Lombos Marci “Lombos úr” Új klippje
Új klippel - a Reménytelen szerelmek házával - jelentkezett Lombos Marci “Lombos úr”. Sejtelmes, vágás nélküli képsorok, realisztikus szövegvilág lecsúszott drogkereskedővel, elhagyott anyukával és egy kéjenccel, valamint kiváló jazzmuzsika - köszönhető a Fonogram díjas Juhász Attila Jazz Quartetnek.
A jazz-lemez után csináltál népdalfeldolgozást (Megrakják a tüzet), és kollaboráltál Pixával (Kasza Tibi lájvban van)… most kijöttél egy sanzonnal. Van ebben valami koncepció?
Én abszolút úgy élem meg, hogy ez mind felfűzhető egy szálra. A Reménytelen szerelmek háza ugyanúgy a hétköznapjaimat fogalmazza meg, mint a Voodoopest lemez bármelyik dala, vagy az előbb említett, Pixával készített nóta… szóval meggyőződésem, hogy a szövegvilág abszolút összetartja a dalokat, ebből talán a Fasol-lal - egy francia producer sráccal - készített Megrakják a tüzet lóg ki, de nem érzem azt, hogy bármi miatt is kötve lenne a kezem.
... és hogy mi a koncepció? Egy zeneiskolában klasszikus éneket tanulok… most pont egy Scarlatti operával - a Sento nel core-val - és egy igazi, elborult zongorakísérettel ellátott Bartók Béla feldolgozással - a Tiszán innen, Tiszán túllal - készülök a májusi vizsgámra! Közben néhány hónapja megkeresett két fiatal elektronikus zenei producer, hogy rap-peljek fel egy dalt, ami konkrétan a női popsi-edzésről szól… ezzel egyidőben Köles Elizával csinálunk egy neo-soul duettet egy brutál hip-hop alapra, aminek Heilig Tomi és Havas Lajos a zenei “producerei”.
Szóval úgy érzem, hogy ha valami lázba hoz, nem tudom megtenni, hogy nem dolgozom vele. Imádom, hogy olyan emberekkel alkotok, akik inspirálnak, függetlenül a stílustól, és ezt a motivációt nem szeretném visszafogni, mert gazdagnak érzem magam tőle, és rengeteget tanulok belőle.
Oké, de most miért sanzon!?
Nem tudatos! Juhász Attilával - akivel az első Voodoopest lemezt, és nemrég a második dalait is írtuk - pillanatról pillanatra készítünk nótákat… a bennünk spontán kialakuló világ - és a szöveg által festett kép - viszi előre az alkotás folyamatát. Nincs bennünk számítás, vagyis soha nem találjuk ki előre, hogy legyen ez egy new-orleansi jazz, swing, stb.
Különben meg tök érdekes, de bennem nem fogalmazódott meg soha, hogy a Reménytelen szerelmek háza egy sanzon.
Néhány napja, amikor már kint volt a klip, rámírt a facebook-on egy underground hip-hop rapper, hogy én egy ilyen franciás manus vagyok a zenében, és megosztotta a klipünket azzal, hogy “nézzétek srácok, ez itt egy magyar sanzon”…
De hogy összefoglaljam, mi nem egy sanzont írtunk, hanem szimplán egy dalt, ami egy albérletről szól… és arról, hogy az ember néha zsákutcában toporog, és tudomást sem vesz róla egészen addig, ameddig ki nem jön belőle!
A képek segítik a zenét, ami elvileg nyilvánvaló, gyakorlatilag még inkább érdekessé teszi a produkciót.
Borgula Andrisnak köszönhető a képi világ, aki elsősorban színházrendező. Rendkívül kreatív az is, amit a színpadon csinál, azt gondoltam, hogy izgalmas dolog lenne az ő vízióját a youtube-on viszontlátni egy videoklipben. Ami nyilván az én klipem lenne. :-)
Amellett, hogy a magánéletben is nagyon jó kapcsolatban vagyunk, dolgoztunk már együtt a Zs-kategória című darabban… mondom inkább úgy, hogy ő kért fel zenei vezetőnek, és írtam néhány dalszöveget! Egyrészt parádés az alapötlet és a rendezés, másrészt meg azt imádtam, hogy 2 darab kerekekkel felszerelt - tehát tologatható - lépcsőt használ díszletként. Ezzel mindent - de tényleg mindent – megold.
Így is kerestem meg Őt… “Andris, egy kicsit formabontó, nem hétköznapi, de mégis nagyon emberi dolgot kellene a képernyőre vinni”! És akkor a forgatáson kiderült számomra, hogy a helyszín a nagy semmi, a feketeség, benne pedig az a néhány ember, a karakterek, akik életet lehelnek ebbe a négy és fél percbe. Szerintem erre a klipre mindig büszke leszek!
Lud”Víg”
2018. április 3. 17:32