Legkedvesebb felszerelésem – Mészáros Tibor
Folytatjuk „Legkedvesebb felszerelésem” címmel indított sorozatunkat a Music Media Magazin oldalain, melyet azért tartunk kiemelkedően fontosnak, mert ebben a sorozatban minden megkérdezett zenésztől, hangtechnikai szakembertől azt kértük, hogy azon felszereléseiket mutassák be nekünk, amelyek koroktól, márkaszerződésektől és egyéb érdekektől mentesen váltak meghatározó kedvencükké. Mai epizódunkban Mészáros Tibor (HANGpásztor, Szigeti Veszedelem, Rozmaring Folkestars, Mészáros zenekar) legkedvesebb felszereléseit ismerhetjük meg.
Fiatalon mit gondoltál a cucc építésről? Milyen hangszeren kezdtél zenélni?
Az első elektromos gitárom egy Musima volt, nem emlékszem pontosan a hivatalos nevére, de az a bizonyos LP forma gitár volt, amit itt nyilván, jól ismernek a régi motorosok… Előre kellett megrendelni a boltban, talán ki is kellett fizetni, aztán várni, míg megjön. Válogatni nem lehetett. Amikor végre megjött a levél, hogy mehetek érte, ott állt a boltban a pulton, persze vagányságból megkérdeztem, hogy van-e másik, de összehasonlítani nem volt mivel. Pedig nem is volt olcsó! Talán, egy havi fizetésembe került, de lehet, hogy még többe... Nagyon sokat vártam rá, talán egy évet is.
Erősítőm sokáig nem is volt, a szó, hagyományos értelmében, csak otthoni rádiókon küldtük a gitárokat. Effektet, pedálokat Detvay Gyulánál – aki ismert stúdiós-zenész volt Miskolcon- láttam életemben először, nagyon szuperek voltak. Az első talán egy Boss Chorus volt, aztán egy Flanger, szintén Boss, az egyiket kölcsön is kértem egy hétvégére, az maga volt a mennyország!
Az egyik barátom csinált nekem torzítókat, illetve egyet, aztán azt tökéletesítette. Elvitte, visszahozta, ahogy ideje engedte, mindig csinált rajta valamit, egy Forte kartondobozba volt beépítve, kemény cucc volt. Láda szimuláció az nem volt hozzá, most, így visszagondolva, inkább valami Fuzz-szerűség lehetett.
Aztán később, valamilyen csere folytán, volt nálam egy Selmer fej is, annak csak a csöveit hallgattam, hogy milyen szépen dolgoznak, mert nem volt hozzá ládám... Aztán elemi erővel beköszöntött az életembe a népzene. A fej a pincébe került, én Szombathelyre, katonának, azután már nem is mentem haza. Nem tudom, mi lett a fejjel, mert azt jó 30 év után keresni kezdtem, de még az emléke sem került elő a családban.
Hány, milyen hangszerre vágytál?
Nekem csak egy-egy hangszerem van mindig készleten. Több azonos hangszerre nem tudok eléggé figyelni, nem tudom egyesével kihozni belőlük és magamból a legtöbbet. Egyre bírok figyelni, az inspirál, azon „gondolkodom”.
Egy van hegedűből, gitárból, akusztikus gitárból, handpan-ből… Vagyis, most, belátom, hogy nem! Mindenből több van, mondom is, hogy miért… Elektromos gitárból azért van több, mert kell egy a melóba is, a gyerek gitárja is itt van, azzal már három. Több hegedűm van, mert rendszeresen kölcsön is adom őket, növendékeknek, meg egy a munkahelyen, de csak egyet veszek fel, ha dolgozni megyek.
Handpan-ből azért van több, mert az összeállításomban kettő ad ki egy kromatikus skálát, a tanításhoz szintén nem árt, ha a növendék a kezében tarthatja a hangszert és nem kell cserélgetni. Akusztikus gitárból az egyik nagyon szép hangú, de hamis a magasabb fekvésekben, viszont az első fekvésben tök jó, a stúdióban használható, de kell egy megbízhatóbb is, ami jól játszható bármilyen hangnemben, ezért van belőlük kettő. Viszont tényleg csak egy- egy hangszer van mindenből, amit koncerteken használok.
Egyébként nekem első perctől kezdve a Strat tetszett a legjobban. Máig csodálom, hogy milyen gyönyörű.
Mára mi valósult meg ebből, és mi az, ami egyáltalán nem úgy alakult, ahogy régen gondoltad?
Az élet nem úgy alakult, ahogy régen elterveztem... Nem volt túl sok hangszerem, ha megtalálom a „hangot”, akkor megállok. Így volt ez az erősítőkkel, gitárokkal, hegedűkkel is. Kollégákkal szoktuk mondogatni, mikor ezek a sokszoros milliárdosok kerülnek szóba, hogy a sok pénz csak annak kell, akinek még nincs meg a bevált cucca.
Volt LP-m is, egy Epiphone Custom, nagyon jó volt! Akkor láttam először, hogy milyen komolyan vették a hangszerépítést az LP tervezői, mert a gitár nagyon sok vonala emlékeztet a hegedűre. Akkoriban, egy szuper kis metál csapatban pengettem, ahova a Strat nem passzolt. D-re hangolás, iszonyat húrok, betonozás és a legszebb dallamok egyszerre. Nagyon szerettem, mert óriási energiabomba volt! A hangszedőit lecseréltem valamelyik Seymour Duncan-re, 8-as mágnes volt benne, arra emlékszem, a másikat meg egy Dimarzio-ra. Időm nem nagyon volt keresgélni, csak arra mentem, hogy nagy jelű passzív legyen, így rögtön megvettem - szinte az első kettőt-, ami szembe jött. Fogalmam sem volt, hogy milyenek lesznek együtt. A Dimarzio ment a nyakhoz, a Seymour a hídhoz és jöhetett a próba. Ebben az esetben az SD annyival nagyobb jelű volt a másiknál, hogy a köztes állásban is szinte csak azt lehetett hallani. Azonban, ez után nem kezdtem szédületes keresésbe, hogy hová, milyen lenne a legjobb, mert így is jó volt. Amúgy meg a nyaki, éneklős szólók is szépen jöttek, de szinte csak ez a két állás volt. A főhegedűm egy sima német manufaktúra hangszer, a kereskedelmi értéke jóval alatta van a hangi adottságainak, de nem baj, nem adom el úgysem. A HANGdobok közt is nagy a szórás. Érdekes, hogy ezek az első hallásra kellemes hangszerek milyen széles tartományban szóródnak hangban, játékélményben.
Bemutatnád, hogy most milyen hangszereket használsz élőben és/vagy stúdióban? Kezd esetleg a beszerzés időrendjében...
Van egy 2005-ös H1 Fender Stratocasterem, első gazdája vagyok. Kitartó harcostárs. Hamar lecseréltem azonban a hangszedőit, mert előtte egy mexikói Strat-om volt, és amik abban voltak, Fender Hot Noiseless-ek, azok szinte azonnal mentek is át ebbe. Egy kicsit bánom, mert azt a szép, csilingelős Strat hangzást így, én már az elején elvesztettem. Nem szerettem a single coil zaját, amit a gain felhozott. Zajzárat soha nem használtam, még multieffekten sem!
A Noiselessek néhány év múlva, egy tekercsszakadás miatt mentek, jött helyettük egy Lace Sensor szett, koptatóra szerelt teljes elektronikával. Ezzel már kicsit stratósabb lett a hangzás. Nagyon szeretem a Strat sokoldalúságát, amit ez a készlet nagyon jól kiemel, mert a pick-up-ok hangoltak.
A nyaknál, egy kék 11kOhmos, középen, egy ezüst 7,5 k-s, a hídnál, egy piros 15k-s mágnes van. Így nemcsak a pozícióból származó hangszín különbség van az egyes állásokban, hanem még a hangszedők hangkaraktere is rádob egy lapáttal a különbségre, ez azt eredményezi, hogy jól beállított cucc esetében ez a variálhatóság elég is, effekt nem kell. A nyaki állásban a szólók szépen énekelnek, a hídnál szabályosan mar-tép a hangszer, a köztesekben meg akkordozni szoktam. A középső még haraphat kicsit, de a 2-es, 4-es állásokban szépen visszaesik a jelszint.
Nekem így van belőve. A 2-es, 4-es állásokat használom beálláskor úgy, hogy visszaveszem a hangerőt a gitáron, a második, chrunch csatorna előfokát elkezdem „dekázni”, hogy itt majdnem tiszta legyen a hang, ne legyen lucskos, vagy csak egy kicsit. Ha ez megvan, fölküldöm a hangerőt a gitáron, visszakapcsolok a nyakhoz, egy- két nyújtás, hadd jajgasson, itt még állítok az előfokon és a végfokon. Ekkor lövöm be pontosabban a végfokot, hogy „hallja magát a hangszer”, lehetőleg minden hangon gerjedjen, de úgy, hogy kézben maradjon a hang! Nem túl sok torzítóval, de szóljon, ha akarom, és a teljes hangképet is ekkor igazítom véglegesre. Ilyenkor szólnak a keverőtől, hogy azonnal vegyem vissza a hangerőt, mert kivesznek a PA-ből, indul az alku, a monitor hangerőről, hogy mennyit kérek magamból, ami a koncert elején még jó, aztán eltűnik valahogy...
Visszatérve a koptatóra szerelt cucchoz, ma már nem meglepő, de akkoriban ritkaság számba ment, hogy össze lehet kapcsolni a nyaki és híd pickup-okat, egy úgynevezett Telecaster állásba. Az egyik poti push-pull, tehát nem mikrokapcsolós, így megmarad a Strat külcsín, bár ezt nem szoktam használni, talán egyszer- kétszer, akkor is csak stúdióban.
Van egy másik Strat-om is, egy koreai Flash, jó öreg. Az a szerepe, hogy legyen egy gitár a munkahelyemen is, ha kell. Majdnem eredeti állapotú, kivéve a tremoló blokkot, amit én cseréltem sárgarézre. Valószínűleg jót tehetett a hangnak, de ezt a hangszert szinte csak kis erősítővel használom, halkan, koncerteken csak pót hangszer. A pickup-jai is eredetiek, ha jól emlékszem, GIFMAN, csak egy-két írást találtam a neten, még akkortájt mikor vettem, hogy ezek nem rosszak, a karakterük egészen jól hozza, amit kell.
Régóta kísér már egy Marshall TSL 602, ezzel játszottam a legtöbbet élőben, rock csapatokkal. Nem kíván semmit. Nem szoktam meglökni az előfokot overdrive-al, mert olyan jól be lehet állítani, hogy ez nem kell. Legfeljebb teszek elé egy compressort, ha mégis visszavesznek a monitorból és nem érvényesül olyan jól a feedback, akkor legyen egy kis segítség a szólókhoz. A hangszórói Volverine-ek, Eminence licensz, nagyon szép karakteresek, nekem nagyon tetszik. Három csatornás, fullcső, a súlya is rendben. Volt régebben, egy Laney LC15 kombóm is, kisebb klubokban jó volt, mert könnyű, és szépen szólt, szerettem magában is, meg pedálokkal, multieffekttel is, de ha biztosra akartam menni, akkor a TSL-t vittem. A legjobban azt szerettem ebben, hogy simán lehetett gitár, kábel, erősítő felállást csinálni vele, mert a gitár hangerő potijával abszolut kézben lehetett tartani a dolog, csak jól meg kellett küldeni a végfokot, és minden rendben volt. Azért mondom mindezt múlt időben, mert néhány éve egy Marshall 6100 melegíti a szívemet, meg a szobát, de ezt koncerten nem használtam még. Nagyon sokoldalú cucc, 11 csővel! Jó ideje csak ezt használom stúdióban, erre a cuccra gondolok úgy, hogy EZ AZ! Három csatorna, szerintem ilyenből egy kell az életben és az elég.
Itthon egy 1912-es Marshall ládát használok hozzá, próbateremben, ami van. Mivel ritkán van részem ilyenben, kihasználom, ha lehetőség adódik, hogy Eminence-ekkel, vagy Jensen lökőkkel hallhassam a hangját, de lehet akár V30 is.
Ha éjjel, fülessel kell felvenni nagyobb meneteket, akkor akár jöhet elé a DLT, vagy a compressor, hogy legyen valamivel nagyobb hangkitartás, de más effektet nem használok loop-ban sem, mert felvétel esetében jobban meg tudom oldani később, a keverés valamelyik fázisában szoftveresen, vagy outboard-dal.
A Hangdobjaim mindegyike magyar gyártmány! Vannak magánkészítők hangszereiből és vannak a győri Mag manufaktúra hangszerei. Egyébként több formációval is zenélek, van a Mészáros zenekar, magyar népzenei programmal, van a Rozmaring Folkestars, ez balkáni népzene, van a Szigeti Veszedelem, itt megzenésített verseket tartok műsoron és feldolgozásokat, valamint működik a HANGpásztor, itt chill, relax zene megy handpan-en.
Miként történik a hangosításod élőben?
Én mindenképpen alap + mikrofon híve vagyok, ezért harcba is szállok olykor. Szeretem a gitárhangot készre megcsinálni az alapban, mielőtt kihangosítják. Azután a szakember majd belehelyezi a hangképbe.
Játszottam másféle csapatokban is, és ha valahova sokféle hangzás kell, akkor jobban szeretem a „multieffektet keverőbe” változatot, persze megfelelő monitorozással. Kicsit ez strapásabbnak tűnik, mert nekem rendszeresen elállítódnak a patch-ek jelszintjei és akkor van tennivaló realtime-ban, ha valami nem szólal meg, vagy szétüti a hegerő a zenét. Lehetne itthon még többet foglalkozni a beállításaival, de inkább muzsikálni szeretek, azzal töltöm az időt, nem a multieffekt programozásával, bár csináltam sokat azt is. Ha erre van szükség, akkor inkább egy ősrégi, FBT BX30 nevű kombót használok mostanában. Ez a cucc szerintem kb. 30 éves lehet, full tranzisztoros, de 12-es hangszórója van, nagyon könnyű és nagyon szereti a pedálokat, a modellezést. Itthon is ezen toljuk a növendékekkel, kisebb koncerteken is jó multieffekttel. Nekem egy Boss GT8-asom van régóta, nem is adom el. A hangoló a kapcsolón alulra van kiosztva, ha bármikor visszaveszem a hangerőt, rögtön tudok hangolni is némán. A pedálnak van egy opciója, ha átkapcsolom, akkor wah, ez azért nem rossz!
Sok patch van benne, főleg a sajátokat használok. Már régóta nem programoztam, ezt stúdióban nem használom, arra itt vannak az igazi hangok. Koncerten meg, ha gáz van, elég, ha tudom hova nyúljak. Amúgy is csak néhány hangot használok belőle, de ha valami nagyon különleges hang kell, akkor azt megnézem előtte és beállítom, ha kell.
A hegedűt SM 58 vagy SM 57-el szeretem, ha hangosítják. Nekem nagyon rossz, ha rám raknak egy mikroportot és se hangolni, se beszélni nem tudok a kollégákkal olyankor.
A hangdobokhoz a legjobb talán, a kismembrános kondi páros szélfogóval és akár alájuk egy-egy bass nagymembrános dinamikus mikrofon, de volt már olyan, hogy egy darab SM 57-el szuperül megfogták a hangot, ráadásul nagyszínpadon! A profik...
Miként használsz erősítőket, hangfalakat és kiegészítőket (pl.: mikrofon) stúdióban?
Az akusztikus gitárt, ha lehet, csak mikrofonnal használom, itthon, a stúdiómban mindenképpen. Koncerten, ha úgy kérik, mehet vonalból, bár ez a piezo nem az én világom. Biztos vannak már jobbak is, nem tudom.
Az elektromos gitárt alapról, mikrofonnal szeretem használni, vonalból soha. Volt már rá példa, de szerencsére nagyon régen, akkor az erősítő line out-járól, vonalból történt az erősítés. Akkor nem is tűnt fel, mert „tombolt a cucc”, ráadásul az, akkor még, egy szuper Marshall 8240 Stereo Chorus volt. Nagyon szerettem, sajnos eladtam, csöves előfoka volt, kár érte… Szóval, egy olyan jelet erősített fel, amin nem volt láda szimuláció. Úgy szólt, mint a smirgli, de azóta csak mikrofonokkal dolgozom.
Sokféle cuccot hallottam már jól is és rosszul is szólni. Például, ugyanaz a mikrofon volt már csapnivaló és szuper is gitárra, szóval én ezt a hangrendszer kezelőjére bízom minden esetben. Ha ért a cuccához, akkor úgyis nagyon jó lesz, ha nem ért, akkor meg... Énekeltem már SM 57-be és nagyon rendben volt.
Én itthon, a lehető legegyszerűbben veszem fel a gitárokat, egyre kevesebb sávra ugyanazt, nem használok már a ládához kondimikrofonokat, csak dinamikusakat, SM58, Sennheiser E 602, vagy SM7b, de leginkább a Shure SM 58-at...
A hangdobokat itthon AT 4040, vagy AKG 212 párral veszem fel, ha nagyon ki akarok tenni magamért, akkor alájuk rakok egy-egy bass mikrofont, de akkor már gondos méricskéléssel, a fázisok miatt... Szóval, a leggyakrabban bass mikrofon nélkül veszem fel őket. Nagy segítség a külső felvételekben egy Zoom H4N pro felvevő, amivel a természetben is dolgozhatok. A legújabb albumomat is ezzel veszem fel, egy patak mellett.
Van-e valami különleges cucc, amit használsz? (szimulátorok, szoftveres kiegészítők)
Ritkán használok effekteket, de van itthon Kasleder DLT8, egy modolt Boss Overdrive, amiből valaki torzítót csinált, Boss CH1 kórus, Dunlop Cry Baby GCB95, meg egy Boss RV5. És a társ, a Boss GT8, amit már említettem. Nem használom őket, de a Kasleder nagyon jó volt a Laney kombóval, kicsit megtolva a gaint.
A stúdióban egy 4 magos UAD2 kártyát használok, amihez rengeteg plugin van, de csak gyors hangkép-tervezésre, mert ha CD készül, akkor úgyis outboardokkal alakítom ki a végső hangzást.
Handpan-re élőben semmit nem rakok, stúdióban, a hangszertől függően, de általában egy kis kompresszor, zengető megy, éppen annyi, hogy egy kis tere legyen a felvételnek, és esetleg néha visszhang.
Milyen karbantartást igényel ez a handpan hangszer? Hangolások, típusok?
A hangdobok karbantartása nagyjából törölgetés, puha ronggyal, szárazon, vagy speciális olajjal, ami talán egy kicsit más, mint a fegyverolaj, de én azt is használok.
A hangolás nagy szakértelmet követel. Speciális kalapáccsal csinálják. Ez pontos helyen, pontos erővel, határozott ütésekkel történik.
Vannak 8-10 hangos hangszerek, amik valamelyik modális skálát tartalmazzák. Az alaphang a ding, ez a középső tálca, a legmélyebb hang. Szerepe lehet, dó, ré, mi, szó, lá, ritkán fá. Szerintem Ti-dinggel sorozatgyártásban nem készül handpan. Ezeket a skálákat nem a közismert nevekkel azonosítják, Nem dúr, dór, fríg, líd, mixolíd, moll, hanem speciális neveket kapnak. Érdemes rákérdezni, hogy pontosan milyen hangokat tartalmaz egy hangszer. Nagyon gyakran készítenek bővített szekundos skálákat a gyártók. A 11-22-24 hangot tartalmazó hangszerek szintén egy-két skálát tartalmaznak, ezek leggyakrabban kromatikus skálaszeletekkel bővülnek ki. Természetesen olyan is van, ami a kromatikus skálát tartalmazza két oktávon keresztül.
Milyen húrokat szeretsz leginkább használni?
Hangolásból a standardeket használom a gitárnál, esetleg egy szekund, kisszekund alatta, néha D-re az E6-ot, de csak kitekintésképpen. Hangoltam már az egész rendszert 432-re, mikor, hogy érzem... Nekem mostanában megint 440 Hz az alap, könnyebben lehet összedolgozni másokkal, mert ez az elterjedt.
Húrokból sokáig Elixír Hibrid 10-52-t használtam, de ma már Ernie Ballt, vagy bármi lehet, ami 10-52-es.
Mennyire tartod fontosnak az eszközöket és mennyire magát az embert a láncban?
Persze, hogy a kéz a legfontosabb! De, mire a kéz odáig eljut, addig a léleknek szüksége van az inspirációra, akármi is legyen az. A szem szépet szeretne látni, a fül szépet szeretne hallani, a kéz kellemeset akar fogni és szerintem ez egy folyamatos fejlődés, amíg megtalálom az „igazit”! De kell a jó hangszer is!
Köszönjük a beszélgetést.
2019. november 16. 04:36