OZZY OSBOURNE - 10+1 dal, amit lehet, hogy sosem hallottál
Ozzy Osbourne személyében a rockszíntér legnagyobb ikonja és a heavy metal keresztapja hagyta maga mögött a földi létet július 22-én. A felejthetetlen énekes halála pótolhatatlan veszteség az egész zenei világ számára, örökérvényű albumokkal és galaktikus sikerdalokkal kikövezett csodálatos pályafutása azonban soha nem fog feledésbe merülni. Az elmúlt hetekben egymást érték a szívet melengető megemlékezések, sokan sokféleképpen búcsúztak Birmingham hősétől, ebből pedig mi sem akartunk kimaradni, ugyanakkor kicsit másképp szerettünk volna megemlékezni a Sötétség Hercegének életútjáról: a legnépszerűbb slágerek helyett Ozzy legkevésbé ismert, legkülönlegesebb és legviccesebb megmozdulásaiból szedtünk össze egy csokorra valót.
You Said It All (1980)
Egy agyonhallgatott remekmű a klasszikus Blizzard Of Ozz idejéből: a legenda szerint Ozzy és zenekara a lemezbemutató turné brit szakaszának kellős közepén villámlátogatást tett a Surrey-ben lévő Ridge Farm stúdióban, hogy Max Norman producer segítségével kislemez-kompatibilissé keverjék a Goodbye To Romance dalt, a terv azonban néhány óra leforgása alatt dugába dőlt. A Jet Records főnöke, egyben Ozzy jövendőbeli apósa, a hírhedten keménykezű Don Arden ugyanis meggondolta magát, és inkább egy három dalból álló EP-t akart megjelentetni. Arden két koncertfelvétel mellett egy új darabot is elképzelt az anyagra, Randy Rhoads gitáros, Bob Daisley basszusgitáros és Lee Kerslake dobos pedig másnapra összedobták a You Said It All vázát. Daisley megírta a szöveget, míg Kerslake előénekelte a túlzott alkoholfogyasztástól éppen hasznavehetetlen állapotban lévő Ozzy számára a témát, a felvételekre viszont valamiért mégsem került sor. Az 1980. október 2-i Southampton-i fellépés hangbeállásán aztán nem csak eljátszották a dalt, hanem a koncert felvételére kirendelt mobil stúdió segítségével rögzítették is, a közönségzajt pedig később keverték alá. Végül ebben a formában látott napvilágot egy hónappal később a Live E.P. című háromszámos kiadványon ez az ősrajongói favorit, ami jóval később, a Blizzard Of Ozz negyvenéves jubileuma kapcsán végül az albumra is felkerült.
Close My Eyes Forever (1988)
Volt abban egy jó adag irónia, hogy miután az ex-Runaways-es Lita Ford szakított jegyesével, a Black Sabbath-főnök Tony Iommival, egyből az Osbourne-család mellé sodorta az élet. Ozzy felesége és menedzsere, Sharon volt az, aki felkarolta a karrierje csúcspontja felé vágtató szőkeséget, a közönség pedig még fel sem ocsúdott, amikor Lita már duettet énekelt Ozzyval hatalmas kereskedelmi sikert aratott 1988-as szólólemezén. A szóban forgó dal, a Close My Eyes Forever nagyot ment a listákon, miután ‘89 februárjában kislemezen is kiadták, és máig ez számít a legmagasabban jegyzett szerzeménynek, amin Ozzy valamilyen módon közreműködött. A Billboard Hot 100-on a nyolcadik helyre befutó single félmillió példányban kelt el, míg a nagylemezből további egymillió talált gazdára. Nem is rossz teljesítmény egy olyan daltól, amit Ozzy állítólag részegen írt…
Led Clones (1989)
Gary Moore, a forrófejű ír gitárzseni annyira berágott, amikor meghallotta a Kingdom Come zenekar debütáló albumának leplezetlen zeppelinizmusát, hogy egyből tollat ragadott és megírta a vitriolos szövegű Led Clones dalt. A Zep-es és Beatles-es hatásokat mutató hipnotikus téma gunyoros dallamaihoz olyan hangra volt szüksége, aki megfellebbezhetetlenül eredeti előadásmódjával megsemmisítő csapást tud mérni a főbenjáró és soha el nem évülő bűnt elkövetett német-amerikai gárdára. Természetesen Ozzynál megfelelőbb partnert keresve sem találhatott, így aztán 1989-ben megvalósulhatott az a kollaboráció a két korszakos muzsikus között, amiért a zeneipari menedzserek már a ‘80-as évek legelején annyit lobbiztak. A Led Clones stílusát tekintve abszolút beleillik abba a sormintába, amit Ozzy szólómunkái képeznek, egyben azt is tisztán láttatja, hogy az énekes és a gitáros együttműködésében bőven lett volna potenciál.
Therapy (1991)
A ‘90-es években Ozzy előszeretettel vendégeskedett feltörekvő, modern bandák felvételein. Nyilvánvalóan leginkább a fiataloknak volt szükségük arra az extra promócióra, amit az Ozzy-embléma jelentett, ám az énekes is profitált e kollaborációkból, hiszen egy új generáció ismerhette meg a nevét. A Lights, Camera, Revolution albummal mainstream áttörést végrehajtó Suicidal Tendencies oldalhajtásaként létrehozott Infectious Grooves soraiban Mike Muir énekes mellett ott találtunk egy egész sor később híressé vált muzsikust a későbbi metallicás Robert Trujillótól a Velvet Revolvert megjárt Dave Kushneren át egészen az Avenged Sevenfold-ütős Brooks Wackermanig. A Suicidal crossover stílusa helyett elsősorban funkra koncentráló gárda debütáló albumát vezette fel a Therapy dal, melynek klipje gyakori vendég volt akkoriban az MTV képernyőjén, és noha Ozzy meglehetősen marginális szerepet töltött be a számban, valószínűleg ez is épp elég volt ahhoz, hogy az Infectious Grooves hamar felkerüljön a rockzene térképére.
I Ain’t No Nice Guy (1992)
A két hétpróbás rock & roll-csirkefogó, Ozzy és Lemmy barátsága a Diary Of A Madman turnén szökkent szárba még 1981-ben, érdekes módon azonban csak egy évtizeddel később kezdtek el közösen dalokat írni. Lemmy a gigantikus sikert aratott No More Tears album négy húzónótájában - I Don’t Want To Change The World, Mama, I’m Coming Home, Desire, Hellraiser - is közreműködött társszerzőként, Ozzy pedig úgy hálálta meg cimborája segítségét, hogy egy évvel később vendégszerepelt a Motörhead March Ör Die korongján. A Lemmy által írt I Ain’t No Nice Guy a Motörhead első rádióra kalibrált balladája lett, amiben nem más, mint Slash tolta a gitárszólót, Ozzy pedig Lemmyvel együtt hozta az emlékezetes dallamokat. Habár a csapat kiadója semmit nem tett annak érdekében, hogy sikerre vigye a slágergyanús dalt, a saját erőből finanszírozott videoklipet nagyon szerette az MTV, a rockrádiók pedig egyenesen megőrültek érte.
Shake Your Head (1992)
Ozzy talán legzavarbaejtőbb vendégszereplése 1982-ben történt, amikor az avant-popos art-funkban utazó Was (Not Was) formáció kérte fel egyik szerzeményük feléneklésére. A Shake Your Head (Let’s Go To Bed) a zenekar Born To Laugh At Tornadoes lemezén jelent meg, a sztori pedig azért érdekes, mert a női szólamot először a szárnyait bontogató és a pályája legelején tartó Madonna énekelte fel. Az énekesnő sávjait végül mégsem használhatta fel a csapat, a Sire kiadó ugyanis megvétózta a dolgot, de a történet végére ezzel nem került pont. Az időközben neves producerré vált Don Was évekkel később újra elővette a dalt, mégpedig azzal a feltett szándékkal, hogy az eredeti verziót újrakeverve kiadja zenekara Hello Dad… I’m in Jail válogatásán, Madonna azonban hajthatatlannak bizonyult: a díva továbbra sem adta hozzájárulását az éneksávjai használatához, így aztán Kim Basingerrel énekeltették újra a részeit. Amerika nem igazán kapta fel a fejét a bizarr összeállításra, Angliában viszont komoly sikert aratott a téma, olyannyira, hogy az ottani kislemezes top 10-be is bejutott, ami Ozzyval életében először esett meg. A madonnás változat aztán nem hivatalos formában mégis felkerült egy Now Dance 92 című válogatásra, ami láthatóan nem zavarta annyira a szőke ikont, mert a felvétel manapság is megtalálható a világhálón. Mi azonban maradunk a hivatalos változatnál.
Born To Be Wild (1994)
A Kermit Unpigged album a kultikus brit bábsorozat, a Muppet Show zenei spin off-jaként került kiadásra 1994-ben, az elsősorban gyerekeknek szóló anyagon többek között olyan művészek szerepeltek, mint Don Henley, Linda Ronstadt és Vince Gill. Természetesen Ozzy sem maradhatott ki a mókából, aki Miss Röfi oldalán énekelte a Steppenwolf Born To Be Wild klasszikusát. Mi mást lehetne erről még mondani?
Walk On Water (1996)
A Beavis And Butthead Do America filmzenealbumhoz készült ez az exkluzív szólónóta, amit Ozzy a slágergyáros Jim Vallance-szal (Bryan Adams, Aerosmith) írt, a felvételen pedig akkori turnécsapatának tagjai, Joe Holmes (ex-Lizzy Borden/David Lee Roth Band) gitáros, Mike Bordin (Faith No More) dobos és Mike Inez (Alice In Chains) basszusgitáros hallható. A dal maga azt a lidérces, mégis kissé líraibb hangvételt vittei tovább, amit az akkor frissnek számító Ozzmosis lemez is képviselt. Érdekesség, hogy a produceri teendóket az elektronikus zenék szakértője, Moby végezte, a végeredmény mégis kellően rockos és karakteres maradt.
Back On Earth (1997)
Ezt a dalt eredetileg az 1995-ös Ozzmosis album számára írta két profi dalkovács, Richie Supa és Taylor Rhodes, végül azonban nem részletezett okokból kifolyólag nem került fel rá. Minőségét tekintve nem lógott ki a sorból, mégis két teljes évig pihent a fiókban, mire a The Ozzman Cometh válogatásalbumra feltették érdekesség gyanánt. Michael Beinhorn producer ugyanazt a kelleténél túlvezéreltebb hangzást társította a dalhoz, ami az Ozzmosis albumot is jellemezte, és amiért később magyarázkodnia kellett. Ozzy szívből gyűlölte a megszólalást, a Back On Earth mégis ugyanúgy kiállta az idő próbáját, mint az Ozzmosis-korszak többi darabja.
Pictures Of Matchstick Men (1997)
A legendás amerikai rádiós DJ, Howard Stern önéletrajzi ihletésű könyve a Private Parts alapján készült az azonos című mozi, aminek filmzenealbumán a régi nagyok fiatal trónkövetelőkkel csaptak össze, persze csupán képletesen értve. Ozzy a Type O Negative hangszereseivel szövetkezve alakított ki átmenetet a múlt és a jövő között, a Status Quo 1968-as Pictures Of Matchstick Men sikerdalát pedig elképesztő érzékkel formálták saját képükre. A téma pont úgy szólt, ahogy szólnia kellett, a pszichedelikus örökzöld éppúgy remekül mutatott Ozzy, mint Peter Steele-ék portfóliójában.
Buried Alive (1999)
Ozzy és Rick Wakeman kapcsolata még a ‘70-es évek elején kezdődött, amikor a Yes billentyűse session-zenészként kisegítette a Black Sabbath-ot a Sabbath Bloody Sabbath mesterművön. A rocktörténelem egyik legfontosabb billentyűsének tartott Wakeman aztán szerepelt Ozzy Ozzmosis albumán is, míg 1999-es Return To The Centre Of The Earth című szólóanyagán az énekes vendégeskedett, amivel kiegyenlítette a számlát. A progresszív rock és a komolyzene fúzióját maradéktalanul megvalósító album nagyszabású mivoltát a London Symphony Orchestra markáns jelenléte domborította ki legjobban, a számos vendégénekest felvonultató anyag drámaibb nem is lehetett volna. Ozzy a Buried Alive című tételben kapott szerepet, helytállásával pedig újfent bizonyította sokoldalúságát.
2025. augusztus 18. 10:04