Régóta várjuk, de megérte: Korg Modwave
Hosszú várakozás után futott be a Korg poszt-retro trilógiájának új darabja, a Modwave nevű wavetable szintetizátor. A megjelenés kiváló alkalom arra, hogy megnézzük a három hangszer közötti hasonlóságokat és különbségeket.
A három közül kettő közelebbi testvér: míg az Opsix a Korg japán fejlesztőcsapatának munkája, és inkább egy új lehetőségekkel kiegészített DX7 akar lenni, addig a Wavestate és a Modwave a legendás kaliforniai Korg R&D csapat alkotása, akik az eredeti Wavestation-ért is felelősek, de részt vettek az Oasys és a Kronos fejlesztésében is. A Wavestate és Modwave emiatt sokban hasonlítanak: a legfontosabb talán a leginkább agyonhallgatott feature, miszerint mindkét hangszer teljes értékű sample-lejátszóként is működik, amibe saját hangmintákat (és multisample-ket) is tölthetünk az ingyenes Editor/Librarian szoftveren keresztül. Tehát aki “csak” egy baromi jó minőségű sample-lejátszót akar pl. zongora, orgona, vonósok, stb. megszólaltatására, vagy effektek bejátszására, akkor már célba ér bármelyik hangszerrel. Továbbá nagyon hasonló a kezelőfelület és a különböző szintézis-szekciók: a szűrő, az envelope, az lfo és az effekt szekció is szinte teljesen ugyanaz a két hangszerben. Hasonló még a szekvenszer, ami mindkét hangszer esetében a szintézis meghatározó alkotóeleme: a Wavestate-nél első sorban a különböző minták egymás utáni megszólaltatását vezérli, létrehozva ezzel a hangszerre jellemző sajátos hangzásvilágot, a Modwave-nél pedig egy különböző paramétereket vezérlő, végtelen változatosságot biztosító Motion Sequencert találunk, ami hasonló néhány korábbi Korg hangszerben találhatóhoz (pl. Volca), de itt plusz képességeket kapott, nem véletlenül nevezték el a fejlesztők Motion Sequencing 2.0-nak.
A lényeg természetesen a wavetable szintézis. Talán nem egyértelmű mindenkinek, hogy a Korg gyártott a nyolcvanas évek közepén wavetable szintetizátort (éppen a DX7 ellen “küldték harcba” a piacon), ez volt a DW-6000 és a DW-8000, és pont ezekre a hangszerekre utal a Modwave nevében a “dw”, ahogy a hangszer előlapján is láthatjuk, kék betűkkel kiemelve.
Az eredeti DW szériában igaz analóg szűrő volt, míg a Modwave-ben analóg modellezésű digitális; ezt leszámítva, az új cucc teljesen hozza a DW-k hangzásvilágát. Azonban modulációs lehetőségekben, kezelőszervekben és a hullámtáblák és a minták mennyiségét és minőségét tekintve messze lepipálja azt.
A Modwave tulajdonképpen két szintetizátor: két, egymástól független Layer-rel rendelkezik, melyeket bitimbral, layer és split üzemmódban egyaránt használhatunk. Mindegyik layer két független oszcillátor szekcióval rendelkezik, amik wavetable és sample üzemmódban működnek. Utóbbi a már említett sample player üzemmód, az előbbi pedig a hangszer sava-borsát jelentő hullámtábla-szintézis.
A hullámtábla szintézisről röviden: míg a hagyományos, szubtraktív analóg szintetizátorok oszcillátorai általában egy időben egy darab, egyszerű hullámformát (pl. fűrész, háromszög, négyszög) képesek generálni, addig a digitális hullámtábla oszcillátorok számos komplex hullámforma generálására képesek, és ezeket a hullámformákat rendezhetjük szépen sorban hullámtáblákba (wavetable). Azt, hogy éppen melyik hullámforma szólal meg az adott hullámtáblából, a Postion paraméter határozza meg. Talán a legjellegzetesebb wavetable hangzás az, amikor egy hangot kitartva, valamilyen modulációs forrással (pl. LFO) mozgatjuk a Position paramétert, így scrollozva keresztül-kasul a hullámtáblán, mindig más és más hullámformát megszólaltatva, létrehozva így egy folyton változó tipikus wavetable hangszínt.
.jpg)
A Modwave tehát két oszcillátorral is tudja a hullámtábla üzemmódot, ráadásul oszcillátoronként két, tehát összesen négy hullámtáblát szólaltathatunk meg egy időben. A hangszer hangkészlete egyedülálló: több, mint 200 hullámtáblát tartalmaz, egyenként akár 64 (összesen tehát több ezer) hullámformával. További lehetőség a különböző Modifier-ek és Morph típusok használata; a fejlesztők szerint ez már így is több mint 230 millió variáció. Ha ez sem elég, akkor tölthetünk a gépbe saját hullámtáblákat (ezek létrehozására kiváló eszköz az ingyenes WaveEdit szoftver, javaslom kipróbálni), valamint kompatibilis többek között a népszerű Serum szoftverszinti hullámtábláival, így bármilyen ingyenes vagy fizetős Serum könyvtárat is használhatunk. És akkor még nem is beszéltünk a modulációs lehetőségekről.
A modulációs források a Modwave igazi csemegéi, és itt most ne a szokásos Pitch és Modulációs kerékre gondoljunk - természetesen vannak ezek is, ahogy négy, nagyon hasznos, szabadon hozzárendelhető piros potméter is rögtön a billentyűzet felett. Az izgalmat inkább a Motion Sequencer és a Kaoss Physics nevű szekciók jelentik.
Motion Sequencerrel több hangszerben találkozhatunk manapság, ezek nagyon hasznosak, ha valamilyen paramétert szeretnénk szekvenszerrel vezérelni, ill. fel szeretnénk venni valamilyen kontroller-mozgást. A Modwave Motion Sequencing 2.0 technikája azonban lényegesen többet nyújt ezeknél. A felület leginkább a már említett Wavestate szekvenszeréhez hasonlít, és itt is lényeges szerepe van a hangszín kialakításában. Összesen hét sáv (a Modwave terminológiájában: Lane) áll rendelkezésünkre, hogy időzítési- és hangszínparamétereket szekvenciákhoz rendeljünk, egymástól független hosszakkal, loop pontokkal, stb. Bámulatosan sokrétű, szövevényes, folyton változó generatív hangképeket alakíthatunk ki ezzel a módszerrel. Ráadásul a hangszer két beépített arpeggiátorát is interakcióba hozhatjuk a szekvenszerrel.
A másik zseniális húzás a Kaoss Physics. Ez egyrészt a Korg hangszerekből már jól ismert Kaoss Pad, ami egy kétdimenziós XY vezérlőfelület. A lényeg azonban most jön: az ujjunkat helyettesíthetjük a Physics algoritmussal, ami konkrét fizikai jelenségeket (pl. falak között pattogó labda, pont körül keringő golyó) tud modellezni. Az objektum mozgásával négy változót kapunk, ezek az X és Y tengelyen betöltött pozíció, a középpontól való távolság, és az X tengellyel bezárt szög. A négy változót négy hangszínparaméterhez tudjuk rendelni, elképesztően változatos, de a fizikai modell miatt mégis valóságos hangszínmozgásokat létrehozva.
A hangszer effektszekciója ismerős lehet a Wavestate-ből; amilyen egyszerű, annyira jó minőségű és jól használható. A Modwave layerenként három különböző effekttel, plusz a végén egy master zengetővel és egy master hangszínszabályzóval rendelkezik. Az effektek között találunk praktikus (kompresszor, hangszínszabályzó) és kreatív (chorus, flanger, phaser, waveshaper, delay, stb) algoritmusokat, sőt még Vox erősítő és pedálmodelleket is.
A már említett Editor/Librarian szoftver egyszerűen zseniális. A hangszert USB-n számítógéphez csatlakoztatva gyakorlatilag kapunk egy komplett képernyőt és egy szoftveres vezérlőfelületet; tekintve, hogy USB-n MIDI kommunikációt is tudunk bonyolítani, így szinte hasonlóan könnyű a munka, mintha egy pluginnel dolgoznánk. Ne feledjük, ettől függetlenül a Modwave hangját audio jelként fel kell vennünk a hagyományos módon, mivel az USB porton nincs audio kommunikáció, azaz nem tudjuk a hangszert hangkártyaként kezelni. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a pluginekkel ellentétben a Modwave polifóniája véges (32 hang).
A Modwave kiválóan példázza a Korg a régi hagyományokat tisztelettel leporoló, de közben folyamatosan új, bátor és kreatív technikákat bemutató fejlesztési stratégiáját. Köszi srácok, így tovább!
Borosi Gábor
Metropol Stúdió
2022. május 24. 05:52