Pehelykönnyű erőmű
Manapság igen sok kisméretű csöves erősítőt dobnak piacra, a gyakorló és belépő szintű cuccok határmezsgyéjén mozogva rengeteg megoldás jelent meg, ezt a hullámot lovagolja meg a Marshall cég a DSL széria legkisebb tagjával, mely egyetlen watton szólal meg, viszont nem akárhogyan.
Mikor először megemeltem ezt a kis szörnyeteget, azonnal kialakult egy előítélet a fejemben, mondván magamnak, ilyen kicsi súlyban nagy hang nem fér el. Volt egy furcsa kis mosoly a srác arcán, aki átadta nekem az erősítőt a teszt erejéig, mintha tudta volna előre, hogy mennyire meg leszek lepve. Egy kombót, és egy fejládát is bepakoltunk a széleskörűbb kipróbálás oltárán áldozva, a nagyobb láda általában segít a kis teljesítményű csöves fejek igazi hangjának előcsalogatásában, ezt magam is rendszeresen alkalmazom.
Kezdtem a kombóval, egy szál kábellel bedugtam a Les Paulom, és jött a bumm. Épphogy kicsit megtekertem a classic gain csatorna hangerejét, és rendesen megijedtem a hangjától, olyat ütött, nemhogy a fülemre, az egész testemre. Szinte olyan volt, mintha egy 4x12-es láda előtt álltam volna, érezni lehetett a hangnyomást fizikailag, ráadásul ezt szinte nulla zúgás előzte meg, éppen ezért nem is számítottam rá. Megragadtam hát a gitárt rendesen, és rögtön gyönyörű, érthető, de dögös crunch hang jött ki a hangszórón, hozzáteszem a hangerő poti kb. nyolc óránál állt ekkor. Az eq szekciót tekergetve mindent ki tudtam hozni a csatornából, amit szeretek, tud az erősítő mindent a finom, lágy, kiengedett basszussal alátámasztott szinte jazz hangzástól a crunchig, viszont hamar kiderült, hogy a hangerő poti itt inkább gain funkciót tölt be, már kilenc óránál felszakítja az erősítő hangját, innentől kevésbé érvényesül a hangerő emelés funkciója a tekerőnek, ezzel tehát csak óvatosan.
Áttérve az ultra gain csatornára, a történet pont ugyanonnan folytatódik, ahol a classic csatorna maxra kitekerve abbahagyta a tombolást, ez szerintem rendkívül jó mérnöki megoldás, teljesen elkülöníti a szerepét a két csatornának, ezért egy pillanatig sem gondolkozik az ember, hogy az adott hanghoz éppen melyik illik, nem nagyon kell hozzányúlni, ha egyszer beállítottuk. Szerintem ez nagyon fontos, mert nem vonja el a figyelmet a tényleges játéktól. Egyszerűen alánk teszi, amit szeretnénk hallani, mindezt úgy, hogy a gitár minden húrját külön halljuk, a gain szinte teljes tartományában, jól elkülöníthetően. Aki pedig sokféle hangzást használ, annak rendelkezésére áll egy lábkapcsoló. Amikor megláttam, hogy még effekt loop is belekerült, már csak nevettem, így tényleg egy watton mindent ki lehet aknázni, ami egy nagyobb DSL erősítőben benne van, csak mindezt kezelhető hangerőn, de ez ne tévesszen meg senkit, hamisítatlan Marshall hangról beszélünk még mindig. És ekkor tévedt csak a tekintetem az effekt loop mellett helyet kapott audio in bemenetre, ami legtöbbször gyakorló erősítőkben található meg, pedig én már egészen eddig azon fantáziáltam, hogy bármilyen helyen szégyenérzet nélkül fellépnék ezzel az erősítővel, ezen kívül emulált kimenet is levehető az erősítőről kis jack barátunk segítségével, ami már tényleg csak hab a tortán. A zengetőjét külön ki szeretném emelni, nagyon szépen mossa a hangot, és széles tartományban állítható, és ekkor a power reduction, illetve a tone shift gombokat még nem is tárgyaltam. Eddig. A power reduction az amúgy sem borzasztó hangos 1W teljesítményt redukálja a tizedére, egészen szobahangerőig. A tone shift gomb a presence potit helyettesíti, így lehet regulázni a nem kívánt frekiket.
Összességében elképesztő élmény volt, bárkinek ajánlanám, beleértve magamat is, hihetetlenül könnyű, full csöves erősítő, ami a saját apró kis hangszórójával is szürreálisan nagyot szól, és mindent tud, amit a nagy testvérei.
Soltész Péter
.jpg)
2018. szeptember 2. 16:37