez a rádiós interjú. Aztán a könyv-kiadványok-koncertek kötelező témakörét spontán túllépte a beszélgetés, így gondoltam, a szélesebb közönséget is érdekelheti –szerkesztett formában-, hogy miket fejtegettünk Schuster úrral.
Miskolcra egy könyvbemutatóra érkeztek Rozsonits Tamással, mit hoztok magatokkal ennek kapcsán?
Viszem a Kaptafa könyvet, viszem a Mobilógia című könyvet, de ami a leglényegesebb, hogy nemrég megjelent a 4. tripla CD is, a Baranyi Művek! Ezzel gyakorlatilag a sorozat, ha nem is teljessé, de nagyon kerekké vált, és viszem az Élve vagy Halva dupla DVD-t is. Szóval jó pár kiadványt, ami mostanában jelent meg... De, ami a legfontosabb, hogy május 13-án, ami egy szombati nap.
Hát, de várjál már! A műsorvezető szerepe mi lesz így?
Akkor kérdezd meg, hogy mikor leszünk Miskolcon legközelebb! Haha!
Újságírói kérdésre válaszolva mondd már el nekünk légyszíves, hogy mit kerestek majd az Avason május 13-án?
Hát, akkor egy borbarátoknak szóló rendezvényen, az Avasi Borangoláson leszünk Hencida és Boncida között. Úgy tudom, hogy újranyitják az Avasi Kilátót, és aznap este P. Mobil koncert is lesz, más programok mellett. Valószínűleg sok ezer ember össze fog szaladni erre a rendezvényre. Hívott minket a város egyébként a Kocsonya Farsangra is – februárra-, de abban az időszakban Lacikával nem voltunk Magyarországon, mert pont kint tartózkodtunk Izlandon, és onnan nehéz lett volna hazajönni. De most ideálisabb helyzet lesz, nem fogunk fázni, legalábbis remélem, hogy májusban már sütni fog a nap rendesen!
Ez a miskolci koncert ingyenes lesz?
Szerintem igen, ingyenes...
Akkor biztosan sokan lesznek!
Miskolcon szinte minden létező helyen felléptünk már! Ha meghívnak minket, akkor mi nagyon szívesen megyünk, Miskolc nekünk a második Budapestünk, vagy Budapest a mi második Miskolcunk. A régi rajongók talán még emlékeznek rá, hogy egy időben, főleg amikor a Miskolc című számot benyomtuk a köztudatba és ismerté lett, akkor rengetegen azt gondolták, hogy mi miskolciak vagyunk. Az igaz, hogy egy időszakban minden pénteken ott voltunk a Gárdonyiban, az Ifjúsági Parkban. Sőt, én mostanában úgy konferálom be a Miskolc című számot, hogy: most a legjobb Edda szám következik! Ilyenkor mindig azt nézem, hogy hányan hiszik el, hogy ez tényleg Edda szám. De hát végül is lehetne...
Ez nagyon jó! De volt olyan, hogy te az Eddával felléptél…
Volt, az Eddával két ilyen eset történt. Egyszer volt egy közös fellépésük a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán, amikor én két számra felmentem az Eddához. Pataki szerette volna, hogyha én… Akkor éppen nem volt P. Mobil és nagyon kedvesen fogadtak. A másik meg, amikor a Vikidál végleg elment tőlünk, akkor szó volt arról, hogy Pataky hozzánk jön énekesnek, de aztán ez nem valósult meg. Úgyhogy, szerintem ő jobban járt...
Na, csak összeérnek itt a szálak, mint kiderül. Én néhány mondatot kérdeznék azért a Kaptafa könyvről is. Ha jól tudom, már két kiadást is megélt, ami a mai viszonyok között azért szép példányszám. Meg örülünk, hogy olvasnak az emberek...
Igen. Úgy fogyott el az első kiadás, hogy gyakorlatilag könyvesboltban nem, vagy alig volt egy-két helyen. Interneten és a koncerteken árusítottuk a könyvet, meg könyvbemutatókon. Nagyon jó volt a fogadtatása. Ez az egyik, a másik meg az, hogy, októberben jelenik meg a második kötet. Ugye az első a Kaptafa címet viselte, a második rész az pedig Csiriz lesz, és a harmadik rész, ami jövőre jelenik meg, az pedig a Faszög. Gyakorlatilag ebben a három kötetben megírom az életemet, vagy legalábbis egy jelentős részét. Dolgozunk rajta Rozsonits Tamással...
A második rész az a politikai pályafutás, vagy ez még más?
Nem-nem! Ebben most, mondjuk így, a show business-nek, vagy a rock ’n’ rollnak a hátsó udvara lesz tárgyalva. Technikusok, pénzügyek, szervezés, csajok és hasonló témák. Minden ami… Nemi betegségek stb.
Ezzel jár...
Minden, ami a rock ’n’ rollhoz kapcsolódott, legalábbis az emberek egy részének az agyában. Mert ugye rengeteg tévhit él a rockzenével kapcsolatban az emberekben. De ez nem csoda egyébként a sok évtizedes agymosás, zenei környezetszennyezés után, amit a rádiók folytattak… Szóval, ezen semmi csodálkoznivaló nincs, de én remélem, hogy azért ez meg fog változni. Ha nem is az én könyveim miatt, de remélem, hogy meg fog változni!
No, beszéljünk még kiadványokról, ugye könyvekről szó esett. DVD-n az Égi zenekar...
Április elejére várható az Égi zenekar kiadvány. Ez egy dupla DVD lesz, és egy 2012-es, Barta, Bencsik, Radics Béla emlékére készült koncert anyaga. Plusz egy bónusz DVD mellé, amin egy P.Box koncert lesz! Egy 50 perces koncertanyag... A P. Boxnak a múltját nem, vagy alig gondozza valaki, és ugye ez most nálunk ennek a kiadványnak a része lesz. Most két zenekar is van, akik ezen a néven játszanak, de hát az archív anyagok egy része az nálam van… Nem nagyon foglalkoztak ezzel, hogy kiadják, vagy nem tartották fontosnak. De mindegy, nekem fontos, hogy ezek megjelenjenek.
Na, ez szuper! Ezt még nem hallottam, hogy ez lesz a csatolmánya ennek az anyagnak.
Rajta lesz még egy werkfilm is a próbákról, hogy hogyan készült ez az egész műsor. Lesz rajta Radics Béla ritkaság is, ami sehol nem jelent meg! A lényeg az, hogy törődtem vele, mert fontos, hogy ezek is napvilágot lássanak.
Szokás szerint egy „nagy adag” kiadványt fogsz megint piacra dobni.
Ezeken már túl vagyok, tehát én ezeket már leadtam. Mindig az van, hogy én egy jó fél évvel, évvel előrébb járok. Most éppen a zenekarral a Csoda történt című új CD-nk anyagán dolgozunk, 7-8 szám már munkapadon van, sőt, már játszunk is belőle néhányat a koncerteken. A most megjelent Baranyi Műveken, tehát a Lacikával készült anyagban is van már egy olyan dal, egy új nóta, ami előzetes a Csoda történtről. Egyébként, most, miközben beszélgetünk, éppen a gyönki általános iskolásoknál készült film megy a Duna Tv-ben, mert a kórusvezető P. Mobil számokat is énekeltet a gyerekekkel. Meglátogattuk őket, és több mint egymillió ember látta már a gyerekek klipjét!
Nagyon ügyesek, én is néztem.
Igen, de nagyon jók a Bakács tériek is, akik ugye a Mindenki című Oscar-díjas filmben szerepeltek. Ők is énekeltek P. Mobilt. Sőt van egy miskolci kórus is.
Igen, Báthori Laciék...
Báthori Laci kórusa, így van pontosan! A Twist Olivér Kórus is rendszeresen játszik magyar pop-rock zenei felvételeket, úgy, hogy kórusként valamilyen hangszeres kísérettel. Ők már legalább 20 éve csinálják ezt.
A Csoda történt mikorra várható materiális formában?
Az a nyári, nagy budapesti koncertre lesz kész, augusztus 12-re.
Ami hol lesz?
Hát ez az, amit még nem árulok el. Budapesten lesz… Még most ez titok, de mindenesetre komoly meglepetés lesz!
Aha. Az épülő Népstadion építési területére belevonultok koncertezni.
Na jó, ne találgass! Mire az interjú megjelenik, már publikus lesz, 33 év után újra P.Mobil – Mini közös koncert lesz a Budai Ifjúsági Parkban!
2017. augusztus 12., szombat, 17 óra…
Ahogy láttam, az új anyagot LP-n is kihozzátok majd. Nem tudom, volt ilyen mostanában, hogy LP-n is megjelent albumotok?
Hát, ami megjelent, az a Honfoglalás szimfonikus változata, de az első kiadás már abból is elfogyott, úgyhogy most a második kiadást várjuk Angliából. Gyakorlatilag a Csoda történt az egy dupla LP-n jelenik majd meg. Most van egy ilyen fellángolás, hogy megint lemezeket gyűjtenek, hallgatnak az emberek, és tényleg jobban szól, de hát azt nem lehet elvárni, hogy most ebből tízezreket adjanak el - vagy százezreket, mint annak idején a Neotonból.
Meg nem nagyon van lemezjátszójuk az embereknek.
Hát, a gyűjtőknek azért van! A gyűjtőknek fontos. És valószínűleg az ősszel megjelenő anyagok között is lesz egy LP, a ’78-as - Az „első” nagylemez-, ami valójában bakeliten jelent volna meg, de a lemezgyár komolyan dolgozott azon, hogy ez ne történjen meg évekig, vagy tíz évig... Na, mindegy.
Ha az itt felsoroltakon túl vagyok már a zenekarral, akkor már semmi mással nem foglalkozunk, mint a saját diadalívünk ácsolásával, mert 2019-ben – hihetetlen, ámde mégis igaz - a Gesarol, P. Mobil történet 50 éves lesz. Ebből az 50 éves jubileumi alkalomból lesz egy pár kiadványunk, amivel megörvendeztetjük a közönséget is, meg magunkat is.
Én még egy témát akarok érinteni, hogy a Mobil Rádió Budapesttel mi újság? Ugye valamikor február vagy március elején volt valami szerkezeti-technikai átalakítás, frissítés. Beszélj erről!
Gyakorlatilag a rádió műszaki, technikai szempontból teljes egészében fölállt. Most a belga szolgáltató éppen csinál egy változtatást, addig csak konzerv műsoraink mennek, az összes eddig felvett interjú, beszélgetés, zenés műsor, lemezbemutató és a többi most már a Soundcloud szerverről hozzáférhető, tehát bárki, bármikor meghallgathatja, mondjuk a Rolling Stones Havana Moon koncertjét, vagy az Asphalt Horsemen új lemezét vagy interjúkat, amiket Rozsonits Tomi csinál. Az élő adások állnak, de gyakorlatilag, hogyha a belga gazdák túl vannak ezen a műszaki felújításon, akkor újra indul az egész, mire az interjú megjelenik, megint lesz élő műsor. És ami nagyon-nagyon biztató, és aminek tulajdonképpen örülök is, meg nem is, hogy ugye kikerült az a mostani statisztika, amiből most elég nagy botrány lett, a Petőfi Rádió játszási listájából… Például, a P. Mobilt 5 év alatt hatszor játszották… Az Eddát háromszor, és ugyanígy volt ez az összes többi hasonszőrű bandával. Közben a Brains együttest - megmondom őszintén, életemben nem hallottam róluk- háromezerkétszáz valahányszor. És ez ugyanígy van az összes „nem létező” zenekarral, amit ők nyomnak. Na, most ez egy kereskedelmi rádiónál egy dolog, hogy mire szórják el a pénzüket, de egy közszolgálati rádiónál kikérem magamnak, hogy engem és más zenekarokat nem játszanak! Azzal sincs bajom, hogy a Brains együttest játsszák, na de hát azért álljon meg a menet!
Aránytalanság van.
Az! Ez egyszerűen felháborító. Ezért mondtam, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert azt írják, hogy a Petőfit biztos nem hallgatják pont ezek miatt. Sajnos ez a helyzet a nemrégiben létrejött Rádió Rock-nál is, úgyhogy egyre többen mondják azt, hogy: inkább a Mobil Rádió Budapestet hallgatjuk, mert itt kevés pofázás van, és sok rockzene...
És változatos, tegyük hozzá!
Tulajdonképpen a mi malmunkra hajtják a vizet, de én ennek tényleg nem örülök… Annak örülnék, ha lenne egy rockrádió, lenne egy Petőfi, amelyik képviseli a magyar könnyűzenének minden ágát. Nem sorolom, de ez elképesztő, hogy mik vannak! És ami már nevetséges, hogy az X-faktor szervezők fölhívták Alapi Pistit, az Eddának a gitárosát… Olvastad?!
Tájékozott emberek vannak itt az országban. „Megfelelő” ember a megfelelő helyen ült és telefonált...
Fölhívták Alapi Istvánt, hogy nem volna-e kedve szerepelni, mint tehetséges kezdő... Próbafelvételre menjen be… Utána az volt az érdekes, hogy a kereskedelmi tévé egy levélben magyarázkodott, hogy hát ők azt akarták, hogy a régi öregeket is megismerjék. Oké, ez rendben van, de miért kell ahhoz bemenni egy vizsgára, felvételre?! Egyetlen egy értelmes és hiteles választ adhattak volna a dologra, nevezetesen: Kedves Alapi István! Azt az embert, aki téged fölhívott, és próbaszereplésre hívott a műsorba, azt már kirúgtuk. És ennyi! Hát egy gyökér ne tárgyaljon szakmai ügyekben! Akinek fogalma nincs, hogy ki az az Alapi vagy az Edda, vagy a P. Mobil. Vicc az egész!
Vigyázz, mert lassan veszélyben leszel te is! Valaki fölhív majd valamelyik kereskedelmitől, hogy Schuster úr jöjjön be egy…
Engem nem valószínű, hogy fölhívnak, mert…
Egy gyerekműsorba, vagy valahova.
Nem valószínű, hogy fölhívnak. De mindegy, a lényeg az, hogy mindenki azt gondolja, hogy a focihoz, meg a zenéhez ért, de ez egyáltalán nem így van. Szóval nem kellene összekeverni a dolgokat, és amikor a rádiós műsorvezető csaj azt mondja élő adásban, hogy ma reggel fölvettem a bátyám bőrdzsekijét, hogy érezzem milyen rockernek lenni, majd utána lejátszik egy Madonna számot, na, az nem rockrádió! Maradjunk ennyiben! Az a bajom, hogy van egy olyan réteg, és ez most nevek említése nélkül mondom, akik bármikor, bárhol, bármit megcsinálnak, mert amúgy egyébként profik, tehát pereg a nyelvük, nyomják…
Csak a műfajhoz nincs közük.
Így van! És, hogy ha mondjuk most - példaként- a kínaiak elfoglalnák az országot, akkor ezek a rádiósok, másnapra besárgulnának, a szemüket megcsináltatnák a plasztikai sebésznél ferdére, és reggeltől estig rizst ennének valamivel. Na, de hát egyébként semmi közük Kínához, meg a kínaiakhoz! Körülbelül ez a helyzet. Beszélnek ők mindent, rock a reggel, rock a dél, rock az este, csak a zene nem az. Azt is értem, hogy a műsornak közszolgálati része is van, és az olyan amilyen, és ezzel nem foglalkozom, na de hát édes Istenem, ki az a zenei szerkesztő, aki megmondja, hogy ezekből a számokból menjenek a zenék? És azok passzoljanak az adott műsorhoz, az előadókhoz, az interjúalanyokhoz és a többi, és a többi. Szó sincs erről. Fogalmuk nincs, hogy mi történik a világban, mikor jelenik meg egy adott lemez. Nálunk, ha megjelenik egy új album, akkor másnap már adásban van, tudjuk, hogy ki, mikor, miért csinálta, miért nem csinálta, és a többi és a többi. Na, most…
Hát, úgy könnyű, hogy nálatok hozzáértő emberek vannak!
Igen, ez elég nagy hiba, de...
Meg is akartalak róni emiatt.
De gondold végig, hogy nem tudja eltalálni, hogy egy adott témához milyen zenét kapcsoljon hozzá. És, ez a koncepció! Ha, mondjuk Schuster Lóránt bemenne a rockrádióba, akkor nem P. Mobil számokat játszanának a velem készült beszélgetés alatt, mellett, hanem Madonnát, vagy esetleg Korált. Súlyos! Ez az, amire azt mondják, hogy ehhez nincs mit hozzátenni. Vagy jön a Forma 1 verseny, és még egyetlen egy rádióban nem hallottam, hogy valaki lejátszotta volna a P. Mobil, annak idején, Jim Clark és Ronnie Peterson emlékére készült Forma 1 című számát. Ugyanis ehhez ismerni kellene a magyar rockzenei termést. És ez az, amit nem adnak ingyen. Ha még megengeded, erre elmondok egy példát. Egy orvos professzort vadul kérdezgettek, hogy egy hajón, mondjuk, ha valakinek vakbél gyulladása van, és video kapcsolatban állnak a hajóval, ott van egy felszerelés is, el tudja-e ezen keresztül magyarázni, mutatni, hogy mit kell csinálni ezzel a beteggel, és meg tudja-e tanítani egy laikusnak a vakbélműtétet... Azt mondja az orvos, semmi gond, ez tíz perc alatt megvan. Mindenki boldog, és akkor kérdezi a riporter: és mi van akkor, ha valami komplikáció támad? Na, az még harminc év tapasztalat! – mondja az orvos. Ez így van a rockzenével is... Ha most azt mondom, hogy Still I’m Sad, ugye ez egy Yardbirds által ismerté tett gregorián dal a ’60-as évekből. Aztán ezt ismertté tette egy bizonyos körben a Boney M együttes is, de megcsinálta Ritchie Blackmore a Rainbow-val, és sorolhatnám még a példákat. Aki ezzel nincs tisztában, az ne üljön be a mikrofon mellé, és ne kezdjen el pofázni a rockzenéről, mert az első percben kikapcsolom!
Megharagudtam rád, szidod itt a rádióban a rádiókat, rádiós műsorvezetőket.
Nem érdekelnek a rádiók, van saját. Tudod... Azért csináltuk ezt a rádiót, mert olyan jó zenék vannak. Hallgatom, és mondom, de jó zenék vannak itt. Ha-ha!
Kik ezek? Milyen rádió lehet? Ha-ha!
Hallgatom, mert tetszik, ami szól, Rozsonits Tomi, meg én válogattuk a számokat. Azt mondja a kereskedelmi rádiós guru, hogy tulajdonképpen 300 számból áll a repertoárjuk, de hát elég lenne 200 is, ennek a sok gyökérnek. Nem pont így mondja, de gyakorlatilag ez a véleményük a közönségről… Most csak példaképpen mondom, nekünk alapjáraton 3000 felvételünk van fönt a szerveren, tehát amikor a gép automatáról megy, szerkeszt, akkor is 3000 számból válogat. De az archívumban kérlek szépen - és most ez nem hencegés- 16 winchesternyi rockzene van - jó minőségben tárolva!
Igen, én Rozsival csináltam interjút, részint a rádióról is szó volt, meg én bele is hallgattam, hogy mit kapok, és más rádióban soha nem hallott dalok szóltak, ezek 40 éve nem hangzottak el máshol, az hót ziher!
Hát, az biztos. És még valami, ami nagyon fontos, hogy jó zenék! Mindegy, hogy ki játssza, hogy az a Carlos Santana, vagy a Rainbow, vagy a Black Sabbath, vagy egy teljesen ismeretlen előadó. És mindegy az is, hogy a ’60-as években készült Rolling Stones, vagy a vadonatúj Joe Bonamassa. A jó zenék nagyon szépen elférnek egymás mellett. A rosszak nem!
Csak hát szerencsétlen fiatal egész gyerekkorában vagy kamasz korában nem kap sehonnan épkézláb muzsikát a fülébe - a kereskedelmi rádiókra gondolva-, akkor az a büdös életbe nem fogja tudni, hogy mit kéne hallgatnia, vagy mit tetszhet egyáltalán még neki. Mert előfordulhat olyan szörnyűség is, hogy beraknak valami tényleg igényesebb zenét, és az megtetszik valami fiatal csávónak, és onnantól kezdve elkezd utána kutatni, hogy mi a szösz volt az.
Figyelj, azt tudomásul kéne venni, hogy a közönség nagy részének nincs különösebb zenei ízlésbeli irányultsága, tehát úgy vannak a dologgal, hogy azt eszik, amit a vályúba kiöntenek moslékot. Na, most ugyanezzel a logikával, a vályúba lehetne a moslék mellett időnként valami bélszínt is, meg kaviárt, meg lazacot, megy egyebeket is önteni, és arra fölhívni a figyelmet, vagy egyáltalán valamilyen összefüggésében megmutatni a gyerekeknek, hogy ez miért jó, hogy miért fontos. Megint csak egy példa: valakivel vitába keveredtem, a gyerek Guns N’ Roses fan volt, és mondta, hogy hát ezt mennyire szereti, és milyen jó zenét csináltak. Na, mondom, mondjál dalcímet! Mondja: Live and Let Die. Mondom, az egy Paul McCartney szerzemény, és annak idején egy James Bond film betétdala volt. Azt mondja: és nagyon szeretem a Knockin’ on Heaven’s Door-t. Oké. Mondom, az meg egy Bob Dylan szerzemény és egymillióan feldolgozták, és erre berágott… Semmi gond ezzel, tetsszen neked a Guns ’N Roses, csak ez nem az ő számuk, ők feldolgozták, el is játsszák kitűnően, nagyon jól… De legalább, ha már szereted őket, tudd, hogy ez kinek a szerzeménye. Ugyanez volt a Népstadionban anno, ott volt a Metallica, előttem ült két gyerek, minden metallicás volt rajtuk, a sál, a sapka, a cipő, a trikó, minden. Na, most azt láttam, hogy ott bambultak az ürgék, a színpadon vadul gitároztak, meg doboltak, meg énekeltek. De látom a fiúkon, hogy unatkoznak a nézőtéren, a kivetítőn nézték a műsort a kakastaréjon… Unatkoztak, mert megszokták azt, hogy a televízióban, ha néznek egy klipet, ott Madonna maszturbál egy futószalagon, a Jon Bon Jovi áll egy hegytetőn, miközben egy helikopter köröz körülötte, és mindenféle baromság, aminek semmi köze nincs egy élő koncerthez. Ott ültek a srácok, lehet, hogy először élőben kaptak valamit, és látszott rajtuk, hogy ez kevés nekik ahhoz képest, amit a tévében láttak. A zenekar játszott, és ezek ott szenvedtek a trikóikban.
Lóránt örülök, hogy így kikerekedett ez az interjúnk, és ilyen látleletet adtunk a hazai rádiózásról, meg egyebekről.
Így van, szóljon a Rock ’n’ Roll!
PAYA
2017. április 19. 17:20