Lamm Dávid
Kilenc évvel ezelőtt jelent meg Lamm Dávid első lemeze, ami elgondolkodtatott azon, miért is volt a fejemben Dávid „csupán” gitárosként. Mert a „Liszten” végzett, ez világos. De a lemezen dalszerző, énekes, szövegíró és nem is színtiszta jazz, amit játszik, sőt. De nem részletezem, Kedves Olvasó, kattanj fel a Spotifyra és írd be: LAMM DÁVID. Aztán láthatod, hogy megjelent a második lemeze, amit ments le, mert úgyis hallgatni fogod. TUDOM.
Hülye kérdés Magyarországon feltenni egy ilyen kérdést, de hátha meglepő választ adsz: miért kellett 9 évet várnunk erre a lemezre, miközben a 1st the 1 2010-ben elképesztően jó visszajelzéseket kapott szakmai és közönség oldalról is?
Egyrészt azért, mert a 2010-es lemezt anyagát sokáig játszottuk, a legkülönbözőbb felállásokkal, másrészt azért, mert nagyon sok minden változott mind a szakmai, mind a magánéletemben, harmadrészt azért, mert vártam a megfelelő kiadóra, pillanatra, lehetőségre.
Mindeközben folyamatosan írtam a dalokat, amiknek javarésze végül fel is került a lemezre.
Ezen a lemezen újra rengeteg zenészt hallhatunk, nem egy fix formációval zenélsz. Mesélnél arról miért?
Egyre inkább úgy látom, hogy fix formációval akkor lehet hosszú távon jól együtt dolgozni, ha egyrészt mindenkinek a szívügye a produkció, másrészt, ha a zenekar el tudja tartani a zenészeit, ami manapság nagyjából lehetetlen. Ezek hiányában nem várható el egy zenésztől, hogy prioritásnak tekintse a közös próbát, kísérletezést, koncertezést.
Ezzel együtt fontosnak tartom, hogy a “régi” zenekarból szinte mindenki játszik ezen a lemezen is, mert szeretem ezeket a zenészeket.
Beszéljünk a lemezen hallható vendégekről: a legnagyobb nevek is vendégeskedtek a lemezen, de ahogy ismerlek, legalább annyira emberi kérdés ez, mint szakmai...
Úgy rémlik, réges-régen egyszer beszélgettünk arról, amit BB King mondott zenekarának tagjairól: ha valaki csak 30 százalékos zenész, de 70 százalékos ember, az jöhet, fordítva nem működik. Más szóval, fontos hogy olyan emberekkel zenéljen az ember, akikkel békésen, fesztelenül tud időt tölteni a próbatermen és a színpadon kívül is. A lemez történetéhez hozzátartozik, hogy Dés László ajánlására kerültem a lemezt kiadó TomTom Stúdióhoz, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok neki. Hab a tortán, hogy a News című dalomban egy szólót is vállalt, ezért külön köszönettel tartozom. Lattmann Béla basszusgitározik néhány dalban, aki szinten kiváló zenész és nagyot dobott játékával a dalokon (neki is köszönöm!). Kanizsa Ginával hosszú évek óta játszunk együtt a legkülönbözőbb formációkban, ezért természetesnek tűnt, hogy ő is énekeljen a lemezen.
Fekete Pisti trombitálását mindig sokra tartottam, ezért örültem, hogy ő is vállalta a közreműködést. Hidász Tomit Gina ajánlására hívtam pár éve egy bulira és annyira megtetszett a játéka, hogy neki is szóltam. Snétberger Toni az előző lemezen is játszott és most megint eszembe jutott pár dal írása közben, hogy milyen jól passzolna ezekhez a dobolása, így őt is elhívtam. Egy kitűnő klasszikus csellista barátom, Migróczi Tomi játszik még a lemezen néhány dalban, örülök, hogy így alakult. De hálával tartozom az összes “régi” zenésznek (Zeeknek, Magyar Borinak, Soós Marcinak, Oláh Gabinak, Dés Andrisnak, Neumann Balázsnak, Ülkei Dávidnak és Pecze Balázsnak), továbbá az LV Stúdió fantasztikus hangmérnökének, Válik Lacinak is!
A lemez beszédes, hiszen énekelsz, ha pedig valaki közelebbről ismer, tudja, hogy írsz is. Egy interjúban olvastam, hogy az Invisible is arra utal, hogy rengeteg művész működik láthatatlanul. Boncolgassuk kicsit ezt a témát, ha nem bánod. Elvileg a net lehetővé teszi, hogy bárki látható legyen, de ...
Egyre kevésbé fontosak a klasszikus értékek mostanában. Ha valaki “csak” zenész, “csak” színész, “csak” festő, az már nem tarthat igényt a világ figyelmére és az rettenetesen szomorú. Úgy látom, a neten is az számíthat nagy nézettségre, aki vagy vicces, vagy sokkoló, vagy meztelen (ráadásul az elmúlt időben az is, aki egész egyszerűen látványosan ostoba és nem ért semmihez). A dolgukat igazán komolyan vevő, elmélyült művészek világszerte láthatatlanok maradnak, nagyon kevés kivétellel.
Jelentsük fel a közízlést?
Ha van erre szakosodott égi fórum, mindenképpen!
Megoldást látsz? Mi lenne, ha havonta két dalt tennél fel a youtubera, spotifyra, azaz intenzíven jelen lennel?
Folyamatosan keresem a megoldásokat (valószínűleg sok hozzám hasonló zenésszel egyetemben). Az intenzívebb jelenlét lehet, hogy jó ötlet.
Térjünk vissza a lemezre. Magyarul is énekelsz, ami eddig szokatlan volt. Azt olvastam, hogy Dés László vett rá erre. Igaza volt? Megint?
Valóban Dés László ötlete volt és nem kételkedem az igazában.
Nem hízelgésképpen, de Lamm Dávidnak lammdávidos hangzása van nem csak énekben, de gitárjátékában is, sőt, a szövegeiben is. Ez a három dolog egyszerre ennyire kiegyenlítetten nagyon ritka. Gitárosnak indultál és elsősorban annak is tartanak a szakmai berkekben tudomásom szerint. Hogy érzed ezt magadban. Melyik az "anyanyelved"?
Boldog vagyok, ha így látod!
Valójában mindhárom tevékenységet (szövegírás, gitározás, éneklés) egyidőben kezdtem, tizenkét éves korom körül, ezért mind természetesnek tűnik, de gitározással töltöttem az időm javarészét mindig.
Beszéljünk a hangszereidről! Miket használsz és mennyire számít egyáltalán, hogy mivel játszol?
Mindig irigyeltem azokat a gitárosokat, akik sokat tudnak a különböző márkákról, erősítőkről és pedálokról. Engem, azon kívül, hogy bizonyos hangszerekről álmodozom néha, nem igazán érdekelt az ilyesmi soha. Körülbelül tíz éve játszom egy 83-as, amerikai Heritage jazz gitáron, amit nagyon szeretek. Az akusztikus gitárom sajnos épp a végét járja, ezért arról inkább nem beszélek. Egy AER Alphát használok, egy TC Electronics Flashback Delay-t, egy szintén TC Mojo torzítót és nagy ritkán egy “hápogtatót”.
Kapható a lemez, fent van a zenei megosztókon is a neten, gondolkodsz e már a következő lépésen?
Szeretnék újabb és újabb dalokat írni, jobban elmélyedni a hangszerelés rejtelmeiben és lehetőleg minél többet zenélni.
Goldsmann Tamás
fotók: Várallyay Nóra
2020. január 20. 14:52