Pair o’ Dice: „Nagyon finnyásak vagyunk magunkkal szemben!”
A soproni csapat már a megalakulás évében nagy figyelmet keltett: több tehetségkutatón értek el komoly helyezéseket és a közönségük is egyre nőtt. A minőségi rockzenét játszó fiatal zenekarok általános helyzetére is rávilágítanak Pohl Dávid gondolatai. A gitáros-szerzővel Rozsonits Tamás beszélgetett.
Ismert soproni zenészek gyerekei alkotják a zenekar magját. Hogyan alakult ki, hogy ti éppen egymással akartatok együtt zenélni?
Előttem itthon állt a példa, hiszen óvodás voltam, amikor először elvittek a szüleim Lord koncertre. Nem is akartam soha más lenni, mint zenész, mert nagyon tetszik ez a közeg. És persze maga a műfaj, a rock. A zenekar minden tagjának az a vágya, hogy a színpadon legyen. Az a célunk, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk. 2013 februárjában alakultunk, a régi gitárosunk, Bércesi Dani és a dobosunk, ifjabbik Fördős István alakította ezt a zenekart Budai Tamás baszusgitárossal. Akkor még csak Pistit ismertem, mert a Blokád zenekarral játszottak Édesapámék1 előtt, ott találkoztunk. Aztán Pistivel nagyon jóban lettünk, a későbbi zenekarába kerestek még egy gitárost, így kézenfekvő volt, hogy engem hívott. Februárban csatlakoztam és áprilisban már egy tehetségkutatón játszottunk.
Markánsan kialakult stílusa volt a zenekarnak, mikor te beléptél?
Két vagy három saját dal volt még csak akkor, ezekről már született addigra demo. Amikor csatlakoztam, rengeteget beszélgettünk, ki milyenzenéket szeret, így aztán tudtuk, milyen irányba induljunk. A dallamos rockzene volt ránk jellemző az elején. Ez ma is így van, csak keményebben. A Gotthard, Bon Jovi közös kedvenceink voltak már akkor is, de mindenki belerakta a saját ízlését, így változott a maivá a zenénk.
Kik alkották eddig a tagságot?
Mikor csatlakoztam, Fördős István dobolt, Szokodi Zoltán énekelt, Bércesi Dániel gitározott, Budai Tamás basszusgitározott, aki aztán kiutazott Amerikába, Prekker János helyettesítette, amíg Tomi vissza nem jött. Pár hónap múlva Tomi bejelentette, hogy visszamegy, akkor végleg elköszöntünk tőle és Prexi állandó tagként tért vissza, 2018-ig, amikor kilépett, szinte egyszerre Danival, éppen az Illúzió című lemezünk megjelenését követően. A helyére érkezett Szántó Tamás, aki azóta is a basszusgitárosunk.
Mennyire viselt meg benneteket, Pisti-Zoli-Dávid, a kemény magot egy-egy tagcsere?
Minden kilépett tagunkkal azóta is jó a kapcsolatunk. Semmiféle veszekedés nem volt, próbáltuk megérteni az okokat.
Az, hogy a kemény mag szülei ismert soproni muzsikusok, előny, vagy hátrány?
Is-is. Hatalmas előny, hogy sok lehetőséget kaptunk az elmúlt évek alatt a Lord együttestől Édesapám segítségével, vagy például Pista édesapjánál próbálunk egy jól felszerelt teremben, Zoli édesapja pedig a szövegírásban segített eleinte. A hátrány abban mutatkozott meg, hogy több helyről is megkaptuk már, hogy nekünk könnyű, így aztán hamar befutunk, holott nem futottunk még be. De fordítsuk meg: ha bárki ilyen helyzetben lenne, nem fogadná el a szülei segítségét? Na ugye! Harmadrészt pedig próbálnak hasonlítgatni minket az apáinkhoz, de nekem szerencsém van, mert Édesapám énekel, én meg gitározom.
Mi volt a koncepció, amikor csatlakoztál?
A saját dalok írása. Három színpadérett daluk volt kész addig, írtunk még dalokat és feldolgozásokat is játszottunk a közös kedvenceinktől. Aztán, ahogy íródtak a saját dalok, úgy koptak ki a műsorból a feldolgozások. A saját dalok hamar kialakultak: hozott valaki egy ötletet a próbára és pik-pak kidolgoztuk közösen. Már vagy öt éve egyáltalán nem játszunk feldolgozásokat.
Iskola vagy töltelék mások dalát megtanulni és eljátszani?
Ha más számához nyúlunk, legalább próbáljon hasonlítani az eredetire, emiatt akadt néhány olyan, amit gyakoroltunk, de mégsem játszottuk koncerteken. Nagy iskola, sokat tanul ebből az ember. Rám az a jellemző, hogy főleg Lord számokat tanultam meg, de főleg a saját dalaimat írtam és fejlesztettem inkább. Sosem voltam az a nagy „cover-gitáros”.
Mikor kaptad az első gitárodat?
2008. decemberében és Édesapám egykori zenésztársa, Tujmer Géza, vagyis Suba kezdett el tanítani, mint a városban szinte minden gitárost. Még egy évig sem jártam hozzá, amikor felhívta Édesanyámat, hogy beszélniük kell. Anyám nagyon megijedt, hogy mit kell meghallania, aztán azt mondta Suba, hogy már nem tud mit tanítani nekem, így magamtól kezdtem tanulni a továbbiakban. Akkoriban, az iskola mellett sokkal több időm jutott a gitárra, minden gond nélkül nyomtam napi 3-5 órát, rengeteget gyakoroltam. Mostanában, munka mellette ezt már nehezebb megoldani. Később a Hoffer Suliba jártam Fülöp Robihoz kb. egy évig. Rám az jellemző, hogy inkább fülre megyek, az elméletet kevésbé szívesen tanulom, bár az is nélkülözhetetlen.
Mennyire vagytok azonos hullámhosszon a zenésztársaiddal?
Közel azonos az ízlésünk, bár az utóbbi időben Pista és Zoli elmentek a keményebb metal műfajok irányába, de magukkal húztak minket is. Attól, ahonnan indultunk, ég és föld a két irány.
2022. januárjában jelentkeztek új albummal. Milyen állomásokon át jutottatok el idáig?
Hat éve jelent meg az első kislemezezünk, Képlet címmel, öt számos EP-ként. Az MD Stúdióban vettük fel. Azt megelőzően otthoni körülmények között vettünk fel tíz dalt és elküldtük masterelni Rozgonyi Péterhez, aztán, amikor elküldtük a Hammerworld Kiadónak, Hartmann Kristóf visszaküldte, hogy még dolgozzunk az anyagon. Így utólag belátjuk, hogy igaza volt, akadtak ott még töltelék dalok és nem is úgy szólt, ahogy kellett volna. Aztán, amikor később a kiérlelt dalokat Smicinél2 felvettük, arra már a kiadó is rábólintott. Az első nagylemezünk 2018. márciusában jelent meg Illúzió címmel, azt Törökbálinton, a Super Size Stúdióban vettük fel Brucker Bence segítségével, nagyon egymásra találtunk, azóta is vele dolgozunk. Nagyon jó szakember és zenész. 2022. januárjában jelenik meg a második nagylemezünk Tükör címmel, amit szintén Bencénél vettünk fel.
Ki írja a szövegeiteket?
Nincs külső ember erre, a legelején segítet Zoli édesapja, de az énekesünk, Szokodi Zoli nagyon jó szövegíró. Egyre jobb szövegeket ír. Mi, a többiek, abszolút azonosulunk az ő szövegeivel, másrészt nem is hinném, hogy Zoli szívesen énekelné másét.
Könnyen születnek a dalaitok?
Változó. Előfordult, hogy egy témán rugóztunk három hónapig, máskor meg egy próbán összerakunk egy dalt mondjuk 80%-os készültségig. Aranyigazság, hogy a legjobb dalok faék egyszerűek, de mi mindig próbálunk belevinni valami fineszt amellett, hogy az egyszerűségre törekszünk.
Céloztál rá, hogy az igazi áttörés még várat magára. Nyilván elemeztétek az okokat. Mi gátol ebben benneteket?
Egyre jobban elkorcsosul a világ. Ezt a műfajt már nem becsülik annyira, mint amit megérdemelne. Szoktuk néha kínozni magunkat a youtube felkapottakkal. Akik ott az első helyeken állnak, az valami szörnyű! Nem az fáj, hogy ők mennyire sikeresek, hanem az, hogy hiába kínlódsz egy próbateremben és egy stúdióban milliókat hagysz ott, és mégsem vagy megbecsülve. Hiába írsz te korosztályosan jó szövegeket, jön az első lakótelepi suttyó és elröfögi valami lopott alapra, hogy milyen sanyarú a sorsa és ezért bárkit megölne, máris több millióan megnézik a megosztón. A minőségi zenéket és szövegeket pedig leszarják. Mi meg közben azért küzdünk, hogy legyen pár tízezres nézettségünk a youtube-on.
Mi a helyzet az élő fellépéseket illetően?
Sokat játszottunk klubokban a Lord előtt, de a Hooligans előtt is jó pár alkalommal. A nyári fesztivál-szezon alatt szerencsére több helyre is eljutottunk saját szervezésben, mert menedzserünk nincsen. 2022-ben elindulunk két haver zenekarral lemezbemutató turnéra. Ez lesz az első valódi önálló turnénk, ahol saját magunk szervezünk mindent.
Az új lemezen minden szempontból bekeményítettetek. Miért?
Több oka is van: ahogy az előbb mondtam, elkorcsosul a világ, ez már évek óta látszik. Erről is szólnak dalaink. Aztán erre rátett a pandémia, szinte kinyírta a zenei szakmát, mert nem lehetett koncertezni. Ebből a helyzetből nehéz felállni, pláne, ha nem egy headliner zenekar vagyunk. Szomorú azt látni, hogy amiért a megalakulástól küzdöttél és eljutottál egy bizonyos szintre, annak vége, lehet elölről kezdeni. Az új lemez szövegei ezt is tükrözik.
Hol álltok most a munkával?
Tizenegy dal szerepel a második albumunkon, már a keverés végső fázisában járunk. Hat számhoz klip is készült, ezeket ismerhetik az emberek. A borító és a grafikai munkák készen állnak. Most már csak „reszeljük a fingot”, tehát mindenbe belekötünk, amit észreveszünk a végső keverés során. Az anyag már most is jó, de mi azt szeretnénk, ha még jobb lenne. Mi nagyon finnyásak vagyunk magunkkal szemben. Úgy gondolom, az új lemezünk minőségi ugrás lesz az előzőhöz képest. Szerintem most találtuk meg azt a műfajt, amit képviselni szeretnénk.
Ez a sok probléma, ami önhibátokon kívül ömlött rátok (és mindenkire), mennyire borzolta a kedélyeket a zenekarban? Vagy épp ellenkezőleg: inkább még egységesebbé vált a csapat?
Erőt merítünk egymásból és támasztjuk a másikat, ha szükséges. Mert előfordul ilyen. Volt olyan próbánk, hogy elő sem vettük a hangszereket, csak lógattuk a fejünket a próbateremben, hogy mégis mi a faszt keresünk mi itt? Mert nem látszik a vége. Most sem, de mégis csináljuk, megyünk tovább. Ki tudja, mi lesz jövőre? A lemezmegjelenést is azért halasztottuk, mert turnéra akarjuk vinni az új anyagot azonnal. Lesz, ami lesz!
Mindannyian tehetséges zenészek vagytok, előfordult, hogy el akartak csábítani közületek valakit más zenekarba?
Erről nem tudok, engem biztos, hogy nem. Amúgy erről volt szó a srácokkal, ha nagy zenekar keresne meg minket, akkor hülye lenne arra bárki azt mondani, hogy nem.
Otthon te mennyire tudod támogatni Édesapádat, ha például az ő zenekarába vannak gondok, tekintve a két nem túl régi tagcserére például? Elhívod, hogy gyere, igyunk egy sört és meséld el, mi van?
Az nem menne, mert ő egyáltalán nem iszik, esetleg elszívunk együtt pár cigit. Persze, rengeteget beszélgetek Apával és még tanácsokat is adok neki néha. Például a karantén alatt közös videókat készítettünk akusztikus verzióban, amit feltöltöttünk a zenekar Facebook oldalára és minden héten már nagyon várták az emberek, hogy mivel jelentkezünk., de a közösségi média oldalaik szerkesztésében is segítek neki tanácsokkal.
Benneteket ki segít?
Nincsen mögöttünk stáb. Fotósunk van, de minden más annyira körülményes, hogy szeretem én magam intézni a dolgainkat, akkor tudom, hogy állunk. Ameddig nem találkozunk egy olyan emberrel, aki ugyan úgy a szívén viseli a zenekarunk dolgait, mint mi négyen, addig ez így marad. De nagyon szeretnénk egy jó menedzsert magunk mellé.
Írta: Rozsonits Tamás
Fotók: Gazsovics Krisztián, Mészáros Márk
https://www.facebook.com/pairodiceofficial
https://www.instagram.com/pairodiceofficial
https://www.youtube.com/pairodiceofficial
2022. április 19. 13:09