Natal pergőteszt
Pár héttel ezelőtt az a szerencse ért, hogy kipróbálhattam hat gyönyörű pergőt a Natal két különböző szériájából. Az első három a Natal Pure Stave szériából egy Dió egy Kőris és egy Juhar hangszer volt. A második etapban az új META szériából egy Rozsdamentes acél, egy Alumínium és egy Beaded Brass (réz) dob volt a soros. A következőkben a Pure Stave fapergőkről olvashattok egy tesztet.
Pure Stave!
Az első és legfontosabb különbség a Natal által gyártott Original Series pergőkkel szemben, hogy ezek a dobok nem a hagyományos préselt technikával készülnek, hanem dongatechnikával állítják össze a testeket. Ez eleve azt eredményezi, hogy a hangszerek jóval nehezebbek és vastagabbak Original Series társaiknál, és a hanglyuk is teljesen más. Külsőleg persze ez elsőre nem nagyon látszik, hiszen a Nataltól már jól megszokott szép nap motívumos szerelvények vannak rajta és ugyanazok a kávák illetve kétállású húrváltó, mint az összes Original Series dobon. Amikor azonban a kezemben tartottam a hangszereket, rögtön feltűnt mennyire súlyosak, és amikor benéztem a testbe a rezóbőrön keresztül igencsak meglepődtem mennyi anyag van bennük.
A dobokat a következős sorrendben próbáltam ki: 14”*5,5 Dió, 14”*5,5 Kőris és egy 14”*5,5-es Juhar. Mivel nem sok időm volt hangszerből pedig annál több, igyekeztem módszeresen kideríteni, mit is tudnak. Mindegyiket négy hangolásban próbáltam ki. Egy mély két közepes és egy magas hangolásban játszottam rajtuk egy kicsit és azt kell, mondjam nem is kellett túl sok idő, hogy kiderüljön ezek kiváló hangszerek. A hangolásra egytől-egyik nagyon érzékenyen reagálnak. Nem kell rengeteget húzni a hangoló-csavarokon, hogy eredményt érjünk el vele. Nagyon érzékenyek, az egészen gyenge megütésektől az igazán erős ütésekig minden hangerőben. Minden hangolásban nagyon jól szólnak és nagyon minimális zavaró felhang van a megszólalásukban. Igazából, ami van az csak a mély hangolásban jelentkezett, de biztos vagyok benne, hogy egy kicsit több idő ráfordításával ezt is ki lehet küszöbölni. Mindegyik hangszernek egy kicsit különböző a karaktere. A Dió egy nagyon meleg hangszínnel büszkélkedhet. Ez kicsit meglepett, hiszen a Nyírtől keményebb fáról van szó, mégis az egész hangszer egy kellemes meleg hangon énekel és a harmadik (Középmagas) hangolásban egyszer csak újjászületett a hangja. Igazából az a tökéletes ennek a dobnak, ott tud a legszebben megszólalni annak ellenére, hogy minden hangolásban nagyon jó. A Kőris volt a második a sorban. Hozta is azt, amit egy hasonló keménységű fától vártam. Nagyon magas kemény viszonylag mélyhiányos hangja van. Ettől függetlenül mind a négy hangolásban tisztességesen meg tud szólalni. Ami viszont kifejezetten illik a hangjához az a negyedik (Magas) és harmadik (Középmagas) hangolás. Ott tud igazán kinyílni és énekelni. A Harmadik és a fák közül egyben az utolsó dob a juhar volt. Ez volt a három közül az a hangszer, ami mind a négy hangolásban kifejezetten jól tudott szólni. Kicsit olyan mintha az első kettő lenne összegyúrva. A mély tartományokban szép meleg ugyanakkor záraz, hangokat tud produkálni. A magas hangolásokban is meg tudta tartani azt a dögöt, amit az ember egy pergőtől elvár, ugyanakkor elég erősen szólal meg ahhoz, hogy a hangolás sajátosságai is meg legyenek benne.
Mindent egybe véve ez a három hangszer igazán professzionális, és ugyan a juhar volt az, ami a legtöbb hangolásban tudott nagyon jól megszólalni mégis a Dió lett az, amibe beleszerettem. Gyönyörűen néz ki, elképesztően jól szól, úgyhogy ismét indulhatok a bankba!
Az új META széria fém pergőiről a következő számban olvashattok majd. Addig is jó dobolást mindenkinek!
Tóth Tamás
2017. július 22. 12:27