Ricse, Ricse, Beatrice: Az első vidéki, szabadtéri bemutató Miskolcon!
A 2017-es bemutatót követően folyamatos teltházzal fut a rock musical az Újszínházban. A két felvonásos darab, elhagyva kőszínházas kereteit, új közegben és első alkalommal vidéken is bemutatkozik. Július 8-án, Miskolcon, a Lovagi Tornák Terén élvezhetik az érdeklődők a rock hórukk műfaji meghatározással futó rocktörténeti darabot. Nagy Feró és a Beatrice zenekar története áll a musical középpontjában. Feró személyisége alkalmas arra, hogy a magyar hőst, az egyszerű "nép fiát" színházi keretek között is izgalmas figuraként ábrázolják. A műben elhangzanak a Beatrice emblematikus dalai, mint a Jerikó, Angyalföld, Nagyvárosi farkas, Motorizált nemzedék, Térden állva, Késő már és természetesen a későbbi slágerek, mint az Azok a boldog szép napok is. Fontos kritérium, hogy a Beatrice élőben kíséri a darabot és a főhős is személyesen van jelen a produkcióban. Ferót a darab megszületéséről és néhány rocktörténeti pillanatról is kérdeztük, hogy néhány napi aktualitásig is eljussunk.
A Ricse, Ricse, Beatrice rock musical jön Miskolcra, a Lovagi Tornák terére. Ez az első vidéki bemutató, ráadásul szabadtéren, nem az eddig megszokott újszínházas környezetben. Mikor Dörner György megkeresett, az már kész forgatókönyvvel volt, vagy csak az ötletet tálalta neked?
Dörner Gyuri, az igazgató úr – Újszínház- az mondta, hogy szeretné, ha lenne egy színházi előadás, miután elolvasta a könyvemet. Tudta, hogy mit szeretne, és felkérte Falussy Lillát, aki tulajdonképpen megírta a darabot a könyvből, meg velem is beszélgetett vagy 20-30 órát a történtekről…
És úgy alakult ki… Kérdezni is akartalak erről, hogy Lilla 74-es születésű, mikor az ős-Beatrice kezdett beindulni, 1978 környékén - már aránylag sikeres pozíciókban-, akkor ő még ovis volt.
Ovis volt, de én elmeséltem neki sok mindent, hogy mi történt, meg hogy volt, mik történtek abban a rendszerben, abban a világban, hogyan működött az akkori élet. Aztán ő ebből nagyon ügyesen megírta a darabot, ami nagyon jó lett! Pont tegnap játszottuk megint az Újszínházban, olyan tuti teltház volt, ahogy mindig szokott. Nekem van ott egy székem, amire ki szoktam ülni, és én is nézem az előadást. Ez egyébként a tűzoltószék! Most még ott is ketten ültek... Ha-ha!
Milyen gyakori, hogy a zenekar is részese az előadásnak? Az elsőnél tudom, hogy ott voltatok, játszottatok, de azóta is, minden előadáson?
Végig élő zenével megy a darab. Élő zenével, élő énekkel. Tehát a zenekarom játszik. Én a legvégén lépek fel, csak egy epilógust csinálok az egész darabnak, de a zenekar az mindig van, és mindig élőben tolja!
Értem. Tehát akkor mindig a Beatrice zenészei kísérik a darabot.
Igen, mindig a Beatrice zenészei, és ez nem is lesz máshogy. Úgy döntöttünk, hogy ezt nem kell másoknak játszani, ezt csak mi tudjuk, maradjunk ebben!
Miskolcon egy más közegben lesz bemutatva a darab, hiszen a Lovagi Tornák Tere egy szabadtéri, vár melletti helyszín. Tudsz-e már erről valamit, hogy hogy fog ez kinézni itt, illetve a zenekart hová rakják, vagy miként alakul ott a „sorsotok”?
Hát, igazán ez a rendező dolga lesz, hogy ő hogy helyezi el a zenészeket. Én általában azt szoktam mondani, hogy rakjuk úgy a zenekart, ha egy mód van rá, hogy lehessen látni, hogy ott vannak a fiúk, ott zenélnek. Az Újszínházban is úgy van, hogy a zenekari árokban vannak a srácok, de föl vannak emelve, tehát a közönség látja, hogy ott ülnek a zenészek, és – ha többet nem is- legalább a fejeket látják. Én azt szeretném, ha úgy valósulna meg Miskolcon a rendezvény, hogy lehessen látni, hogy itt van a Beatrice zenekar, amelyik élőben zenél. Ez számomra nagyon fontos!
A korábbi, akkor rendszer elleni lázadás kicsit elvesztette az élét a mai viszonyok között. Ma mi Nagy Feró feladata művészileg? Hogy érzed ezt most?
Téves a kérdésed a tekintetben, hogy nem változott a világ, egyáltalán nem változott! Azért mondom ezt, mert ugyanúgy meg kell küzdeni a mai világban is a helyünkért, megvívni azt a csatát, hogy mi igenis egy jó zenekar vagyunk, ahogy annak idején is ez történt. Ez ugyanúgy megvan ma is, nem túl nagy a különbség. Kívülről persze lehet úgy is látni, mintha most már minden rendben lenne, meg már minden jól működik, minden szép és jó. Nem! Én azt szoktam mondani a Beatricére, hogy ez az egyetlen zenekar Magyarországon, amelyik a rendszereken átívelő rock and rollt játszik - vidáman. Fontos, hogy vidáman! Én végzem a saját dolgomat, aztán, hogy ki, mit gondol rólam, meg a világról, az az ő dolga.
Mikor érezted azt először, hogy a rock and roll nyakon ragadott téged, és ez az életforma kell neked?
Hát, ez 1968-ban történt, amikor egy iskolabálon eldöntöttem, hogy én énekelni fogok a színpadon. Tulajdonképpen azért, mert nem tudtam becsajozni. Fölmentem a színpadra, ott volt egy zenekar és mondtam, hogy nyomjuk akkor, ezt és ezt a számot játsszuk! Nem nagyon mertek ellentmondani, mert elég erős voltam, dolgozott bennem a pár tripliszek, meg a mit tudom mi. Elkezdték játszani a dalt, én meg elkezdtem énekelni. Kisvártatva jött egy tanár, aki letessékelt a színpadról és azt mondta, hogy hétfőn akkor az igazgatói irodában találkozunk. De ahogy jöttem le a színpadról, ott állt két csaj, akiket ezelőtt fél órával még nem sikerült felszedni. De ekkor már nagy rajongással néztek rám! Megkérdezték, hogy: te énekes vagy? Akkor elkezdtem gondolkozni, hogy ne hazudjak túl nagyot, az énekkarba jártam a gimnáziumban, hát akkor az énekkarba énekesek járnak, nem? Akkor mondtam, hogy: igen, énekes vagyok! Szóval akkor eldöntöttem, hogy de jó ez, én rockzenész leszek. Lehet csajozni! De nem is rockzenész, akkor még nem tudtuk, hogy rockzene vagy mi ez. Énekes leszek, vagy valami ilyesmi. De aztán az embert elkapta a rock és a Rolling Stonestól kezdve én a Colosseumig mindent hallgattam. A Colosseum az már ugye, egy új világ volt akkoriban. Ezeken nevelkedtem utána, és ugyanolyan fontos lett a rockzene, mint a csajok!
Mondjuk én is erre a motivációra tippeltem nálad.
Mások mindig olyanokat szoktak mondani, hogy: ő eldöntötte gyerekkorában, és akkor jött az ihlet, meg megcsókolta a múzsa, meg minden… Csókolta a francot! Én azt szoktam mondani erről a régi rendszerről is, hogy: figyelj ide, imádtuk a rock and rollt, csináltuk. Imádtuk az életünket, piáztunk. Éjszakáztunk. És ha jött egy rendőr, akkor menekültünk. Ez erről szólt.
Másik kérdés némileg ehhez kapcsolódva, hogy mikor kezdted érezni, vagy élvezni a „NagyFeróság”-nak a hozadékait, tehát amikor már azt mondtad, hogy ez tényleg beért…
1978-ban, amikor Csuka Mónikától szétváltunk és én megalapítottam végre a saját zenekaromat. A másik formációban, a Gyere kislány, gyere féle zenekarban Mónika volt a szólista. Én igazából a zenekar menedzsere, énekese, mindenese voltam, de nem én voltam ott a fő ember. 1978-tól, hála Istennek, sikerült összehoznom egy csapatot, én akkor nagyon örültem neki, hogy végre megcsinálhatom a saját zenekaromat. Nem gondoltam volna, nem úgy terveztem, hogy ez egy ilyen híres-hírhedt banda lesz. Azt terveztem, hogy majd egyetemi klubokban játszunk, saját nótákat csinálunk. Igazából még nem tudtam, hogy rockzenét, egy fenéket, annyi elképzelés volt, hogy jó zenét fogunk játszani. Sokszor van ilyen, hogy félreértik az emberek. Nekem is volt, aki azt mondta, hogy ez már nem rock. Hát, mit tudom én, hogy rock vagy nem rock. A rock and roll pont arról szól, hogy halálosan szabad vagy! És azt játszol, amit akarsz. Nem úgy működik ez, hogy vannak szabályok, mint a heavy metálban, hogy ha nem vagy eléggé kiszegecselve, akkor nem vagy elég hiteles. Nem kell beszorulni egy zsákutcába! Szeretni kell a zenét! Én Colosseumtól kezdve egészen a Foo Fightersig hallgatok sok mindent. A Slipknotot is láttam nemrég, itt az Arénában. Teljesen ledöbbentem, hogy tele volt. Azt hittem, hogy ott leszünk ilyen 4-5 ezren, Slipknot fanatikusok, de tele volt. És nagyon jó koncert volt.
De te mindig is hallgattad a frissebb zenéket. Emlékszem, bármikor interjúztunk, és erről kérdeztelek, akkor mindig mondtad, hogy te hallgatod a mostaniakat is.
Igen-igen! Amikor már nagyon mondják, hogy jön fel a WellHello, meghallgatom, és onnantól én is ismerem, képben vagyok… Nekem nincsen ellenérzésem velük szemben. Különben is, ha a közönség ennyire szereti, hát, akkor biztos jó. Az, hogy én nem ebben a zenei világban élek, az egy másik kérdés. Van, aki a pacalt szereti, valaki pedig a sárgarépát. Én a pacalt inkább!
A zsírosabbat... A fiaiddal milyen együtt dolgozni? Van-e esetleg főnök-beosztott viszony, vagy ez nem érződik a kapcsolatotokban?
Hát, érződik azért! Hogyne! Ők nagyon ravasz gyerekek. Nem véletlenül az én fiaim. Ha valamit nagyon akarnak, akkor nem a főnökükkel beszélnek, hanem az apjukkal. Ezt a kettőséget azért ők kihasználják időnként. De jól melóznak, tehát nem kell a körmükre nézzek, maradjunk ebben! A Botond a menedzsere a zenekarnak, nagyon jól végzi a dolgát, és minden nagyon fontos kérdésben kikéri a véleményemet és egyeztet velem. Megmondja, ha nem úgy gondolja, mint én, és én hallgatok is rá időnként. Engem visz a lendület, meg a lelkesedés, ő pedig…
Ő racionálisabban látja…
Igen, ő kívülről nézi a dolgokat, és azt mondja: fater, ne menjünk arra, ne legyen ez így, ne mondd azt, miért mondtad azt, nem kellene azt mondani… Néha azért meg kell mondani ennek a világnak, hogy mit gondolok róla. Még akkor is, ha ebből persze konfliktushelyzetek keletkeznek. Visszatérve a fiúkra, Hunor fiam pedig köztudottan a zenekar dobosa.
Még a végére: rock musical szerepel a plakáton, de a tiétek a rock hórukk elnevezést is megkapta. Ez tőled jött?
Nem-nem, ez Dörner György igazgató úrnak a találmánya. Megkérdezték tőle a bemutató előtt, hogy mit írjanak a plakátra. Musical? Erre mondta, hogy: írjátok, hogy rock hórukk! Ugye, Ricse, Ricse, Beatrice, hórukk! – szólt anno a rigmus.
Én nagyon régóta ismerem őt, és nagyon régóta jó barátságban vagyunk. De nemcsak vele, hanem az egész színházi csapattal. Azért itt eszméletlen híres, Kossuth-díjasok is vannak ebben a darabban!
Nagyon jó a szereposztás, igen.
Koncz Gábor is itt játszik, zseniális a nyomozó szerepében. Nagy Zoli bácsi a belügyminiszter, és aki a Korda Gyurit játssza, Almási Sándor, az elképesztő! A közönség imádja. Amikor kijön, kissé olyan parodisztikus, de nem az az echte Korda Gyuri. Amikor az ORI vizsgán vagyunk, az a jelenet nagyon jó. Ahogy azt a színészek megcsinálják! Istennek hála, tényleg egy szuper gárda játssza ezt, és hát azért említsük meg a Kurkó Józsit, ő Nagy Feró a darabban, zseniálisan játssza. Annak idején, amikor fölmerült, hogy ő lenne ebben a szerepben, meghallgatta a nótákat és azt mondta, hogy: én ezt nem tudom elénekelni. Dehogy nem, dehogy nem! – mondtam neki. Gyere csak, most szépen lejársz próbára és elmondom neked, hogy tudod majd megoldani a feladatot. Nagyon jó választás lett a srác. Nem utánoz engem egyáltalán, mégis a színpadon Ferót látod. Mondtam neki, minél őszintébben játszod magadat, annál jobban Feró lesz. Mert nálam is ez van, őszintén, szívből. Olyan jól játssza, hogy tetszik még nekem is! Az egyik előadás után mondtam a közönségnek, hogy már lassan jobb lesz, mint én. Sorolhatnám még a színészeket, mert parádés a szereposztás, de most nem jutnak eszembe a nevek.
Ha nem is lesz jobb a te szerepedben, de legalább a fiatalabb kori Feró is megelevenedik, akit sokan nem láthattak. Egyébként jól tartod magad. A 70-es éveikben járó zenészek, énekesek közül talán nem is tudnék mondani embert, művészt, aki ilyen fitt.
Azok megöregedtek már! Figyelj ide, Istennek hála, hogy ad nekem erőt még és egészséget. Ebben az idényben is 70 koncertünk lesz.
Szuper! Síelés, korcsolyázás, foci pálinkával megvadítva megy-e még?
Az a baj, hogy most, amióta megsérült a térdem, azóta nem merek vele sportolni, mert még a lépcsőn is nehézkesebb a közlekedés. Megyek vele, észre se veszed, ha mondjuk szembe jössz. Én veszem észre, hogy a térdem hogy hajlik, meg minden. Bár, a világ legprofibb műtétjét végezték rajta, még nem merek elmenni focizni vele, maradjunk ebben! A síelést majd megpróbálom, de arra van időm most készülni, november végéig még ráérek erre gondolni.
Szuper! Feró, nagyon szépen köszönöm az interjút, találkozunk a miskolci bemutatón!
PAYA
2019. május 26. 15:05