Péterffy Lili
Napjaink fiatal generációjának egyik kiemelkedő előadója, aki egyelőre építi saját brandjét. Több fontos formációban - többek között az NB-ben, vagy a Vasoczki Live-ban - frontemberként viszont sikeresnek mondható… és bár legtöbben az említett produkciókból ismerik Őt, kevesen tudják, hogy már 15 évesen állt úgy színpadon, méghozzá a budapesti éjszakai élet nagy, fontos színpadain, hogy saját dalszövegeit énekelte. Ő Péterffy Lili.
Fiatal korod ellenére sok olyan előadó mellett dolgozol, dolgoztál, akik saját dalokat játszanak. Mondhatnám úgyis, nem az az előadó vagy, aki cover-ekkel próbál feljutni a csúcsra. Ez tudatos?
Most fogyasztom a harmadik saját nótákat játszó zenekart, egyáltalán nem tudatosan alakult ez így. Az akusztik koncertjeimen azonban elég sok feldolgozást is előadok. Hiába nem az én tollamból származik valami, igyekszem megtalálni az én életemből és tapasztalataimból merített érzéseket és azzal töltöm meg őket, egészen az emlékeimmé vagy a vágyaimmá formálom, ráadásul ha egy dallam vagy egy szöveg megfog és számomra zseniálisan ír le valamit, ami mondjuk nekem nem jutott volna soha eszembe, az még egy plusz energialöketet tud adni. A sajátoknál az a jó, hogy egyfajta nosztalgiát élhetek át, hiszen újra és újra megélem a színpadon az adott dalt ihletett történeteket. Szóval ugyanúgy tudom élvezni a covereket és a saját szerzeményeket. :)
Egyébként hogyan kezdted? Mesélsz az első lépésekről, az első sikerekről?
2 évesen énekeltem a Micimackó zenéjét, aztán hopp 23 lettem. Nem :D Mindig szerettem énekelni, de a családomban sosem volt senki semmiféle művészi hajlamú vagy akár kifejezett zenekedvelő, így nem nagyon fektettünk a zenére hangsúlyt. Részt vettem 1-2 népdalversenyen, élveztem, jól sikerültek, de ennyi volt. 13 évesen kezdtem jobban szaglászni a zene után, iszonyatosan vágytam egy zenekarra, de egy ismerősöm se zenélt. Végül egy szerencsés véletlen során iwiwen ismertem meg az első zenekaromat (ketten közülük a Margaret Island alapítói), akikkel egészen 18 éves koromig muzsikáltunk. A magunk módján ügyes kis kópék voltunk, sokat koncerteztünk, dalokat írtunk, tehetségkutatókra jártunk, kislemezt vettünk fel, klipet forgattunk, kifejezetten sok dolgot éltünk meg és értünk el akkoriban (bár azt az éneklésemet nem szívesen hallgatom ma vissza :D ). Aztán véletlenül beröppent az életembe a tv-s tehetségkutató (ami aztán szerencsére el is szállt hasonló sebességgel :D). Sok mindenre megtanított, korán kaptam kemény leckét, ezután kezdtem el egyáltalán éneket tanulni meg gondolkodni arról, hogy merjem célommá és álmommá választani ezt a szakmát, kezdjem elhinni, hogy nekem is lehet benne helyem. Most pedig halálosan szerelmes vagyok az egészbe és végtelenül elkötelezettnek érzem magam. Sosem voltam egy szorgalmas típus, egyedül a zene volt képes kihozni belőlem, hogy gürizzek, amíg csak bírom, és azután is. 1 éve jazz-éneket tanulok, úgy érzem, hogy eddig a kapu előtt sétálgattam, és most kinyitották nekem egy kis résnyire és zúdul be a kőkemény, verítékes csoda.
Te tényleg egy fiatal generáció tagja vagy. Hogyan állsz a múlt dalaihoz? Mitől jó egy olyan dal számodra, ami retro?
Szerencsém volt egy éven át Illés Lajos dalaival turnézni egy csapattal, akkor tapasztaltam meg a régi dalok erejét. Ugyanazok az érzések és gondolatok foglalkoztatták az embereket akkor is (és ez a felismerés valamiért jól esik a léleknek), csak manapság picit változott a nyelvezet, nyílván a hangszerelés is, több út van, amin el lehet indulni dalszerzéskor. Fontosak számomra a régi dalok, valahogy iszonyúan mély értéket találok bennük. Talán az idő súlya is benne van, de minden, amit az előbb említettem egyszerre teszik számomra jóvá a retro dalokat.
Mit keresel azokban a dalokban, amit a generációd fogalmaz meg?
Nagyon hiányolom a tartalmat ennek a kornak a zenéjéből, én ugyanis ezt tartanám legfontosabbnak. Sokan másolnak, és nem ihletet merítenek, sokan hátat fordítanak a kreativitásnak és az őszinteségnek ki nem mondott elvárások vagy például rádiós játszás reménye miatt. Viszont pont emiatt van, hogy kincsnek érzem, ha igazán életszagú, mély, igazi zenéket találok, amik tényleg elmesélnek valamit, akár szöveg nélkül is.
Te hogyan alkotsz?
Elfog az ihlet, ha esetleg nem otthon, akkor feléneklem a telefonomra (kb. 800 hangjegyzetem van a jelenlegi mobilomon..:D), otthon leülök a zongorához és kipötyögöm, amit bent hallok. Néha már rögtön a számítógéphez ülök és Logic vagy Ableton segítségével indulok el. Változó, hogy a zene és a szöveg milyen sorrendben jön, mindig az adott ihlettől függ. Aztán másnap meghallgatom újra, és ha nem gondolom azt, hogy "jéééééééézusom, ez mi a sz.r", hanem felspanol és folyton az a dallam szól a fejemben, akkor tovább fejtegetem, dolgozom rajta.
Majd elviszem zenésztársaimhoz és együtt visszük tovább, általában a hangszerelésben segítenek nekem, egyszer szeretném majd az összes stádiumot én csinálni.
Ha jellemezni lehetne, hogy egy dal mitől Péterffy Lilis, mit mondanál? (Ebben az is benne van, hogy milyen témák ihletnek meg, milyennek szeretnéd megírni a dalaidat…)
Mindig nehezen fogalmazom meg a zenei stílusokat, de a sajátomat keserédes elektronikus popnak hívnám verses szövegekkel. Derűs ember vagyok, de a negatív részeket is nagy intenzitással élem meg, és valahogy mindig ezek szülnek nótát, ezek motiválnak arra, hogy kiadjam őket magamból, egyfajta feldolgozásra kerülnek azáltal, hogy dalokká lesznek, tehát a melankólia valamilyen szinten mindig átszövi a kis alkotásaimat, de van kedves melankólia is szerintem.
A szövegeimben főleg képekkel írom le az érzéseimet vagy gondolataimat, ezáltal kicsit talán olyanok, mint egy felnőtt mesekönyv.
Úgy tudom, hogy elkezdtél elektronikus zenekészítést tanulni, hogy egyedül is meg tudd csinálni a saját track-jeidet. Két dolog jut eszembe… az egyik, hogy nem gondolkodsz abban, hogy csapatban fogalmazd meg magad?
Nagyon dolgozik bennem az előadói exhibicionizmus, szerencsére még egészséges mennyiségben, de vágyom arra, hogy a saját kis zenekarom élére léphessek a színpadon és a mindennapokban is. Elmondhatatlanul szerencsés dolog olyan zenészekkel egymásra találni, akikkel egy igazi alkotóközösség és szinte család jöhet létre, erre mindenképp vágyom, de szeretnék a saját nevem alatt futni, legyen az a civil nevem vagy egy stage/artist name.
Mit adnak neked a gépek? (Milyen gépen, milyen programmal dolgozol? Mennyire volt könnyű elkezdeni vele dolgozni? Kinyitott-e benned valamilyen kaput, mennyire insprirál Téged?)
Van egy aranyos kis Mac laptopom és rajta szülök mindent. Említettem, hogy fejtegetem a Logic és Ableton nevű programokat, ezeket használom rajta, egy képzést el is végeztem az 1G School nevű suliban Bakonyi Bálintnál, és bár még sok rejtélyüket nem ismerem, egyre jobban összebarátkozunk. Ezek a felületek sokszor tudatosság nélkül visznek el egy adott irányba, például ha ráakadok egy király hangszínre és még tekergetem, lehet, hogy kap egy teljesen új ízt az alap ötletem. Mindenképp áldásnak mondanám, hogy léteznek és egyre fejlődnek ezek a programok, egy puszta hangszerhez képest (ami amúgy magában is csodára képes persze) szépen bővített lehetőségtárház.
Mint alkotó, milyen projekten dolgozol mostanában?
Az NB zenekarban énekesként veszek részt, de a következő lemezünkön már alkotó tag is leszek. Minden mellett vagy inkább felett nagyon fontos lett számomra, hogy azokat a dalokat, amiket írok ne csak a fiókomnak vagy az egómnak készítsem, szeretnék egyszer teljesen saját projekttel állni a színpadon és játszani mindenféle embernek mindenfelé. Még gyerekcipők vannak az úgynevezett "szólókarrier" lábán, de szépen lassan igyekszem egy erős házikót építeni. Eddig egy dalom jelent meg, a Kicsilány, a közeljövőben tervezek egy lemezt is csinálni, már beszélgetések és ötletelések folynak ezzel kapcsolatban. :)
Alkotóként mi álmaid projektje?
Mark Ronsonnal vagy Diploval együtt dolgozni...:D
L.M.
2019. február 16. 10:03