Nagyon hiszünk a saját rajongóinkban – interjú Csorba Lócival
Nem számítottak rá, de most szombaton már friss Fonogram-díjasokként léphetnek fel az Akvárium színpadára, s mutathatják be élőben is a közönségnek legújabb lemezüket, a Krokodilt. A Lóci játszik hihetetlen pályát futott már eddig is be, s ez még csak az út eleje. Csorba Lóránttal a Fonogram-díjról, s a most szombati lemezbemutatóról beszélgettünk.
Hosszabb interjúnkat a Music Media Magazin március 26-án megjelenő lapszámában olvashatjátok majd, így akit a hosszabb távú tervek, s más kulisszatitkok is érdekelnek, mindenképpen keressen fel egy újságost.
Mennyire sikerült már felfognotok a tényt, hogy Fonogram-díjasok lettetek?
Csorba Lóránt: Még mindig elég hihetetlen… Naponta írjuk egymásnak a facebook-csoportban, hogy „azt vágjátok, hogy Fonogram-díjasok lettünk?” Mámor és delírium. Hogy mi megnyerhettük ezt a díjat, az azt jelenti, hogy nem kell az elnök harmad-unokahúgának vagy az igazgató padtársának lenned: ha valóban rengeteget dolgozol érte, megtörténhet egy ilyen csoda. Amikor mi elkezdtük a közös zenélést, elhatároztuk, hogy minden koncerten (és a koncertek után is!) mindig a maximumot fogjuk nyújtani, mert csak így érdemes csinálni. És biztosak vagyunk benne, hogy úton-útfélen ez a koncepció meghálálja magát.
Milyen jelzésértékkel bír a számotokra ez a szakmai elismerés? Hisz a közönségtől kapjátok folyamatosan a pozitív visszajelzéseket (ezt nagyban megmutatta a tavalyi Veszprémi Utcazene Fesztivál, ahol abszolút ti voltatok a nagy közönség kedvenc), a szakma viszont sokszor csak „csendben” bólogat, hogy ez azért rendben van.
Csorba Lóránt: Igen, az Utcazene közönségdíját meg is nyertük, aminek szintén nagyon örültünk. A szakma tényleg eggyel visszafogottabb: nem fog csak azért díjakat osztogatni, hogy el tudod játszani minden skálából az Autumn Leaves-t. És nem fogsz automatikusan (és hadd jegyezzem meg: feleslegesen) játszani a Fonogram-díj miatt a Sziget Nagyszínpadon sem. Úgy érezzük, hogy ez a díj egy nagyon fontos lépés, de reméljük tényleg csak egy lépés az előrevezető úton: még több buli, még több buliztatás.
A második album lemezbemutatójára készültök, ami március 11-én lesz az Akváriumban, ahova szintén visszatérő vendégek vagytok. Mondhatjuk már ezt állandó helyszínnek a pályafutásotokban?
Csorba Lóránt: Pont megfelel nekünk (reméljük) egyelőre a mérete: ennyi embert tudunk Budapesten megszólítani. Illetve, hozzá kell tennem, nagyon jólesik nekünk, hogy ilyenkor távolabbról is ellátogatnak a rajongók, és országhatáron innen és túlról is elzarándokolnak minket megnézni. Ezt igyekszünk meghálálni a turnék során, amikor kisebb színpadon, de „hazai” pályán játszhatunk nekik. Túlzás azt mondani, hogy a „vidéki” koncerteket jobban várjuk, mint a pesti bulikat, de már van pár olyan kiemelt helyszín jó pár kilométerrel arrébb, ahová mindig külön élmény visszatérni – és utána koccintani.
.jpg)
Az album címe Krokodil. Élő krokodilra számíthatnak a nézők, vagy azt meghagyjátok inkább majd egy extra külföldi fellépésre?
Csorba Lóránt: Hát az elég komoly lenne, ha tropicarummá változtatnánk a Deák teret arra az estére…! Ha nem is a hüllők szintjén, de a bulizás mentén kicsapódó páratartalom miatt érdemes trópusi hangulatra készülni ezen a tavaszelőestén. Apropó trópusi hangulat és hüllők: krokodilok biztosan lesznek a koncerten…de ennél többet nem mondhatunk előre!
Ezt leszámítva is bővelkedtek meglepetésekben, hisz az egyik vendégfellépőtök Fluor lesz, akivel te egy „csapatba” kerültél a Dalfutárban. Ott már szóba került ez az együttműködés, vagy teljesen spontán ötlet volt?
Csorba Lóránt: Fluor pont egy olyan megosztó figurája a magyar könnyűzenének, akit könnyű félreismerni, és emiatt könnyű utálni; de persze rajongani is érte. Számunkra egy hihetetlenül izgalmas zenei partner, akinek nagyon pörög az esze és a „bulimétere” is, a Dalfutáron pedig kiderült, hogy együttműködni is jól tudunk. Egyértelmű volt, hogy meghívjuk. És voltak olyan nevek, akik jobban „lócikompatibilsek” lettek volna, de mi pont meg akarjuk mutatni: ma már a (rendes) zenészek vállvetve harcolnak azért, hogy minőségi élőzenét nyújthassanak a közönségnek.
Tervben van esetleg egy hosszabb távú együttműködés is, vagy ez csak mostanra szól?
Csorba Lóránt: Minden nap eszembe jut egy új dal, amit érdemes lenne megcsinálni vagy a Hajóssal, vagy Kiss Tibivel, vagy Mező Misivel, Fluorral, Szederrel, The Couple-lel, a Margaret Islanddel, a Bagossy-ékkal – meglátjuk, hol találkoznak ezek az elképzelések.
Ha valaki még hezitálna, hogy elmenjen-e a koncertetekre, vagy esetleg még nem ismerné a zenekart, mi lenne az az egy mondat, amivel becsábítanád ezeket az embereket?
Csorba Lóránt: Hogy hívjon fel bárkit, aki már volt a koncertünkön, és kérdezze meg: érdemes eljönni? Merem azt gondolni, hogy eddig senki nem bánta meg, hogy akár félfüllel is, de meghallgatta a bulinkat. Ha pedig még mindig bizonytalan, keresse fel a legközelebbi lócijátszikert! Nagyon hiszünk a saját rajongóinkban, és bármikor rájuk bíznánk a jövőnket – ahogy tesszük is azt nap mint nap. Miattuk és értük vagyunk, és örökké hálásak leszünk, hogy ha csak eddig is, de eljuttattak minket.
Írta: Rosta N. Napsugár
Fotók: Nagy Márton
2017. március 10. 06:16