Rudán Joe: Baba, lírák és oldtimer projektek
Egy kicsit most Miskolc-centrikusra sikeredett ez a rádióinterjúból szerkesztett anyag. A cikket olvasva majd értitek, miért maradt meg ez a körvonal. Logikusan a december elején megjelent Lírák című lemezt jártuk körbe Joe-val, de aztán a felidézett emlékek kapcsán kicsit bulvárosabb lett a beszélgetés, így privát dolgok is terítékre kerültek. Néha ilyen is kell!
Örülök, hogy megint jössz Miskolcra, én pont ezen morfondíroztam, hogy korábbi időszakokban volt, hogy 2-3 évente jelentél meg. Most, hála Istennek, az idei év úgy fest, hogy év elején voltál egy klubban, a Cornerben, aztán Felsőzsolcán a Kárpátiával, most pedig megint jössz a városi sportcsarnokba. Milyen alkalomból?
Joe: Van egy turné, amiben most már második éve szereplek a Rudán Joe Band nevű zenekarommal. Ez ugye úgy néz ki, hogy több zenekar lép föl és sportcsarnokokban zajlik a sorozat. Az Ossián, a Lord, a Kárpátia együttes – idén volt a Cool Head Clan- mellett mi is benne vagyunk, mint kezdők. Úgy értem a kezdőt, hogy nekünk kell kezdeni, nekünk kell bemelegíteni a helyet/közönséget, ami néha egyébként hálátlan feladat, mert azért kezdeni általában nem mindig jó. Én persze nem vagyok már annyira kezdő a 30 éves rutinommal…
Igen-igen, ti vagytok a fiatalok!
Joe: De így benne van a pakliban, hogy általában tudok még aznapra egy másik fellépést is vállalni. Például most sietünk át Egerbe, mert az Egri Adventen játszunk a Dobó téren. De visszatérve Miskolcra, nagyon örülök, hogy ismét ott lehetek, nagyon szeretek ott játszani. Tudjátok jól, hogy azért jó pár évet lehúztam én a P.Mobilban, amikor minden évben a Diósgyőri várban játszottunk - nagyon nagy sikerrel.
Minden nyár végén.
Joe: Meg a Pokolgépre is szívesen emlékszem vissza, mikor még az Ady Művházban, meg még jó pár helyen játszottunk a 90-es évek elején. Tehát nagyon sok jó koncerten vagyok túl, meg ugye a Codával is szerepeltünk ott.
A Vian klubban volt a Coda koncert, meg egyszer a Sörgödörben.
Joe: Igen, így több formációval is megfordultam az évek alatt Miskolcon. Meg hát arról nem is beszélve, hogy a kedves barátommal, Andrásik Remóval is Miskolcon vettük fel azt a bizonyos kétszámos lemezelőzetest, és próbáltuk össze a dalokat az albumhoz…
Erre még kitérünk majd az interjúban. Most, hogy a koncerthelyszíneket emlegettük, én kaptam egy sajtóanyagot, abban az szerepel, hogy decemberben 20 fellépésed van a zenekarral. Ez igaz?
Joe: Hát, tulajdonképpen több is, mert nem csak a zenekarral játszom, ebben benne van az akusztikus formációm, a Rudán Joe Akusztik is, de az Attila fiai produkcióval is vagyok pár helyen, Varga Mikivel és a Kalapács Józsi barátommal. De Erdélybe is játszom még egy kinti zenekarral, egy Titán nevű csapattal, oda Tóth Renivel megyünk ki vendégeskedni. Így a decemberem tényleg mozgalmas! És ugye, hogy megfejeljük az egész dolgot, még 8 koncert lesz Karácsony és Szilveszter között… És most még kaptam itthon a várostól egy meghívást, hogy Szilveszter napján is szeretnék, hogyha játszanék kint a főtéren. Még nem tudom, hogy lesz-e nekem arra energiám, de hát legyen!
Gyilkos a tempó ezek szerint.
Joe: Úgy tűnik, hogy ez egy rohanás. Ez a december egy kicsit kemény lesz...
Januárban lesz pihenés?
Joe: Januárban 5 koncert van lekötve. Többet nem hiszem, hogy be fogok vállalni, elég lesz annyi.
A napokban jelent meg a Lírák című válogatáslemezed. Mesélj nekünk erről, hogy mi alapján született ez, illetve hogy milyen koncepció lebegett előtted?
Joe: Aranyos a történet, most tavasszal született meg a kisbabánk, a kicsi lányunk, és a kedves feleségem, mikor állapotos volt, készített magának egy olyan válogatást, ahol előszedte az én lírai dalaimat, hogy a kisbaba azt hallgassa már itthon a pocakjában is… Mindig arra értem haza, hogy én szólok az erősítőből! Szóval, idővel kiderült, hogy csinált egy ilyen lírai válogatást és ugye ez szól hónapok óta és innen jött az ötlet, hogy akkor esetleg ki lehetne ezt adni egy CD-n is. Amit ugye más is megismerhet, mert addig csak a barátnői között járt közkézen ez a két házi gyártású CD. Én végül egy lemezt beszéltem meg a kiadóval, a Hammer Records-szal. Úgy döntöttünk, hogy akkor 16 számot összeválogatunk az elmúlt 25 évből, szempont volt, hogy minden korszakomból szerepeljen dal, és szándékosan karácsony előttre időzítettük a megjelenést a nóták jellege miatt. Az volt a koncepció, hogy senki se sértődjön meg, egy művész-zeneszerző barátomat se. Épp az imént említett Remo-Rudán Band lemezről is például, ami eddig kiadatlan lemez, arról is betettünk egy dalt. Akkor egy Vedres Joe szerzeményt, egyet Daczi Zsolttól, Ángyán Tamástól, ami a korábbi lemezemen szereplő dal… Ugye a Pokolgépnél van/volt miből válogatni, de van itt Coda, Mobilmánia, Dinamit is és a P.Mobilnak is van egy karácsonyi dala, a Ne engedd elmenni a mamát, azt szintén betettük - utolsó dalnak. Válogattunk az Ez én vagyok című saját lemezemről is, egy szép, hangulatos kis anyag állt össze rockballadákból. Ez abszolút nem ilyen: “húzzuk le még a bőrt!” anyag, mert eddig nekem nem is jelent meg válogatásom! Pedig megjelenhetett volna az elmúlt 30 évből, de ez az első ilyen, és ez is egy – fent emlegetett- spontán ötletből jött, ahogy elmeséltem... Nagyon nem is akartam ezekkel a dalokkal foglalkozni, plane újravenni az egészet, az sok idő, sok munka lett volna, ez nem erről szólt.
Tehát akkor az eredeti felvételeket hallhatjuk, csak egy lemezre remasterizálva?
Joe: Így van. A kiadó ragaszkodott hozzá, hogy egy hangmérnök kezelésbe vegye a dalokat, és nagyjából úgy vannak összehozva, hogy azért egy hangképpel szóljanak, kicsit feltuningolva, egy hangerőre hozva őket. Kicsit a hangszíneket próbálták egységesíteni, tehát egy ilyen masterizálást kapott az egész agyag.
Külföldi dalok föl sem merültek? A repertoárodban van az is, koncerteken rendszeresen énekelsz ilyeneket.
Joe: De, fölmerült, az eredeti válogatás – amit az asszony szerkesztett – olyan volt, hogy külföldi dalok is voltak benne, de úgy döntöttünk, hogy azokat majd később jelentetjük meg. Amúgy még egy ilyen magyar nyelvű, lassú lírák bőven összehozható, tehát egyszer, ha úgy döntünk, lehet egy 2. rész is. Külföldi anyag is rengeteg van, de azt úgy szeretném majd kiadni, hogy egyszer tényleg újra feljátszuk. Egy koncertet szeretnék felvenni, egy ilyen akusztikus dolgot, majd… De hát még olyan sok a lehetőség! Például a Rudán Joe Bandtől is kiadhatunk albumot, a Coda repertoár ugye megvan, onnan is kiadhatunk egy CD-t. Viszont tavaly megjelent a 50/30 dupla koncertlemez, amiből DVD is készült, igaz, hogy már 3 vagy 4 éves az a felvétel, és azóta már nagyon sok dal változott a repertoárban.
Én most leginkább egy új lemezre koncentrálnék, mert jövőre mindenképpen szeretnék egyet felvenni-megjelentetni. Erről már beszéltem is a társaimmal, a zenekari tagokat is ösztökélem, hogy írjanak dalokat, van is már egy jó pár ötlet. És ugye a régi zeneszerzők, akik az előző lemezemen voltak, ők szintén jelezték, hogy szívesen írnának megint dalokat, tehát zene van bőven. Mi házon belül is meg tudjuk oldani, de vannak a külső zeneszerzők is, Vámos Zsolti is írt már dalt, akkor Nagy Dávid, Ángyán Tomiék is dolgoztak Molics Zsoltival egy szerzeményen, Petrás Janitól is kaptam már számokat egyébként… Tehát gyakorlatilag simán össze fog állni január-februárban az új anyag és akkor nyár végére, őszre meg is lesz az új Rudán Joe lemez, ami a kettes lesz, a második szólólemezem.
Értem. Beszéljünk még a mostani lemezről, a Lírákon szerepel egy kiadatlan - ha jól tudom csak ez az egy kiadatlan- szám, a Remo-Rudán Bandtől, ami lassan már 20 éve elkészült, de nem jutott el a kiadásig. Akkor itt debütál a Tanulj meg szeretni dal?
Joe: Hát, ez pontosan 20 éve készült el egyébként, mert ‘96 januárjában végeztünk a felvétellel. Már az előtte való évben próbáltunk erre Remóval és Hudák Attilával Miskolc környékén, Arnóton pontosan, a dobosnál, Fekete Szilárdnál, aki ott lakott akkoriban. De te is ott voltál ezeken a próbákon!
Igen, persze!
Joe: Aztán mikor elkészült a felvétel, házaltunk is Remo barátommal több kiadónál, de vagy elutasítottak vagy nem foglalkoztak vele… Hogy: nem elég korszerű, meg, hogy kinek kell már ez a hard rock zene?! Szerintem a mai napig megállja a helyét ez a lemez. Remónak mondtam, hogy esetleg adjuk ki mi, ő mondta, hogy akkor szeretné esetleg megjelentetni, ha lesz egy új lemeze. Egyébként most ez készül!
Igen, készül már pár éve.
Joe: Ami már itt van nálam egyébként egy nyers változatban! Arról én egy számot el is kértem tőle, és fel is tettük az Én ez vagyok lemezemre, ami tavaly előtt jelent meg. Azon rajta van a Mosolyogj Öcsém című szám, az arról a lemezről van. Szerintem, most az új albumomhoz megint el fogok legalább egyet kérni tőle. Remo elmondása szerint az új anyagán több énekes is fog szerepelni, és ha ez az album meglesz, akkor szerintem bónuszként hozzá lehetne tenni ezt a meg nem jelent Remo-Rudán CD-t, amin egyébként miskolci zenészek működtek közre.
Abban lenne racionalitás, és örülnének a népek, hogy végre meghallgathatják azt a 20 éves anyagot is!
Joe: Így van. Lenne akkor Remo mesternek egy új lemeze és egy bónusz is. Elő kéne keríteni az akkor készült fotókat, amin egyébként Remo ül, mert ül rajta, nem ad belőle!
Most nem akarlak dícsérni titeket - férfi a férfit, face to face-, de azokon a fotókon jól néztek ki! Jó, 20 évvel fiatalabbak voltatok, de azért azok jólsikerült képek voltak.
Joe: Csak nem azért mondod, mert te voltál a fotós?!
Nem, Tyukodi Laci a Rockinform egyik fotósa. Mondjuk én szerveztem le nektek. Arra emlékszem, hogy Kispolszkival vittelek titeket a pesti műterembe! Na, menjünk egy kicsit civil pályára! Farigcsálod a piros turnébuszt, vagy hogy áll most jelen pillanatban?
Joe: Most éppen új hengerfej tömítést kap, mert sikerült megfőznöm megint a motort.
Hajtva van az öreg?
Joe: Ez egy 50 éves konstrukció, az auto meg éppen 40 éves, úgyhogy ez nem arra volt kitalálva, hogy én ezzel turnézzak. Szombathelyről Nyírbátor felé állt meg egyébként 2 héttel ezelőtt, mert csak tele van pakolva, meg azért autópályán űzzük, meg kapott korábban egy ötfokozatú váltót, ami nem a “gyárija”. Nekem ez úgy oldtimer autó, hogy napi használatban oldtimer! Óvatosabban kéne ezt használni… De szerintem kész lesz ma vagy holnap, úgyhogy megint ezzel fogunk járni egyébként, mert úgy tervezem, hogy van egy Győr pénteken, Győr-Tatabánya és akkor szombaton ugye a Miskolc-Eger is ezzel. Most vettem hozzá egy donort, egy körablakos feketét, de az még a jövő zenéje. Meglehet, hogy még abból is busz lesz!
És a Ford Capri az hogy áll? Föl van borítva, vagy már megy?
Joe: Az?! A Capri az most még bakon van egyébként. Most a futóművek jönnek le róla, a váltó kint van már, a hátsó híd jön le, rugók, szép lassan haladunk. Most tavaszig ráér az a project. Amikor időm van, akkor szoktam ezeket az öreg járgányokat buherálni egyébként, de azért be kell öltözni a szereléshez. Védőkesztyű...
Hajháló!
Joe: Vettem egy hegesztőfelszerelést is, most, 50 éves fejjel! Egy védőgázas hegesztőt.
Lakatolsz is?!
Joe: Jó, én a suliban tanultam egyébként, ipari-gépészeti suliba jártam annak idején, tanultunk mi hegeszteni, csak hát az 30 évvel ezelőtt volt, most fel kell újítsam az ismereteimet.
A hajhálót nem véletlenül emlegettem, van egy sztori is ehhez kapcsolódóan. Ugye, te nem ma kezdtél az autók alatt bujkálni. Mikor bekerültél a P.Mobilba, volt valami sztorid, egyszer csak, hirtelen rövid lett a hajad...
Joe: Igen, ez úgy történt, hogy akkor nekem is egy Kispolszkim volt, azzal lementem a barátomhoz, akinek aknája is volt, le lehetett oda menni és úgy szerelni a kocsit. Amikor már harmadszor szedtem le a Kispolszki váltóját és harmadszor folyt rá az olaj a hosszú hajamra, akkor megelégeltem, a barátnőmnek szóltam, hogy: adj egy ollót! Nem akart adni, mert sejtette, miért kérem. Mindegy, megtaláltam az ollót és akkor úgy, ahogy volt, egy az egyben összefogtam a hajamat és levágtam teljesen rövidre, és be a kukába… Így történt ez a baleset, ez a hajvágásos sztori. Másnap meg csörög a telefon, hogy: “ Halló, Schuster Lóránt vagyok, a P.Mobilba van-e kedved jönni? “
K...va jó fazon vagy, gyere ide!
Joe: Persze! El is mentünk Pestre a Wigwamba, a nagyon régi Wigwamba, még a Csörsz utcába. Megjelent Lóránt és kérdezte a pultost, hogy: “Te, hol van ez a Rudán Joe?” Erre azt mondja: “Ott áll melletted!” Lóránt: “Nehogymár, húúúúú! Hát, miért vágtad le a hajadat?!” Mondom: ”Lóránt, ha azért akarsz bevenni a P.Mobilba, mert hosszú a hajam, akkor arról már lekéstél.” És akkor így kerültem be a P.Mobilba, rövid hajjal. Te sem ismertél meg a fotókon, ugye? Mikor küldtük a Rockinform címlaphoz…
Hát, mikor megjött a fotó, hogy Lórival eszitek a kolbászt, akkor csak pislogtunk, hogy ki ez az ember. Na mindegy, még egy zárókérdésem van. Ugye, az embereket mindig izgatja a sztárok gyermeke. Mi van a csemetével? Mesélj róla egy-két mondatban!
Joe: Hát, a kis csemete épp itt van! Igaz, kisbabám? Mondjál valamit Paya bácsinak!
Halló, Kamilla!
Joe: Hát, haláli, nem is tudom szavakkal kifejezni, hogy mekkora csoda. Nagy öröm ez számunkra, különösen nekem, így 50 év fölött. Nem is tudom, mit mondjak erről. Kitölti a napjainkat. Egyébként éppen most is állnak az autós projektjeim, mert azzal telik az idő, hogy itt a házban mindenhol ajtókat szerelek, meg a kandallópárkányra ilyen műanyagokat rakok. Meg polifomokat mindenhova, az ajtóélekre, meg a sarkokra. Az egész nappaliban az összes polcot be kell szekrényajtózzam, úgyhogy ez van. Hallod már?! (Sír a gyerek.) Kúszó-mászó korszakban van, és kezd így felállni, ha felhúzza magát, akkor minden röpül. Most meg a telefon... Bárkivel telefonálok, így sipákol. Aranyos...
Mielőtt megszakítaná a vonalat, megköszönöm, hogy ilyen hosszan a rendelkezésünkre álltál, öröm volt veled beszélgetni!
PAYA
2016. december 24. 08:06