Az utóbbi pár hónapban nagy felfordulás volt a Mobilmánia zenekarban. Mostanra sikerült rendezni a sorokat és a csapat március elejétől turnéra is indul. Ezen felül természetesen jóval több terv van a tarsolyban, amiről a zenekarvezető, Zeffer András számolt be nekünk. Az interjú egy miskolci koncert előzeteseként készült rádiós anyag, így a szerkesztett verzióban benne maradt egy-két érdekesebb helyi aktualitás is.
Március 18-án a turnétok harmadik állomása Miskolc. Vikidál Gyulaval érkeztek, aki már jó régen volt veletek itt. Nézzük át röviden ezeket a miskolci koncerteket, melyik, hogy él az emlékezetedben! Szegény Tunyó halála után volt egy 2008 decemberi koncert, ott még Vikidál volt és Joci.
Igen. Ott még a Mobilmánia alapfelállása volt és ezt a koncertet akkor meg kellett mindenféleképpen tartanunk a Tunyó iránti tiszteletből és elkeseredésből is, hiszen nagyon nagy veszteség volt. A mai napig is nagyon nehéz a hangja nélkül ezt az egész magyar műfajt hallgatni és csinálni.
Ez így van... Aztán játszottatok az egyetemen is, az már talán a felépülésed után volt.
Szerintem az egyetemi napokon volt az a koncert, Kowáékkal játszottunk egy színpadon - egymást követően-, szerintem pont ők voltak előttünk. Ami nekem akkor nagyon-nagyon jól esett - hiszen a betegségem után akkor kezdtem el koncertezgetni-, hogy Kowalskyék nyomták a színpadon, őrült nagy tömeg volt a rendezvényen, amikor megérkeztünk a busszal. Kowa leszaladt a színpadról a buli közben, átölelt és azt mondta: de örülök, hogy élsz – és visszafutott a színpadra...
Utána a Kocsonyafesztiválon volt egy balul sikerült buli…
Igen, négyszer kezdtünk el a koncertet, azt nehezen viseltem… Négyszer kezdtünk bele a koncertbe és mind a négyszer, a Mobilizmohoz érkezve, elment az áram. Minden áramszünet után visszaalázkodtunk a színpadra, harmadszor is és negyedszer is elkezdtük a koncertet, és 15-20 perc után, mikor megint a Mobilizmohoz értünk, mindig elment az áram. Teljesen kiborultam! Az volt a hihetetlen, hogy elkezdett esni az eső, és faltól-falig álltak az emberek a téren, egymás nyakában és a „cirkusz”ellenére ottmaradtak, vártak. De a technikai, szerelési dolgok sajnos nem voltak tökéletesek...
Az utóbbi pár hónapban volt egy kis jövés-menés, átalakulás nálatok. Ennek körülményeit magyarázod még, vagy inkább a tényeket közlöd, hogy ki van most?
Én a tényeket közölném, mert a zenekaron belüli jövés-menés állandó probléma az egész világon. A zenekarvezetők és a zenekar alappillérei megmaradnak és körülöttük jönnek-mennek a nagyokosok. Érdekes módon, a zenekar, az mindig megy tovább, az ugyanúgy hasít! Vannak felszállók – leszállók, de a zenekar az marad. Gyakorlatilag most is az történik, hogy a csapat alaptagjai, Vikidál Gyula - aki alapító és örökös tag a Mobilmániában – van, Kékesi Bajnok László van, Donászy Tibor van – két év után visszatért-, én vagyok és gyakorlatilag Kispál Balázs is van, ő a negyedik évet kezdi meg nálunk. Szentkirályi Jani után jött hozzánk gitározni, azóta folyamatosan és stabilan itt zenél. Két új tagunk lett tulajdonképpen: Nusser Ernő gitáron, aki egy nagyon-nagyon dinamikus gitáros, rendkívül jól használja a Marshall erősítőt és legalább 9 gitárja van – mindegyikkel jól bánik-, őt 2008 óta ismerem, az Időgéppel láttam fellépni anno és nagyon tetszett a játéka. A másik új tagként sikerült leigazolni énekesnek Gamsz Árpádot, aki 8 éve Angliában, Londonban él. Az Aveford együttes énekes gitárosa volt, onnan igazolt át a Mobilmániába.
Ezt szeretném kicsit részletesebben tárgyalni, hiszen nem volt egyszerű az eset. Ti hirdettetek egy castingot, ami énekes válogatás céljából jött volna létre, ez, ha jól tudom végül nem valósult meg…
Gyakorlatilag októberben ért minket az a csapás, hogy az előző énekesünk - a nevét sem szeretném említeni – kiszállt a zenekarból. Ilyen mocskos módon még ember nem hagyta ott a bandáját. Játszottunk egy teltházas Barba Negra koncertet Budapesten, ahol meghajolt és másnap bejelentette a Facebook-on, hogy távozik... Nem baj, fiatal, lesz majd idősebb és addig megtanulja, hogyan kell viselkedni. Ez minket akkor nagyon váratlanul ért, úgyhogy gyakorlatilag 4 hónapig nem is tudtunk dolgozni, addig kerestük a megfelelő énekes arcot. Nem egyszerű énekest találni, főleg a hard rock műfajban.
Te viszont tényleg mindig megtalálod!
Igen, muszáj megtalálni. Volt nekünk egy dalunk, Horváth Attila szövegíró barátom írta: „A csónak tudja a folyót, a mozdony nem téved el” – és itt rám gondolt, tehát a mozdony szerepét én vállalom. Attila azt mondta: neked le van rakva egy sínpálya, amiről nem lehet letéríteni és azon addig mész, míg a mozdony el nem rozsdásodik. Az meg még elég sokára lesz! Szóval meg kellett találni az emberünket, mert nekünk rengeteg dolgunk van még, jönnek a jubileumi események, miegymás. Úgyhogy végül is sok-sok keresgélés után – Vikidál ajánlásával- Árpira bukkantunk, és meg tudtunk állapodni vele a részletekben, így ez az egész casting fölösleges lett. Hazatelepül Angliából Magyarországra – véglegesen-, pont most és pont így. Volt fent a lakásomon is, zongoráztunk, énekeltünk. Kintre ének nélküli alapokat küldtem neki, ő felénekelte a dalokat és visszaküldte, meghallgattuk… De meghallgattuk a Youtube-ra felrakott idegen nyelvű dalokat is, amiket felénekelt, azok is mind-mind zseniálisan vannak előadva. Nagyon érzi ezt a műfajt a srác! Ráadásul 34-35 éves, tehát fiatal és egy rendkívül dinamikus alkat ehhez a műfajhoz. Ő azt írta egyszer – még a tárgyalások idején- nekem, hogy: „Zefi, felőlem mehet a móka. Én feláldozom az életemet a Mobilmániára. Most rajtad áll a döntés…”. Erre most őszintén: mit tudsz írni? Ez olyan lelkesítő és olyan jóleső válasz volt a részéről, hogy azonnal azt mondtam, hogy: „Árpikám, akkor jöhetsz!” Ilyet egyébként nagyon kevesen mondtak nekem az elmúlt 9 év alatt, hogy az életüket felteszik a Mobilmániára. Árpi ezt komolyan is gondolja, én is feltettem az életemet erre, Bajnok is, Donászy Tibi is, Gyula is. Épp tegnap írtam egy levelet Gyulának, hogy most tudatosult, hogy 9 éve vagyunk együtt, ami nem rövid idő! Az állandóság nagyon fontos. Ezt kéne a fiataloknak jól belevésniük az agyukba, hogy vannak hullámhegyek – hullámvölgyek, de ezeken túl kell menni mindenképpen, mert ha egyszer van lenn, akkor egyszer lesz fent is.
Keresztkérdés: Árpi most csak a Mobilmánia miatt költözik, vagy egyébként is haza akart települni? Ha jól tudom, odakint mérnökként dolgozott…
Építőmérnök diplomája van és mérnökként tevékenykedett kint, tartószerkezetekkel foglalkozott, ami tőlem egy kicsit távol áll. Örülök neki, hogy egy értelmes ember érkezett a posztra. Rendkívül fontos, hogy ne csak jól muzsikáljon, hanem hogy értelmesen, jól gondolkozzon, mert ez elengedhetetlen. Nincsenek itt csodák. Az, hogy az arany ömleni fog az ölébe, azt ő is tudja, hogy nem igaz. Azt is tudja, hogy csak akkor lesz az egésznek létjogosultsága, ha ő ugyanúgy húz, mint mindannyian a zenekarból. Mindenkinek bele kell tennie magát 100%-ig, egyfelé összpontosítani az energiákat és akkor ez a dolog biztosan működni fog. Visszatérve a kérdésedre: neki szándékában állt egyébként is hazajönni mostanában, nem azonnal, de pár éven belül. Most, hogy a Mobilmánia így felmerült az életében, ő ezt meggyorsította. A zenekar miatt döntött így – most települ haza, egyébként szegedi illetőségű.
Akkor most már „gatyába ráztad ” a zenekart, mindenki a helyén van. Mik a közelebbi tervek?
Március 11-én elindulunk egy országos turnéra, amit január-februárra szerveztünk eredetileg, de át kellett tennem ezt a 12 előadást március-áprilisra, ami szintén nem volt egyszerű művelet, de sikerült. Elkészültek a plakátok, a postával megy ki mindenhová, és gyakorlatilag próbálunk megállás nélkül. Tartottunk már két színháztermi próbát is, ahol színpadi körülmények között - felszerelve az egész cuccot- végigjátszottuk két napon keresztül hatszor-nyolcszor a komplett műsort. A mi próbatermünkben hetente egyszer-kétszer tudunk próbálni. Árpi még Londonban tartózkodik, de március elejétől már itt lesz, nem kell már visszamennie, viszont addig neki minden egyes próba egy repülőút volt, ami nem egyszerű. Azt mondtam egyszer magamnak, hogy most már tényleg olyan tagot kell bevenni, aki budapesti, mert Rudán Jocikának is a Pécs-Budapest távolság óriási volt és nem tudott mondjuk fölszaladni egy hirtelen fotózásra. Na, most akkor jött egy új énekes, aki Londonból jár a próbákra! Ezt nem gondoltam én sem, de hogyha hazakerül, akkor már sokkal normálisabban fog ez működni. Tehát még egyszer: március 11-én Szarvason indul a 12 állomásos turné! Aztán Szombathely, Miskolc, Sopron, Kiskunfélegyháza a március…
Alkotó közösség vagytok, így természetes, hogy azért lemezben is kell gondolkodjatok. Erről mondanál valamit?
Igen, ez így van. A következő tervek szerepelnek a tarsolyban: március hónapban mindenféleképpen - Tunyogi Péter születésének 70. évfordulójára- szeretnénk kiadni egy 2011-es TRB koncertet, aminek a felvételei lassan kikerültek a fiókból és sikerült megvágnunk-szerkesztenünk, úgyhogy ez a DVD napvilágot lát hamarosan. Ez az a koncert, amikor Tunyót hologrammal jelenítettük meg a halála után... Egy nagyon komoly buli volt a budapesti Millenáris Teátrumban. A májusi budapesti koncertünkre - ami a Barba Negra Trackben lesz - szeretném megjelentetni a szólólemezemet, amin 10 dal fog szerepelni. Ennek az az érdekessége, hogy mind a 10 dalt én fogom énekelni, Horváth Attila írja a szövegeket és ezen gyakorlatilag a felépülésemtől eltelt 10 év az, amit meg szeretnék zenében mutatni. Illetve a velem kapcsolatos változások és minden egyéb dolog ezen a lemezen hallható lesz. Nyártól elkezdünk dolgozni az új albumon, decemberben mindenképpen stúdióba vonulunk Árpival és az új felállású zenekarral, felvesszük a csapat – sorban- 4. stúdióalbumát, ami még év végéig meg is kell jelenjen, mert 2018 a zenekar jubileumi éve lesz! Vikidál Gyuszi 70 éves lesz, én 60 éves, a zenekar pedig elérte fennállásának 10 éves évfordulóját. Úgyhogy egy Budapest Arénával fogunk 2016. január 6-án ünnepelni. Én azt gondolom, hogy ez minden idők legnagyobb csúcsa lesz, amit a pályámon elkövethetek. Az egész zenekar nagyon készül erre és nagyon sok támogató és egyéb tényező állt már össze a koncert körül, hogy ennek a megvalósítása biztosan sikerülni fog. Az időpont már le van foglalva és valószínűleg május-júniustól látni fogjátok a plakátokat és az ehhez kapcsolódó reklámokat is.
Nálad oda kell figyelni az egészségügyi helyzetre, állapotra is. Hogy vagy? Mennyire bírod a hajtást?
Köszönöm a kérdést! Mint említettem, 2006-ban kerültem be a kórházba és most telt el a 10 év a gyógyulásomat követően. Én azt gondolom, hogy ez a leukémia nem tréfa. Sajnos ez is, mint minden ilyen rákos megbetegedés, lelki okokra vezethető vissza. Én, mint művészember, meg zenész, érzékenyebb is vagyok a nagy átlagnál, ez be is igazolódott ebben a betegségben. Sikerült egy csontvelő-transzplantációval ezen túlesni és gyakorlatilag megvagyok, létezek, működök, tehát meggyógyultam ebből a betegségből. Anno írtam egy könyvet is erről. Szándékunkban van a Hammer Records-al egy új könyvet megjelentetni erről az időszakról, ami azóta történt. Olvasgatva az Őssejt és Rock’n Roll-t mondta is Cselőtei Laci, hogy annyira jól sikerült ez a könyv, hogy ennél jobbat lehet, hogy nehéz lesz írni. Viszont ezek a könyvek már elfogytak, így elé és utána fogunk írni történeteket és egybekötjük ezekkel, úgy adjuk ki még egyszer - kibővítve. Így, aki eddig nem jutott hozzá, kiegészítve megkaphatja egyben a kettőt. Ez 2018-ban fog megjelenni, csak az Arénán legyünk túl, mert az azért nagy falat! Még egy dolog, ami felé tudunk kacsintgatni és meg szeretném próbálni mindenképpen… Árpi tökéletes angoltudása utat nyit a nyugati klubpiac felé, Németország, Svájc, esetlegesen az angol nyelvterület, londoni klubok a fő csapásirány. Svájcból már jelentkeztek, valószínűleg ott lesz 2 vagy 3 koncert.
Sok sikert a tervekhez!
Nagy szeretettel várunk a koncertjeinkre mindenkit, régi haverokat, barátokat! Gyertek!
PAYA
2017. március 9. 18:55