Samu, a gitáros…(4/2. Rész)
… és Bencsik Sándor, az ember. A P. Mobil és a Pandora’s Box zseniális képességű hangszerese, zeneszerzője a visszaemlékezők szerint ellentmondásos egyéniség volt. Önmagával és zenésztársaival szemben kíméletlenül maximalista, ugyanakkor visszahúzódó, csendes, érzékeny karakter. A kőkemény, ám dallamos rockzene feltételen és hűségesen kitartó híve, aki laza eleganciájával, finom modorával messze kitűnik a bőrös-láncos rockerek közül. Akit magánéleti gondjai éppúgy agyonnyomnak, mint az általa vezetett zenekar lecsúszása. Sorozatunkban a hetvenes-nyolcvanas évek egyik gitárhősének életének fontos mozzanatait elevenítik fel zenésztársai, barátai. Ezúttal Samu családi életének bizonyos mozzanatait igyekszünk felszínre hozni: testvérével, Bencsik Dezsővel (Dezske), valamint lányával, Mónikával, a gitáros unokahúgával beszélgettünk.
Az új csapat megalakulásakor meglehetősen feszült viszony alakult ki a két P. betűs zenekar között. Neheztelt Schuster Lórántra és az ottmaradt társakra?
B.D.: Alapvetően a lemezfelvételi lehetőség robbantotta ki az ellentétet közöttük. Úgy tudom, Lóri a lemezmegjelenés fejében próbált engedményeket tenni, ám Öcsi nem akart. Fordítva is igaz volt: Sándor a szövegben engedett volna a hanglemezgyári nyomásnak, de Lóri semmiképp. A későbbi időkből létezik egy P. Box születésnapi videó, amikor épp Miklós névnapot is tartottak, és ennek megfelelően erősen pezsgőztek. Ennek hatására a felkonfban elhangzottak bizonyos üzengetések, ám nem a közönség hergelése volt a cél. Úgy tudom, a P. Mobil is játszott egy számot Kié a „Nagy P?”címmel. Ezzel csak annyit szerettem volna jelezni, hogy oda-vissza dobálták a labdát. Ugyanakkor azt is hallottam, hogy Lóri nem sokkal a kilépések után beajánlotta a P. Boxot valamilyen fellépésre.
A Pandora’s Boxot mindkét énekessel élete fő művének tekintette. A Bill-féle formáció adott még reményt az újra kezdésre?
B.M.: Billnek csodálatos hangja van, fantasztikusan jó énekes, ám a Pandora’s Box nem az ő orgánumára lett kitalálva. Azt gondolom, amíg az első albumot Varga Miki hangjára írták, a Kő kövön egyértelműen Vikidál hangjára épül. Akárcsak az Ómen. A bajok e lemez megjelenését követően kezdődtek, miután az ORI-turné különböző okok miatt elmaradt, ami a sikert és az anyagi megbecsülést hozta volna az egész zenekarnak. Bill a bluesos hangjával nem fért bele ebbe a képbe, és ezt Samu is tudta, érezte. A P. Box gyakorlatilag az ő kísérőzenekarává degradálódott.
Hogyan ismerkedett meg Máriával, akivel olyan komolyra fordult a viszonya, hogy gyermekük is született?
B.D.: A kislány koncertlátogatóként P. Box-rajongó volt. Beleszeretett Sándorba, majd közel került hozzá. Végül nem lett belőle házasság, mert apja, Miklós – egzisztenciális okokból – nem nézte jó szemmel a kapcsolatukat. Amikor komolyra fordult a dolog, akkor már az öcsém jelentette ki, hogy nem veszi el Marcsit. Ausztriában végül rábólintott volna a házasságra, ám a megfelelő okmányok híján nem tarthattak esküvőt.
B.M.: Hozzáteszem, ezt megelőzően is voltak futó, vagy kissé komolyabb kapcsolatai, ezeket a lányokat kedvesen csak „Nyuszifülként” emlegette. Marcsi egyébként nem egykönnyen tudta megszerezni Samut, miután nagybátyám kőkeményen ellenállt. Nem igazán akarta komolyra fordítani a kapcsolatot. Ezzel szemben Marcsi erős egyéniség lévén küzdött, és nyert. Samut „aranykalitkában” tartotta, de mégiscsak „kalitkában”. Ez abban nyilvánult meg, hogy a barátait sikeresen leválasztotta róla, vagyis kisajátította őt.
B.D.: Engem kifejezetten utált.
Akarta a gyereket?
B.M.: Igen. Olyannyira, hogy Mariann születésénél szeretett volna jelen lenni, ám akkor erre még nem volt lehetőség.
Van kapcsolatod az unokatestvéreddel?
B.M.: Sajnos nincs. Amíg kisebb volt, néha találkoztunk, de a család mára új életet kezdett, amelybe mi nem tartozunk bele. De nem tettem le róla, hogy valamikor még visszakapom az unkatestvéremet!
Hogyan éltétek meg a család külföldre távozását?
B.M.: Megdöbbenve és nagyon nehezen! Nem sokkal indulásuk előtt láttam, hogy bezárkózott a szobájába. Nagymamát kérdeztem erről, mire elmondta, hogy Samu orvoshoz készül. Ekkor már mutatkoztak rajta az idegösszeroppanás jelei.
B.D.: Amikor Marcsival komolyabbra fordultak a dolgok, Dunaharasztiba szerettek volna költözni. Ehhez anyám adott pénzt nekik azzal, hogy a házat kettejük nevére vásárolják meg. Aztán az öcsém neve valahogy lemaradt a tulajdoni lapról…
Úgy tudni, az apósjelölttel nem túl jól alakult a viszonya.
B.D.: Miklós jómódú, akarnok, hirtelen haragú ember, aki tűzön-vízen keresztülvitte az elképzelését. Sándor hozzá képest egy csóró gitáros, rockzenész, amelyet Miklós nem nézett jó szemmel. Késhegyig menő viták alakultak ki közöttük, amelyek nagyon megviselték az öcsémet.
Mit tudtok a táborban törtétekről?
B.D.: Nem túl sokat. Göteborgtól kezdve összecsaptak a hullámok a feje fölött. Zenekari szerződést, fellépéseket, hírnevet ígértek neki, amiből semmi sem lett. Olyan híreket hallottam, hogy odakint a sínek között bolyongott, kereste a módját, miként tudna véget vetni az egésznek.
B.M.: Ott kezdődött, hogy közvetlenül a szökésük előtt – miként említettem – Samu idegösszeroppanást kapott, amit Marcsi nem vett észre. Itthon már nem mentek jól a dolgai, a zenekar nem úgy alakult, ahogyan szerette volna. Ezért akart külföldre menni. Valószínűsíthető, ha nincs a beígért és be nem váltott szerződés, az ottani körülményeket még valahogy benyelte volna. Samu nem az az ember volt, aki meggondolatlanul cselekszik, és e következményeknek kitenné a családját. Nem! Ő mindent gondosan, precízen előre megtervezett, ám átverték. Amikor rájött erre, haza akart jönni, ám Marcsi nem engedte. Ugyanis élt kint valakije, akinek számított a segítségére. Ennek ellenére Svédországból, Göteborgból visszatoloncolták őket Traiskirchenbe, a lágerbe, ahol Miklós megtalálta őket. A megélhetési problémákkal együtt mindez összeadódott nála, és a súly alatt megroppant. Készült a halálra, kezemben volt a kézzel írott búcsúlevele, olvastam.
Miért akarta Miklós mindenáron hazahozni a családot? Nem lett volna egyszerűbb számára, a kint léttel megszabadulni a nagyon nem kedvelt vő jelölttől?
B.M.: Talán nem a rosszindulat vezérelte, talán otthon akarta tudni a családot. Az is lehet, megbánta a korábbi tetteit, és jóvá akart tenni bizonyos dolgokat. Nem feltételezem róla, hogy rosszat akart volna a családjának.
B.D.: Miklós nem tudta, hol vannak a gyerekek, anyám – hosszas könyörgések után – mondta el neki. Azt gondolom, ezt soha nem bocsátotta meg magának, és ebbe halt bele később.
Móni, fenntartod a jóindulat vélelmét?
B.M.: Feltételül. Nem hiszek abban, hogy bármely emberi lény rosszat akarna a családjának. Ezen túlmenően a saját felesége is Samuékkal tartott, tehát Miklós egyedül maradt itthon. Ez az egyedüllét, akár a dolgok átgondolására is késztethette őt.
Mi a véleményetek Samu mai megítéléséről?
B.M.: Annak ellenére, hogy a mai fiatalok aligha ismerhetik, benne van, létezik a köztudatban. Ugyanis azok a nóták, amelyeket megírt, fennmaradtak, s ezzel halhatatlanná tették a személyét.
B.D.: Hozzátenném, hogy szerencsére vannak zenekarok, akik ápolják az örökséget, s ebben elévülhetetlen érdemei vannak a P. Mobilnak. Még ma is. Nem tudok olyan vendéglátóipari egységbe, ha úgy tetszik becsületsüllyesztőbe belépni úgy, hogy valamilyen úton-módon, ha másként nem hát mp3-lejátszón, elő ne kerüljön valamelyik nevezetes nóta. Ha másként nem, hát szóban, említés szintjén.
Mit éreztetek az emléktábla felavatásakor a Lecke utcában?
B.M.: Rettenetesen jó érzés volt. Emellett kicsit sajnáltam, hogy már nincs meg a lakás.
B.D.: Megérintett természetesen. Ami meglepett, hogy a hivatalos esemény után odajött hozzám egy ember, aki közölte, hogy Martonvásáron is lesz egy emléktábla avató. Pár héttel később leutaztam, kiderült, hogy a srác Öcsi egykori martonvásári zenekarának egyik tagja, akik zenéjükkel továbbra is ápolják Sándor emlékét. Még az avató előtt fellépett a zenekar, a színpad fölött pedig egy molinó, vagy tábla fogadott, amitől összeszorult a szívem: „Bencsik Sándor emléknap”.
Hegedűs István
2018. május 6. 16:03