Memento – beszélgetés Emmer Péterrel
Tizenöt évet kellett várni Emmer Péter új lemezére. A Memento című vadonatúj album is gitárcentrikus, ám nem instrumentális, mint a korábbi. A rendkívül tehetséges és szerény muzsikussal jó alkalom volt leülni egy alapos beszélgetésre az új album kapcsán, közben természetesen az új korong pörgött a lejátszóban. Ha valaki eddig nem ismerte Peti munkásságát, csak szólok: itt az ideje!
Akadt-e zenész a családodban és miért éppen a gitárt választottad?
Nem zenélt senki korábban, úgy gondolom, az élet engem választott ki erre. Nagyon fiatalon felismertem ezt, és a zenélésnek a mai napig elkötelezett híve vagyok. Az iskolában tagja voltam az énekkarnak, de ott még nem gondoltam komolyan. Lehetett lógni miatta a suliból, úgyhogy beálltam a tömegbe. A gitározást viszonylag későn kezdtem, mások már öt-hat éves korukban pengetnek, én a tízes éveim elején kezdtem el autodidakta módon tanulni, amit aztán később pótoltam, mert elkezdtem a nagytopolcsányi konzervatórimot Szlovákiában, klasszikus gitár szakon, most is oda járok, ez az utolsó félévem.
Nehéz volt a felvételi?
Nyilván szükségeltetett valamiféle klasszikus zenei affinitás.
Szóval miért a gitárt választottad hangszeredül?
Szerelem volt első látásra!
Befolyásoltak-e a hangszerválasztásban a kedvenc zenészeid?
Természetesen. A nyolcvanas évek végén rengeteg zenét hallgattunk, akkor még voltak zenei műsorok. Alapból én a karcos rockzenét szerettem, mert abban dominált a gitár. Ez volt a gitárhősök kora. Ha koncertre mentem, amint hazaértem, rögtön próbálgattam, amit a gitárosoktól ellestem. Abban a korszakban tűntek fel azok a meghatározó egyéniségek, akik a mai napig zenélnek: Joe Satriani, Steve Vai, Steve Lukather, Yngwie J. Malmsteen és a többiek, korábban Eddie Van Halen. Tőlük is megpróbáltam ellesni ezt-azt, ettől fejlődik az ember. Aztán – ahogy ilyenkor lenni szokott -, zenekart alapítottam. A középiskolában létrehoztuk az első bandánkat, aztán megpróbálkoztunk az első saját nótákkal. Később, már a húszas éveinkben komolyabb csapatot hoztunk létre a Felvidéken, megnyertünk több tehetségkutatót, kivettük a részünket az ottani mozgásból. Aztán felnőttünk és szétszéledtünk. Ez a csapat volt a Mrs. Carmen.
Milyen nyelven énekeltetek?
Magyarul és szlovákul is, de az engem nem érdekelt, énekelhettünk volna akár japánul is a cél érdekében. Akkor még csak vokáloztam, hiszen volt énekesünk. Benne volt a képben akkoriban, hogy lemezünk is megjelenik, aztán mégsem valósult meg. Föloszlottunk, én dolgoztam, hogy megéljek, de mellette állandóan gitároztam. Abból a bandából én vagyok az egyetlen, aki egy másodpercre sem fordított hátat a zenének. Következett pár év vendéglátózás Németországban majd egy kompon Svédország és Finnország között. Nagy iskola. Ott aztán tudnod kell, hol a helyed, zeneileg és emberileg is. Közben érkezett az első gyerekem és úgy döntöttem, otthon maradok. Nem tudtam pontosan, mihez kezdjek, csak azt, hogy zenélni akarok. Számtalan produkcióban vettem részt, nincs sok előadó a Felvidéken, akivel valamilyen formában ne dolgoztam volna, mert közben egy stúdiót is összehoztam, ahol nagyon sok felvétel készült. Hangszereltem, élő koncerteken vettem részt session-zenészként, hangmérnökösködtem.
Feltétlenül szükséges tanároktól, mesterektől tanulni, vagy elég, ha autodidakta módon áll hozzá bárki egy hangszerhez?
A világ rockgitárosainak nyolcvan százaléka szerintem autodidakta. Ha én zeneművészeti alapiskolában kezdtem volna tanulni, nem biztos, hogy gitároznék, mégpedig a kötelező anyag miatt. A rockgitározás szerelem, amit magad választasz. Meg lehet tanulni egyedül is egy hangszeren, de az nem elegendő. Van a zenének egy közös nyelvezete, amit illik tudni. Ismerni kell az összhangzattant. Egy idő után mindenképpen tanárhoz kell fordulni annak, aki ezt nagyon komoly szinten szeretné művelni.
A gitár mellett a másik hangszered az ének. Hogyan alakult ki ez?
Szórakozásból mindig is énekelgettem, vokáloztam is a zenekarokban, a vendéglátós évek alatt megtanultam énekelni. Nem biztos, hogy jól, mert nem tanártól tanultam, de a hosszú évek alatt kialakult bennem egyfajta belső reflexió, hogy mikor, mit, hogyan énekeljek. Sokan nem is tudták, hogy énekelek is, mert gitárosként tartottak számon. Indultam jó néhány gitárversenyen, ezeket megnyertem. Aztán voltak zenekarok, ahol „kényszerből” énekeltem, mert markáns elképzeléseim voltak arról, mit szeretnék hallani és nem mindig találtam meg erre a megfelelő embert, de ezzel nem azt szeretném mondani, hogy úgy képzelem, hogy én mindenkinél jobb énekes vagyok. 2004-ben született egy instrumentális lemezem, tizenöt nagyon gitárcentrikus dallal, sokan megvásárolták. Koncerteken is bemutattam, felfigyelt rá a szakma. Aztán el kellett, hogy teljen tizenöt év, hogy idén januárban megjelenjen a második szólólemezem, a Memento.
A harmadikra is ennyit kell majd várni?
Eljutottam oda, hogy sokkal többet szeretnék a saját anyagaimmal foglalkozni. Úgy döntöttem, hogy megváltoztatom a preferencia-sorrendet. Úgy gondolom, hogy ha lesz mit mondanom – márpedig van -, akkor igyekszem ezentúl kétévente új lemezzel jelentkezni.
Ha valaki figyelmesen szemléli a Memento című új lemezed igényes és gyönyörű borítóját, megtudhatja, hogy az összes dal zenéjét és szövegét te szerezted, gitározol, énekelsz, játszol basszusgitáron és billentyűs hangszereken, a felvételek a saját stúdiódban készültek, te vagy a hangmérnök és a mastering is saját munkád. A szövegek hogy születtek?
Általában a zene születik meg először. Felveszek egy nagyon egyszerű alapot, arra elkezdek ritmizálni, kamu angollal halandzsázok, így kialakul az énekdallam. Aztán beugranak magyar szavak és az ötletből egyszer csak megszületik a szöveg. Nem biztos, hogy jó szövegíró vagyok, viszont minden szövegemben én vagyok, bármelyiket maximálisan vállalom. Előfordult az is, hogy szöveget zenésítettem meg. Számomra az a nehezebb út. Abban az esetben addig kell olvasgatni, amíg elkezd a ritmusa lüktetni és a ritmus köré gyűjtök akkordokat és dallamokat.
Videoklipet is készítettetek a lemez egyik dalára. Szükség van még klipekre manapság?
Úgy gondolom, ha működik egy zenekar, akkor dalokat írnak, majd ezeket felveszik és megjelentetik. Lemezt ma eladni csak akkor lehetne, ha lennének lemezboltok. Szerinted működnek még? Ennek ellenére azért kell lemezt készíteni, hogy aktuális legyen egy előadó, megmutathassa, hogy éppen hol tart. Kell fizikai hanghordozó, habár a digitális platformok egyre erősödnek, de bízom benne, hogy nem tűnnek el. Tizenéves koromban hetekig nézegettem egy-egy lemezborítót, minden információt magamba szívni, miközben szólt a lemez. Ez semmi mással nem helyettesíthető élmény! Misztikus és varázslatos. Más a hatása meghallgatni egy vinyl lemezt, de akár egy CD-t is, mint felmenni például a youtube-ra. Nagyon felgyorsult a világ: már a világsztárok sem lemezekben, hanem dalokban gondolkodnak. Húsz éve az a mondat, hogy valakinek megjelent az új dala, még elképzelhetetlen volt. Micsoda? Egy új dala? Na és akkor mi van? Manapság az új dalhoz kell klip, már a kattintásokért folyik a harc, szépen, csendben felnőtt egy generáció, aki tudja ezt kezelni. Én sajnos nem tudom. Szóval azért kel a video, hogy vizuálisan is szemléltessük, hogy itt vagyunk, létezünk ebben a dömpingben. Az ember vizuális típus, kell, hogy lássa is, ne csak hallgassa a dalokat. Nemrég jelent meg a Kezeket fel című dalomhoz egy klip, de tervezek egy következőt is.
Idén januárban jelent meg a lemezed. Találkozhatunk-e veled koncerteken és ki a segítőtársaid? Van-e Emmer Peti zenekar?
Van zenekarom, a lemezen is közreműködő zenészek a csapatom tagjai. A dobos Zombori Atus, basszusgitáron Vermes Gábor játszik, a billentyűsökön Szabó Károly. Vermes Gabi júliusig külföldön tartózkodik, őt Péter Tamás helyettesíti. Tervezünk koncerteket, egy kisebb turnén veszünk részt nemsokára és fesztiválokon is találkozhattok velünk. Aki kíváncsi ránk, egy budapesti klubban is bemutatjuk a lemez anyagát.
Tanításra jut időd?
Igen, egy zeneművészeti alapiskolában, klasszikus gitárt oktatok, emellett elektromos gitárt is tanítok gyerekeknek. Szerencsére úgy veszem észre, hogy a gitár napjainkban nem is tudom, hányadik reneszánszát éli, ami nagy örömmel tölt el. Magántanítványaim is vannak, akikkel otthon foglalkozom.
Hol lehet beszerezni a lemezedet?
A CD-t a koncerteken, de aki megkeres a FB-oldalamon, szívesen tájékoztatom, emellett hamarosan digitális formában is elérhetővé válik az ismert oldalakon.
Külön köszönet Pálmai Zoltánnak.
https://www.facebook.com/peter.emmer.7
https://www.facebook.com/emmerpeti/
Szöveg: Rozsonits Tamás
Fotók: Tóth Bertalan és Csonka Andreas
2019. június 26. 07:19