Mehringer Marci: „Egy kislemez mindig egy jóféle kísérletezést jelent számomra.”
Mehringer Marci kapcsán legutóbb akkor írtam, amikor októberben megjelent “111” című nagylemeze. Az előadó nemrégiben újabb munkával jelentkezett, szerzői kiadás formájában kijött legújabb kislemeze, az új hullámos popot képviselő “A bálban”. Az anyagon akadnak szókimondó szövegek, valamint stílusokon átívelő muzsikák is. A zenei anyag megalkotásában leginkább sosehol zenéi, valamint Demkó Matyi mix, master teendői támogatták Marcit. Az EP visszatérő témái az egyéniség-, önismeret nélküli partnerek melletti életvitel, az örök keresgélés, a boldogság, a kiegyensúlyozottság iránti vágy, valamint az éjszakai élet, az alkohol. Számomra még mindig szimpatikus az, hogy ez a fiatal srác őszintén kommunikál a zene eszközével, úgy, hogy nem foglalkozik közben a feltételekkel, a határokkal.
Legutóbb akkor beszéltünk, amikor megjelent a 111 című albumotok. Azóta megtartottátok életetek első saját Akváriumos koncertjét, amelyre nagy tervekkel készültetek. Hogyan emlékszel vissza arra az estére?
Szép emlékünk ez a koncert, nagyon jól élhettük meg. Hatalmas öröm az, hogy hétszáz ember váltott jegyet ránk Budapesten, ami nem a saját városunk. Nagy showt csináltunk, ami mindenkinek, aki ott volt, sokat adott. Nekünk is rengeteget nyújtott, tudtunk belőle táplálkozni. Lezártunk ezzel a koncerttel egy korszakot, a balesetet, a 2023-as évet, mindent, ami akkoriban történt. Innentől az a nehézség számunkra, hogy feljebb tudjuk vinni a lécet, meg tudjuk ugrani a szintet minden alkalommal.
Több zenésszel volt már lehetőségem dolgozni, sokszor zavarba ejtő nekem, amikor számukra idegen emberek mesélnek egészen személyes, mély történeteket annak kapcsán, hogy egy-egy dal mit jelent számukra. Hogyan reagálsz ezekre a visszajelzésekre?
Sokszor én is meglepődöm. Például akkor, amikor emberek magukra varratják a dalszövegeket akár tőlem, akár mástól. Mindenki úgy interpretálja a szövegeket, ahogy az az ő életébe beleillik, így sokszor jobb is, amikor nem mondjuk el, hogy egyik-másik dalunk milyen történetet dolgoz fel valójában. A számok csak keretet adnak a gondolatoknak, az érzéseknek, a szövegeket mindenki rá tudja húzni a saját életeseményeire, és ha ez minél többféleképpen megtörténik, annál jobb a dal. Sokszor nem is tudom annál jobban elmondani, hogy miről szól a szám, mint ahogyan megírtam az adott szöveget.
Volt már, hogy teljesen máshogy értelmezték a szerzeményed, mint amiről te írtál?
Én azt szeretem, amikor nyersen vannak megfogalmazva a dolgok. Nekem ezek a gondolatok sokkal többet adnak, markánsabbak, oda vannak mondva rendesen. Így az én szövegeimet viszonylag nehéz félreértelmezni, elég konkrét dolgokról írok. Persze van, hogy direkt több értelműen írok, így azokat a sorokat értelmezhetik máshogy, mint ahogy én alapból gondoltam.
Elképesztő munkamorállal pörögsz. Mi volt az történés, pillanat, amikor azt érezted, hogy „Megérte ez a sok meló, most a helyemen vagyok”? Volt már ilyen?
Mindig azt mondom a menedzserünknek, Fanninak, hogy büszke vagyok, de sosem vagyok elégedett. Mindig így állok hozzá a dolgokhoz. Büszke vagyok a társaimra, a csapatra, arra amit csinálunk. Arra is büszke vagyok, amit elértünk az elmúlt másfél évben, de soha nem tudok megnyugodni. Ennek ellenére vannak pillanatok, amikor azt érzem, hogy igen, ezért érdemes csinálni. Ilyen volt például az Akvárium, vagy a februári miniturnénk olyan vidéki városokban, mint Pécs, Veszprém, Debrecen, Győr.
Amikor sikerült elérnem egy régen kitűzött célt, nehéz volt jól megélnem, elhinnem, örülnöm neki. Nagyon furcsa tud lenni ez az állapot. Nálad is fellépett már ez a jelenség?
Ezeken az előbb említett bulikon éreztem tényleg azt, hogy igen, működünk. Hogy tőlünk távol lévő városokban, ahol nincsenek rokonaink, barátaink, nem köt oda úgymond semmi, mégis eljönnek ránk. Amikor megtöltünk egy kisklubot, azt érzem, hogy számítunk, jelentünk valamit. Amikor sokan figyelnenk ránk a színpad előtt, úgy érzem, hogy hazaértem, hogy otthon vagyok. A bulikon kívül, a hétköznapok során kevésbé érzem azt, hogy elégedett vagyok. Számunkra az a fontos, hogy alkothassunk, hogy minél többen meghallgassák a dalokat, és hogyha eljönnek a bulijainkra, az a jéghegy csúcsa. Egyébként lehet, hogy nem szeretnék sohasem túlzottan elégedett lenni. Mert akkor lehet, hogy csökken az energia, a tettvágy, a küldetéstudat is. Ha valaki elégedett, az nagyon komfortos érzést adhat, és az illető akár el is lustulhat. Az, hogy jól éljük meg a boldog pillanatokat, hogy elfogadjuk a sorsunkat, nehéz feladat, folyamatosan dolgoznunk kell magunkon hozzá. Lehet, hogy valakibe belenevelik, hogy bármi lehetséges, hogy mindenre képes, ugyanakkor azt már nem tanítják meg, hogy hogyan kell ezeket a pillanatokat megélni. Nehéz kérdés, nehéz feladat.
Megjelent A Bálban kislemezetek, amelyet sok-sok közreműködő fémjelez (sosehol, Doór, Lil Frakk, Anubiis, Burijenci, bennz, Atka, Ocean, vagy éppen a Váradi Roma Café). Miért velük dolgoztál együtt?
Egy kislemez mindig egy jóféle kísérletezést jelent számomra. Egy röpke pillanatot, ami nem olyan mélységben átgondolt dolog, mint egy nagylemez. “A Bálban” esetében azt sem terveztem meg, hogy featek lesznek rajta. Egyszerűen csak dalokat akartunk csinálni, a haverokkal kezdtünk el dolgozni rajtuk. Csináltunk pár közös zenét, jól elvoltunk közben. Akivel korábban nem voltunk barátok, vele oda-vissza dobáltuk az ötleteket, és mire összeállt a közös dal, nagyon jó spanok lettünk. Ilyen volt például Filo, akivel biztosan fogunk még a jövőben együtt dolgozni. Soseholban olyan potenciált látok, miszerint ez a srác hamarosan mindent vinni fog. Bennz két dalt írt a lemezre, ő nagyon jó barátom, ezer éve dolgozik a háttérben, nagyon tehetséges srác, szerettem volna lehetőséget adni azzal, hogy segítsen a dalszerzésben.
Amikor te kérsz fel valakit együttműködésre, akkor teljesen a nulláról indultok közösen, vagy valamilyen alappal próbálod rábírni arra, hogy dolgozzon veled?
A kislemez esetében úgy működött, hogy elküldtem annak az ötleteimet, akire gondoltam. Akinek tetszett az alap, becsatlakozott a későbbiekben. A “Bújj hozzám”-nál kezdeteiben gyakorlatilag arról volt szó, hogy leültünk, iszogattunk, majd megszületett az ötlet. Ezt a számot Instán kitettem, mire Burijenci írta, hogy tetszik neki a dal, csináljuk meg együtt. Elküldte a verzét, majd mikor Jenci is kitett egy kis részt, akkor Anubiis írt, hogy ő is szeretne becsatlakozni. Egyszerűen csak megtörténtek a dolgok, maguktól.
Miért gondolkodtál EP-ben? Tudom, hogy korábban azt mondtad, nem szereted kifejteni a dalszövegeket, de egy picit mesélnél mégis erről a munkáról?
Szerintem egy kislemez tök jó keretet ad a daloknak. Az “origó” például számomra elég nagy stílusváltást jelent, imádom a hangszerelését, a váltásokat benne, modernebb világot jelent. A Pécs-Pest kapcsolatot, az elszakadásomat dolgozza fel. Az “úgy unom” záró számnak nagyon szép a szövege, sokkal inkább értelmezhető versként, mint dalszövegént. Egy valakinek írtam ezt a szöveget, soha nem akartam kiadni. Magam sem tudom, hogy hogyan alakult úgy, hogy most rákerült a lemezre. Korábban nem írtam senkiről szép szöveget, nem írtam nőhöz sorokat. Vannak szép gondolataim, de ezeket nem formáltam dalba. Ez az első ilyen jellegű dalom, amit meg mutattam ennek a valakinek is.
A többi szám kevésbé bír mély tartalommal, sokkal inkább pillanatnyi érzelmeket dolgoznak fel, elsősorban a magam szórakoztatására, de persze mások szórakoztatására is készítettük őket. Nem akarok beléjük magyarázni olyan dolgokat, amelyek valójában nincsenek ott. A szövegek nagyon egyértelműek. A legnehezebben talán a Váradi Roma Cafés együttműködés jött össze, de örülök, hogy végül feldolgozhattuk ezt a dalt, hatalmas kedvencem, és szerintem jól gondoltuk újra. Nagy jó geg, szeretik az emberek, a koncerteken nagyon jót megy. Imádom a “csinálj úgy”-ot is, egy igazi nyári, koszos dalunk.
Mi a legnagyobb bók, dicséret, amit valaha kaptál?
A legnagyobb ajándék az, hogy az emberek eljönnek a koncertjeinkre és éneklik a dalainkat. Ha pedig nem szakmailag kérdezel, akkor nemrég valaki azt mondta nekem, hogy szép lelkem van. Szerintem korábban édesanyámon kívül senki nem mondta még ezt nekem. Ezt megjegyeztem most, azt hiszem, egy életre.
Van, amit nem gondolnak rólad az emberek, de örülnél, ha többen tudnák?
Szerintem sokan nem tudják, hogy mennyit dolgozunk. Hogy nem csak annyiból áll a tevékenységem, hogy kiállok a színpadra, és történik, ami történik. Rengeteg munka van ebben az egészben, különösen, hogyha ez ember értékeset szeretne adni. Mindennek súlya van az életben. Egy produkció mögött rengeteg kitartás rejtőzik, és nagy munkamorál uralja. Szeretném, ha többen tudnák, hogy jó zenéket csinálunk, és fogunk is csinálni a jövőben. A következő megjelenéseink szerintem az eddigi legjobb dalokat tartalmazzák majd. Szeretném, hogy sokan tudják, hogy létezem, létezünk.
Hogyan látod a jövőt, a jövőd?
Szerintem mindent úgy fogok csinálni, ahogy én azt elképzeltem, elterveztem. Gyerekkorom óta addig megyek fejjel a falnak, amíg be nem töröm. Mindig ilyen voltam. Zenélésre és boldog magánéletre vágyom, mindkettőért sokat teszek, így bízom a legjobbakban. Motivált vagyok, pozitívan állok hozzá a jövőhöz, így reménykedem abban, hogy virágzó is lesz.
Marci, így legyen!
Hatos Niki
2024. szeptember 9. 09:26