RONAI - Homework
Rónai Zsolt gitárost eddig nem nagyon ismerhette a közönség, se a tágabb szakmai közönség, ugyanis inkább session gitárosként működött kisebb és nagyobb produkciókban. Viszont ezen a nyáron augusztusban megjelentette az első szólólemezét, melyben saját szerzeményeit mutatja be.
Zsolt, hogy született ez a lemez, mi a története?
A lemeznek az a története, hogy én már amikor legelőször kézbe vettem a gitárt, és csak egy Am-t és Em-t is szinte alig tudtam lefogni, már abban gondolkodtam, hogy írok egy számot. Mindig is szerettem amikor valaki kreatívan kifejezi az életét, a történeteit a zenén keresztül, inkább ilyen jellegű zenéket is hallgattam. Az első zenekaromban is olyan társakat választottam, akikkel lehet közösen alkotni. Pár év után végül feloszlottunk. Mivel zeneiskolába nem jártam, mindig is azt éreztem, hogy tanulnom és fejlődnöm kell, ezért elsodort a session-ködés, különböző zenekarokban játszás. Az évek során rengeteget tanultam. Mindeközben folyamatosan ötleteltem otthon, számokat, vázlatokat készítettem. Így felgyülemlett pár olyan ötlet, amit érdemesnek találtam megvalósítani. Viszont volt 2 fontos dolog, amit a szemem előtt tartottam a lemezkészítésnél: az egyik, hogy mindent én találok ki, nem szeretnék senkihez sem alkalmazkodni semmilyen formában, a másik, hogy a dalokat két gitárra, basszusgitárra és dobra írom, hogy élőben is megszólaljon. Úgyhogy elhatároztam magam, hogy mostmár semmi és senki sem fog eltántorítani, kedvem szegni, én ezt megvalósítom, kiadom és elő is adom. A produkciónak a Ronai nevet adtam, a lemeznek a Homework nevet.
Mit kell tudni az anyagról? Hol vetted fel? Milyen folyamatokon haladt keresztül?
A teljes lemezt otthon vettem fel. Ennek az egyik oka, a fentebb említett alkalmazkodni nem akarás külső körülményekhez pl. stúdióhoz, zenészekhez. Az ihlet akkor jön amikor jön, addig tart ameddig tart. A lemez címe is ezért lett Homework, vagyis házi feladat. Egyrészt egy feladat, amit már meg kellett csinálnom, ki kellett adnom, másrészt mindent otthon rögzítettem. Otthon be tudtam rendezni a stúdiószobámat olyan pillanatokra amikor felvételt tudok készíteni, véglegesre. Egyedül a szomszédokhoz voltam kénytelen alkalmazkodni, nem akartam őket terhelni a csöves erősítők brutálisan, minden falon átütő hangjával. Azért így is akadtak problémák. Szóval a gitárokat és a basszusgitárt is otthon játszottam fel. Vonalból, csöves erősítőkkel, az akusztikus gitárokat is vonalból, mikrofonnal. A dobokkal voltak problémáim, ugyanis én azokat vst-vel elkészítettem, szerintem egész jóra. Viszont próbából áthívtam egy dobos barátomat, aki egy elektromos dobbal feljátszott egy track-et, és akkor rájöttem, hogy kell a dobos gondolkodás, mert én úgy nem tudok ahogy ők. Úgyhogy tavaly nyáron megkértem pár jó kollégámat, hogy segítsenek nekem, és dobolják fel a számaimat. Így Mezőffy István Fifi, Szegő Dávid és Sly Juhas játéka is hallható a lemezen.
Mennyi ideig tartott a lemez elkészítése?
Sokáig. Amikor az ember elkezd gyakorolni, hogy jobban gitározzon, annyit kell gyakorolni, hogy azt nem gondolta volna, és még meg kell szorozni 3-al. A lemez elkészítése is ennyi energiát és időt igényelt. A vázlatok után elkezdtem kidolgozni a részleteket, ez rengeteg idő, és ugye az ihlet csak úgy jön és megy, kiszámíthatatlanul. Ezután elkezdeni felvenni a gerincet, pontos játékkal, jó sound-al. A kísérő gitárokat szintén jó sound-al, pontosan, majd ugyanez a lead-nél. Két éve kezdtem el, pár hónapig a kitalálással foglalkoztam, pár hónapot a gerinccel és utána pár hónapot a lead-el. Persze voltak fél évnyi szünetek is. Amik egy kisebb lelkiismeret furdalással is teltek, hogy nem csinálom az anyagot, viszont jót is tett, mert tiszta füllel hallgattam meg az addigi eredményt, és módosítani is tudtam dolgokat. Majd utána a keverés, és a sound design, bár a sound design-t menet közben alakítottam már a felvételi szakaszban. Mindig szem előtt tartottam, hogy ezeket a dalokat zenészekkel fogom előadni, élőben.
A szakmai közönséghez vagy az „átlag ember" közönséghez szeretnél szólni?
Mindkettőhöz, de inkább a másodikhoz. Vannak nálam gyorsabb, virtuózabb, bonyolultabb, összetettebb gondolkodású gitárosok. Én magamat képviselem, én olyan vagyok amilyen. Ezt szeretem, ezt is akarom csinálni, és még tervezem, hogy pár lemezt készítek. A gitáros zenét inkább a gitárosok hallgatják, de ebből szeretnék valahogy kilépni, megpróbálok univerzálisabb lenni, nem csak a gitárosokhoz és zenészekhez szólni. Szeretem ha valaki jó technikás, mint a legtöbb gitáros, viszont maga a technikai virtuozitás sosem nyűgözött le önmagában. Számomra kell, hogy legyen egy mögöttes tartalom, zenei, érzelmi, tudati, szellemi, egyszerűen a puszta techinka az nekem nem elég, az olyan mintha úgy választanál egy leveshez összetevőket, hogy melyik zöldség a legnagyobb, legkerekebb, legerősebb színű, stb. Szerintem nem ettől lesz jó a leves. Haha!
A dalok miről szólnak?
Mivel instrumentális zenéről van szó, igy nehezebb kifejezni a mögöttes tartalmat. Pár dal önmagában nem szól „semmiről", csak egy hangulatról, érzésről, esetleg a hallgatót el tudja vinni egy másik világba, egy tudatállapotba. De a lemezen van pár olyan dal, amik mögött konkrét értelmi elképzelés is van. Ilyen például a "Madness in heads" ami a sok ember fejében levő hangokról szól, amik folyamatosan szólnak reggeltől estig, és nem veszik észre. Azt se veszik észre, hogy az életet ezen keresztül élik meg. A "Hope" a reményről szól, egy reménykeltő dal. A "You can do it!" egy amolyan motivációs dal, ami arról szól, hogyha valamit eltervezel, vagy valójában akarsz, akkor el tudod érni. A "Tasty Lips" természetesen a szebbik nemről szól. Az "Amplified Serenade" egy olyan szerenád amit ha előadsz, a mögötted álló toronnyi csöves erősítő biztos, hogy eljutattja az érzéseidet a kiszemelthez. Nem biztos, hogy tetszeni fog neki, de meghallja az tuti. A "Heartrocked" tulajdonképpen egy rock dal, ami kemény is (hard), de inkább szívből jön, és nem véletlen a végén a szenvedő szerkezet (ed). A "Sat" nagyon érdekes számomra, ugyanis abban az időben amikor íródott rengeteg Satrianit hallgattam, és ezért lett ez a cime, viszont egyáltalán nem hasonlít Satriani műveire. A "High Gain Train" egy blues utazás, full elkerülve és full beépítve a bluesos elemeket, középen például van egy számomra latinos feeling. Az "Infusion" egy hard rock riffel kezdődő utazás. A "Sunday" egy kis akusztikus szösszenet, amit kb 10 éve írtam egy vasárnap délután, amit úgy kezdtem el, hogy kitaláltam egy dal szerkezetet, majd leültem és hirtelen ezek az akkordok jöttek. Csak valamiért nagyon tetszett a feeling amit okoz ez a dal, ezért úgy gondoltam, legyen a lemezen.
Mikor lesz hallható a lemez?
Most idén október 23-án szerdán lesz hallható a Három Hollóban, 20 órától. Várunk midenkit sok szeretettel. Lesz előttünk két kitűnő zenész, Alaitner András pár saját dalt fog eljátszani alapról, Lantos Zoltán pedig egy kisebb impro műsorral készül, amihez én is fogok a végén csatlakozni. Lantos Zoltán egy csodálatos hegedű művész ha valaki nem ismerné őt. A zenekarom tagjai a következőek: Sly Juhas a doboknál, Leonida Lucera basszusgitár, Csány Andris gitár és Nagy Gábor szinti. Szerintem remek kis este lesz, szeretném ha mindenki szuperül érezné magát, mind a közönség, mind mi, zenészek. Sokat készülünk rá, rengeteg munka van vele.
Köszönjük a beszélgetést.
Linkek:
Weboldal: https://ronai.art/
Facebook: https://www.facebook.com/ronai.music
Instagram: @ronai.zsolt.3
TikTok: @ronai.zsolt
Youtube csatorna: https://youtube.com/@ronai.zsolt.3?si=gi83FCWBA2jWn6sT
A lemezbemutató oldala: https://ronai.art/hurokejszakaja.html
További koncertek: 2024. november 2. (Szimpla Kert), 2024. december 26. (Lámpás)
2024. október 18. 06:07