Legendás keverőpultok és megfigyelésük
Közel 10,000 fő. Nem egy nagy lélekszám, de mint tudjuk nem feltétlenül kell ahhoz nagynak lennie egy városnak, hogy híressé váljon, legalábbis bizonyos körökben. Az angliai Penryn pont egy ilyen település.
Cornwall megye Anglia legdélebbi és egyben legnyugatibb végén helyezkedik el, lankás partja rengeteg bájos kisvárosnak nyújt festői környezetet. Ezek közül mi mégis valamiért Penryn-re vagyunk kíváncsiak. Mitől más ez a kisváros, mint a többi? Nem, nem itt van a Roxfort, és még mielőtt bárki felvetné, a Mágiaügyi Minisztérium sem itt tartja hagyományos, éves céges bulijait...legalábbis egyelőre.
A Wikipédia cikke szerint Cornwall megye legrégebbi településéről van szó, melynek írásos emlékei egészen a 13. századig nyúlnak vissza, említést téve a vallási és kereskedelmi aktivitásról, kikötőről...
Mi azonban egy egészen más dolog miatt szeretjük ezt a dél-angliai városkát, de erre még később visszatérünk.
Ugorjunk vissza 1969-be, Londonba, amikor is néhány vállalkozó kedvű fiatalember úgy döntött, hogy keverőpultokat fog gyártani a zeneipar számára. A kezdeti évek tervezése után, 1973-ban megszületett a Mini Mix nevű kompakt keverő, 6 csatornával, mely akkoriban 100 fontos árával meglehetősen drága volt, de rengeteg fogyott belőle, megalapozva ezzel a cég hírnevét. Létezett belőle készre szerelt változat, és olyan is amit ma már elképzelhetetlennek tartanánk, ugyanis kapható volt "építőkészlet" formájában is, némileg olcsóbban. A sikernek volt azonban egy "hátulütője" is, a jó kezdéshez, jó folytatás is kellett. Ez azonban meglehetősen nagy elvárásokat támasztott a gyártó irányába, tisztában voltak vele, hogy olyan terméket kell alkotniuk, mely tovább mutat az ipar fejlődésén és még nagyobb elismerést hozhat.
Több éves fejlesztés után - a Mini Mix továbbfejlesztése mellett - megszületett a MOD1, amely joggal tekinthető minden nagy, Allen&Heath FOH-keverő ősanyjának. A kor híres hangmérnöke, Alan Parsons is ezt használta a Pink Floyd-dal, ennek cellulózon lévő bizonyítéka a zenekar Live at Pompeii című koncertfilmje, ahol megcsodálhatjuk az említett pultot is. A Pink Floyd után jött a Genesis, és a The Who is és a siker még nagyobb lett.
Az ezt követő években jelentős fejlesztések történtek, megszületett a MOD2 és a Mini 8, utóbbi a világ első házistúdiózásra is alkalmas keverője volt, de a cég jelentős megrendeléseket szerzett a rádió világából is.
A kompromisszummentes minőség mindig is a legfontosabb volt a cég mérnökei számára, függetlenül attól, hogy éppen melyik audió-konszern tulajdonában is állt. Az Allen&Heath mérnökei olyan formabontó ötletekkel álltak elő az idő múlásával, amelyek meghatározták a trendeket és lehetőséget biztosítottak a zenészek/hangmérnökök számára, hogy a legkreatívabban tudják kihasználni a pultokban rejlő lehetőségeket. Ehhez a márkához fűződik például a világ első MIDI-s keverőpultja, a CMC, mely képes volt üzeneteket is küldeni a számítógép számára, valamint annak az egyszerű ötletnek a kivitelezése is, hogyan tudnánk egy keverőpultot használni a front- és a monitor-keverésre is, lásd GL2.
A 80-as évek elején a gyártás és tervezés már akkora volumenű volt, hogy az addig főhadiszállást el kellett hagyniuk és "leköltöztek vidékre", a cikk elején taglalt Penryn-be. Az A&H azóta is ebben a meseszép kisvárosban székel, itt folyik a fejlesztés és a tesztelés is.
A cég portfóliója meglehetősen tág, a DJ-keverőktől, az install-szériákig gyárt különböző audióberendezéseket. Nézzük is meg a főbb termékcsoportokat, nem feltétlenül fontossági sorrendben!
Talán a legkiugróbb termékkör az összes közül a XONE-széria, ugyanis az A&H gondolt egy nagyot 1999-ben és Andy Rigby-Jones mérnök és Ritchie Hawtin segítségével megszületettek az első DJ-mixerek, a XONE:464 és a XONE:62. Mai napig a közös jellemzőjük ezekenek a keverőknek a diszkrét alkatrészek használata, az okosan átgondolt jelvezetés és az a hang ami miatt az elektronikus szcéna DJ-i közül olyan nevek ragaszkodnak ezekhez a keverőkhöz, mint Andy C, Pete Tong, vagy John Digweed. A széria talán legsikeresebb darabja, a XONE:92 ipari sztenderddé vált, legújabb terméküket a XONE:PX5-öt pedig rengetegen várják az idei karácsonyfa alá...
Következő megállónk a híres-nevezetes ZED-széria, mely már a két monó csatornás kiviteltől, akár a nagyzenekari méretig elérhető. A legnépszerűbb típusok mellett (ZED-10FX/16FX) mellett a legújabb és egyben legkisebb szériák is kiválóan startoltak. A ZED6 és ZED6FX kimondottan szólóelőadóknak készült, 2 monó és 2 sztereó csatornájuk bőven elegendő egy ének/gitár felállásban, akár effekttel is. Az "i" betűvel felruházott három típus, az i8 az i10 és az i10FX már az előbbi analógián túlmutat, 24/96 felbontású USB2.0 hangkártyával vannak szerelve, így már nem csak a színpadon, hanem otthon is jó szolgálatot tesznek a demónk felvétele közben. Egy biztos, a legkisebb csatornaszámtól, a legnagyobbig, szinte mindenre van ZED, akár broadcast célokra (XB10/XB14), vagy keverőerősítőre is nyújt alternatívát (ZED-P1000).
Ha már analóg keverők, nem mehetünk el a nagyobb formátumok mellett sem. A Wizard széria tette széles körben ismertté ezt a termékkategóriát, rendkívül könnyen kezelhető, és jól átlátható felületével. Emellett a PA- és GL-szériák is azoknak készülnek, akik ragaszkodnak az analóg jelvezetéshez, és megbízható pultokat szeretnének használni a produkcióban. Magas csatornaszámuk és flexibilis jelvezetésük kiválóan alkalmazkodik a feladathoz, amennyiben a klasszikus megoldásuk hívei vagyunk.
Itt jutottunk el ahhoz a területhez, ami az utóbbi pár év alatt szinte a portfólió gerincévé vált. A digitális keverők haszna és létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen, és az A&H élen jár a fejlesztésben.
Elsőként a cég beszálló kategóriájáról, a kimondottan kompakt kialakítású QU-sorozatról beszélnék, ami az egyik legdinamikusabban fejlődő termékkör. A klasszikus típusok (QU-16/24/32) mellett egyre inkább teret kapnak a még ezeknél is kompaktabb megoldások. A QU-SB és a QU-PAC termékek már a haladó gondolkodású hangmérnököknek készülnek, akik jól tudják, hogy mekkora előny egy olyan pult, aminek mozgatásához egyetlen ember, egy keze is elég. Ezen készülékek már iPad-del is vezérlehetők, nem beszélve a rendelkezésre álló stagebox-ok garmadájáról (AR és AB típusok). Attól függetlenül, hogy a QU-kat belépő szintként emlegetjük , minőségük és szolgáltatásaik más gyártók magasabb kategóriáival is bőven felveszik a versenyt, mind hangminőségben, mind kezelhetőségben.
Nagyobb buli, nagyobb keverő, tartja a mondás, ezért nyilván a gyártó sem elégszik meg az eddigi fejlesztési irányokkal. Nagyobb kaliberű produkciókhoz már nagyobb tudás is kell, és itt jön a képbe a GLD. 80-as és 112-es alaptípusai kiválóan személyre szabhatók hála a digitális stagebox-oknak és fejlett személyi monitorozásnak (ME-rendszer), valamint a sokféle kiegészítőkártyának. Ezek segítségével a GLD-k rengeteg szabványt megértenek (ACE, DANTE, MADI, ETHERSOUND, WAVES), segítségükkel külsőleg is processzálhatunk csatornákat, vagy küldhetünk broadcast anyagot a közvetítőkocsiba.
Akár hiszik, akár nem, még ennél is van feljebb. Amikor először megláttuk a dLive pultot, egy kicsit mindenki ledöbbent. Rendkívül modern külső, RGB LED-ek, irdatlan mennyiségű potméter és gomb és emellé olyan rugalmasság, hogy szinte nincs olyan routing, vagy vezérlési metódus, amit ne lehetne eszközölni rajta. Ehhez jön még az etherneten csatlakoztatható külső kontrollerek lehetősége (IP6, IP8), és természetesen kezeli, a GLDn-nél már említett kiegészítő kártyákat is. A keverőhöz új típusú mixrack-ek is dukálnak, 32/48/64 bemenetes verzióban állnak rendelkezésünkre és ahogy a digitális pultoknál már megszokhattuk, ezeket is ethernet kábel segítségével csatlakoztatjuk! Ha az összes kiegészítőt csatlakoztatjuk, akkor a pult akár 800 (!) ki- és bemenetet lát, és ezek közül 128 csatornát és 64 buszt használhatunk egy időben!
Ebből kifolyólag azért kikövetkeztethetjük, hogy ez a pult nem az átlagközönségnek szól. Jelen pillanatban ez a technológia csúcsa, akinek ez nem elég, annak nagyon sokat kell még várnia, de persze kérdéses, hogy van-e értelme várni...
Ha már annyit dícsértem a digitális keverőkhöz csatlakoztatható ME-rendszereket, akkor már ki is fejtem kicsit, hogy miről is szól ez a dolog. Képzeljük el, hogy van egy keverőnk, amire fel tudunk fűzni olyan külső egységeket (mivel mással mint ethernetkábellel?), amelyekbe fejhallgatót/monitorládát csatlakoztatva minden zenész saját magának keverheti a monitorját. Kicsit több ebből, kicsit kevesebb abból, így rengeteg időt spórolhatunk egy beállás alkalmával. Az ME-1 segítségével mindenki maga felel a monitorja hangerejéért és a mixért is. Az ME-rendszer minden A&H digitális keverőhöz illeszthető!
A legkevésbé ismert kategóriát hagytam utoljára, az ínyenceknek. Én azokat a megfejtőket hívom így, akik napokig képesek gondolkodni logikai kapcsolatokon és automatizálások tömkelegét hozzárendelni ezekhez. Ők azok, akik kizárólag hálózatokban gondolkodnak, van rá szép magyar szavunk is: installátorok.
Nekik készülnek az IDR-rendszerek, melyek tulajdonképpen mátrix keverők, switch-ek és vezérlők sokaságai, a lényegük, hogy a jel 100%-ban szabadon vezethető maradjon és bármi bármivel képes legyen kapcsolatba lépni. Természetesen processzálhatjuk is a jelet, a szoftveres felületén találhatunk paramterikus EQ-t, zajzárat, szinte mindent, amit egy klasszikus keverő is tud.
Tehát, Penryn. Ez a neve annak a kisvárosnak, ahol az Allen&Heath pultjai és azok kiegészítő elemei születnek. Ha egyszer arra járnak, feltétlenül jusson eszükbe, hogy ez a ilyen pici város mekkora jelentőséggel van a zeneiparra, még akkor is ha ebben - a szó klasszikus értelmében - semmiféle varázslat nincs. Csak szaktudás, kitartó munka és jó ötletek.
Gergics Attila
2017. június 4. 07:06