Meszecsinka
„Megtanultuk azt az évek során, hogy a saját szívünkre hallgassunk.” A World Music Charts Europe hetedik helyén nyitott a Meszecsinka új lemeze, az Állj bele a mélybe. Az anyag ősszel Európában és Japánban is megjelenik vinylen, amit az együttes nyugat-európai turnén mutat be. Jelenleg is több tucat rádió játssza az album dalait Luxemburgtól kezdve Görögországon át Ausztráliáig bezárólag. A zenekar két alapítója, Oláh Annamari és Biljarszki Emil nyilatkozott.
Rengeteg országban felléptetek ezidáig. A különböző helyek, kultúrák mennyiben befolyásolják a zenéteket?
Annamari: A sok utazás megerősít minket abban, hogy nincsenek határok a zenében, és merjünk csak bátrak lenni, még ha ez sok kockázattal is jár. Volt idő, mikor izgultam, hogy hogy fogják fogadni a bolgárok, oroszok, spanyolok stb az ő nép/dalaikat általunk feldolgozva, de mindig megőrülnek ezekért, és imádják. Idővel elhagytuk az idegen nyelvű dalok felhasználását, és most már csak magyarul írok, de egy percre se gondoltunk arra, hogy ezt másképp kéne, pedig emlékszem, jöttek a tanácsok, hogy például angolul is kéne írni, hogy megértsék kint. Vagy például a nevünk: sok helyen ki se tudják ejteni, kicsit féltünk attól, hogy emiatt hátrányt szenvedünk - olvastam olyanról, hogy hogy kell nevet választani, hogy külföldön se legyen probléma - de mára egyértelművé vált, hogy ez nem akadály. Szerencsére megtanultuk azt az évek során, hogy a saját szívünkre hallgassunk, a sok elbizonytalanítás ellenére is. Az utolsó két lemez dalait lefordíttattuk angolra, ezek megtalálhatók a youtube videók alatt. Színpadon pár mondatban elmesélem, miről szólnak a számok, de nem mindig, a helyzettől függ. De az mindenhol érvényes, hogy nem számít, hogy nem értik a szöveget, így is megértik a lényeget, és ugyanúgy elér hozzájuk, és ugyanazokról az érzésekről számolnak be, mint a magyarok. Vannak olyan helyek, ahova kifejezetten szeretünk visszatérni, olyan mélységeket találunk ott, amik aztán az előadásra is hatással vannak, ilyen például Bulgária és Oroszország.
Az emberek szeretik a zenénket, sokszor halljuk, hogy nem hallottak még ilyet, és ez nagyon jó érzés. Mindegy milyen nyelven beszélünk, a lelkünkben ugyanazok az érzések zajlanak le, a zene a közös nyelvünk.
Ahogy az előbb is említettem, rengeteget zenéltek külföldön, mégis magyarul énekel Annamari. Miért?
Annamari: Mert ez az anyanyelvem, nem tudnám magam ennyire jól kifejezni más nyelven. Ráadásul egzotikusan cseng a magyar egy külföldinek, miért is változtatnék rajta, nem lenne hiteles. Én is rengeteg olyan előadót szeretek, akik a saját nyelvükön énekelnek, és ha nagyon kíváncsi vagyok a szövegre, utánanézek a fordításnak (ha van egyáltalán). Úgy hallgatom én is őket, hogy átjön minden, megértem, még ha nem is értem a szöveget. Lehet, ezért vagyok ilyen bátor én is, mert ilyen zenéken “nőttem fel”. Az a legjobb, mikor koncertek után odajönnek, és elmesélik, mit éltek át egy-egy szám alatt, és akkor kiderül, hogy teljesen összecseng a szöveggel. Ennél nagyobb megerősítés aligha kell.
Európán és Japánban is terjesztve van a lemezetek. Ez milyen eladást jelent?
Annamari: A CD-t augusztusban kezdték el terjeszteni Európa szerte, és nagyon érezhető a hatása. Kétnaponta jönnek a hírek, hogy éppen melyik országban játszik minket a rádió, jelent már meg belga és német lemezkritika, érkeznek különböző helyekről interjú kérdések. Rákerültünk Európa legfontosabb világzenei top20-ra (WMCE), ott a 7. helyet értük el (27 ország 50 szakmai zsűri döntése alapján). A vinyl még csak most jön. Nagyon örülünk annak, ami most történik velünk, nem tudjuk, mit hoz még a jövő, reméljük, hogy sok jóság vár még ránk.
Emil: Az albumunkat, az eddigiekhez hasonlóan a Narrator Records adta ki. Egy német kiadónak annyira megtetszett, hogy licenzálta, vagyis kiadta ő is, és terjeszti Európában és Japánban. Eladásokról korai még beszélni hisz egy hónapja jött csak ki ott. A vinyl pedig a Budapest Vinyl jóvoltából jelenik meg és először az október 10-i Düreres koncerten lehet kézbe venni.
Mit takar az Állj bele a mélybe lemezcím? Ez az egyik számnak, a ‘Visszaadom’-nak a kezdő sora.
Az előző lemeznél is egy szövegből vettük a címet, és most is így szerettük volna. Mikor kész lett a lemez, akkor éreztük, hogy ez elég felkavaróra sikerült. Nem egy könnyed zene, annak ellenére, hogy vannak benne lágyabb hangvételű darabok. Központi téma a halál, a félelem, és ezekről általában nehezen beszél az ember, nehéz ezt hallgatni is. Egy nehéz élethelyzet után írtam azt a sort, hogy “állj bele a mélybe, hagyd ott magad”, mert akármilyen nehéz is, bele kell állni, és foglalkozni kell vele. Legalább is, én így érzem. A mélység meg sötét, félelmetes, ismeretlen, közben vágyunk is rá, olyan mint a tenger mélye. Sötét, félelmetes, ismeretlen, közben meg mennyi szépség, gazdag világ van ott. És ha lemegyünk a mélybe, akkor jövünk rá, hogy mennyi mindenki van még ott, ugyanabban mint mi.
Féltem ettől a lemeztől, hogy hogy fogják fogadni, nyersebb, mint az előző, néhol durvák a szövegek, a zenei témák, de most már látom, hogy feleslegesen aggódtam ennyit. Ezúton is köszönöm azt a sok visszajelzést, megerősítést, hogy igen, “sokan vagyunk”.
Pretz Niki
2019. december 27. 15:40