Rock & Roll és tudomány – beszélgetés Kőváry Zotánnal
A The Trousers frontembere, Kőváry Zoli nem egyedül érkezett a beszélgetésre. Magával hozta dr. Kőváry Zoltán kutató pszichológust, egyetemi oktatót is. Hogy ez nem tudathasadás, bizonyítják az alábbi sorok is. Rozsonits Tamás interjúja.
Mikor és hogyan kezdődött nálad a rock iránti rajongás?
Hat-hét éves lehettem, amikor a másfél évvel idősebb bátyámmal (Kőváry Péter, a Neo volt énekes-gitárosa) együtt fedeztük fel a rockzenét úgy, hogy apánk előszedte az orsós magnóját, amit még egyetemista korában vásárolt Budapesten az 1960-as évek végén és az akkori menő zenekarok (Beatles, Rolling Stones, Jimi Hendrix, Animals, Yardbirds) zenéit rögzítette. Ezeket a felvételeket mutatta meg nekünk és mi azonnal teljesen beleszerelmesedtünk. Ez az 1980-as évek legelején történt. Közel laktunk Jugoszláviához és elindult a lemezvásárlás Szabadkán.
Mivel foglalkoztak a szüleid?
Édesanyám vezető óvónő volt, ma már nyugdíjas, édesapám író és újságíró-főszerkesztőként ismert, tavaly hunyt el. Felbecsülhetetlenül sok útravalót kaptunk tőlük, a filmek, az irodalom, az otthoni könyvtár nagyon jó kiindulópontot jelentett számunkra.
A zene szeretetét szüleidnek köszönhetted és mindig szeretettel gondolsz Békéscsabára, ahol felnőttél. Mennyire volt ez meghatározó?
A rendszerváltás időszakában jártam középiskolába, ez nagyon izgalmas időszak volt több szempontból is. Akkoriban hatalmas energiák szabadultak fel az emberekben. Sokat gondolok vissza erre az időszakra. 1990-94 között Békéscsaba blues fellegvárnak, csomópontnak számított. Budapestről, de a Vajdaságból is folyamatosan érkeztek jobbnál jobb zenészek fellépni. John Mayall is koncertezett akkoriban nálunk. Békéscsabán alapítottuk az első zenekarainkat és nagyon sokat játszottunk mindenfelé a környéken.
Mikor érintett meg a metal zene és kik a tettesek?
Amikor a Deep Purple 1987 januárjában Budapesten járt, már hónapokkal előtte hatalmas sajtókampány harangozta be a koncerteket. Mi akkor nagyon rákattantunk a témára és beszereztünk minden fellelhető Deep Purple-lemezt. A koncertre is eljutottunk, kb. 13 éves voltam. Ez aztán megnyitotta a kaput a hasonszőrű zenekarok irányába. Számomra az AC/DC lett a legmeghatározóbb, főleg a Bon Scott fémjelezte időszak. Pont akkoriban – érthetetlen okból - a békéscsabai mozi műsorára tűzte a „Let There Be Rock” című koncertfilmjét. Óvatlanul beültem a vetítésre és más emberként jöttem ki! Számomra ez olyan zsigerig ható tapasztalatot adott, testközelből látni a bandát, nem csak a színpadon, hanem mögötte is, interjúk, úti történetek, lejött a szövegekből, miről szól a rock & roll (akkor még nem tudtam angolul, de volt szöveg-aláírás), iszonyatos energia nyerseség, hogy ez nekem transzformációs élményt jelentett. Ezután már kerestük a klasszikus és az akkori hasonló műfajban mozgó zenekarokat, feltűnt a Led Zeppelin, a Motörhead, Judas Priest, Iron Maiden, Metallica és a többiek. Volt egy „classic metal” időszakom, majd az 1980-as évek végén visszatért a retrós hard rock, a Guns ’n Roses, a Cult és egyebek, ez integrálta a korábbi hatásokat.
Mikor alapítottad az első zenekarodat?
Nyolcadikos koromban ballagásra kaptam egy gitárt, egy Onyx nevű, szerintem csehszlovák gyártmányú Les Paul alakú hangszer volt ez, a bátyámnak pedig volt egy N.D.K. Musima gitárja, egy Stratocaster alakú. Megalapítottuk a The Rag Doll nevű zenekart, az Aerosmith-sláger volt a keresztapa, feldolgozásokat játszottunk, aztán már jöttek a saját nóták is.
Érettségi környékén egyértelmű volt, hogy egyetemre jelentkezel, vagy akadt más alternatíva?
Nagyon korán gyökeret vert bennem a tudomány és a művészet iránti kíváncsiság és szeretet apám hatalmas otthoni könyvtárának köszönhetően. Mindenképpen tanulni akartam, de az irány még nem tisztázódott, ezért magyar nyelv és irodalom szakra jelentkeztem, elsőre fel is vettek a szegedi egyetemre.
Szerettél egyetemre járni?
Viszonylag sokáig jártam, mert a magyar szakot követően Debrecenben levelezőn elvégeztem a pszichológia szakot, majd következett a posztgraduális szakképzés és aztán a doktori iskola Pécsett. Összesen mintegy húsz évet töltöttem tanulással a felsőoktatásban. Voltak nagyon jó és kevésbé jó tapasztalataim. Amivé a pszichológia vált bennem, az hasonló a zenéhez: megpróbálom az engem ért hatásokat egységes egésszé gyúrni. Ez nem egy olyan foglalkozás, amit este otthon letehetsz, mert itt saját magadról van szó. Nincs úgy, hogy a nap végén nem foglalkozol vele. A mindennapi életünk annyira a létünkről, lelkünkről és a sorsunkról szól, hogy nagyon erősen áthatja a két szféra egymást.
Miért éppen az analitikus pszichológia fogott meg?
Mert észrevettem, hogy engem a háttér érdekel. Egy mű keletkezésének a háttere. Az alkotás hogyan kapcsolódik a szerzők életébe, milyen élményeik voltak, kikkel tartották a kapcsolatot, mit mutat az életrajzi kontextus. Pszichobiográfiával foglalkozom. Ez egy pszichológiai szempontú életrajz-elemzés, ami egy konkrét kérdésre keresi a választ, ami legtöbbször a művészi kreativitással kapcsolatos. Ez nem a bizonyítás, hanem a felfedezés stratégiáját követi. Foglalkoztam Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Herman Ottóval, Csontváry Kosztka Tivadar életével és műveivel többek között. Mindig felmerült velük kapcsolatban valami érdekes kérdés és én tudni szeretem volna, hogy történt mindez.
Van úgy, hogy évek múlva előveszel egy régi témát és új összefüggéseket fedezel fel?
Hogyne! Egy pszichobiográfiai kutatás sosem ér véget. Olyan, mint az önismeret: az sem ér véget soha.
Korábban tettél említést arról, hogy majd szeretnél foglalkozni a Lennon-McCartney szerzőpárossal, mert amit együtt létrehoztak, az sokkal erősebb, mint amit külön-külön. Ez már holisztikus megközelítés. Miért gondolod így?
Így van! A zenészekkel kapcsolatban kizárólag csak a zenei területet pszichológiailag baromi nehéz megragadni. Irodalmi műveknél vagy filmeknél lehet összefüggéseket kimutatni különböző hatások, vagy impulzusok és a konkrét alkotási jellegzetességek között, ám ez a zenénél szinte lehetetlen. Ráadásul a könnyűzenében sok a sablon. Azt hogy is lehetne személyessé tenni? Nehéz az összefüggéseket bebizonyítani vagy érvelni mellettük. A Lennon-McCartney páros esetében az a meggyőződésem, hogy a kreatív folyamat nem egy emberről szól, hanem emberek együttműködéséről. Lennon-McCartney, Jagger-Richards, Page-Plant, Tyler-Perry és még sorolhatnám, vizsgáljuk meg, hogy együtt mit alkottak és külön-külön mire jutottak? Nem összemérhető a teljesítmény. Véleményem szerint ez nagyon beszédes értékelés. Lehet, hogy valamelyikük egyedül írta a dalt, de a másik megteremtette azt az egyedi érzelmi kontextust, ami nélkül az adott szerzemény nem jöhetett volna létre. A párbeszéd belül is folytatódik tovább a társaddal, akkor is, amikor ő nincsen jelen fizikailag. Így már rendszerszemléletű a dolog, ahogy te is mondtad.
Tanítasz is az ELTE-n. Tegeznek, vagy magáznak a hallgatóid?
Tegeznek. A pszichológusoknál ez amúgy is egy bevett dolog.
Térjünk vissza a zenei munkásságodra. Milyen hatások mentén folytattad a zenélést?
A kétezres évek elejére a zenekarunk megszűnt. A bátyám átigazolt a Neo zenekarba, mint énekes-gitáros. Akkor költöztünk Budapestre, én pedig bekerültem az Amber Smith nevű indie-rock zenekarba, aminek akkor egy évekig tartó nagy felfutása zajlott éppen. Öt évig, három lemezen játszottam ott. Akkoriban rengeteg indie-zenét és brit popot hallgattam, Oasis, Kula Shaker, Reef, Supergrass, azokat a brit zenekarokat szerettem, amelyekben volt egy adag ős-rock hatás. Amikor elkezdtük a The Trouserst, ez még intenzíven jelen volt. Primal Scream és hasonlók.
Párhuzamosan futott akkor a két csapatod?
Igen, mert a The Trouserst 2005-ben kezdtük, az Amber Smith-ben pedig 2009-ig játszottam. Ez utóbbiban dalszerzőkén nem voltam jelen, csak gitároztam és éppen 2008-2009-ben ért egy erőteljes skandináv hatás a Hellacopters zenekar miatt. Abba az irányba indultunk el a The Trousers zenekarral, a második lemezünkön ez már érezhető.
Mikor és hogyan kezdtél el zenét és szöveget írni?
Olyan 2005 körül indult, ösztönösen jött. Korábban sokkal ösztönösebb, mára tudatosabb lett a komponálás. Énekelni a koncerteken tanultam, nem jártam soha énektanárhoz, lehet, hogy kéne. A 2013-as Freakbeat lemezünk megjelenése táján éreztem először, hogy nagyobb biztonsággal állok a mikrofon mögött.
Kik alkotják ma a csapatot?
Cs. Szabó Zoli dobol tíz éve, köztünk hatalmas az összhang. Ő stúdió-hangmérnök is, nagyon ért a felvételek készítéséhez és a keveréshez. Ő készíti a lemezeinket. Ráadásul korábban énekes-gitáros volt, többször gitáron is játszik is a lemezeinken. Locke Peti a másik gitárosunk már öt éve és Lázár Bandi basszusgitározik, aki korábban kisegítő dobosként már játszott velünk, de kiválóan kezeli a négyhúrost is.
Volt alkalmam koncerten megfigyelni a hangszerparkodat. Miért éppen ezeket a gitárokat és berendezéseket választottad?
Három gitárom van: egy Gibson Flying V, K.K. Downing, a Judas Priest gitárosa okán. Van még két kópia gitárom az 1970-es évekből, egy Tokai Firebird, Johnny Winter miatt és egy Ibanez Gold Top, Paul Kossoff, a Free gitárosa hatására, szintén abból a korból. Abban egy szintén már vintage-nek számító, 1980-as évek-beli DiMarzio pick-up szedi a hangot, attól szól olyan jól. Volt egy Tokai SG-m is Angus Young miatt, de azt már eladtam. Amellett, hogy ezek a gitárok utalnak a számomra fontos zenész elődökre, kényelmesek is. Nincsenek hosszú ujjaim, ezeknek a hangszereknek a vékony nyaka nagyon kényelmesek számomra. Volt egyszer egy Gretsch gitárom is, attól azért váltam meg, habár kitűnő hangszer volt, mert nekem kényelmetlenül széles volt a nyaka. Sokáig Marshall erősítőn játszottam, ami a legjobb! Sajnos a kis klubokban nehézkes a szállítása és folyton letekertették velem a hangerőt egyesre, akkor meg minek? Emiatt beszereztem egy VOX AC 30-ast, az hasonló karakter, viszont sokkal kezelhetőbb. Van pár pedálom is, a legfontosabb egy 1980-as évekbeli multi-effekt, egy Ibanez Tube Screamer és egy kompresszor. Octavert és wah-wah pedált is használok. Hangzásban az etalon számomra Malcolm Young soundja. Az utánozhatatlan! Példa értékű, ahogy ő a riffeket nyomja a Gretsch gitárján! Számomra ez mindig sokkal fontosabb volt, mint hogy mekkora virgás valaki.
A közeljövőben hol lehet találkozni veletek?
Pár hónapja megjelent egy szerintem nagyon jó videoklipünk, de már a tarsolyunkban van a következő. Ez kora ősszel lesz látható. Hamarosan indul az öt országot érintő turnénk, ami Sopronban kezdődik szeptember 29-én, majd Ausztriában, Csehországban, Németországban és Szlovákiában folytatódik. Harmadik momentum, hogy elkezdtük készíteni az új lemezünket, amely a jövő tavaszra várható. Addig is találkozzunk a The Trousers koncerteken!
Rozsonits Tamás
Fotók: Szili László
http://thetrousersband.com
www.facebook.com/thetrousers
Diszkográfia:
Amber Smith:
rePRINT (2006)
Introspective (2008)
The Trousers:
Dive insane (2007)
Planetary process (2008)
Soul machine (2010)
Sister Sludge (2012)
Freakbeat (2013)
Mother Of Illusion (2015)
2017. január 22. 12:08