Pete Lesperance - Harem Scarem
A kanadai Harem Scarem zenekar a dallamos rockzene híveinek dédelgetett kedvence immáron 30 éve. Csodálatosan sokszínű albumaik - a sok mindent meghatározó debüt, a legendás Mood Swings, a modern hangvételű Voice Of Reason vagy az egyaránt kalandosabb Karma Cleansing és Big Bang Theory - a különleges énekharmóniákban tobzódó, határtalanul izgalmas hangszerelésű rockzenét szeretők legféltettebb kincsei közé tartoznak. A juharleveles brigád legfrissebb munkája néhány hete jelent meg Change The World címmel, ami már a tizenötödik nagylemez a sorban és vérbeli Harem Scarem-albumként magán viseli a kvartett összes lényegi stílusjegyét. Az új korongról a banda sajátos látásmódú gitárosa és egyik fő dalszerzője, Pete Lesperance számolt be magazinunknak.
Nem kérdés, hogy Change The World című új Harem Scarem-opusz a zenekar legklasszikusabb éráit idézi. Eredendően ilyen régisulis hangvételű anyagot akartatok készíteni vagy mindenféle tudatosság nélkül alakult most ez így?
Pete Lesperance: Úgy gondolom, hogy már sikerült kialakítanunk egy határozott képet arról, hogy a Harem Scaremnek milyennek is kell lennie. Mindig igyekszünk a rajongótáborunk kedvében járni és ez az új album hűen reprezentálja ezt a törekvést. A zenekar legjobb arcát láttatja egy olyan korszerű produkció keretében, ami igazán aktuálissá teszi a dalokat.
Úgy tűnik, hogy nálatok sosincs kreatív válság, a lemezeitek egyenletesen magas színvonalából legalábbis erre lehet következtetni. Ez az új anyag is éppúgy tele van izgalmasabbnál izgalmasabb szerzeményekkel, mint az ezt megelőzőek. Tényleg ennyire magától értetődő a dalszerzés számotokra, ahogy látszik?
PL: Távolról sem. Sosem nevezném könnyűnek a dalszerzői folyamatot, ugyanakkor a hatékonyságunkat nagyban segíti, hogy rendkívül összeszedetten, a munkára fókuszálva tudunk dolgozni. Sosem voltunk az a zenekar, amelyik ír 30 dalt egy lemezhez, majd kiválasztja a legjobban sikerült 10 szerzeményt ezek közül. Nem fejezünk be egyetlen dalt sem addig, amíg az nem 100 százalékos. Ezért is van, hogy nálunk egy lemezanyag megírása sokkal több időt vesz igénybe, mint a stúdiómunka.
Minden lemezekeken találni olyan momentumokat, apró zenei csemegéket, melyek újszerűen hatnak. Ez esetben a címadó dal keltás fő riffje olyan, amihez hasonlót még egyetlen Harem Scarem-albumon sem hallottam. Fontos számotokra, hogy mindig legyen valami zenei értelemben vett újdonság egy új anyagon?
PL: Szeretek olyan megoldásokkal kísérletezni egy-egy friss dal felépítésekor, amelyek az eddigiektől eltérő megvilágításba helyezik az ötleteket, valamint engem is szórakoztatnak. Ugyanakkor arra mindig ügyelek, hogy mindez meghatározott kereteken belül történjen, ne sérüljön a Harem Scarem integritása. A Change The World dal esetében is pontosan ez történt: azt szerettem volna, hogy a gitár úgy szóljon, akár a skót duda, a végeredmény mégis maradjon eltéveszthetetlenül Harem Scaremes.
Harry Hess énekessel 30 éve alkottok megbonthatatlan szerzői egységet. Ennyi idő után mi képes még táplálni a tüzet közöttetek?
PL: A lehető legnagyobb természetességgel zajlik a szellemi együttműködés közöttünk, az ötleteinkkel folyamatosan képesek vagyunk inspirálni a másikat. Teljesen zökkenőmentes a szerzői kapcsolatunk!
Hogyan zajlik a dalszerzés a Harem Scarem berkeiben? Kiosztjátok a szerepeket egymás között?
PL: Köztudott, hogy a Harem Scaremben Harryvel ketten írjuk a dalokat, ám ez az elfoglaltság több különböző formában tud manifesztálódni. Mostanában mindketten önállóan kezdünk neki az ötleteink kidolgozásának, aztán amikor már elég anyag van a tarsolyunkban, akkor összedobjuk a témákat és együtt fejezzük be őket. Ami a szerepköröket illeti, általában én felelek a zenei oldalért, míg Harry az énekkel kapcsolatos teendőket koordinálja.
Az új lemezben mit szeretsz legjobban?
PL: Elsősorban azt, hogy a Change The World egy kimondottan tempós, energikus anyag lett!
Mik a fő célkitűzéseid, amikor a gitárrészeket komponálod?
PL: A Harem Scaremben - legalábbis így gondolom - az egyetlen célom olyan gitártémákat kreálni, amelyek inspirálnák a fiatalkori önmagamat, azt a srácot, aki egyből a gitár után nyúlna és megpróbálná leszedni a riffeket. Ez a zenekar az egyetlen olyan platform számomra, ahol igazán kiélhetem a maszturbálós gitározás iránti vágyaimat, szóval ennek megfelelően igyekszem kihasználni a lehetőséget! (nevet)
A riffjeidet mindig feldobod valami mókás csavarral, főleg tenyérrel tompított futamokkal, ami az egyik védjegyeddé vált az évek során. A norvég TNT gitárosa, Ronni Le Tekro csinált ilyen eszelős trükköket a ‘80-as években. Hatással volt rád a játéka?
PL: Abszolút! Imádtam Ronni gitározását, ugynakkor fogalmam sem volt arról, hogyan képes azokat a nyakatekert témákat eljátszani. Tulajdonképpen még ma sem tudom, miként állította elő azokat az őrületes riffeket. Úgy szóltak, mint amikor a hokis pakliból egy kártyalapot a bicikli kerekének küllői közé teszel aztán jól megpörgeted! (nevet) Mivel ugyanúgy képtelen voltam eltolni a témáit, mint ő, kidolgoztam a saját magam alternatív verzióját a technikájára, amivel végül hasonló dolgokat tudtam pengetni. Lényegében lenyúltam a trükkjét, elismerem! (nevet)
Az egyik leghíresebb szólód a No Justice című dalban hallható. Emlékszel még, miként dolgoztad ki azt a spanyol fríg témát?
PL: Amikor írtam, lövésem sem volt róla, hogy mi az a spanyol fríg. Halkan megjegyzem, ma sincs igazán… (nevet) Csak azt tudtam, hogy ki kell találnom, hogyan fordítsam le azt a dallamot a gitár nyelvére, ami a fejemben kavargott. Akkoriban rengeteget hallgattam Nuno Bettencourt játékát, mert nagyon bírtam, ahogy a szólóit menet közben kibontakoztatta. Sok esetben hirtelen irányt változtatott a szólóval és ennek köszönhetően teljesen máshová érkezett meg vele, mint ahonnan elindult. Nagyon tetszett ez a felfogás és mindenképpen meg akartam valósítani valami ilyet az egyik dalunkban. Ez lett a No Justice.
A hozzám hasonló gitárőrültek nagyra értékelik az olyan instrumentális darabjaidat is, mint a Mandy és a Pardon My Zinger. Gondoltál valaha arra, hogy készíts egy instrumentális gitáralbumot?
PL: Úgy 15 éve ezzel nyomaszt mindenki! (nevet) Nem hiszem, hogy valaha is sor kerül erre, mindazonáltal arra van esély, hogy pár ilyen témát feldobjak a Spotifyra a közeljövőben. Kicsit persze még dolgoznom kell rajtuk! (nevet)
Milyen hangszereken játszol manapság?
PL: Egy fehér Les Paul Studio szól szinte az egész lemezen, ez a fő hangszerem a Harem Scaremben. Néhány számban a tiszta részek felvételéhez egy Bigsby vibrátóval ellátott Kay gitárt használtam. Ami az erősítőket illeti, leginkább szimulációs szoftverek segítségével dolgozom. Ezúttal a Neural DSP Archetype Plini meg persze a Kemper játszott szerepet a hangzások kialakításakor. Van ugyan számos csöves erősítőm, de a cuccomat illetően sosem voltam boldogabb a mostani állapotnál: a gitáros szoftverek és a Kemper a lehető legjobb választás számomra.
A Covid-19 járvány mennyire húzta keresztül a Harem Scarem 2020-ra tervezett aktivitásait?
PL: Ahogy mindenkinél, úgy nálunk is romba döntötte a nyári turnés terveket. Jelenleg Európában kellene koncerteznünk… Remélhetőleg hamar túljutunk ezen a krízisen, de addig is mindenki vigyázzon magára!
Írta: Danev György
Fotók: Rich McPherson
2020. augusztus 10. 14:13