Nem vén rókák - Bad Acrobats
Az Öröm a Zene tehetségkutató balatonboglári fordulóján elért sikerével jutott a sorozat döntőjébe a Bad Acrobats. Az alternatív poprock zenekar tagjai távolról sem tapasztalatlanok, minden tudásukat a közös sikerbe fektetik.
Ti a feltörekvő zenekarok között a tapasztaltabbak körébe tartoztok, korábban más felállásban is zenéltetek együtt. Ki mit hozott magával a Bad Acrobatsba?
Békési Fanni: Mindannyian 13-14 éves korunk óta zenélünk zenekarokban, ez alapján már régi rókáknak is számíthatnánk, de huszonévesen ezt nem tudjuk kellő komolysággal kijelenteni. Három éve alakultunk, azóta egyetlen változás történt, ami a Matyi (Leitner Mátyás, gitár) érkezését jelentette.
Leitner Mátyás: Bár én kevésbé a poprock, hanem a jazz és blues világából érkeztem. Erre a hangzásra több-kevesebb sikerrel próbáltam rávenni a srácokat.
Mikolai Petra: Kevesebbel, de kitartóan. A legtöbben már játszottunk ezelőtt a formáció előtt is együtt, például Balázzsal (Seres Balázs, basszusgitár, billentyűk) már lassan 10 éve zenélünk közösen.
Egy összeköltözés is ilyen, mindenki próbálja vinni a közös lakásba a legkedvesebb apróságait.
Seres Balázs.: Rengeteg, egymásnak még új hangszert adtunk egymás kezébe, friss és új dolgot szerettünk volna a kezdetektől, ami küszködésnek tűnt egy ideig. Miko (Mikolai Petra, dobok, vokál) elektromos dobokat is hozott a bandába, ennek a hangzásnak a beépítésében is lehetőséget láttunk, de kihívás volt eljutni addig az eredményig, aminek már igazán örültünk.
M.P.: A szintetizátort is a korábbi zenekarainkban inkább színező dallamokhoz használtuk, egyfajta töltelékként, de mostanra a számaink alapjai lettek.
B.F.: Sokszor olyan fajta zenék írására törekszünk, amilyet korábban még egyikünk sem írt. Az is sokat hozzáad a zenénkhez, hogy külföldi producerrel, Mo Hauslerrel tudunk együtt dolgozni.
Feltörekvő zenekaroknál ez nem túl gyakori lehetőség. Hogyan találtatok egymásra?
B:F: Tudatos választás eredménye az egész. Miután eldöntöttük, hogy angol nyelven szeretnénk zenélni, kerestük, hogy ezt ki és milyen szakmai tapasztalattal tudja segíteni. Pár éve indult a Hungarian Oncoming Tunes (HOTS) Songlab projektje, ahol zenekarokat kötöttek össze szakemberekkel. Tavaly ennek köszönhetően Mo-t választhattuk, akivel már régóta szerettünk volna együtt dolgozni. Mikor megjött az email, az elutasítástól való félelemmel csak Balázs tudott megbirkózni, mi oda sem mertünk nézni, amíg olvasta, hogy igazából a közös munka indul el.
S.B.: A járvány alatt a londoni studiójából vállalta a produceri feladatokat. Nagyon kellemes érzés volt, hogy már a legelején mennyire felkészült volt, alaposan hallgatta meg a demóinkat is. Szerencsére ez nem csak egy egyszeri alkalom volt, most egy NKA-pályázatnak köszönhetően tudjuk folytatni, amit elkezdtünk. Álmodunk tovább.
B.F.: Mindemellett a kislemezeink kiadása után most egy nagylemez felvételét tervezzük, amire a Moval közösen befejezett dalok is felkerülnek majd.
Az elmúlt két évtizedben drasztikusan átalakult, hogyan lehet zenei sikereket elérni. Több zenekarnak vannak remek dalai, mégsem tudnak áttörni. Min múlhat igazán a siker?
B.F..: A jó dal önmagában kevés, nagyon jól, beleéléssel is kell játszani a koncerteiden. Persze, kell az online közönségépítésre energiát fordítani, de mi is az élő kapcsolat kialakításában hiszünk inkább.
M.P.: Az jól hangzik, mikor a jól megírt dalodat játsszák a rádióban, de hosszabb távon a produkciótokon is múlik, amit a színpadon mutattok. Közönséget így is lehet építeni, nevenincs fesztiválok nevenincs színpadjain is úgy kell játszanod, hogy az emberek megálljanak melletted, emlékezzenek az élményre, rákeressenek a számaitokra.
Egy tehetségkutatónak milyen szerepe van a sikerben?
L.M.: Az egy szakmai kör inkább, amire persze a közönség is kíváncsi lehet ugyanúgy.
M.P.: Minden visszajelzésre szükség van. Nagyon jóleső szakmai dicséretben is részünk volt a közelmúltban. Egy zsűritag megkérdezte tőlünk, hogy egy “kész zenekarként” miért járunk még tehetségkutatóra, és azt is hozzátette, hogy “régen a piacon van a helyetek”. Ez elég jó megerősítés.
Ti hogyan magyarázzátok magatoknak, hogy miért nem vagytok még a piacon?
B.F.: Nem tudok olyan magyar rádiót mondani, ami tömegével fogadna be angol nyelven alkotó magyar zenekarokat, különösen nem feltörekvőkét. A rádióknak kötelességük nagy arányban magyar nyelvű dalokat játszaniuk, ami rontja a hozzánk hasonlók esélyeit.
Azt azért nem lehet kijelenteni, hogy teljesen lehetetlen lenne áttörni, noha igaz, sok évvel ezelőtt a Petőfi Rádió még tömegével ismertette meg az országgal ezeket a zenekarokat.
L.M.: Az élő zenének a kultusza is változik, a járványtól függetlenül is egyre gyengül a klubélet.
S.B.: Nagyobb volumenű koncertek és nagy fesztiválok felé mozog a közönség, ami pedig a már felkapott zenekaroknak ad teret. Ha van is törekvés arra, hogy magyar zenekarokat juttassanak fesztiválok nagyszínpadára, az is a már ismert, de az igazán nagy áttörést még nem elért zenekarok ligája.
M.P.: Ne feledjük, hogy bármennyire is jó zenészek jönnek össze egy bandában, az nem jelenti, hogy minden szakmai kérdésre tudják a választ. Egy jó menedzser sok terhet le tud venni a zenészek válláról, ismeri a megfelelő telefonszámokat, intézi a social mediát, a koncerteket. Az önmenedzselésben ezzel szemben sok tévesen befektetett energia lehet, összességében romolhat minden hatékonysága. Hosszú évek tanulási folyamatával minden behozható, de az valahol a zenélés elől vesz el energiát.
Hogyan hatott rátok a járványhelyzet?
L.M.: Eléggé elektronikus beütésű számok születtek, a Sex Dream és a Waves is a Covid-éra terméke. Ez a hangzásbeli változás azért történt, mert bár mindenkinek volt technikai lehetősége otthon feljátszani a témáit egy demóhoz, de a közös zenélés hiánya érződik. Nem véletlen, hogy egyik dalt sem tudtuk még teljesen befejezni, ami így született.
M.P.: Nekem például a panellakásban esélytelen volt elővenni a dobfelszerelést a szomszédok boldogítására, így az elektromos kütyük kerültek elő. Moval épp ezen dolgozunk, hogy a későbbi stúdiófelvételre hogyan lehet élőbbé tenni ezeket a dalokat. Mondanivalóban is érződött a hatás, a Difficult Times című szerzemény erősen az embereket körbevevő káoszról szól. Megjegyzem, azért erősen próbáljuk elkerülni, hogy mi írjuk meg a százhuszadik “karantén számot”.
Nektek mi volt az a koncert, amire már nem tudtatok elmenni a járvány miatt, és mi lesz, amire elsőnek mentek el?
M.P.: Tavaly jegyem volt a The Killers nyári bécsi koncertjére, amit eltoltak idén nyárra. Nélkülem nem lesz koncert, ebben biztos vagyok.
L.M.: Az Aerosmith koncertet nagyon sajnáltam tavaly, de a nyitás után biztos a Budapest Jazz Klubban lesz a helyem.
S.B.: Épp a járvány kitörésének a hetén mentünk volna Erik Sumo Bandre, idén nyáron megpróbálok ott lenni.
F.B.: A tanítványaimtól kaptam ajándékba tavaly októberre a budapesti Alanis Morissette koncertre jegyet, alig várom, hogy bepótolhassam.
Köszönjük a beszélgetést.
2021. május 19. 10:12