Minek egy dobosnak keverő?
Murphy törvénye szerint: Ha kalapácsod van, mindent szögnek nézel. Ha hangosítással foglalkozol, keverőt csak a frontban tudsz elképzelni, na, jó, maximum monitorban. De számos más helyen tehet jó szolgálatot egy kis keverő, olyan helyen is, ami első hallásra minimum furcsa. Például a dob mellett. Erről fogunk beszélgetni.
Jó dobos kontra metronóm
Azt mondják, egy jó dobos belső tájmjához órát lehet igazítani. Ha mégsem, és valljuk be, ez a gyakoribb, akkor egyszerűbb eset egy metronómhoz állítani a dobost. Nem is véletlen, hogy egyre többen használnak metronómot, ami nem csak a saját játékodat teszi pontossá, hanem nagy segítség a zenekar többi tagjának is. Ha pedig backing track-et (előre felvett hangszeres sávokat, vokálokat) használtok, akkor nélkülözhetetlen a takt jel.
Van aki egyszerűen a fél fülébe játssza egy fülhallgatón keresztül a megfelelő BPM-re beállított ütemet, a másikon hallgatja a monitort. Nehéz megszokni, de nem lehetetlen. Ha azonban fülmonitort, vagy fejhallgatót szeretnénk használni, más megoldás kell. A hangmérnök lelkesen fogja támogatni a dob monitor ládájának kiváltását, eggyel kevesebb cucc szól bele a dobmikrofonokba.
A monitort tehát össze kell kevernünk a metronóm jelével, aztán kell egy fejhallgató erősítő is. De hiszen ezt az eszközt hívják keverőnek!
Első ábránkon egy kis keverővel felépített dobos fülmonitor rendszert követhetünk nyomon. Érdemes jó minőségű eszközt választanunk, végül is nem mindegy mit hallgatunk nap, mint nap. A példában az Allen & Heath ZED 6-ra esett a választás. Nyilván számos ettől olcsóbb készülék is kapható, azoknak azonban nem ilyen jó a hangja. Ha kompromisszumot kell kötnünk, inkább az ebben az alkalmazásban felesleges funkciókról, szolgáltatásokról mondjunk le (digitális effekt, auxok…). A ZED 6 szinte kínálja magát erre a feladatra: két monó mikrofon és két sztereó line bemenet. Mind a négy csatornán kétsávos (magas, mély) hangszínszabályzóval végezhetjük el az esetleges apró korrekciókat. Sokan legyintenek most: mire elég egy két sávos EQ?! Több mint sok ebben az esetben, döntő többségében hozzá sem nyúl senki. Szintén mindegyik csatornához tartozik egy erősítés szabályzó GAIN potméter is, mellyel a külső eszközök jelszintjéhez állíthatjuk a keverőnket. Nagy segítség, hogy a behallgatás funkcióval (PFL) és a fejhallgató erősítővel nem csak a kevert jelet tudjuk meghallgatni, hanem az egyes csatornákba is be tudunk hallgatni. A fő kimenetet, egyéb funkciókat most nem használjuk, nem is térnék ki rájuk. (Lásd: használati útmutató!) Számos lehetséges bekötésből a legkézenfekvőbbet választottam. A metronóm (példánkban a KORG MA-2) jelét az egyes csatornára kötjük, míg a front (vagy monitor) keverőből visszajövő monitor jelet a sztereó csatornára kötjük. Így akár monó, akár sztereó a monitor út, egyaránt használhatjuk. Ezek után már csak be kell állítani a takt jel és a monitor hangerő arányát a csatorna potikkal, a szükséges hangerőt pedig a fejhallgató erősítő hangerő szabályzójával változtathatjuk. Persze a keverő beállításainak szabályait, különös tekintettel a megfelelő gain szintekre, maradéktalanul be kell tartani. Ellenkező esetben torz hangzás teheti tönkre a zenélés élményét.
Kiegészítő sávok
Nagyon sok zenekar használ un. backing track-et. Egy soksávos lejátszón találhatóak a kiegészítő zenei sávok (pl.: szintiszőnyeg, vokálok, stb.) Az előre felvett sávokhoz maximálisan kell alkalmazkodnia a zenekarnak, különösen a dobosnak. Így a takt jelet általában egy külön sáv tartalmazza, nincs szükség metronóm használatára. Egy ilyen elrendezést mutat a 2. ábra.
A keverő ugyanaz, a monitor út ugyanaz, de a metronóm helyére a takt jel kerül a lejátszóból. Természetesen a monitor útba a backing track sávjai ugyan úgy bekérhetőek, mintha élő hangszerek lennének. Az ábrára példaként az egyik legkedveltebb soksávos bejátszó, a Cymatic LP-16 került. Ez a rendkívül egyszerűen kezelhető, megfizethető eszköz, mely penrdive-ról játszik le 16 sávon wav formátumban. Zseni. Beállítás a fentiekhez hasonló.
A végtelenbe és tovább!
Haladók persze tovább is léphetnek. A fülmonitor, de a fejhallgató is elzár a környezeti hangoktól (ez a dolga), így a színpadon történtekről esetleg nehezen szerzünk tudomást. (Például csak azt halljuk, amit visszakértünk a monitorba.) A keverő üresen álló monó csatornájára csatlakoztassunk egy ún. atmoszféra mikrofont, mely a zenekarra van irányítva és közvetíti a történéseket a fülünkbe. Természetesen arányát beállíthatjuk, vagy akár le is tekerhetjük a potit a keverőn, ha zavaró.
Mindezek mellett, ha a zenekar már digitális keverőpultot használ, annak előnyeit is használhatjuk: telefonnal távvezérelhető monitor csatorna, vagy akár személyi monitor rendszer. Bár ez utóbbi esetben a keverőre már nem lesz szükségünk.
Légy egoista!
Te vagy a dobos! Dugd össze a saját monitorkeverődet, tedd fel a fülest, és ne törődj a többiekkel! Úgyis kénytelenek utánad jönni… (Ne vedd komolyan, ez csak a záró poén.)
Hermann János
2019. január 20. 16:46