Náray Erika
Egy rövid sztorival kezdeném… stúdióban voltunk, ahol egy dalt énekelt fel. A “Sir Jones a mennybe megy” című dalt, aminek a szövegét én írtam. Egy viszonylag nehéz hangsort kellett “rírarírával” felénekelnie, amit úgy tanult meg, hogy leszolmizálta a Kodály-módszer szerint, vagyis dó-fá-szi-ré-ket énekelt, és azonnal megvolt. Én sem előtte, sem utána nem dolgoztam még senkivel úgy, hogy ezt keni-vágja.
Azt gondolom, hogy nem létezik olyan ember ma Magyarországon, aki nem ismerné a hangját. Színésznőként, szinkronszínésznőként és énekesként roppant sikeres… de azt valamiért kevesen tudják, hogy csodásan ír. A lemeze - a Női dolgok - sokat szólt az autónkban, amit a gyerekek is szívesen énekeltek, de volt szerencsém a MÜPA-ban a harmadik sorból megnézni a koncertjét, amin ismert jazz standerd-eket énekelt magyarul… minden sor az Ő tollából származott. Náray Erika egy fantasztikus nő, hihetetlen jó humorral és életigenléssel.
Hogyan költözött az életedbe a muzsika?
Viszonylag korán, már ovis koromban kiderült, hogy szükségem van a mindennapi zenei betevőre. Mivel akkor még csak a rádió volt és néha a tv-ben ment valami zenés műsor, azt hallgattam amit kaptam, nem nagyon válogathattam. Viszont minden lehetséges helyszínen, ahol kellett egy kislány aki énekel, ott voltam és boldogan tettem a dolgomat. Legrosszabb esetben a családomat tettem tönkre az állandó koncertjeimmel. Felálltam az asztalra, fogtam a zsinóros gázgyújtót - az volt a miksim - és toltam. Az első dalom, Szécsi Pál: Tósza szél, az álmok tenderén c. slágere volt. Később, amikor már zenetagozatos voltam és hangszeren tanultam, megkíméltem őket ettől.
Én tudom, hogy Te nagy lemezvásárló és koncertlátogató vagy. Mi hoz Téged lázba, ha zenéről van szó?
Sokat és boldogan költök cd-re, koncertjegyre. Ha módomban áll, akár külföldre is elmegyek a kedvenceimért, ahogy tettem ezt Stevie Wonder esetében, akit láttam Párizsban és Londonban is. Szerencsére mostanában itthon is volt néhány olyan koncert, amit semmi pénzért nem hagytam volna ki - Robert Glasper, Manhattan Transfer, Joey de Francesco, Mike Stern, John Pizzarelli - és a nyár is tartogat néhány csemegét. Már megvan a jegyem a Diana Krall, Keith Jarrett, Jamie Cullum, Lisa Stansfield koncertekre, illetve tervbe van véve, hogy Bánkra is ellátogatok, ahol izgalmasnak ígérkezik az idei program.
Színésznőként, énekesnőként sokáig mások alkotásait adtad elő. Milyen szerzemények inspirálnak?
Mondanám, hogy mindenevő vagyok, de ez nem igaz. Elég hamar kikristályosodott, hogy mi az ami biztosan NEM hoz lázba. Nincs az a dal az alter műfajból, amit megkönnyeznék. Nekem az kevés, hogy az előadó divatos szóval ÁTJÖN. Én zenét a ZENE miatt hallgatok. Ezért bűvöl el a jazz és a komolyzene, vagy az igényes, komoly zenei tudást igénylő pop - rock zene. Sírni tudok ha valami megérint. Színházi zenében az opera és néhány musical -a West Side Story-t bármikor meghallgatom - de nagy filmzene rajongó vagyok, ha pl. Michel Legrand-ról van szó. Vagyis, amíg nem énekeltem saját dalokat, addig leginkább ezekből a műfajokból válogattam dalokat.
Az alkotó éned mikor és hogyan jelent meg az életedben?
Kreatívnak tartom magam, nem is nagyon tudok sokáig olyan helyzetben jól teljesíteni, ahol nincs rám szükség. Megkopok, rossz és unalmas leszek, majd jól megállapítom, hogy unom és lelépek. Ez viszonylag korán kiderült rólam, már alsó tagozatban is "kórusműveket" írtam - szegény osztálytársaim - amit iskolai rendezvényeken adtunk elő. Én ilyenkor lelkesnek láttam-látom magam, a környezetemnek erről nyilván sokkal sarkosabb a véleménye. :-))))
Hogyan írsz? Van valamilyen módszered, vagy egy szeánsz, amit végigcsinálsz, mielőtt a papír/billentyűzet fölé ülsz?
Változó, de az a tapasztalatom, hogy a szövegírás kőkemény meló. Akkor jön az ihlet, ha elébe megyünk. Amúgy messziről elkerül. Vagyis, munka, munka, munka. Millió rossz és közepesnek se mondható elcsépelt szó után, egyszer csak megsajnál valaki ott fenn és azt mondja. "Gyere, te kis majom, diktálom.!"
Ebben a rovatban kifejezetten Hölgyeket interjúvolok meg… szerinted van különbség nők és férfiak alkotásai között? Másként ír, nyúl az “anyaghoz” az, akinek kettessel kezdődik a személyi száma?
Persze, hogy van. A nők érzékenyebbek és bonyolultabbak. A férfiak - ha szívügyekről van szó - egyszerűek mint az ék, ezért aztán lényegretörőbbek. A nők szépeket írnak, a férfiak jókat. És persze vannak a zsenik, akik mindent tudnak. Nem is értem honnan. Ilyen pl. Dusán. Az abszolút kedvenc. Csak Ő tudja annyira szofisztikáltan leírni, hogy végül csak egy éjszakára kellettél mucikám, bármit is gondoltunk előtte. "Fényt hazudott az éj, s leégett gyertyaként….." ÁÁÁÁÁÁÁÁáááááá!!!!! Hát nem gyönyörű?
Most Náray Erikát, mint alkotót kérdezlek… milyen munkáidra vagy büszke?
A dalszövegeimre mindenképpen. Különösen azokra, amiket magamnak írtam a saját dalaimhoz. És ennek semmi köze ahhoz, hogy jók lettek vagy rosszak. Azért vagyok rájuk büszke, mert legyőztem a gyávaságomat és mertem írni. Ja és persze az Aranyhaj-ra, Verdák-ra, Hercules-re, Jégvarázs-ra és egyéb rajzfilmjeimre, amikkel beköltözhettem sok-sok háztartásba.
Van-e olyan dal/lemez/darab, amit mindenképpen szeretnél megírni, illetve van-e álmaid projektje?
Nincs. Dolgozom és abból időnként kijön valami. Amiről én álmodoztam, azt elsodorta a XX. század vége, XXI. század eleje. Szívesen csinálnék valamit a 60-as- 70-es években, filmet, lemezt, amiért elmennek az emberek a moziba és a lemezboltba, ami után vágyakozhatnak, nem kapják meg ingyen a telefonjukra vagy valami kütyüjükre.
Jelenleg dolgozol valamin?
Igen. Novemberben indult egy sorozat a MŰPA-ban, aminek én vagyok a háziasszonya. Érdekes és népszerű színészekkel, írókkal, filmesekkel, közéleti személyiségekkel beszélgetek kedvenc jazz előadójukról és róluk, miközben néha élőben szól a jazz. Ez nagyon nagy felkészülést igényel a részemről. Rengeteg színházi előadást, filmet kell megnéznem, könyvet kell elolvasnom, hogy képben legyek. A névsor, akik megtisztelnek majd és eljönnek hozzám, még nem teljes, de nagyon ígéretes.
Lombos Márton
2016. december 28. 13:31