ROXETTE - November 4-én ismét Budapesten lép fel a legendás popcsapat!
Sokáig elképzelhetetlennek tűnt, hogy Marie Fredriksson énekesnő 2019-ben bekövetkezett tragikus halála után a Roxette társulata valaha színpadra álljon még. Egészen tavaly májusig kellett arra várni, hogy Per Gessle fél évtized hallgatást követően rászánja magát a folytatásra ikonikus alkotótársa nélkül, ami ugyan nem kevés kockázatot hordozott magában, az énekes-gitáros-dalszerző azonban még egyszer feltett mindent egy lapra: leigazolta maga mellé a Svédországban a nyolcvanas évek közepe óta sztárnak számító Lena Philipssont, majd a régi Roxette-tagság megmaradt zenészeit úgyszintén csatasorba állítva ismét útra kelt. A 2025-re meghirdetett világkörüli turné első három felvonását zajos sikerrel bonyolították Dél-Afrikában, Ausztráliában, majd a nyár folyamán Európában, a diadalmenet következő köre pedig éppen Budapesten, a Papp László Budapest Sportarénában veszi kezdetét november 4-én este, ahol a jelek szerint minden olyan dal felcsendül majd, ami a nyolcvanmillió eladott lemezzel büszkélkedő popcsapatot megkerülhetetlenné tette. A koncert kapcsán Per Gessle és Lena Philipsson is rendelkezésünkre állt egy rövidebb exkluzív interjú erejéig, melynek keretében a páros minden lényeges tudnivalót elárult az újratöltött Roxette-ről.
Per, óriási meglepetést okoztál, amikor tavaly bejelentetted a Roxette újraindítását. Az örömteli hír azonban rögvest felvetette a kérdést: nem túl rizikós ez Marie Fredriksson nélkül?
Per Gessle: Nos, ezzel a gondolattal már játszottam egy ideje. Éveken át nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen a Roxette-tel, mert magam is tisztában voltam azzal, hogy Marie-t nem lehet pótolni. Óriási űrt hagyott maga után, és ahogy te is mondtad, olyan kockázatot rejtett magában Marie nélkül továbbmenni Roxette néven, amit sokáig nem mertem felvállalni. Évek teltek el, de úgy voltam vele, hogy inkább pihentetem a zenekart, közben viszont egyre jobban szomorkodtam amiatt, hogy a Roxette-katalógus parlagon hever, és nem vagyok képes turnézni. Azok a dalok a pályafutásom gerincét adják, egy élet munkája áll bennük, nyilvánvalóan nem szerettem volna idő előtt befejezni a történetet. A megoldást végül tálcán kínálta az élet: úgy adódott, hogy amikor egy duetteket rejtő albumon dolgoztam a stúdióban a svéd piac számára, a sok vendégénekes között felbukkant Lena is. Elképesztően jól ment a közös munka, Lena énekteljesítményétől pedig konkrétan elállt a lélegzetem. Hihetetlen minőséget produkált, nekem pedig több se kellett: egyből azon kezdtem morfondírozni, hogy ő esetleg képes lenne igazságot szolgáltatni a Roxette dalainak. Azt tudni kell, hogy énektechnikai szempontból az olyan témák, mint a Queen Of Rain, a Listen To Your Heart, vagy az It Must Have Been Love nagyon körmönfontak, nem sétagalopp megfelelően elénekelni őket. Pár napig érleltem magamban a dolgot, aztán felhívtam Lenát, hogy mit gondolna arról, ha egyesítenénk erőinket a Roxette soraiban, vállalná-e a kihívást. Persze nem válaszolt azonnal, hagyott egy kicsit főni a saját levemben! (nevet)
Lena Philipsson: Valóban kértem némi gondolkodási időt, de csak pár napot. Nagyon meglepődtem ugyanis, amikor Per nekem szegezte a kérdést. Természetesen képben voltam a Roxette kényszerhelyzetét illetően, amit Marie elvesztése eredményezett, és az is világos volt számomra, hogy komplikált szituációt idézne elő, ha igent mondanék. Nem tudhattam előre, hogy mit szólna hozzá a világ. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy nem akármilyen kaland lenne, amire egyszerűen nem mondhatok nemet. Így aztán rábólintottam, aztán beleástam magam a dalokba, hogy a turnén a lehető legjobb formámat nyújthassam.
Per: Amikor Lena belement az együttműködésbe, egyből körbetelefonáltam a Roxette régi turnézenekarának tagjait, tehát Jonas Isacsson gitárost, Clarence Öfwerman billentyűst és a többieket. Elsőként az irodámban gyűltünk össze, ahol elkezdtünk akusztikusan feleleveníteni pár dalt, csak azért, hogy megtaláljuk a megfelelő hangnemeket, illetve megnézzük, milyen a hangulat. Mondanom sem kell, rögvest egy hullámhosszra kerültünk, fantasztikusan otthonosan éreztük magunkat egymás társaságában, a dalok pedig csodálatosan keltek életre. Aztán elkezdtük a rendes próbákat, ott pedig már teljesen egyértelművé vált számomra, hogy ebben az összeállításban nagyon komoly potenciál rejlik. Huszonöt koncerten vagyunk túl eddig, és csak azt mondhatom, hogy annyi év kihagyás után óriási ajándék számomra ismét színpadon állni a Roxette tagjaként, Lena és a régi kollégák támogatásától övezve, nem is beszélve a rajongók odaadásáról! Remélem, hogy Marie büszke ránk odafentről…
Lena, fantasztikus hangi adottságokkal rendelkezel, ez köztudott. Mennyire találtad testhezállónak a dalokat, amikor elkezdted énekelni őket?
Lena: Ami azt illeti, bizonyos dalok hangnemeit megváltoztattuk, hogy passzoljanak a hangtartományomhoz. Marie hangfekvése alapvetően magasabb volt, mint az enyém, és ezt nem hagyhattuk figyelmen kívül a műsor összeállításakor. De ezek csupán apró finomhangolások voltak, semmi drasztikusra nem kell gondolni. Tudod, én a nyolcvanas évekből jövök: a karrierem 1986-ban indult, és abban a korszakban bizony képesnek kellett lenned a magas tartományokban is erőteljesen énekelni. A stabil hangkitartás és a megfelelő tónus élőben is alapkövetelmény volt. Marie ugyanezt az iskolát képviselte, és mivel szinte egyszerre indultunk, a Roxette világa elég közel állt az enyémhez, ebből adódóan pedig nem esett nehezemre átvenni a szerepkört. Nem volt bennem félsz azzal kapcsolatban, hogy meg tudok-e felelni az elvárásoknak, éppen ellenkezőleg: biztos voltam benne, hogy nagy élmény lesz énekelni ezeket a csodálatos dalokat, így aztán alig vártam, hogy elkezdődjön a turné. Persze azt is tudtam, hogy hatalmas felelősség Marie témáit énekelni, ezért amennyire csak lehetett megpróbáltam hű maradni az eredeti lemezes verziókhoz. A rajongók mindannyian ezt akarják hallani, szóval nem okozhattam csalódást nekik.
Hogy zajlottak az utolsó éles próbák, mielőtt 2025 elején Dél-Afrikában elstartolt a turné?
Per: Minden a lehető legsimábban ment…
Lena: Így igaz, mert baromi felkészült voltam! (nevet)
Per: Ez tényleg így volt! Lena mindig rendkívül fegyelmezett és összeszedett, ami nekünk azért jelentett eleinte újdonságot, mert Marie sosem volt az! (nevet) Teljesen más személyiség volt, a saját szabályait követte… Ezúttal egy hosszú listával érkeztünk a próbaterembe, és végigmentünk az összes dalon, ami szerepelt rajta. Jobban nem is szólhattak volna, viszont számos darab így is a szemeteskosárban végezte. A turné előtti végső simítások ugyanis nem csupán arról szólnak, hogy flottul begyakoroljuk a koncertprogramot: meg kell találni a fő csapásirányt, majd ki kell hajítani azokat a szerzeményeket, amelyek nem illenek bele a koncepcióba.
Lena, melyik dal bizonyult a legkeményebb diónak énektechnikai szempontból?
Lena: Minden kétséget kizáróan a Spending My Time. Ez a legnehezebb téma a műsorban, amit ráadásul most akusztikusan adunk elő, Per egy szál gitárral kísér benne. Mit mondjak, nem könnyíti meg a dolgomat, hogy ennyire pőrén, ilyen kendőzetlen módon játsszuk, mégis felejthetetlen élményt nyújt, ahogy a közönség bevonásával hatalmas együtténeklésbe torkollik minden egyes koncerten.
Per: A Spending My Time mindig különleges darabnak számított a repertoárban. Sajátos ívet ír le, ahogy építkezik, a szöveg pedig nagyon illik ehhez: a dal sztorija reggel kezdődik, és este ér véget. A legtöbb ember számára ismerős a történet, könnyű kapcsolódni hozzá. Dél-Amerikában különösen nagy népszerűségnek örvend ez a szám.
Lena: Bármennyire is hihetetlen, még soha nem figyeltem meg ezt az időbeli motívumot a dalban, de most már ezt is tudom! (nevet)
Per: “What’s the time? Seems it’s already morning…” - pedig így kezdődik! Van még mit tanulnod a szöveg terén, ahogy látom! (nevet) Komolyra fordítva a szót, a dal igen fontos pillére a koncertprogramnak, és roppant jó működik ebben a lecsupaszított akusztikus formában is, ahogy az utóbbi pár bulin eljátszottuk.
Hogy ment a legelső közös fellépés Dél-Afrikában? A közönség egyből elfogadta az új felállást?
Per: Meglehetősen idegesek voltunk mindannyian… De lehet, hogy nem is ez a megfelelő szó, inkább azt mondom, hogy minden idegszálunk megfeszült a koncentrációtól.
Lena: Így van. Ez rám különösen igaz volt, mert ahogy színpadra léptünk, egyszerre fókuszáltam mindenre: próbáltam olvasni a közönség reakcióját, miközben Perre és a többiekre is figyelnem kellett. Szükség volt a maximális összpontosításra, nehogy becsússzon egy rövidzárlat, nehogy elfelejtsek például egy versszakot. Mindemellett énektechnika szempontjából is a helyes vágányon kellett tartanom magam, mert túltolni egy dalt éppúgy rossz, mint leegyszerűsíteni. Meg kellett találnom az arányokat.
Per: Számomra Lena jelenléte adta az újdonságot, amit meg kellett szoknom, mert korábban még soha nem álltunk együtt színpadon. Figyelnünk kellett egymás mozgására, ez lényeges a közönséggel való kommunikációt illetően is. Olyanokat is meg kellett tanulnom, hogy Lena a Dressed For Success-t a színpad bal oldalán kezdi, de ugyanez történt annak idején Marie-vel is, amikor a nyolcvanas évek közepén az első turnénkat bonyolítottuk. Több alkalommal is összeütközünk a színpadon, sőt, Marie egyszer majdnem kiverte a fogamat a könyökével, de ezek a koncertezés, az energikus színpadi munka velejárói! (nevet) A kölcsönhatások viszont már a legelején beindultak Lenával, igencsak jól éreztük magunkat az első koncert alkalmával. Nagyon együtt volt a banda, ez nyilvánvaló volt, a közönség is levette. Benne volt a levegőben a lázas izgatottság, ami a rajongótábor szeretetét látva azóta sem lankad: a turné technikai személyzete ugyanolyan lelkes, mint a zenekar tagjai, mindenki alig várja a soron következő koncerteket! A zenésztársaink állandóan kérdezgetik, hogy mikor próbálunk már, ennyire fel van pörögve mindenki! Tudod, mi ezt már nagyon régóta csináljuk, csaknem negyven éve, mégis újult erővel képes hatni ránk a koncertezés varázsa. Hirtelen ismét egy világkörüli turnéba csöppentünk, estéről estére rengeteg jegyet adunk el, a fogadtatás a közönség részéről jobb nem is lehetne, ez pedig mindenkit motivál. Úgy érezzük, hogy valami időtlen dolog részesei vagyunk. Néha meg kell csípnem magam, hogy nem álmodom-e. Elmondhatatlanul hálásak vagyunk azért, hogy ez a turné megtörténhet, és ismét azzal foglalkozhatunk, amit a legjobban szeretünk.
A turné európai részének második felvonása hamarosan kezdetét veszi, ez a kör éppen Budapesten indul majd november 4-én…
Per: Pontosan, én pedig alig várom már, hogy ismét egyek egy jó gulyást! (nevet) Budapest csodálatos hely, mindig örömmel tölt el, ha ott léphetek fel. A közönség fantasztikusan támogató, de amúgy ezt el tudom mondani az összes városról, ahol koncertezünk: mindenhol rendkívül lojális és pozitív energiákkal teli a Roxette tábora. Egy nagy, boldog család vagyunk a rajongóinkkal együtt, ezt mindenhol érezzük.
Lena, jártál már valaha Magyarországon?
Lena: Nem, még soha, de éppen ezért is várom nagyon a budapesti koncertet!
Elnézve a koncertprogramot, amit a turné első felében használtatok, nos, ősrajongóként sem tudnék ennél tökéletesebb műsort összerakni: az összes híres dalt felvonultattátok, ahogy számos titkos favoritot is, mint az Almost Unreal, a Fading Like A Flower és a Queen Of Rain. Erre számíthatunk a soron következő koncertek alkalmával is?
Per: Lényegében igen. Az őszi európai kört megelőzően lesz még egy intenzív próbatermi etap, ami úgy egy héten keresztül fog tartani. Ekkor fogjuk véglegesíteni a műsortervet, és kipróbálunk majd több olyan dalt is, amik eddig nem kerültek terítékre. Meglátjuk, mi fog működni és mi nem, de előreláthatólag a szetlista kilencven százalékban meg fog egyezni azzal, amit nyáron játszottunk. Amikor turnén vagyunk, mindig kísérletezünk a programmal: kipróbálunk addig nem játszott dalokat, változtatunk a számok sorrendjén, olyan az egész, mintha egy puzzle-t próbálnánk kirakni. A cél mindig az, hogy megtaláljuk a legoptimálisabb dinamikájú és legjobb ívű műsort. Ha ide eljutunk, attól kezdve viszont már nem nagyon variálunk. Mivel ketten énekelünk, az is szempont, hogy miként osztjuk el a feladatokat: ha történetesen Lena énekel egy nagyívű balladát, akkor célszerű, hogy a következő dalt én vigyem a hátamon. Ahogy te magad is mondtad, ez már egy olyan program, ami közel áll a tökéleteshez. Jól működik a közönségnél, benne van a megfelelő flow, így aztán nem hiszem, hogy jelentősen változtatnánk rajta a turné hátralévő szakaszain.
2026-ban is folytatjátok a koncertezést?
Per: Igen, ez a terv. Remélhetőleg semmi nem húzza majd keresztbe.
Megfordult a fejedben, hogy új dalokat rögzítsetek a stúdióban?
Per: Nem igazán. Tudod, inkább a meglévő katalógust szeretném a köztudatban tartani azzal, hogy koncertezünk a világ minden táján. Ha új dalokat írnék, akkor azokkal kellene turnézni, és ez azt jelentené, hogy a régi témák egy részét ki kellene venni a műsorból, ezt azonban nem tehetjük meg. Egy ideig még biztosan az örökzöldekről fognak szólni a Roxette-koncertek!
Végezetül, mit üzensz a magyar rajongóknak?
Per: Ahogy már említettem, mindig boldog vagyok, ha Budapesten koncertezhetünk, és ezúttal is olyan bulit fogunk csapni, amit egyhamar nem felejt el senki!
Írta: Danev György
Fotók: Jenna Stoch, Lance Peterson
2025. szeptember 24. 07:36