Samu, a gitáros (3. rész)…
… és Bencsik Sándor, az ember. A P. Mobil és a Pandora’s Box zseniális képességű hangszerese, zeneszerzője a visszaemlékezők szerint ellentmondásos egyéniség volt. Önmagával és zenésztársaival szemben kíméletlenül maximalista, ugyanakkor visszahúzódó, csendes, érzékeny karakter. A kőkemény, ám dallamos rockzene feltételen és hűségesen kitartó híve, aki laza eleganciájával, finom modorával messze kitűnik a bőrös-láncos rockerek közül. Akit magánéleti gondjai éppúgy agyonnyomnak, mint az általa vezetett zenekar lecsúszása. Sorozatunkban a hetvenes-nyolcvanas évek egyik gitárhőse életének fontos mozzanatait elevenítik fel zenésztársai, barátai. Bordás István „Hippy”- vel a P. Box egykori roadjával beszélgettünk.
Hogyan kerültél a zenekarhoz?
A zenekar már létezett, amikor odakerültem, Cserháti Pityit és Szabót ismertem korábbról. Nagyon jó viszonyban voltak velük, egy alkalommal Pityi lehívott a próbájukra.
Ezek szerint ott találkoztál először Samuval.
Igen, mondtam is Pityinek, ha valakivel nem leszek jóban, egészen biztos, hogy Samu lesz az. Nem tudnám megmondani, de valami furcsát érzetem vele kapcsolatban. Talán a viselkedésében volt olyasmi, ami nem tetszett. Rosszul ítéltem meg, mert a zenekar összes tagja közül, végül vele kerültem a legjobb kapcsolatba. Ha végeztem a munkámmal szólt, menjek el hozzá a Lecke utcába sörözni. Ilyenkor ültünk a szobájában, beszélgettünk, s amíg nem indultunk sörözni, gitározgatott. Sokat beszélgettem vele, széles látókörű, intelligens ember volt, akinek a zenén túlmenően mindenről volt saját véleménye.
A két alapító tag kivált a P. Mobilból. Elmondták neked, hogyan találtak rá a többi zenészre?
Elsőként Dödöle, azaz Sáfár Öcsi érkezett, aki korábban a V’ 73 zenekarban basszusozott. Rengeteg dobost hallgattak meg, végül huszonnegyedikként (!) Szabó István Putyur lett a befutó, a huszonötödikre már nem került sor. Utolsó tagként Varga Miki hétszer „vizsgázott”, előtte többször elküldték, mert Samunak, de a többieknek sem tetszett, ahogyan előadta a Miskolcot és az Utolsó cigarettát. Úgy énekelte el, mint a közönség. Samu végül elhívta magához külön beszélgetésre, ahol gitárral a kezében aprólékosan elmagyarázta neki, mit vár tőle.
Emlékszel a banda debütáló bulijára?
A Fehérvári úton létezett egy BHG nevezetű gyár (Beloiannisz Híradástechnikai Gyár – a szerk.), ahol próbáltunk. A próbahely egyben színházteremként is szolgált, ott játszották az első bulit. Ne gondolj nagy helyiségre, nagyon nem is hirdették, hogy itt lesz valami, a terem mégis megtelt. Az emberek szájhagyomány útján szereztek tudomást a P. Box bemutatkozó koncertjéről.
Köztudomású, hogy a két „pébetűs” banda nem éppen a legjobb viszonyt ápolta egymással. Már csak a konkurencia okán sem. Bizonyos videók arról tanúskodnak, hogy Samu beszólogatott a színpadon.
Tudomásom szerint Samu csupán egyszer a pécsi bulin szólt be, amúgy Varga Mikinek előre megírták a felkonf szövegét, hogy mit mondjon.
Milyen viszonyban volt Pityivel?
Sokáig nagyon jóban voltak egymással, a végén kezdett romlani a viszony. Ha balhéztak, Samu nekem panaszkodott. Odáig fajult, hogy kitalálta, Pityi már nem is kéne a zenekarba. Sokat veszekedtek azon is, és ez volt a mélypont, amikor Gyula elvállalt egy szilveszteri TV-műsorban való szereplést Kovács Katival. Emiatt Pityi komolyan elsírta magát. Ő volt a zenekarvezető, őrlődött Gyula és Samu között, aki a végén átvette tőle a vezetést. Hiába volt papíron Pityi a főnök, Samu mondta ki az utolsó szót. Tehette, hiszen ő szervezte a bulikat, és szinte mindent ő intézett. Belső viták persze – mint mindenütt – itt is akadtak a tagok között. Ilyenkor Samu mondogatta nekem, hogy most hiányzik a Lóránt, ő rendet tenne…
Megbánta, hogy eljött a Mobilból?
Előfordult, hogy panaszkodott: nem biztos, hogy megérte eljönni a P. Mobilból. Ettől függetlenül Gyula távozásáig nagyon ment a P. Box. Szépen bejött a Kő kövön album, de panaszra utána sem volt ok. Emlékszem, ’85-ben Nyíregyházán a művelődési házhoz egy szál plakátot tettek ki, s még így is percek alatt elfogytak a jegyek. Mondjuk, azon a környéken nagyon szerették őket.
Bencsik milyen szerepet töltött be a zenekarban? Csakis az ő elgondolása érvényesülhetett, vagy a többiek is beleszólhattak a P. Box dolgaiba?
Közös munka folyt, együtt rakták össze a nótákat. Samu aprólékosan, a saját szólóit is beleértve kidolgozott mindent, semmit sem bízott a véletlenre. Amire nagyon odafigyelt és kényes volt, azok a dalszövegek. Hárman is írtak, Csiga Sanyi, Gombócz Lajos és Varga Misi, aki az Európa szövegével vált ismertté. Samu egymás után tépte szét és dobta a szemétkosárba a próbálkozásokat. Az első nagylemez szövegével is elégedetlen volt, csupán azért kerülhettek fel a lemezre, mert le kellett adni az anyagot, nem volt idő másikat írni. Gyakran iszogattunk a Móricz Zsigmond körtéri Tuborg Sörözőben, amikor egy alkalommal fölvetettem: mi lenne, ha szólnék Hobónak? Samu kételkedett benne, hogy Földes elfogadja majd a felkérést, de megnyugtattam, nagyon jóban vagyok vele. Valóban nem ment egyszerűen, mégis sikerült rábeszélnem, illetve összehoznom őket. Hobo neve sehol sem került rá a borítóra, a zenekar kifizette a munkáját, és ezzel minden el volt intézve.
Közben Samu részt vett az első, 1986-os Gitárpárbajon is. Azon túlmenően, hogy az ország egyik legjobb gitárosának nyilvánvalóan helye van egy ilyen rendezvényen, milyen emléket őrzöl az eseményről?
Hadd mondjak el egy személyes történetet, amely rávilágít Samu egyéniségére. Amikor elvállalta a Gitárpárbajt, megkérdezte, elkísérem-e őt, van-e kedvem dolgozni a projektben? Hogyne volna! – válaszoltam. Jó, akkor megyek próbálni a Petőfi Csarnokba, te addig írd alá a szerződésed az ORI-ban! Ott azonban közölték, hogy nekik megvan erre a gárdájuk, nincs szükségük rám. Hiába magyaráztam, hogy Bencsik küldött, az ő munkatársa vagyok, nem érdekelte őket. A Pecsa próbahelyen mindezt elmondtam Samunak, aki azonnal lerakta a gitárt, mondván kísérjem el az ORI-ba, ahol közölni fogja, amennyiben nem mehetek vele roadként, kilép a turnéból. Tátrai, aki mellette ült és végighallgatta a beszélgetést szólt Samunak, ha nem jár sikerrel velem kapcsolatban, nyugodtan mondja meg nekik, ő is ki fog lépni a programból. Ezek után vissza az ORI-ba. Amíg Samu az irodában tárgyalt, kint várakoztam. Kis idő múltán kilépett az ajtón, és csak annyit mondott, menjek be és írjam alá a papírt. Erről még annyit, hogy Tibusz a Gitárpárbaj zenészeit értékelve megállapította, hogy az egész felhozatalból Samu ízes játéka tetszett neki a legjobban.
Szerinted mi volt a titka ennek az ízes játéknak?
A tehetség. És persze a rengeteg gyakorlás.
Meddig dolgoztál vele? Kitartottál a Metal Companynél is?
Nagyon keveset, csak az elején. 1986 végéig dolgoztam a zenekarral. Amikor Vikidál kikerült a bandából, Samuval rendszeresen jártuk a különböző koncerthelyszíneket, főképp karácsony és szilveszter között az iskolai téli szünetben, énekest keresve. A legjobb bulik a Corvin moziban voltak, ahol minden zenekart végig néztünk és hallgattunk. A léc azonban magasra volt téve, egy sem akadt, akire Samu jó szívvel rábólintott volna.
A Gitárpárbaj kicsit felborította a zenekaros programokat, a P. Box megszűnt, lassan tíz éve, hogy Hobóval is dolgoztam. Miután a rendezvény eléggé lekötötte az időmet szóltak, Hobo be van rágva rám, hogy nem vagyok velük. Ekkoriban az Edda felé kacsintgattam, hiszen régi barátom, Csillag Endre gitározott, szerettem volna vele, velük dolgozni. Amikor összetalálkoztam Samuval, szememre vetette, hogy megcsalom őt. Most nincs zenekarod – válaszoltam, ha lesz, visszajövök. Amikor Bill belépett, szóltam, hogy visszamegyek, de akkor ő mondta, hogy várjunk, amíg beindul.
Mi a véleményed a P. Box nyolcvanas évek közepétől tartó mélyrepüléséről? Bencsik Sándor, aki az egész zenekar, vagy vállalkozás mozgatórugója volt, vajon miért nem tudta megvetni a lábát, miért nem tudta megismételni korábbi sikereit?
A közönséget már nem érdekelte ez a zene, nem fogadták el az új formációt. A hard rock ebben a formában kiment a divatból. Samu is rájött, mondogatta: hiába jó a zenekar, jó a zene, nem jön rá a közönség. Nagyon elkeseredett, nem volt hozzászokva, hogy ilyen kevés embernek játsszon. Úgy tűnik, a P. Box, mint zenekar teljesítette küldetését, ennyi volt benne.
Mit tudsz az emigrálás körülményeiről és Samu haláláról?
Elsősorban családi okok miatt, kényszerűségből hagyta el az országot. Élettársával, annak édesanyjával és kislányával először Svédországba menekültek, ahol annak ellenére nem kaptak letelepedési engedélyt, hogy Marcsi egyik rokona kint élt. Így egy ausztriai menekülttáborban, Darázsfalván kötöttek ki. Az északi államba tulajdonképpen Samu egyik menedzser ismerőse csábította ki őket azzal, hogy valamelyik svéd bandában biztosan el tudja majd helyezni. Amikor valójában sor került az emigrációra kiderült, hogy odakint sem egyszerű bekerülni egy zenekarba. Svédország mindössze egy Ausztriáig szóló repülőjeggyel támogatta a Bencsik családot.
Találkoztam egy sráccal, aki Svédországtól kezdve mindvégig Samu mellett volt. Mindkét család, sőt egy harmadikkal együtt érkeztek vissza Ausztriába, ám a szigorú szabályok miatt a kötelező lágerben nem nyertek azonnali elhelyezést. Átmenetileg egy, a táborhoz közel eső magánlakásban szállásolták el őket. A lakhatásért ugyan nem kellett fizetni, de a puszta megélhetésükért muszáj volt dolgozniuk. A házigazda borospincéjében vállaltak üvegmosást és palackozást. Nyilván Samu sem így képzelte az életét, egy este, amikor egyedül maradt, végső elkeseredésében egy csomó gyógyszert tömött magába. Az első öngyilkossági kísérletet megúszta gyomormosással, a mentők szerencsére idejében intézkedtek. Egy héttel később – megint csak egymagában – felvágta az ereit, de ezúttal is megmentették: helikopter szállította kórházba. Innentől kezdve nem hagyták egyedül többé. A mostoha körülmények között sem mondott le a gitározásról, az esténkénti beszélgetések mellett sokat játszott a körülötte lévőknek. Végül aztán mindannyian bekerültek a lágerbe, ahol anyósával és gyermekével egy hatvanszemélyes terembe zsúfolták össze őket. Minderre összesen két zuhanyzó és két WC jutott, Samu nehezen viselte ezt az állapotot. A már említett ismerősének a sorsa szerencsésebben alakult, ők hatszemélyes szobában kaptak elhelyezést. Marcsi, Samu élettársa a gyerekre való hivatkozással megpróbált egy kevesebb férőhelyű szállást intézni a családnak, addig anyósa vigyázott rá. Hármasban – az anyós, a kislány és ő – sétáltak az udvaron, amikor Samu mondta, hogy felszalad a mosdóba. A következő percekben közvetlen az anyós és a gyerekkocsiban fekvő kislány mellett egy bőrkabát zuhant a kövezetre, amelyet rögtön utána egy test követett. Samu ezúttal nem hagyott esélyt az életben maradásra: borzalmas módon, fejjel előre zuhant a kövezetre, a következmények sejthetőek… A srác későbbi elmondása szerint másnap érkezett meg az amerikai kiutazási vízumuk, amelyet egy washingtoni ismerős intézett nekik…
Mitől csúszhatott ki a talaj a lába alól? Mi késztethet egy embert arra, hogy kicsi gyermekére sem gondolva, ilyen kegyetlen módon vessen véget életének?
Az apóstól. Nagyon rossz viszonyban voltak. Valamikor bokszoló volt, nem bírta elviselni, hogy Samunak nincsen jövedelme. Nem csupán a vőjelölttel, de feleségével és lányával, Marcsival is folyamatosan veszekedett. A helyzet olyannyira elviselhetetlen lett, hogy gyakorlatilag miatta és előle menekült az egész család külföldre. Mégsem tudtak megszabadulni ettől az embertől. Ausztriába is utánuk ment, ám mágneskártya híján a táborba nem engedték be. A srác sem tudta megmondani, hogy az após a tragédiát megelőzően – a kerítésen keresztül – beszélte-e a családból valakivel.
Ilyen módon az idegenkezűség kizárva…
Teljes mértékig! A tragédia után a srác saját Trabantjával vitte a családot az osztrák-magyar határig, ahol Pálmai Zoli várta és szállította őket tovább Budapestre.
Mennyire terelte rossz, vagy jó irányba Samut ez a párkapcsolat?
Marcsival jól megvoltak, a gyerek is komoly összekötő kapcsot jelentett közöttük. A probléma egyértelműen Marcsi apjában keresendő. Említettem, hogy sportolt, Papp Laci profi bokszvilágbajnok edzőpartnere volt. Civilben pedig a rendőrségen dolgozott. Samuval való hírhedten rossz viszonya csaknem a tettlegességig fajult. Folyamatosan a pénzt követelte rajta, minden kevés volt, kapcsolatukat állandó balhék, veszekedések jellemezték. Két merőben különböző emberről van szó: Samu érzékenysége, művésziessége, lelkivilága, fényévekre esett az após durva, erőszakos természetétől.
Hegedűs István
2018. április 5. 15:56