Levegőt veszel és jönnek az ötletek
Lombos Márton kapta idén az Év Könnyűzenei Szövegírójának járó Artisjus-díjat. Az elismerés apropóján a mások által megénekelt gondolatok és a mulatós zenén keresztül megélhető katarzis mellett az 5letszobrász kurzusokról, valamint tanításról és tanulásról is beszélgettünk.
Az Év Könnyűzenei Szövegírója Artisjus-díjat az elmúlt három évben olyan művészek kapták meg – Beton.Hofi (Schwarcz Ádám), Molnár Tamás és Szepesi Mátyás –, akiket elősorban a saját dalaik előadóiként ismer a közönség. Ezzel szemben te jóval többet dolgozol a háttérben.
Igen, de a saját életemnek én vagyok a főszereplője. Attól, hogy pénztkeresek azzal, mert – most csak mondok egy nevet – Jolly elénekli valamelyik dalomat, ugyanannyira tartom magamat előadónak, mint háttérben dolgozó alkotónak. Ilyenformán kicsit én is olyan vagyok, mint a korábbi díjazottak, noha kevésbé híres, a gondolataim által mégis keresett. Ahogy ez a díj, úgy az is nagyon megtisztelő, ha valaki úgy gondolja, szeretné a saját arcával elénekelni azokat a szavakat, amiket egyébként én adok a szájába.
Vannak kritériumaid, hogy kivel dolgozol, kinek tudsz olyan szavakat a szájába adni, amiket igazán magáénak érez?
Ezt két oldalról tudnám megközelíteni. Egyrészt tényleg megtiszteltetésnek érzem, ha valaki arra kér, hogy írjak neki dalszöveget. A másik pedig a nagyapámtól hozott zsidó kereskedői mentalitás, hogy „persze megcsináljuk!” Két olyan munka volt, amit nem vállaltam el, teljesen más jellegű, nem személyes okok miatt. Alapvetően, ha megkeresnek, elvállalom, mert szeretném megcsinálni. Nyilván fizetnek érte, de ezeket a felkéréseket kihívásnak tekintem. Fontos, hogy versenyben legyek, és dalról dalra megmérettessem magamat. Ha megjelenik egy általam írt dal a YouTube-on, legyen szó bármilyen stílusról, meg szoktam nézni, hogy mit írnak róla a hallgatók. Sokféleképpen meg lehet szólítani az embereket. Olyan ez kicsit, mint a forgatókönyvíró, akinek tizenkét egészen különböző karaktert kell megírnia egy filmhez. A jó forgatókönyvíró képes szépen írni, ha arra van szükség, de tudja, hogy nem kell mindent felülstilizálni, mert ha egy prosztót rak a képernyőre, akkor annak tényleg prosztónak kell lennie. Én is szeretek beleköltözni különböző karakterekbe, szeretek játszani a szerepekkel. Vannak olyan mulatós szövegeim, amelyeknek kifejezetten szeretem a narratíváját, vagy az ügyeket, amiket megfogalmazok bennük.
A mulatós vitathatatlanul a leghallgatottabb műfaj a magyar YouTube-on, mégis nagyon megosztó. Sokan próbálják távol tartani maguktól ezeket a dalokat, hajnal kettőkor mégis mindenki ezekre bulizik. Egyébként is közel állt hozzád ez a műfaj, vagy meg kellett barátkoznod vele?
Hardcore metálból jövök, szóval meg kellett barátkoznom a műfajjal. Emlékszem, mindig téma volt a punk és hardcore körökben, hogy „a média csak ezt a szart nyomja.” Igen ám, de az emberek valami miatt mégis a mulatós dalokban nyernek feloldozást. Izgalmas, hogy bár a metálban tényleg lehet üvölteni, és sok mindent ki lehet adni, a többség mégsem ezen keresztül éli meg a katarzist. Egyébként máig írok dalszövegeket rock- és metálzenekaroknak, ahogy klasszikus zenei koncerteken és színházi körülmények között is elhangzanak dalaim.
Lehet tanítani a dalszövegírást?
Van egy kurzusom a Gitármánia Táborban, ez az 5letszobrász. Úgy mentem le 2008-ban a táborba, hogy dalszövegírást szeretnék tanítani, az évek során azonban rájöttem, nem azt kell megtanítanom, hogyan kell szöveget írni, hanem azt, hogy bármilyen szó vagy gondolat működtethető a zene rétegén. Mindenkinek megvan a saját érzelem-, gondolat- és szókészlete. Mert mi a jó szöveg? Mindent, amire régen azt mondák, hogy nem szabad, megírta a Bëlga, az Akkezdet Phiai pedig megírta, amit nem lehet. Tulajdonképpen bármi működhet és jó dalszöveg lehet, csak azt kell megtanulni, hogy hogyan. Az 5letszobrász kurzusokon azzal kezdtem el foglalkozni, hogy segítsek az embereknek őszintének lenni önmaguk előtt, és hogy rávegyem őket, ki merjék mondani, amit akarnak. Ha őszinte, amit mondanak, akkor annak van helye a zenében.
Hogyan alakult ki az 5letszobrász kurzusok felépítése? A Facebookon azt írtad, „spirituális zenetanulás” folyik az órákon. Mit jelent ez?
A legfontosabb, hogy meg kell tanulni őszintén megmutatni magunkat. Hiszen amikor majd ott leszel a Budapest Park színpadán, semmi más nem számít, csak az, hogy őszinte legyél a közönséggel. A produkció zenei kidolgozása egy másik kérdés. A mai fiatal generáció sikeres előadóinak éppen az a nagy dobása, hogy mindent pacekba mondanak. Én abban tudok segíteni, hogy többen felvállalják és izgalmasnak tekintsék a saját érzéseiket és gondolataikat. A mai világban könnyen elfelejtettük, hogy fel kell vállalnunk az érzéseinket. Megjelenünk a márkás ingünkben és cipőnkben a telefonjainkkal, miközben iszonyú ritka, hogy egy beszélgetés során a nagyapánk halála és az ebből kialakult frusztrációink kerüljenek elő. Pedig a kommunikációnak pont az a lényege, hogy ilyen dolgokról is beszélgessünk. Ehelyett rengeteg felesleges dologról beszélünk, a fontosokat pedig elnyomjuk. Csak nemrég jöttem rá, hogy honnan hozom azt a bátorságot vagy spirituális erőt, amit szeretnék továbbadni. Volt egy komoly magánéleti krízisem, amikor tulajdonképpen a gyökereimhez nyúltam vissza. Össze kellett szednem, hogy a nagyapám hogyan is jött haza a koncentrációs táborból, vagy hogy mit élt át az ő dédnagyapja. Rájöttem, hogy a családom egy háromezerötszáz éves család, és mindenki túlélő, hiszen itt vagyok. Néha mélyre kell nyúlni ahhoz, hogy haladni tudj a nagy elvárásokkal teli hétköznapi életben. Lent a mélyben iszonyú dolgok munkálnak, amelyeknek egy része örökölt traumákra vezethetők vissza.
A transzgenerációs traumákkal a pszichológia mellett mostanában a kortárs irodalom is sokat foglalkozik, a könnyűzene viszont talán kevésbé. Ebből a szempontból talán pont a mulatós lehet olyan műfaj, amely erősen narratív jellegéből fakadóan képes arra, hogy több ezer éves, mindenki számára érthető történeteket meséljen el.
Simán lehet, hogy a mulatósban a népzenei gyökereink törnek felszínre, amikkel egyébként egyáltalán nem foglalkozunk. A jelenlegi hétköznapi zenetárunkból a magyar népzene teljesen hiányzik. Előbb hallgatjuk meg Taylor Swiftet, mint a saját népdalainkat. Holott az Egyesült Államokban ez például nem így van, a gospel műfajában bátran nyúlnak vissza a hétköznapi témákhoz és a több száz éven át énekelt dallamokhoz. De ugyanez a helyzet a latin világban is, ahol a popzene gyökerei a népzenéig nyúlnak.
5letszobrász kurzusokat nemcsak a Gitármánia Táborban, de a Hangszert a kézbe sorozat állomásain és egyéb rendezvényeken is tartasz. Mennyiben közönségfüggő egy-egy előadás menete?
A közönségnek megfelelő játékokat kell játszani. Az elmúlt évek alatt lett harminc-negyven olyan, részben sajátfejlesztésű játékom, amikből tudok válogatni. Felmegyek a színpadra, látom, hogy kik jöttek el aznap, és ha valamennyire fel is készülök előre, lehet, hogy egészen mást húzok elő, ha például kisgyerekek van a a közönségben. Céges rendezvényekre és csapatépítő tréningekre is járok ezzel az előadással, és mindig találok új ötletet vagy gyakorlatokat, amiket aztán megpróbálok beépíteni a zenével kapcsolatos játékok közé. Régóta foglalkoztat például a levegővétel, mint játékos építőelem. Bármihez nyúltam az elmúlt időszakban – egy évvel ezelőtt tettem le például a klasszikusének-vizsgát – rájöttem, hogy mindennek a levegővétel az alapja. Az éneklésen túl a boksznál, a jógánál, a stresszkezelésnél, de még a színházban is roppant fontos. Ez is olyasmi, amit nem nagyon tanítanak, pedig mindennek a jó levegővétel az alapja. Jó levegővétellel bármit meg tudsz csinálni. Néhány éve Balogh Roland roma dzsesszgitárostól tanultam stílusgyakorlatokat. Azért jártam hozzá, hogy segítsen megtanulni, hogyan kell énekelni különböző stílusokban. Ő is mindig azt mondta, hogy „nyugi, levegő!” Megtanított rá, hogy nem kell mindig teleénekelni a szólót, a zenében is szükség van „levegővételre”. Ahogy levegőt veszel, jönnek az ötletek és a gondolatok. Ha elfogy a levegő, elfogynak a gondolatok is. Nincs még kidolgozva ez a része a kurzusnak, de tudom, hogy sokat kell majd foglalkoznom vele.
Ezek szerint a mai napig sok mindent tanulsz te magad is. Ki a legnagyobb mestered?
Nagyon nagy szükségem van rá, hogy legyenek mestereim, de most nem embert fogok mondani. Két évvel ezelőtt elszakadt a térdszalagom. Egy éven keresztül jártam gyógytornára, ez az időszak pedig teljesen megváltoztatta a testtartásomat. Csomó mindent csinálok másképp azóta, hogy a műtétet követően elhatároztam, újra sportolni akarok. Ilyenformán a legnagyobb tanítómesterem a saját térdem. A térdem, ami nem bírta tovább a terhelést és fölmondta a szolgálatot, és nagyon sok dologra megtanított ötvenévesen. Persze mondhatnék neveket, mert iszonyatosan tisztelem azokat, akik mesterként akár csak egy-egy dologban segítettek nekem. Amit a bokszedzésen vagy énekórán tanulok, az ugyanúgy működik a hétköznapi életben is, hiszen egy-egy dolog elsajátítása rengeteg készséget hoz magával, amiket aztán kivihet az ember a világba. Nagyon sokat köszönhetek nekik, de erre a kérdésre akkor is az a legfrappánsabb válasz, hogy a legfontosabb mesterem a saját térdem.
Hol talál meg, aki tőled szeretne tanulni?
Nemrég készült el a weboldalam, a Lombosur.hu, ahol minden megtalálható. Egyébként nagyon nehezen deklarálom, hogy miből áll a szolgáltatásom, vagy hogy mit lehet tőlem tanulni. Általában inkább feladatokat szoktam ellátni, amire megkérnek. Egy 5letszobrász kurzuson megfogjuk egymás kezét, és átsétálunk egy olyan világba, amit együtt rajzolunk, és én is legalább annyit tanulok, mint a résztvevők.
-bm-
2025. december 12. 08:00