MusicMedia

„Amíg a muzsika szól, a világ is sokkal szebb.”

MIZRAB: Szabó Gábor Emlékzenekar Miskolcról

Az 1936-ban Budapesten született Szabó Gábor nemzetközi szinten a legeredményesebb magyar jazz muzsikus volt. Az 50-es évek elején itthon is sikerrel zenélt, ennek ellenére 1956-ban családjával elhagyta az országot. Hamar az USA-ban kötöttek ki, ahol rövid időn belül megalakította első kinti zenekarát, két magyar zenésztárssal. Persze kint sem volt egyszerű érvényesülni, így Szabó portásként kezdett dolgozni és az összegyűjtött pénzből 1958-ban beiratkozott a legendás bostoni Berklee Scool of Music zeneiskolába. Már ott is kitűnt egyedi gitárjátékával, zenei világával, így hamar komoly munkákat kapott és a suliban többek között megismerkedett Chick Coreával is, akivel későbbi időszakaiban együtt is dolgozott.

Tanulmányainak elvégzése után 1961-ben csatlakozott a Chico Hamilton’s Quintethez, és ezzel elindult a komolyabb nemzetközi karrierje. Lehetetlen felsorolni még a nagyobb neveket is, akikkel Szabó hosszabb-rövidebb ideig együtt muzsikált. Csak példaként néhány: Tony Williams dobos, Ron Carter nagybőgős, Eddie Gomez basszista, Jack DeJohnette dobos, Billy Cobham dobos és a már emlegetett Chick Corea és Chico Hamilton…

Szabó a hatvanas évek közepére a szaklapokban is komolyan jegyzett gitáros volt már, a Down Beat magazin kritikusainak szavazásán minden évben előkelő helyezést ért el. Értsd: legjobb tízben volt benne! 1964-ben pedig az Év Legjobb Új Gitárosa kategóriában lett első! Az 1968-as Down Beat lista így nézett ki: 1. Kenny Burrell, … 4. Eric Clapton, 5. Szabó Gábor, … 12. Jimi Hendrix…

A gitáros rászokott a kábítószerre és 1979-től már erősen romlott az egészségügyi állapota, többször került kórházba is. Utolsó lemezének anyagát végül hazahozta Magyarországra, itt 1981-ben jelent meg - első és egyetlen magyar Szabó Gábor lemezként… Ebben az évben itthon egy zenekar szervezésébe is belekezdett még, de a bemutatkozó koncertre már nem kerülhetett sor. 1982. február 28-án Szabó Gábor Budapesten hunyt el…

Fenti bevezetőben csak nagy vonalakban vázoltam a gitáros munkásságát, akit itthon sem sokan ismernek neve említésekor. Szégyenletesnek tartom ezt a tényt, ezért is követem szimpátiával a miskolci Mizrab ténykedését. Tudom, rétegzenéről van szó, de azért a nagy „radicsbélázás” – aki teljes joggal lett legenda- közepette nem kéne elfelednünk ezt a „korszakos zsenit” sem! A Mizrab tagjai már több mint tíz éve gondozzák a magyar gitáros életművét, sokszor láttam őket koncerten, így állíthatom, magas színvonalon. Kiss Roland Kitchey, a zenekar dobosa volt a partnerem abban, hogy átnézzük a csapat pályafutását.

Tudtok-e másik, működő Szabó Gábor emlékzenekarról, vagy valami emlék műsorról?

Rajtunk kívül volt egy, igen. Néhány évvel ezelőtt volt egy zenekar, a Rambler. Ez egy kecskeméti csapat, velük találkoztunk is két vagy három alkalommal, ők szintén Szabó Gábor munkásságával foglalkoztak, jelenleg nem tudom, mi van velük, de mi aktívak vagyunk idestova tizenegy éve.

Ha valaki nincs képben Gábor életművével, azoknak vázold légy szíves, hogy honnan származik a zenekarotok neve!

A MIZRAB, Szabó Gábor - talán lehet így mondani- vezető szerzeménye, és az 1972-es lemeze is ezt a címet kapta. Egyébként a szó az indiai szitár pengetőjét jelenti. A hatvanas évek végén nagyon sok zenekar nyúlt a keleti muzsikákhoz, ott pedig kiemelkedő hangszer a szitár, és Szabó Gábor MIZRAB című szerzeményében a szitár hangzást próbálja imitálni, persze akusztikus gitárral és háttér hangzásokkal. Szóval erre utal a MIZRAB cím, erre a hangszerre és erre a kis pengetőre. Mi pedig úgy éreztük, hogy ez annyira frappáns név és annyira jellemző Szabó Gáborra ez a dal, hogy jó lehet a zenekarunknak is.

Alakuláskor mi volt a terv, illetve mennyire gondoltátok ezt komolyan? Vagy csak az volt, hogy szeretjük Szabó Gábor zenéjét, kezdjünk el játszani, majd meglátjuk…

A zenekar tagjai már korábban is együtt muzsikáltak, egészen pontosan 1998-ban találkoztunk - ez nem ma volt. 1998 volt az az év, amikor összejöttünk, de akkor még nagyon vegyes volt a műsorunk: Doors, Rolling Stones, és sok minden egyéb muzsika is volt a repertoáron, és olyan tizenegy éve Varga Norbi barátunk - ő zongorán és billentyűs hangszereken játszott- vetette fel, hogy mi lenne, hogy ha Szabó Gábor munkásságát is elővennénk. Csak hobbi jelleggel, vagy érdeklődés szintjén… Akkor egy-két dalt megnéztünk és elkezdtük ezeket a szerzeményeket egy kicsit átírni. Közben egyre jobban megtetszett nekünk ez a zenei világ, és akkor kitaláltuk, hogy ez legyen egy külön projekt! Viszonylag hamar jutottunk odáig, hogy összeállítottunk egy Szabó emlékműsort. Egyébként se nagyon hallottunk róla itt, Magyarországon, hogy ezt valaki felkarolta volna - ezt a munkásságot, magát ezt az emlékezést.

Gyakorlatilag kinőtt a másik zenekarból egy projekt.

Így van, kinőtt egy új projekt. Varga Norbi elment közben Londonba muzsikálni. Most is a The Doors Alive produkcióval turnézik világszerte, komoly sikerrel.

Időnként ő feltűnt vendégként, amikor éppen itthon tartózkodott, de mi közben magunkhoz hívogattunk más zenészeket is. Játszott nálunk Vihula Mihajlo basszusgitáron, aztán nálunk volt még Dobai Szabolcs és Parai Roli, aki kongázott egy ideig. Szóval voltak azért páran...

Ketten vagytok most abból a formációból, amivel elindultatok.

Így van! Zagyva Norbi gitáros van velem a régi csapatból. Most, úgy másfél két éve lehet azt mondani, hogy újra egy stabil egységes zenekari felállás van.

És bővült is, gyakorlatilag egy állandó billentyűsötök lett.

Így van. Jelen pillanatban Fukk Ati basszusozik, Baranyai Sanyi kongázik, Ahmed Bouzid, algír muzsikus zongorázik nálunk az ötös fogatban.

Ő külföldi, hogyan került a zenekarba?

Őt Fuki hívta, itt tanul Miskolcon, az egyetemen, informatikai szakterületen. Egyébként az algír zeneakadémián végzett hegedű szakon, de több hangszeren is magas színvonalon játszik.  Mindenképp kerestünk kellett valakit, mert Vihula Mihajlo - először basszusozott, aztán ritmusgitározott- kiszállt a formációból. Kellett valaki, aki odapakolja a háttér harmóniákat. Olyan zenész, akinek ez a stílus bejön, és szívesen csinálja. Szóval Vihula helyére nem gitáros jött, hanem zongorista. Így Ahmed is két éve zenél már nálunk, és Zagyva Norbi gitárossal mi ketten vagyunk még - mint alapítók.  Tizenegy éve gyűrjük már ezt!

Még annyi plusz jött a produkcióhoz menet közben, hogy állandó vendégművészként velünk tart a koncertekre Bányai Kriszta énekes is, ő is több mint egy éve van már itt. Amikor csak teheti, jön, és ezzel egy új színt hoz az instrumentális zenébe. Öt-hat dallal szerepel a koncertjeinken, ezzel egy kicsit érdekesebbé, változatosabbá teszi a műsort. Feldobja az énekes dalokkal, de azért az instrumentális vonal dominál.

Kriszta csak azokat a dalokat énekli, amiket Kovács Kati énekelt Szabó Gáborral? 1974-ben, mikor itthon járt, a 8-as stúdióban rögzítettek egy rövid anyagot…

Nem csak azt, azon felül is van pár szerzemény. Azt tudni kell, hogy Szabó rengeteg dalt feldolgozott, amit mi úgy kezelünk, hogy „Szabó Gábor dal”, mert ő a saját stílusában dolgozta fel a kor nagyjait. A 60-as, 70-es években jött egy sláger, amit aztán másik tíz zenekar is elkezdte azonnal játszani.

A Doors-tól is a Light My Fire Gábor kezei közé került…

Akkor ez divat volt. Elvis írt egy jó számot, akkor tízen már rögtön játszották azt. A Doors is játszott Elvis dalokat egyébként, koncerteken is!

Szóval Kriszta nem csak a Kovács Kati-féle, Az eső és én-t énekli, hanem a „Bang-bang”-et (Nancy Sinatra), a „Love is Blue”-t (André Popp/Pierre Cour), vagy a Three King Fishers-t – ami egyébként egy Donovan szám, de Szabó Gábor azt is átírta. Tehát, eléggé vegyes a dolog, de csak olyan dalokhoz nyúlunk, ami Szabó Gábor keze alatt átment, formálódott, és valami köze van hozzá.

A tagokhoz visszatérve; mindenki játszik más zenekarokban is, ugye?

Így van. Zagyva Norbi a Mangalicában is gitározik, Fuki meg számtalan zenekarban…

Hogyan nyúltok hozzá Szabó Gábor szerzeményeihez? Próbáltok ugyanazzal a hangzással, ugyanazokkal a frazírokkal dolgozni, vagy van benne némi szabadság is a részetekről?

Tizenegy éve kezdtük el ezeket a dalokat összegyúrni, eleinte arra törekedtünk, hogy minél inkább az eredeti Szabó Gábor elképzelést közelítsük meg, a lehető legjobban vegyük le. Hellyel-közzel sikerült is, csak rájöttünk, hogy mi egy kicsit másként szeretnénk csinálni. Szabadabban kezelni… Ettől függetlenül egy-egy szerzeménynek a vezér témája az ugye mindenképp megkerülhetetlen, de nagyon sok improvizációs rész van, nála is, ezeket kezeljük mi egy kicsit szabadabban.

Tehát akkor az évek alatt alakult is a kezetek alatt ez a muzsika?

Alakult persze! Illetve, nagyon sok teret adunk - így, hogy van már állandó billentyűsünk- a zongoraszólóknak, ami ugye valahol a gitárszólókat váltja ki, meg néha össze is kombinálunk egy-két darabot - medley-szerűen. Tehát kicsit szabadon kezeljük a zenét, de ettől függetlenül nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy felismerhető legyen, és az eredeti témák mindenképpen ott legyenek. A hangszerelésben is igyekszünk követni Gábor hagyományait, azért van az, hogy kongásunk is van. Az mindenképp kell ide, mert lényegében Szabó minden muzsikájában a konga jelen van. Manapság már ritka, hogy valahol végig kongázzák a koncertet, de mi nyomjuk, meg más ritmushangszerek is ott vannak…

A repertoárban Szabó melyik korszakát preferáljátok, illetve van-e olyan korszak, ami prioritást élvez? Mert ugye ő rengeteg felvételt készített, meg rendkívül nagynevű zenészekkel is dolgozott együtt.

Hát, ez komoly fejtörés volt, átnézni az ő teljes repertoárját… Szinte fel sem lehet sorolni, hogy kikkel játszott együtt. Egyébként leginkább azt lehet mondani, hogy a korai – vagy a munkásságának középső szakaszát tartjuk a programunkban - amikor már Amerikában dolgozott. Hozzávetőleg 1972-vel bezáróan. De a Chick Corea-féle Femme Fatale fel lett véve a programba az utolsó korszakából, a jelentősége miatt. De valójában a munkásságának az első fele az, ami számunkra autentikusabb, de, mint emlegettük, ott van például a Kovács Katival feldolgozott dal, azt is játsszuk.

A klasszikusok, a MIZRAB, a Three King Fishers, Breezen szerepel a programunkban - ezek mind korai műveknek számítanak.

Gondolom, idővel bővült a repertoár, most hány olyan szerzemény van, amit tudtok, játszotok?

Szerintem körülbelül harminc mű van, amit aktívan koncerteztetünk, és van hozzávetőleg 4-5, amit szép lassan gyúrunk. Nem rohanunk, majd, amikor úgy érezzük, megérett, akkor elővesszük a koncerteken is. Most van harminc dal, amit tudunk kombinálni, ez elég.

Időszakokra - mondjuk idén nyárra- van egy-egy sztenderd műsorotok, vagy csak váltogatjátok a „nótákat”?

Váltogatjuk, illetve most már az egy sztenderd, hogyha jön velünk Kriszta, akkor az az 5-6 dal benne van a műsorban, ha nincs ott, akkor már kombinálnunk kell, mert a helyére beteszünk másokat. Illetve nagyon meghatározó, hogy milyen helyen játszunk. Milyen térben, milyen színpadon, milyen rendezvényen.

Ha egy kicsit visszafogottabban kell játszani, akkor hangszerelésben és dalválasztásban is a könnyed, visszafogható műsort állítunk össze, ha meg mondjuk, egy nagyobb színpadra harsányabb műsor kell, akkor meg húzósabb dalokat. Egyébként a koncertműsort az ilyen kis háttér jazz zenétől majdnem a rockig el tudjuk tolni.

Tehát akkor egy borozós vacsorára is alkalmas műsorral tudtok kiállni.

Igen, egy ilyen jellegű eseményen is el lehet játszogatni, akkor tényleg egy háttér zenekar vagyunk.

Most nyáron már eljutottatok a Budapest Jazz Club színpadára is. Azt gondolom, ezzel talán egy szintet is léptetek.

Az nagyon jó volt! Abszolút, szintet léptünk ezzel! Bár, három éve játszottunk már a Budapest Jazz Clubban, de az egy hétfői napon volt, akkor egy fél házat csináltunk, amikor a labdarúgó válogatottunk játszott... Úgy mentünk, hogy zéró esélyünk van, de azért lettek rajtunk. Akkor ígéretet kaptunk, hogy visszatérhetünk ide. Vagy három hónapja jött egy levél, hogy akkor lehetne jönni. Összeraktuk mindenünket, és el is mentünk, július végén játszottunk ott.

Most hétvégére esett a buli, ugye?

Szombaton voltunk, közel teltházunk volt, de úgy, hogy tíz perccel kezdés előtt még nyolcan voltak. Hát, mondom: akkor most egy nyilvános próbát tartunk… Tíz percet csúsztattunk a kezdésen, mondom Fukinak, hogy nézz már ki, vannak-e már tízen! Visszajön: gyerekek, menjünk kifele, tele van a ház, ott ülnek! És tényleg. Azt hittük, hülyéskedik. Úgyhogy nagyon szépszámú közönségünk volt, jól játszottunk, színvonalas a hely. Steinway zongora a színpadon, Gretsch dobfelszerelés, mozdulnunk sem kellett, jó volt a technikai kiszolgálás is.

A napokban megyünk Edelénybe is, a kastély parkjában fogunk zenélni.

Ott visszatérő vendégek vagytok, az egy bevált helyszín.

Igen, most már harmadszor vagy negyedszer lépünk fel ott. Egyre többen jönnek. Ott mindig van egy kis zsongás, fantasztikus a környezet. Úgy látom, hogy évről évre többen ülnek be a koncertünkre. Miskolcon is lesz még fellépésünk, augusztus végén a Tündérkertbe megyünk.

Én láttalak már titeket Edelényben, annak tényleg van egy sajátos hangulata, a kastély udvarának ezzel a zenei világgal. Illetve többször is láttalak benneteket a Helynekemben is, Miskolcon. Az egyik ilyen érdekesség volt, borkóstolással egybekötött hétközbeni buli, és emlékszem, hogy sokan voltak. Milyen rendezvényekre juttok még el?

Hát, ez az év más, ilyen szempontból, de mondjuk tavaly voltunk ilyen klub koncertes helyeken, mint a Helynekem. Debrecenben is van egy klub, ahová évi két alkalommal visszamegyünk, mert hívnak minket, ez az Inkognitó. De eljutunk ilyen Árpa fesztivál –Edelény- szintű vagy jellegű kis fesztiválokra, boros rendezvényekre: „Bor, mámor – Bénye”. Balatonon van egy állandó kis körünk, ott Badacsony, a Káli-medencében egy-két kis szabadtéri klub. Tavaly a Laposa Friss Teraszon játszottunk, az egy szabadtéri borozó, de színvonalas. Miskolcon vannak bejáratott klubjaink, ahol tudunk koncertezni, szóval elég változó... Felléptünk már céges bulin is, ha valakinek ez a heppje, akkor szívesen elvisszük neki ezt a muzsikát.

Beszéljünk Szabó Gáborról! Mit szerettek a muzsikájában, vagy mitől érdekel ez titeket?

Nehéz ezt megfogalmazni… De az egész csak annyi, hogy folyamatosan egyre jobban megtetszett nekünk maga az a 60-as, 70-es évekbeli szabad játék. A hangszereknek a szabad használata, és hát nincs, nem volt még mögötte az a végtelen digitális technika. Valójában még ez olyan élőzene, amire érdemes úgy rágyúrni, hogy csináljuk, és próbáljuk meg ugyanazt a hangzást hozni…

Meg ez egy kihívás, lehet, hogy most ezeket nem tudjuk pont úgy eldobolni, ahogy az ő dobosai eldobolták, vagy Zagyva Norbi sem tudja pont úgy gitározni, de mégis szeretjük játszani, van egy sajátos hangulata, ami egy nagyszerű érzést ad. Legalább mi is valami hasonló élményt igyekszünk összehozni.

Akkor ebből adódik is a kérdés, hogy mennyire nehéz játszani - akármelyik hangszeres szekcióját?

Hát, ha úgy vesszük, mindegyik nehéz. Van, hogy egy-egy dal azért készül nálunk évekig - van olyan, például a Country Illusion -, mert egyszer-kétszer már eljátszottuk, de azt mondtuk, ez még nem érett, tegyük vissza. Próbán elő-elővesszük, és próbáljuk azt, hogy olyan portfoliója legyen, hogy a mi tudásszintünk alapján, ez egy élvezhető, jó muzsika legyen. És nagyon érdekes, hogy nem nehezek benne a játszott hangok - semmi nem nehéz –, de mégis, az, hogy olyan összhangban szóljon, ahogyan mi elképzeljük, az idő… Mert alapjában nem nehéz szerzemények ezek, Ahmednek három harmónia, Fukinak a basszustéma, de mégis, hogy összeálljon, hatásos legyen, az sokszor évekig tartó folyamat egy-egy kompozíciónál. Ha, még „nincs meg”, akkor tovább dolgozunk rajta a próbateremben. Úgyhogy kell ezeken bíbelődni sokat.

Külföldön nem gondolkodtatok még, hogy esetleg ott is meg kéne mutatni? Gondolom, ott sem sokan vannak, akik Szabó Gábor munkásságát tűzték a zászlajukra…

Gondolkodtunk már ezen és valószínű, hogy külföldön sokkal jobban menne ez a muzsika, de ehhez egy olyan promóció, olyan management kellene, amivel mi nem rendelkezünk. Nagyon nehéz lenne ezt kint bevezetni. Meg, amit mindig elmondunk, hogy itt mindenki a zenélés mellett dolgozik, családapa, satöbbi. Még egy hétre kimenni, magát a zenekar életét megszervezni sem lenne egyszerű. Az itthoni próbáinkat megszervezni sem egyszerű - heti rendszerességgel próbálunk egyébként. Egy héten, egy próba, de van, hogy azon sincs ott mindenki - de most már annyira stabil a koncertprogramunk, hogy ez nem gond.

Egyébként is, inkább azért próbálunk, mert szeretünk próbálni. Összejönni, meg egy kicsit zenélgetni.

Paya


2020. augusztus 21. 07:32

Minden jog fenntartva. 2020 - Instrument Reklám/MUSICMEDIA